Kifejezetten szeretem az ázsiai vonatkozású írásokat, így amikor csak alkalmam adódik, beszerzem az aktuális kiadványokat. Általuk mindig kellemes és maradandó olvasmányélményeket szerzek. Az elvesztett emlékek lámpása már a fülszövegével is megnyert magának, olvasás után pedig igazán a szívembe zártam.
Nagyon szeretem az ázsiai irodalmat, mert mindig kedves, tanulságos, és végtelenül szépen megírt könyveket vehetek általuk a kezembe. Az elvesztett emlékek lámpása hamar felkeltette az érdeklődésemet, de csöppet sem arra számítottam, amivel végül megajándékozott.
Tudja, minél inkább szívéhez nő valakinek egy fotó, annál kevésbé valószínű, hogy a fiókban tartja, hanem inkább kiteszi valahová, vagy gyakran kézbe veszi nézegetni. Olyankor pedig könnyen kifakul vagy elszakad. Ez az emlékekkel is így van. A kedves emlékeink gyakran eszünkbe jutnak erről-arról, de közben egyre kevésbé tudjuk felidézni a kisebb részleteket.
Történetünk főszereplője Hiraszaka, aki egy különleges fotóstúdióban tevékenykedik. Azoknak, akik jártasak a japán mítoszok és legendák körében, ismerhetik a Kodzsikit, a legrégebbi japán krónikát, melyben említésre kerül a Jomocu-hiraszaka lejtő, ami elválasztja egymástól a földi létet és a túlvilágot. Abszolút nem véletlen tehát a névválasztás, mivel Hiraszaka maga is egy köztes helyen, a túlvilág előszobájában létezik, ahol kalauzként fogadja az elhunytakat.
Ezen a köztes helyen a hozzá érkezők fotókat kapnak, méghozzá teljes életük minden napjából egyet, valamint egy feladatot, hogy minden életévükhöz egy jelentőset válasszanak ki, amit majd egy szómató lámpással levetítenek, mielőtt átkelnének. Persze mind tudjuk, hogy a legfontosabb képek olykor megrongálódhatnak, elhomályosodhatnak, így mindenkinek lehetősége van egyetlen nap erejéig visszatérni a múltba, hogy elkészíthesse a legutolsó fényképét. Ezeken az utazásokon nem léphetnek kapcsolatba senkivel, csak nézni és fényképezni szabad.
A kötet során három történetet, három személyt ismerhetünk meg jobban. Lesz idős óvónőnk, középkorú maffiózónk, és hányatott sorsú gyermekünk is. Mindük más-más életutat jár be, mesél magáról, s az újraalkotott fotó alkalmával is egyre jobban elmélyülhetünk múltjukban, élményeikben. Ugyanakkor a titokzatos Hiraszakából is egyre több kerül a felszínre. Hősünk ugyanis úgy létezik a köztes világban, hogy semmilyen emléke nincs, és fotója is csak egyetlen egy, melyről semmit nem tud.
Hiraszaka a köztes helyen töltött idejében igyekszik minden érkezőnek segíteni, meghallgatni utolsó meséiket, támogatni őket utolsó fotójuk elkészítésében, s mindeközben arra vágyik, hogy egyszer érkezzen valaki, aki majd felismeri őt, és elmondja, milyen ember volt. Sokszor képzeli el, milyen élete és halála lehetett, hogy ebbe a helyzetbe kényszerült, s igen jelentős az a fordulat, ami majd megmagyarázza, miért is létezik Hiraszaka ilyen üresen a köztes világban.
Egy karsérülés vagy akármi idővel rendbe jön, de a seb, amit azzal ejtenek rajtunk, hogy egy ilyen fontos holminkat ennyire tönkreteszik, az nem gyógyul be soha.
Rendkívül megható írás, melynek utolsó történetén rengeteget pityeregtem. Egyszerre szívfacsaró az egész kötet, másrészt nosztalgikusan vidám, tele kedves emlékekkel. Sorra vesszük mindenki küzdelmeit az életben, hogy ki hogy birkózott meg azzal, amit a sors szánt neki, s megismerhetjük, szerencsésebb, vagy épp szerencsétlenebb helyzetét.
