Andris Kalnozols írása, a Szólíts Naptárnak az utóbbi évek legsikeresebb lettországi regénye, mely 1,5 évig vezette a bestseller listákat. Olvasás után azt kell mondanom, nem véletlen, hiszen ez a naplóregény egyszerre megható, kedves, vicces, érzékeny, s én rendkívüli módon szerettem.

Képesnek kell lenned kiállni magadért, még akkor is, ha egy hatalmas lomha mackó vagy, akinek tropára mentek az idegei, mint nekem.

Miről szól a Szólíts Naptárnak?

Ismeretlen év július 8-án kapcsolódunk be abba a naplóba, melyet Oskar, a nagyjából középkorú férfi ír lelkésze tanácsára egy teljes évig. Minden hétre meghatároz egy fontos kifejezést, amin azután egész héten elmélkedik. Az első ilyen a fontos, de lesz majd szó könyvről, barátokról, hazugságról, türelemről, álmokról, képmutatásról, s megannyi másról.

Ez a különleges figura idős édesanyjával él, s napjait egy lett kisvárosban sétálgatva tölti. Betéve tudja a naptárat, van plátói szerelme, ám idegenekkel csak akkor beszél, ha valamilyen névnapot kell megmondani. Becenevét is ezen különös képessége miatt kapta, melynek köszönhetően a város csak úgy ismeri: Naptár. Saját maga úgy fogalmaz, hogy Van valamilyen szindrómám, és még néhány egyéb idegekkel kapcsolatos betegségem., így Oskarnak nincs hétköznapi állása, és tulajdonképpen élete is sajátos buborékában zajlik.

Egy jószívű mamlasz, akit mindenki ismer, mégsem ismer igazán senki. Nyitott a világra, mégis a maga módján küzd meg mindennel, hiszen nehezen azonosítja mások jelzéseit, de ő maga is nehezen küzd meg érzéseivel. Szótlansága mögött egyre inkább felfedezhetjük a vágyat, hogy másokkal kapcsolódhasson, és teljesebb életet élhessen - amennyire állapota engedi.

Mert háború folyik odakint. Látom. Hallom. Az emberek bántják egymást. Elesnek, meghalnak, és újra felemelkednek. Előzd meg a másikat, vagy ő bánt téged. Ölj, vagy téged ölnek meg. A háború kicsi embereknek való. Mert őket nehezebb eltalálni.

Bár a rivaldafényt nem szereti, inkább az árnyak között húzódik meg, mégis zsigeri indíttatása van a segítésre, a teremtésre, a maradandót alkotásra. Ennek köszönhetően alapít majd ingyenkonyhát, mely nem csak a szegények megsegítését, hanem a kontakt megteremtését is szolgálja. Később felajánlja testi erejét, ha valakinek költöznie kéne, vagy nehéz dolgokat cipelnie. Egy újabb ötlet folytán telefonos "lelkisegély szolgálatot" tart magányos, idős embereknek. De egy ponton eljut oda is, hogy ő színdarabot szeretne írni és rendezni, s az időközben összegyűjtött nyugdíjas barátai lesznek a színészek.

Oskar elsőre nem mindig érthető, ám ha valaki hajlandó a dolgok mögé nézni, minden mozzanatában érezheti, mennyire szeretne másokkal érintkezni. Állapota nem szánalmat vagy sajnálkozást fog kiváltani belőlünk, inkább a megértés vágyát, s mi magunk is érezni fogjuk, milyen nagyon szeretnénk kapcsolódni ezzel a csodabogárral.

Te hogyan veszed le a cipődet?

Oskar különleges figura. Ahogy a lelkésze mondja, ő nem tartozik a valósághoz, eredeti módon látja a dolgokat. Olyan tényeken gondolkodik, amin mi magunk talán soha (mint például azon, hogyan veszed le a cipődet), így aztán a világ olyan oldalára irányítja a figyelmünket, amit lehet, észre sem vettünk. Tele van ambícióval, kedvességgel, lelkesedéssel. Vannak álmai, vágyai, félelmei. Lehet, hogy elsőre mindez furcsának tűnhet, de végeredményben pont ugyanaz a célja, mint mindannyiunknak: megtalálni a helyét a világban, s valamit itt hagyni magából.

Kifejezetten szerettem benne, hogy Andris Kalnozols nem arra építi regényét, hogy megsajnáljuk Oskart, inkább csak lehetőséget ad, hogy beleköltözzünk egy átlagostól eltérő figura elméjébe. Kicsit úgy éreztem magam olvasás közben, mintha keresztezték volna Adrian Mole naplóját a Virágot Algernonnak című regénnyel. Néhol szomorú, máskor szelíd humorral bír. Nagyon könnyen leszünk egyek azok közül, akik Oskar szűk környezetét és világát jelentik.

Mosolyogni fogunk, amikor gyermeki elmével csodálkozik rá a világ dolgaira, és tesz fel lehetetlen kérdéseket, vagy éppen fogalma sincs valamiről, de a maga módján próbálja megérteni az adott szituációt. (Az egyik ilyen parádés jelenet, amikor a színházi munkásoktól füvet kap a segítségért, amit teának gondol, majd később ezt meg is főzi valakinek.) Máskor együtt izgulunk majd, hogy semmiképp ne tudjuk meg a "szép lány" nevét. De egyszerre fogjuk érezni azt a magányt is, ami egy átlagostól eltérő, mondhatni beteg embert érint.

Azt hiszem, néha el kell menekülni, hogy megmentsd az életed. És ehhez az igazsághoz hasonlóan, úgy tűnik nekem, hogy néha el kell futni a problémák elől is, amelyek veszélyeztetik a képedet arról, milyennek kellene lennie a világnak.

A napló lesz az az eszköz, ami a torokban elhalt szavakat felfedi. Minden, amit nem mond ki, a naplójában kendőzetlen őszinteséggel lesz leírva. Már csak azért is szerettem ezt az elemet, mert a naplózás tényleg remek arra, hogy kicsatornázzuk magunkból az érzéseket, gondolatokat. Segít megkönnyebbülni, ugyanakkor abban is, hogy jobban rálássunk a problémákra. Oskar maga is időnként újra elolvassa, amit leírt, s ezzel jobban megérti a saját dolgait, de élvezi is az írást, mert egy idő után rádöbben, hogy jó benne.

Nem tudjuk, milyen évet írunk, mi Oskar pontos neve, vagy hogy mennyi idős, de még pontosan azt sem, hogy milyen betegséggel/állapottal küzd. Persze utalásokat találunk, így nagyjából be tudjuk lőni, mégis úgy érezhetjük, Oskar lehet bárki, bárhol és bármikor. Lehet akár egy szomszédunk, vagy egy rokonunk, aki bár különbözik az átlagtól, mégis ugyanarra vágyik. Elfogadásra és szeretetre.

Késő este eszembe jutott, hogy foglalkozhatnék pénzkereséssel. Korábban nem is gondoltam erre. Úgy értem, lehet, hogy ha szándékosan keresed, nagyobb az esélye, hogy megtalálod? Nekem úgy tűnik, hogy így kellene lennie. Kipróbálom.

Rendkívül megindító követni mindazt, ami Oskarral történik. Miként barátkozik össze egy tudóssal, szerény értelmi képességei ellenére. Vagy hogyan találja meg a hangot olyan idős emberekkel, akiknek senkije nincs. Hogyan gondoskodik a környezetéről, milyen állást és családot képzelne el magának, ha egészséges lenne, de azt is mosolyogva figyeljük majd, ahogyan igyekszik megérteni és megértetni magát a világgal. Imádtam a kísérletét, amikor hátrafelé sétál, megtapasztalva valami egészen mást. Szórakoztató azt is olvasni, amikor pénzkeresésre adja a fejét, s bejárja az egész várost, hátha elhagyott valaki egy kis aprót.

Érdekes tapasztalás az olvasó számára, amikor rájön, milyen sok mindent átvitt értelemben értünk a beszélgetéseink folyamán, s hogy ez mennyire nem egyértelmű egy Oskarhoz hasonló embernek. Igazán gondolatébresztő, és öröm volt elmerülni ebben a naplóban. Őszintén szólva, nagyon fog hiányozni Naptár, és minden bogara...

A Szólíts Naptárnak egyszerű, de nagyszerű

Szívesen ajánlom ezt a regényt, ha szeretnél elmerülni egy nem hétköznapi, ártatlan, s kissé gyermeki elmében. Ha érezted már magad magányosnak, ha kilógtál valaha a sorból, vagy ha gondolkodtál azon, hogy elolvasod valaki legféltettebb naplóját. Akkor is, ha szeretnéd jobban érteni azokat, akik valami miatt mások, mint az átlag, s ha tudsz/szeretnél szeretettel és megértéssel fordulni sérült embertársaink felé.

Kiadó: Prae.hu
Oldalszám: 280
Eredeti cím: Kalendārs mani sauc
Megjelenés éve: 2025
ISBN: 9786156675460


Fülszöveg:

„Egyedi humorral megírt mű.”
Madara Melberga

Oskar fejből tudja a naptárt, és bárkinek megmondja, mikor van a névnapja. Napközben a városka utcáit rója, figyel, fürkész, ott segít, ahol tud. Oskarnak van édesanyja, vannak barátai, plátói szerelme, mégsem mindennapi figura. Oskar nem a valósághoz tartozik. Nem szeret beszélni, de arról, ami vele történik, kendőzetlen őszinteséggel számol be naplójában. Egy nap úgy dönt, színdarabot ír a szomorúságról, amely akkor éri az embereket, amikor az örömről kiderül, hogy az csupán üres rutin. Ám ahhoz, hogy jó színielőadást alkosson, Oskarnak össze kell szednie a bátorságát, és el kell mesélnie a történetét.

Andris Kalnozols letehetetlen, életigenlő regénye a zárkózott, de annál jóságosabb és tettre kész fiatalember naplóján keresztül mutatja be egy lett kisváros különc, esendő figuráit, ismerős és rejtett zugait, ahol a legegyszerűbb dolgokból is csoda fakadhat.

A Szólíts Naptárnak humoros, lírai története a köztünk járó hősökről és a másokhoz való kapcsolódás erejéről szól. Arról, hogy időnként közülük is a legcsendesebb figurák hordozzák a legnagyobb történeteket.

A könyvet számos nyelvre lefordították, sikeres színdarab és film is készült belőle Juris Poškus rendezésében.

Andris Kalnozols (1983) lett író, színpadi szerző. Darabjait többek közt a Lett Nemzeti Színház, a Dirty Deal Teatro és a Ģertrūdes Ielas Teātris játssza. A Szólíts Naptárnak az első regénye, amely hatalmas sikert aratott Lettországban.