Booktastic Boglinc

Bagó Tündének már a második regénye jelent meg a 21. század kiadónál, én mégis A lámpagyújtogatóig nem ismertem a munkásságát. A kötetet a kiadó ajánlotta figyelmembe, és azonnal megfogott, hogy van svájci vonatkozása is, hiszen szívesen olvasok arról, hogyan látják mások a lakóhelyemet, legyenek szintén itt élők, vagy csak ide vágyók. Bár a felkínált témák érdekesnek tűntek, nem kötöttem mély barátságot a kötettel.

Mondtam már sokszor, hogy ázsia könyvekkel és macskákkal azonnal aktiválni lehet az olvasói kedvemet, ha pedig mindez még fantasy, vagy mágikus realizmus köntöst is kap, én biztosan nem akarok kimaradni a buliból! Így volt ez Az esőpiac esetében is, ahol már a borítóból éreztem, hogy szeretni fogjuk egymást, de a fülszöveg végképp eldöntötte, hogy olvasnom kell. Pontosan azt hozta, amire vágytam, egy szívmelengető, kedves írást, ami képes reményt adni.

Ugyan a Hosszú, fényes folyó remek méltatásokkal bír az ismerőseim körében, nekem mégis Az erdő istene volt az első olvasmányom Liz Moore-tól. A 21. század kiadó KULT sorozatát azonban előszeretettel fogyasztom, s mivel ennek a fülszövege azonnal megfogott, úgy éreztem, elérkezett az idő, hogy megismerkedjek a szerzővel. KULT kötet révén egy biznyos hangulatra számítottam, amiben nem is csalódtam, viszont összességében nem azt kaptam, amit vártam.

Amikor a 2024-es toplistám bejegyzését írtam, rájöttem, hogy több kötetről még egyáltalán nem született bejegyzés, pedig igazán megérdemelnék, ha már egyszer az év legjobbjai között kaptak helyet. Pont ilyen kötet volt Rényi Ádám Erika nénije is, mely az egyik legkiemelkedőbb élményem volt 2024-ben.

Shunmyo Masuno, a buddhisa tanító is olyan szerző, akinek gondolkodás nélkül veszem kézbe a könyveit, mert már a Zen - Az egyszerű élet művészete során magával ragadott. Legújabb kötetének ráadásul olyan beszédes címet adott, amivel a legtöbbünk kíváncsiságát azonnal felkelti.

Shunmyo Masuno egy zen buddhista szerzetes, aki könyveivel abban szeretne segíteni olvasóinak, hogy egyszerűbb, boldogabb és kiegyensúlyozott életet tudjanak teremteni maguknak. Mindezt praktikus és közérthető tanácsokkal teszi, melyek könnyen beépíthetőek a mindennapokba. Egyszerű, lényegretörő összegzésekkel igyekszik irányt mutatni, miközben a zen buddhizmus tanításait is könnyen befogadhatóvá teszi számunkra.

Az egyedül töltött idő létfontosságú. Szükséged van egyedüllétre, hogy át tudd gondolni, hol tartasz, és merre tovább, hogy megkérdőjelezd a viselkedésedet, megvizsgáld a világ történéseit s hogy ezek milyen hatással vannak rád.

A szerző legújabb kötetében összesen 99 tanácsot ad át nekünk, melyeket öt nagy témakörre bontott. Az első fejezet arról szól, hogyan tartsunk távolságot a kapcsolatainkban. Bár ez elsőre furcsán hangozhat, valójában felhívja a figyelmet például arra, hogy nagyon vékony a határ a figyelmesség és a tolakodás között, hogy általában senkinek semmi szüksége a kéretlen tanácsokra, s ráadásul még az önálló gondolkodásra sem adsz nekik esélyt, de azt is felhozza, hogy nem szükséges részt venned a kollégáid ügyeiben, hogy jobb, ha nem árulsz el részleteket magadról, ha nem kíváncsiak rá, és hogy a közösségi médiát is érdemes bizonyos keretek között használni, nem kiteregetve magunkat. Szelíd tanácsokat ad ahhoz, miképpen tudunk kielégítőbb kapcsolatokat teremteni, kompromisszumokat kötni, közös pontokat találni másokkal, de arra is biztat, hogy merjünk egyedül lenni és számot vetni a dolgainkról.

A második fejezet során a szorongás, a türelmetlenség és a harag felszámolását tűzi ki célul. Főképp a mentális egészségre irányítjuk a figyelmet, s hogy mi mindent tehetünk annak érdekében, hogy ne rugózzunk állandóan ugyanazokon a problémákon, s ne kerüljünk mindig egy ördögi spirál közepébe, újra és újra ugyanazokat a köröket futva eredménytelenül. Sokat segít abban, miképpen függetlenedjünk mások elvárásaitól, ítéletétől, hogyan találjuk meg a békét önmagunkkal és a képességeinkkel.


A harmadik fejezetben ahhoz kapunk gyakorlatokat, hogy gátat tudjunk szabni az információáramlásnak, a megannyi véleménynek, pletykának, ítéletnek, ami nap mint nap átfolyik rajtunk, és apránként végzi romboló munkáját. Nem rest rávilágítani arra, hogy nem vagy köteles segíteni másoknak a magad kárára, vagy éppen arra, hogy mennyire fontosak a szavak, s bölcsen kell őket megválogatnunk.

A negyedik rész arról szól, hogyan ne pazarljuk el az energiáinkat, és könnyítsük meg a saját dolgounkat. Segít abban, hogy ne érezd magad értéktelennek, bármilyen jelentéktelennek is gondolod a munkádat, vagy éppen arra biztat, hogy cselekedj, hiszen az aggodalom okozta bénultságból csak ez az egy kiút létezik. Arra biztat, hogy éld meg a jelent, ne rágódj a múlton, ne aggódj a jövőn, hiszen az egyetlen, amivel tényleg kezdeni tudsz valamit, az az itt és most. Mindemellett pedig megtanítja, hogy az apró változások milyen hatalmas eredményeket tudnak generálni.

Az ötödik, egyben utolsó szakasz során pedig további javallatokat kapunk a kényelmes élet kialakításához. Itt sok esetben segít megbocsátani önmagunknak például, ha hibázunk, vagy ha azon pörgetnénk az agyunkat, hogy biztosan "jó" döntést hoztunk-e, illetve belemegy abba is, hogy ne hajaszoljuk a sikert, hagyjunk időt az álmok megvalósulásának, hogyan dolgozzunk hatékonyan, de abba is, hogy nincs jó, vagy rossz tapasztalat, minden a fejlődésünket szolgálja.

Ami megszületik, meg is fog halni. Ami elkezdődik, egyszer véget ér. Ezek egyetemes igazságok. Bármilyen probléma adódik is, akárhogy küzdünk, semmi sincs, ami létrejön, és nem szűnik meg létezni, és semmi sem kezdődik el, ami aztán nem fejeződik be.
Ugyanígy semmi jó vagy rossz nem tart örökké.
Ha észben tartod a mulandóság igazságát, kevésbé leszel fogékony az örvendezésre, amikor sikert érsz el, és kevésbé fogsz kétségbeesni a kudarcoktól. Mentálisan és az életedben is meg fogod találni az egyensúlyt.

Bár a tanácsok legtöbbje olyan, amit mindannyian jól ismerünk (főleg, ha foglalkoztunk már önismerettel, meditációval és/vagy mindfulnessel), mégis érdemes őket újra és újra átismételni, hogy rögzüljenek. Sok olyan tanítása van, ami a munkahelyi kapcsolatokra és légkörre fókuszálnak, így akik ebben a helyzetben éreznek kényelmetlenségeket, nekik különösen hasznos lesz ez a kiadvány, de természetesen mindenkinek tartalmaz bölcsességeket a hétköznapokra.

Számomra szívfájdalom, hogy ez a kiadás már nem lett olyan szemet gyönyörködtető, mint az elődjei, s persze egy könyvben a szöveg sokkal fontosabb, mégis sokat adott a tartalomhoz a változatos és gyönyörű képek özöne a korábbiakban. Itt Minden fejezetben a tanácsok címe van kiemelve egy mintás, színezett oldalra, a jobbján pedig bővebben kifejtett leírást kapunk róla. Apró rajzocskákat ezúttal csak a fejezetek elválasztásánál találunk.