Olyan szépen és természetesen tud írni a halálról, az elmúlásról, ahogy kevesen. Nem egy rettegett folyamatként mutatja be, hanem az élet naturális velejárójaként. Senki nem ragaszkodik görcsösen az élethez, mindenki a maga stílusában, de elfogadja, hogy eljött az ideje, s igyekszik kihasználni ezt a kis köztest, ami még maradt. Átélhetjük, hogy a legkeményebb szívben is lakik kedvesség, s ugyan nem biztos, hogy a legmegfelelőbb módon fejezi ki támogatását, de érezhetjük mögötte a szándékot. Híragi Szanaka csodálatosan ír, és a szívemnek nagyon kedves kötetet tett le az asztalra.
Számomra az egyetlen negatívumot a kötet borítója jelentette, ami véleményem szerint csöppet sem illik egy olyan fotóstúdióhoz, ami az elhunytak átkelésében segít, tele van régi kamerákkal, fotókkal, emlékekkel, nosztalgiával, egy-egy élet lezárásával. Ez az élénk rózsaszín, és a választott motívumok sem igazán adják át azt a keserédes, otthonos hangulatot, amit például az eredeti borító megtesz. Kár érte.
Összességében bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a japán irodalmat és/vagy a szívfacsaró történeteket. Számomra az év egyik toplistás kötete lesz, hiszen rengeteget kaptam tőle, s abban is biztos vagyok, hogy szeretném még máskor is újra elolvasni.
Az élet egy utazás, amely során apránként megválunk az emlékeinktől.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 240
Eredeti cím: 柊サナカ: 人生写真館の奇跡 (Jinsei Shashinkan no Kiseki)
Megjelenés éve: 2024 (eredeti: 2019)
ISBN: 9789636042110
Fülszöveg:
Létezik egy különleges fotóstúdió, ahol előbb-utóbb mindenki megfordul. Ez a hely ugyanis a túlvilág felé vezető út első állomása, ahol egy titokzatos férfi, Hiraszaka fogadja az eltávozottakat. Mindenki, aki ide kerül, egy halom fényképet kap, egyet-egyet élete minden egyes napjáról. Ahhoz, hogy valaki továbbléphessen a túlvilág felé, ki kell választania a legmeghatározóbb, legkedvesebb emlékeit ábrázoló fotókat – minden megélt évből egyet. Előfordul azonban, hogy épp a legfontosabb pillanatokról nem készül kép, vagy a meglévő fotó életlen, esetleg sérült. Ilyenkor az elhunytaknak lehetőségük van Hiraszaka kíséretében visszautazni a múltba, hogy megörökítsék, és egyben újra átéljék azt a jelentőségteljes pillanatot. Van azonban egy szigorú szabály: soha, semmilyen körülmények között nem szabad beavatkozni a múltba…
A Libri Kiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Az elvesztett emlékek lámpása megható történet azokról a hétköznapi apróságokról, amelyek megszépítik az életünket és meghatározzák hogy kik vagyunk. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a történetben és ha nektek kedvez a szerencse, akkor nyerhettek is egy példányt a kötetből.
Az utóbbi időben egyre népszerűbbek hazánkban is azok a regények, melyek az ázsiai kultúrából merítenek ihletet, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely egy olyan kötetből származik, amelyben markánsan jelen van az ázsiai kultúra. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a könyv címe, ahonnan idéztünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway
BLOGTURNÉ KLUB
04.29. Csak olvass!
05.01. Booktastic Boglinc
05.03. Könyv és más
05.05. Spirit Bliss Sárga könyves út
05.07. Szembetűnő
05.09. Hagyjatok! Olvasok!
05.11. KönyvParfé
Az utóbbi időben egyre népszerűbbek hazánkban is azok a regények, melyek az ázsiai kultúrából merítenek ihletet, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely egy olyan kötetből származik, amelyben markánsan jelen van az ázsiai kultúra. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a könyv címe, ahonnan idéztünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“Ritkán ugyan, de megesik, hogy valaki annyira elmerül egy könyvben, hogy megfeledkezik a környezetéről.”
a Rafflecopter giveaway
BLOGTURNÉ KLUB
04.29. Csak olvass!
05.01. Booktastic Boglinc
05.03. Könyv és más
05.05. Spirit Bliss Sárga könyves út
05.07. Szembetűnő
05.09. Hagyjatok! Olvasok!
05.11. KönyvParfé
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése