Szeretni szoktam az újramesélt történeteket, legyenek azok szépirodalmi, vagy éppen meseátiratok. Érdekes látni, mivé alakítják a szerzők az ismert cselekményt, a megszokott karaktereket, vagy éppen a konfliktusokat. Chloe Gong írása Shakespeare klasszikusát, a Rómeó és Júliát dolgozza fel, egészen különleges köntösben, én pedig megjelenése előtt vethettem bele magam ebbe az érdekes világba.
Talán nincs is olyan ember, aki ne ismerné Rómeó és Júlia történetét - legalább egy kicsit -, így aztán Chloe Gong igen nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, ezt fogja átalakítani. Írásában a '20-as évek Kínájába repülünk, ott pedig bűnbandák és maffiózók közé keveredünk, hogy aztán egy ismeretlen gonosszal való megküzdésnek is tanúi lehessünk.
Azt mondják, hogy Sanghaj büszkén magaslik, mint egy császár csúnya lánya, az utcái pedig úgy tekeregnek, ahogyan csak egy vicsorgó hercegnő végtagjai tudnának. De nem ilyennek született. Valaha gyönyörű hely volt. Valaha ábrándosan magasztalták, megcsodálták a teste vonalait, elismerően hümmögtek, bólogattak, és úgy döntöttek, hogy ez a város sok gyereket szülhet. Míg egy széles, eszelős vigyorral meg nem csonkította önmagát. Végighúzta a kést az arcán, a mellébe merítette a pengét, és többé nem az izgatta, hogy kérőket találjon, csupán az, hogy szabadon tobzódhasson, megrészegülve az örökölt hatalom sérthetetlenségétől. Nem érdekelte más, csak a haszonszerzés és a lakmározás, a tánc és a kéjelgés. Lehet, hogy most csúnya, de dicsfényben úszik.
Főszereplőink Juliette, a kínai Caj család sarja, valamint Roma, aki az orosz Montagovokat erősíti. A két família Sanghaj egy-egy uralkodó bűnbandája, melyek irányításuk alatt tartják a várost, ám kezdenek részt követelni többek között a franciák és a britek is. A helyszín tehát rendkívül megosztott, ám még ennél is tovább aprózódik, amikor a kommunista párt akcióba lendül, hogy a munkásosztály által megdöntsék a gengszterek uralmát.
Azt gondolod, hogy ennyi túl sok a jóból, rengeteg szálon indulhat el a cselekmény, és sok-sok konfliktust eredményezhet? Azt kell mondanom, hogy ez még csak a felszín megkapargatása volt, hiszen a fő problémát az okozza majd, hogy Sanghaj utcáin elszabadul egy szörnyeteg és egy ismeretlen betegség is, ami gyorsan és nagy arányban fertőz, áldozatai pedig saját kezükkel szaggatják szét a torkukat. De vajon ki állhat a katasztrófa hátterében? Ki mozgatja a szálakat, és parancsol a bestiának, aki mindenki vesztét okozhatja?
Azt hiszem, már a felvezetésből is érződhet, hogy Gong egészen egyedi módon fogta meg az újramesélést, és olyan sajátos világot teremtett, ami a valóságon alapszik. A '20-as években Sanghaj egy ideig tényleg bűnbandák irányítása alatt állt, ellenben halálos betegségnek nyoma sem volt. A történelem homályos részeit próbálta a fantáziájával feltölteni, hogy kivételeset alkosson.
Mindehhez szüksége volt arra, hogy hosszan építse a világát és annak részleteit, hogy a végére kerek egésszé állhasson össze a háttér mindenki számára, ugyanakkor nem fogok hazudni senkinek, s elárulom azt is, hogy a könyv első felében borzalmasan unatkoztam. Sem a politikai csatározások, sem pedig a főszereplőink bizonyításkényszere nem jutott át az ingerküszöbömön, s ha nem a közelmúltban lett volna az instagramon egy elmélkedős posztom arról, van-e még türelmünk az olvasáshoz (ITT meglesheted), valamint nem lett volna egy kedves barátom, aki biztat, szinte biztos, hogy félbehagytam volna.
