Nem olvastam még korábban izlandi szerzőtől, ezt pedig ideje volt orvosolni. A Szent szó legelőször a csodálatos borítóval vett meg magának (van némi madármániám), másodsorban pedig az izgalmas fülszöveg keltette fel iránta az érdeklődésem. Arra azonban nem számítottam, hogy ilyen mélységekbe megyünk majd a történet során.

Egy kedves barátom sokat beszélt már nekem Octavia E. Butler regényeiről, és arról, hogy mennyire jól ír, így amikor értesültem A magvető példázatának megjelenéséről, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy megismerkedjek vele. Különleges hangulatú disztópiát tarthattam a kezemben, s ahhoz is meghozta a kedvem, hogy többet olvassak a szerzőtől.