Összességében ez a kötet rengeteg hasznos tanácsot tartalmaz, de mivel évek óta foglalkozom önismerettel, meditációval, mindfulnessel, s megannyi életjobbító tevékenységgel, így kevés olyasmit olvastam benne, amivel ne találkoztam volna már, vagy ne alkalmaznám rendszeresen. Ettől függetlenül ez egy hasznos kiadvány, és nekem sem negatív a tapasztalatom, de a korábbi írásai óta ez már sajnos nem ragadott magával annyira. :)

Kiadó:
Oldalszám: 224
Eredeti cím: How to Let Things Go

Megjelenés éve: 2024 (eredeti: 2021)
ISBN: 9789635685783


Fülszöveg:

A Nyugalom és a Zen – Az egyszerű élet művészete című bestsellerek szerzője

Az elengedést úgy képzeld el, hogy szabadon ereszted a dolgokat.
A hírek, a közösségi média, az e-mailek és sms-ek szüntelen körforgásából nehéz kikapcsolódni. Ennek a könyvnek az a radikális üzenete: néha legjobb, ha nem teszünk semmit.

Shunmyo Masuno zen buddhista szerzetes könyve 99 tanácsot, apró igazságot gyűjt egybe: hogyan mondjunk nemet, hogyan fogadjuk el, hogy valamit nem vagyunk képesek megtenni. Hogy a közösségi média mindössze egy eszköz, nem több annál. Hogy a döntéseket tanácsos napvilágnál meghozni, nem érdemes siettetni. Hogy minél elfoglaltabbak vagyunk, javasolt annál gyakrabban törekedni a kikapcsolódásra.

2. számú tanítás: Hagyd meg a többi ember személyes terét – a törődés és a kotnyelesség nem ugyanaz.
15. számú tanítás: Ne felejtsd el, hogy a közösségi média csak egy eszköz. Nem több annál.
19. számú tanítás: Inkább hagyd, hogy egy kapcsolat magától érjen véget, semmint hogy erőltesd a lezárást.
40. számú tanítás: A dolgok elengedését ne úgy képzeld, hogy kihajítod azokat, hanem hogy szabadon engeded.
75. számú tanítás: Nappali fénynél hozd meg a döntéseket. Ne kapkodj.
90. számú tanítás: Lassíts le, többször tarts szünetet.

Ezek a tanácsok oldják a feszültséget, módot adnak arra, hogy az ember visszaszerezze az irányítást az élete fölött, és nyugodtabb, kielégítőbb kedélyállapotba kerüljön.

Túl sok minden nehezedik rád? Lépj egyet hátra, ne szolgáltasd ki magad az élet követelőző momentumainak. Szabadítsd fel a kapacitásaidat olyasmik számára, amik tényleg fontosak neked.

Mindig rendelkezésedre áll az a választás, hogy nem avatkozol be. Egyszerűen hagyod a dolgokat, hadd történjenek meg.
Ezeknek a praktikus tanácsoknak a birtokában az ember képessé válik arra, hogy felhagyjon a hiábavaló erőfeszítésekkel. Ezáltal kielégítőbbé válik az élete, higgadtabbá a szelleme, és könnyebben tud összpontosítani.

Nagyon könnyedén tanácsoljuk egymásnak, hogy szimplán “engedjük el” a felmerülő problémát, de arra már nemigen van válaszunk, ezt mégis hogyan kell csinálni. Shunmyo Masuno, a japán zen buddhista szerzetes legújabb könyvében ezt a kérdéskört járja körül. A Hogyan engedd el, ami nem fontos gyönyörű kiadványa a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg 2024 karácsonya előtt. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a kötetről!




Játékunkban a feladatotok, hogy megkeressétek az éppen elrepülő darut – illetve a képét. Az adott állomás bejegyzésének szövegében egy szó alá linkeltük a daru képét. A feladatotok, hogy írjátok meg a Rafflecopter megfelelő sorában, melyik szó alatt találtátok meg.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway



12.14.   Readinspo
12.16.   Hagyjatok! Olvasok!
12.18.   Booktastic Boglinc
12.20.   Könyv és más
12.22.   Pandalány olvas
12.27.   Szembetűnő
12.29.   Ambivalentina
12.30.   Csak olvass!

James Norbury Nagy Pandával és Kicsi Sárkánnyal tört be a magyar piacra, kedves története pedig olvasók ezreit ragadta magával. Azóta már nem csak két hősünk kapott egy újabb epizódot, de megismerkedhettünk a zent tanító macskával is, legújabb történetében pedig egy kutyakölyök kalandjaiban vehetünk részt.

A televíziós műsorral ugyan nincs kapcsolatom, de Alan Connor kötete, Az Árulók azonnal felkeltette a figyelmemet borítójával és fülszövegével, mely szerint ez egy csalafinta, interaktív logikai játék. Imádok rejtvényeket fejteni, nyomozni, dolgoztatni a kis szürke agysejteket, így nem volt kérdés, hogy landolni fog a polcomon.

Vannak azok a könyvek, amikről azt gondolom, nem nekem íródtak, mert éppen nem abban a zsánerben helyezkednek el, amit általánosságban forgatni szoktam. Pedig milyen nagyot tudok ezzel tévedni, és milyen jó élményektől fosztom meg magam általa. Pontosan ilyen volt az Ultramarin is.

Mielőtt Finy Petra ötödik felnőtteknek íródott regénye, az Ultramarin a kezembe került volna, csupán egyetlen mesekönyvét ismertem, így azzal, hogy milyen módon ír az érettebb olvasóknak, most találkoztam először. Általában nem a szépirodalom a fő csapásvonalam olvasás terén, mégis, időnként szeretek kilépni a komfortzónámból, s ezalkalommal úgy érzem, remekül döntöttem, hiszen az évem egyik legjobb könyvélményét kaptam általa.

Drága anyukám, hiába hagytad rám örökségül, hogy csendben kell hagyni mindent. Hogy tűrni kell, ha vernek. Tűrni kell, ha kiabálnak veled. Hogy tűrni kell, ha megcsalják az embert. Hogy tűrni kell a legtűrhetetlenebb dolgokat is, mert kiállni magadért félelmetes, mert nincs olyan, hogy magad, állandóan csak a másik van. Mert ezt láttad anyádtól, ő meg az övétől, hogy az élethez nem kell gerinc, hiszen lapos kúszásban is végig lehet élni. Vagy végighalottkodni.
Drága anyukám, hiába hagytad ezt rám örökségül, szép kis kincs, köszönöm, én ezt most tisztelettel kérem, visszautasítom, nekem ez az örökség nem kell, tagadjál ki akár, de én önmagam többet megtagadni nem fogom. Te veheted még a söröket apának, amennyit akarsz, te veretheted magad még, ahányszor akarod, te hagyhatod, hogy részegen magáévá tegyen, aztán józanul menjen a kis nőihez, te ezeket mind hagyhatod, de én nem fogom engedni, hogy eltiporjanak.

Ebben a kötetben a '60-as évek Magyarországára utazunk, s öt gimnazista fiatalt követhetünk a felnőttéválás, valamint az út- és identitáskeresés útvesztőiben. Kelemen, Belphégor, Gizi, Tömpe és Nina egy baráti társaságot képvisel, melynek viszonyai szövevényesek. Mély érzelmek, plátói szerelmek, életre szóló barátságok jellemzik, de felveti a fejét az árulás, a féltékenység, a halálfélelem is. A regény remekül leképezi a korszak sajátosságait, egyszerre nosztalgikus és tanító, kíváncsi és megértő. Szereplői gondjai a ma fiataljainak is sajátja, így nem csak azoknak adhat maradandó élményt, akik valóban megélték ezt az időszakot, hanem azoknak is, akik érdeklődnek iránta, s akik hasonló korúak, mint a főhősök.

A cselekményünk sok szempontból drámai, s minden karakternek megvan a maga küzdelme, a maga nehézsége amellett, hogy egy politikától terhes időszakban próbál túlélni. Nem csak az öt fiatal, de a hozzájuk szorosan kapcsolódó felnőtt szereplők is vágynak a szabadságra, s a maguk módján, szolidan igyekeznek lázadni, míg a rendszer igyekszik majd mindüket eltaposni.

Az egyik kedvenc részletem volt a regény során, hogy két főbb történetszálra bontotta. Egyrészt a fiatalokat követhetjük 1968-ban, másrészt, egy kezdetben titkos elbeszélőt egy katonai iskolában. Ez a szál lesz az, ami többször és sok szempontból tudja majd széttépni a lelket, s ami majd a legjobban elgondolkodtat, mi vajon hogyan cselekedtünk volna?


A fiatalok közül Kelemen az, aki a társaság összetartó kapcsa, ő a védelmező, akinek sokat megélt (és túlélt) édesanyja is a teljes banda szerető szülője próbál lenni, betöltve azokat a hiányosságokat, amiket a gyerekek otthon nem kaphatnak meg. Mindkettejüknek a kedves, védelmező attitűd okozza majd kis híjján a vesztét.

Belphégor (azaz Károly) egy érzékeny srác, igazi művészlélek. Ő általa kap majd értelmet a cím is, mely egy gyönyörű szimbólumként fogja átívelni az egész regényt, itt-ott előbukkanva az árnyak közül. A fiú folyamatosan küzd az érzéseivel és önmagával, hiszen egyrészről ezredesi rangú édesapja szigorának kéne megfelelnie, másrészt nehezen rejti el másságát, mely abban az időszakban még bűncselekménynek számított, ráadásul a baráti társaságot is felrúghatja plátói vonzalmával.


Vele ellentétben Gizi az, aki lázad a rendszer és a társadalom normái ellen, miniszoknyát hord és minden fiúnak odaadja magát. Az ő magabiztosságát a nőiessége adja, ám a regény során egyre jobban fogjuk majd megkedvelni a sokat szenvedő lányt, s megértjük majd motivációit is a tettei mögött.

A társaság harmadik fiú tagja a nehéz sorsú Tömpe, aki alkoholista édesapja bántalmazásait pedánsságával igyekszik kompenzálni, s emellett pedig mély érzelmek fűzik a Gizihez. Ez a szerelem azonban apránként falja fel a fiút belülről, s pusztító indulatok bugyognak majd fel belőle a csalódottság és féltékenység hatására.

Végül, de nem utolsó sorban Nina, aki csehszlovákiából érkezik a magyar gimnáiumba, s általa fogjuk leginkább átélni azt a drámai történelmi és politikai vonalat, amit ez a korszak jelentett.

Rajtuk kívül persze lesznek majd itt olyan srácok, akik gáncsosai a társaságnak, de egy bámulatos irodalomtanár is, akiért majd a szívünk szakad meg. Nagy tettek várhatóak majd mindenkitől, ám hogy az a tett előre viszi kis társaságunkat, vagy inkább belerondít a közepébe, azt majd a leendő olvasónak kell felderítenie.

Lehettünk bármilyen csórók, bármilyen szerencsétlenek ebben a világban, a neveltetésünkre mindig büszkék voltunk. Még a legrongyosabb napjaink közepette is. Hiszen nincs olyan igazából, hogy osztályegyenlőség, ezt te is jól tudod. Csak a családi múlt van, családi fájdalom, és ezekkel a családi fájdalmakkal játszadoznak a különféle korok politikusai. A mi fájdalmainkon zenélnek, a traumáinkat pengetik. A hozott családi anyagból pedig senki nem tud mást építeni, mint amit a malter enged. Vályogból, ugyebár, nem lesz kastély. De kastélyból se vályog.

Olvasás közben gyakran írok magamnak jegyzeteket. Hol felbugyogó érzelmekről, gonolatokról, máskor fontos momentumokról, amire emlékezni szeretnék. Az Ultramarin olvasása során azt pötyögtem le, hogy “Széttépi a lelket, aztán szép szavakkal és nosztalgiával balzsamozza be.”

Petra annyira gönyörűen és érzékletesen ír, hogy mi magunk is résztvevői leszünk a sodró eseményeknek. Egyszerre szorul el a torkunk, amikor a kis társaság valamely tagját keserűség, fájdalom, vagy bántás éri, együtt szurkolunk majd, hogy a szerelmesek egymáséi lehessenek, együtt félünk majd az elnyomó rendszertől, és annak képviselőitől, s együtt törünk meg mindez alatt.

Ugyan eddig méltatlanul mellőztem a szerző felnőtteknek szóló regényeit, abban biztos vagyok, hogy a későbbiekben ez nem így lesz. Páratlan élményt kaptam általa és nem szeretném mindettől megfosztani magam a jövőben.


Összességében nagyon szerettem ezt a szívszorító történetet, mely egyszerre szól szerelemről, barátságról, árulásról, felnőtté válásról, döntéseink súlyáról, a hozott és örökölt transzgenerációs problémákról, s az élet megannyi szép és csúf velejárójáról. Egyszerűen csodálatos!

Kiadó: 21. század
Oldalszám: 304


Megjelenés éve: 2024
ISBN: 9789635685455


Fülszöveg:

A tizennyolc éveseké a világ, még akkor is, ha azt mások éppen kiforgatják a sarkaiból. Prágába bevonultak a tankok, Magyarországon életbe lépett az új gazdasági mechanizmus. Virágzik a zenei klubélet, a szexuális szabadság egyre erősebb. A Coca-Cola már kapható, minden fiatal farmerben akar járni, és Beatlest hallgat. A rövid szoknya, hosszú haj és a nyugati zenék fémjelzik a fiatalok lázadását.

Él Budapesten három, érettségi előtt álló fiú és két lány. Szétfeszítik őket a hormonok, de összetartja a csapatot a barátság. Közülük valaki a rendszer kegyeltje, valakinek rejtőzködnie kell, de még a rendszer kegyeltjének is van egy súlyos titka. Az események pedig megállíthatatlanul sodorják az öt fiatalt a drámai végkifejlet felé. Finy Petra legújabb regénye megrendítő módon mesél szerelemről és barátságról 1968-ban.

Idén hiába van a sárkány éve, engem az ázsiai és macskás könyvek találnak meg maguknak, s ebből a tematikából az Ő és a macskája már nem az első az idei olvasmányaim között, mégsem unom őket. Az animéből készített kötet nagyon kedves és szívhezszóló.

A Csengetett, Mylord? gyerekkorom egyik kedvenc sorozata volt, pedig mindenki biztos lehet benne, hogy akkor még a felét sem értettem annak, amit láttam. Boromisza István enciklopédiájával nem csak újra kedvenceim mellé szegődhettem, de rengeteg plusz információval is gazdagabb lettem.

Nem tagadom, hogy felnőtt fejjel is imádok meséket olvasni, ezért amikor lehetőségem adódott beszerezni Finy Petra Almás pite című kötetét, nem sokáig haboztam. Már csak azért sem, mert soha nem olvastam még a szerzőtől, pedig sok ismerősöm kedveli az írásait, szóval ideje volt pótolni a hiányosságomat!

Az év egyik legjobban várt megjelenése volt számomra James Norbury újabb kötete. Nagy Pandával és Kicsi Sárkánnyal már kétszer is levett a lábamról, így nem volt kérdés, hogy a cicájával is kereszteznem kell utamat.

A 21. század kiadó KULT sorozata számomra egyet jelent a minőséggel, és a páratlan hangulatú történetekkel, nem mellékesen pedig a csodálatos borítókkal. Rosie Andrews kötete nem csak gyönyörű külsőjével, de beltartalmával is megnyert magának.

A fél világ éppen Hogwarts Legacy lázban ég, így hát soha jobb alkalom a mostaninál, hogy egy igazán fergeteges Potter partit csapjunk! A 21. század kiadó egyik friss kötete a Varázspartik és lakomák a Harry Potter-filmekből a legapróbb részletekig segítségünkre lesz ebben.

A 21. század kiadó KULT kötetei mindig a kedvenceim voltak igényes kivitelük és nyelvezetük miatt, ráadásul minden esetben valamilyen különleges történet részese lehettem, amikor ebből a sorozatból választottam. Nem volt ez másképp Werner Herzog Dereng a világ című kötete esetében sem.

2022 januárját Nagy Panda és Kicsi Sárkánnyal indítottam, amit egyszerűen imádtam. 2022 decemberét pedig ennek második kötetével, Az utazással zárom, és senkinek nem kell kételkednie benne, hogy pont ugyanannyira szerettem, mint elődjét.

Ha süteményekről van szó, rám lehet számítani! Ha Downton Abbeys süteményekről, akkor meg aztán pláne. Így történhetett meg, hogy hozzám került a Downton Abbey ötórai tea szakácskönyv, és kiderítettem, mi mindent is fogyasztottak az angol nemesek édes, délutáni italaik mellé.

Sok más mellett egyik kedvenc sorozatommá vált a Downton Abbey, így amikor megpillantottam, hogy érkezik a hozzá készült hivatalos szakácskönyv, tudtam, hogy egyszer mindenképpen szeretnék majd foglalkozni vele. Bár az ember egy szakácskönyvtől csak recepteket vár, megmutatom, hogy ebben az esetben ez mennyivel többről szól!

Miután A könyvkötő tavaly levett a lábamról, s mind a borító, mind a beltartalom az egyik kedvencemmé vált, nem hagyhattam ki Bridget Collins második nálunk megjelenő regényét. A fülszöveg izgalmas, misztikus történetet sejtetett, s kimondottan élményteli utazás volt elmerülni ebben a csodaszép könyvben.

Shunmyo Masuno Az egyszerű élet művészete című írása olyan meggyőző volt számomra, hogy második hazánkban megjelenő kötetét gondolkodás nélkül vettem kezembe. Ezúttal nem csak az egyszerűbb élethez kapunk tőle tanácsokat, hanem főképp ahhoz, miként élhetünk nyugodtabb, harmonikus életet.