A világon semmit sem kellett tennie ahhoz, hogy megsértse a fehéreket. A jogosultság volt az, ami ezeket a férfiakat hajtotta. Az ösztönözte a feleségeiket, hogy csipkés zsebkendőt emeljenek az orrukhoz, és szipogjanak, abban az őszinte hiszemben, hogy a kirohanás megérdemelt volt. A világ urainak képzelték magukat – lopott földön Amerikában, lopott földön Sanghajban.
Bármerre jártak – jogosultnak képzelték magukat.
És Juliette ezt már nagyon unta.
Voltam már úgy korábban, hogy egy-egy könyv nem nyűgözött le, de az utolsó 100 oldalon akkorát fordított a cselekményen és úgy felpörgette annak szerzője, hogy minden további ellenérzésem elszállt, s alig vártam, hogy kibontakozzon a végkifejlet. Pontosan így jártam Az ilyen vad örömmel is, ahol el kellett érkeznem az utolsó 100 oldalhoz azért, hogy egyszerűen ne bírjam letenni, és igyam minden szavát. Persze némileg keserű a szám íze, hiszen már az elejétől kialakíthatott volna egy szikrázóbb környezetet, de inkább a lassan építkező, apránként burjánzó történetvezetést választotta.
Egy apróság volt, ami már az elején feltűnt, és egyszerűen imádtam a jelenlétét, az pedig az, hogy megtartotta a teljes eredeti szereplőlista neveinek kezdőbetűjét. Parisból Paul lett, Benvolio Benediktként folytatta, de minden más fontosabb szereplőt is megtalálhatunk a történet során, egy kicsit átalakított elnevezéssel. Tetszett ez az ötlet, és a kivitelezése is.
Utólag azt mondom, szükség volt arra, hogy ilyen részletesen építse fel a történetét, de kitartónak és türelmesnek kellett lennem ahhoz, hogy eljussak a fordulópontig. Így viszont egy újabb problémával kerültem szembe, mégpedig a kínzó függővéggel. Egyszerűen nem bírom kivárni, hogy a kezemben legyen a folytatás, így azt mondanám, ha valaki nekilát, úgy tegye, hogy mellete van rögtön a második rész is. :D
Összességében erős közepes nyitás volt, ami az én szám ízének egy kicsit lassan és unalmassan épült, valamint helyenként jóval trancsírozósabb volt, mint amit igényeltem volna. Véleményem szerint a romantikát keresők nem feltétlenül találják meg az első részben azt, amit keresnek, és számomra az ázsiai kultúra sem volt olyan hangsúlyos, hogy ne tudjam a világ bármely más pontjára áthelyezni a cselekményt. Mindezek ellenére nagyon kíváncsi leszek a folytatásra, sok elvarratlan szál maradt, és sok-sok izgalom ígérkezik.
Harcolj mocskosan, de harcolj bátran! Ne harcolj azzal, aki nem érti, hogy mit jelent harcolni!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 480
Eredeti cím: These Violent Delights
Megjelenés éve: 2024 (eredeti: 2020)
ISBN: 9786156606174
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A csillogó Sanghajban felébred egy szörny…
A Rómeó és Júlia története az 1920-as évek sanghaji forgatagába helyezve
Bandaháború festi vörösre az utcákat, az egész városon eluralkodik a káosz. A bonyodalom középpontjában a tizennyolc évesen is stílusos és elragadó Juliette Cai áll, aki most visszatért, hogy megörökölje a Skarlát Banda – egy magasan a törvény fölött álló szervezett bűnözői kör – vezetői székét. A Skarlátnak egyetlen méltó ellenfele van, a Fehér Virágok – a két banda emberöltők óta viaskodik egymással. A Fehér Virágok minden lépése mögött Roma Montagov áll, a bandavezéri poszt várományosa, Juliette első szerelme – aki elárulta őt.
De mindkét banda tagjai egyre labilisabbá válnak, a végén már konkrétan saját torkuknak ugranak. A városban szóbeszéd terjed: ragály pusztít, vagy őrület? Vagy egy szörny leselkedik a sötétben? Tömegesen hullanak a bandatagok, úgyhogy Juliette-nek és Romának le kell tenniük a fegyvert, és félre kell tenniük személyes ellentétüket. Össze kell fogniuk, hogy megállítsák a vérengzést, mert ha nem, akkor már nem marad város sem, amelyet a felülkerekedő banda uralma alá tudna hajtani.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése