Max Brallier ifjúsági sorozata nagyon gyorsan belopta magát a szívembe, s minden alkalommal örömmel csapok le az újabb részekre. A harmadik kötet után egészen sokat, két évet kellett várnunk arra, hogy Jack, a posztapokaliptikusz akcióhős és barátai történetét továbbgörgessük, de minden perc megérte, hisz egy szuper karácsonyi zombis-világvégés agymenést kaptunk.
Érdekel a teljes bejegyzés!
    Megosztás:

A televíziós műsorral ugyan nincs kapcsolatom, de Alan Connor kötete, Az Árulók azonnal felkeltette a figyelmemet borítójával és fülszövegével, mely szerint ez egy csalafinta, interaktív logikai játék. Imádok rejtvényeket fejteni, nyomozni, dolgoztatni a kis szürke agysejteket, így nem volt kérdés, hogy landolni fog a polcomon.
Érdekel a teljes bejegyzés!
    Megosztás:

Samantha Shannon a 2024-es évem nagy felfedezettje lett. A Narancsfa-kolostor az egyik legjobb olvasmányélményem volt idén a kialakított világával, konfliktusával, külalakjával, így egy percig sem merült fel, hogy ne akarnám olvasni A leszálló éj napját (valamint az újonnan megjelentetett Csontszüret sorozatot, de erről majd máskor).
Érdekel a teljes bejegyzés!
    Megosztás:

Vannak azok a könyvek, amikről azt gondolom, nem nekem íródtak, mert éppen nem abban a zsánerben helyezkednek el, amit általánosságban forgatni szoktam. Pedig milyen nagyot tudok ezzel tévedni, és milyen jó élményektől fosztom meg magam általa. Pontosan ilyen volt az Ultramarin is.
Érdekel a teljes bejegyzés!
    Megosztás:

Hayley Campbell kötete a legizgalmassabb az utóbbi időben azok közül, amik a kezem ügyébe kerültek. Olyan emberekről készített interjúkötetet, kiknek mestersége a halál, s arra keresi a választ, hogyan viszonyul a társadalom a halálhoz, s miként viselik a mindennapokat azok, akikre áthelyezzük az ezzel járó terheket. Érdekes, kíváncsi, őszinte és egyben megrendítő.
Érdekel a teljes bejegyzés!
    Megosztás: