Booktastic Boglinc

James Norbury az egyik legkedvesebb komfortszerzőm, akitől bármit szívesen olvasok, így aztán szóljon bármiről legújabb könyve, azonnal magaménak szeretném tudni. Ezúttal visszatérünk a gyökerekhez, s A csodálatos világban újra Nagy Pandával és Kicsi Sárkánnyal kalandozhatunk majd különféle tájakon, megannyi tanítást magunkévá téve.

Főnixként újjászületni a hamvakból

A szerző ennek a kötetnek a végén rengeteget mesél útjáról. Bár eddigi történetei utószavában is leírt megannyi érzést, megélést, például testvére halálával kapcsolatban, de arról talán most beszél először, mennyire sikertelen is volt korábban íróként.

Buddhista tanításai mellett saját életéből is inspirálódhatunk. Nyugodtan éljük meg a negatív érzéseinket a megfelelő közegbe helyezve, soha ne adjuk fel, hiszen bármikor eljöhet az áttörés, és lássuk meg mindenben a szépet. Norbury számomra az, aki mindig emlékeztet az élet és a világ tökéletlenül tökéletes egészére, amit a napi rohanás és a különböző stresszorok hajlamosak elfeledtetni velünk. Vele mindig egy csodálatos utazáson vehetünk részt, én pedig tiszta szívvel ajánlom minden kötetét!

A kaland ott vár rád, ahol nem is gondolnád

James Norbury legújabb, egyben ötödik kötete, A csodálatos világ visszatér a kezdetekhez, s miután már megismertük a zent tanító macskát, és az otthonát kereső kiskutyát, újra Nagy Panda és Kicsi Sárkány mellé szegődünk. A történet egy teaházban indul, amikor főhőseink a véletlennek köszönhetően rábukkannak egy útmutatóra a világ legszebb helyéhez. Akik már jól ismerik az előző kötetekből szereplőinket, tudhatják, hogy Kicsi Sárkány nyughatatlan, időnként naiv és szorongó, de hatalmas szíve van. Legtöbbször útmutatásra van szüksége, hogy meglássa a dolgok valódi értékét, létjogosultságát, ebben pedig a rendkívül nyugodt és bölcs Nagy Panda lesz mindig segítségére.


Ebben az esetben is azonnal csomagolniuk kell, mert Sárkány barátunk végtelenül kíváncsi lesz a világ legszebb helyére, amit elképzelni sem tud. Közös útjukon megannyi gondolat és érzés merül fel. Van, hogy a múltba révednek, máskor a jövőbe kalandoznak, ám minden alkalommal ott van Panda bölcsessége, és a tudat, hogy együtt vannak. Kettejük barátsága szívmelengető, és az olvasónak is segítenek megismerni, megérteni, valamint feloldani pár érzést. Mindemellett azt is megmutatja, hogy Nagy Panda sem az rendíthetetlen alak, akinek ne lenne olykor szükséges segítségr, vagy támogatásra.

Véleményem

Elfogult rajongója vagyok a szerzőnek, mert mindig képes rávilágítani olyan tényekre, amiket figyelmenkívül hagyok, akár a szorongás, vagy a túlagyalás miatt, pont úgy, mint Kicsi Sárkány. Azt hiszem, a legtöbben vele tudunk azonosulni leginkább, mert ő testesíti meg azt a világi embert, aki sokszor nem képes a jelenben maradni, az apró dolgokat értékelni, mindig valami grandiózusra vágyik, s amikor valami nem úgy sikerül, ahogyan elképzelte, szomorúvá válik. Nagy Panda mindannyiunk tanítómestere, aki szelíd iránymutatásaival képes helyrebillenteni nézőpontunkat, és elgondolkodni az érzéseinken.


Ez a kötet egyébként különböző fejezetekkel dolgozik, s mindük más témával foglalkozik. Van veszteséggel és múlttal való együttéléssel, jelentéktelenség érzésével, haraggal és békével, félelemmel és szorongással, önbizalomhiánnyal, magánnyal, céltalansággal, depresszióval, és az apró szépségek észrevételével foglalkozó rész is. Mielőtt azonban bárki megijedne, mennyire negatív ez a kötet, szeretném megnyugtatni, hogy nem hoz le az életről, hiszen Norbury mindig abba az irányba terel, ahol könnyebben megküzdhetünk negatív érzéseinkkel.


Ráadásul ezt a könyvet háromféle módon lehet olvasni a szerző ajánlása szerint: egybefüggő történetként, napi gondolkodnivalóként és segítőkönyvként is. Az egyes témák kiemelése abban lehet segítségünkre, hogy egy adott helyzetben kaphassunk segítséget, iránymutatást, ha szükségünk van rá, ugyanakkor tökéletesen működik regényként is.


Rövid, velős mondatai mind helyén vannak, semmi nem túl sok vagy felesleges, de nem is kevés. Pontosan annyi, amennyi éppen elegendő, mindezt pedig tökéletesen egészítik ki a szerző saját illusztrációi. Vannak elnagyoltabbak, de alaposan kidolgozottak is, színesek és fekete-fehérek egyaránt. Mindig épp olyanok, amit a hangulat, a tanítás megkíván. Mert ne feledjük, alapjáraton Norbury kötetei buddhista szemlélettel íródnak, hiszen ő maga is sokáig foglalkozott ezekkel a tanokkal. Akik ismerik a szerző korábbi könyveit, pontosan olyan jellegre számíthatnak, mint eddig, akik nem, azoknak pedig azt javaslom, ne csak egy könyvével térj haza, úgyis kevés lesz. :)

Összességében

Ha szereted a szívmelengető, kedves és tanulságos történeteket, ha jól jönne némi fogódzó nehéz időszakokban, és/vagy ha szereted a szemkápráztató illusztrációkkal tarkított köteteket, akkor A csodálatos világot neked találták ki! Én biztos vagyok benne, hogy többször újra fogom még olvasni, ahogy az elődeit is.

Amennyiben kíváncsi vagy a szerző korábbi köteteiről írt értékeléseimre, kattinst a címekre az olvasásukhoz: Nagy Panda és Kicsi Sárkány | Az utazás | A macska, aki zent tanított | Kövesd a Holdat.

Kiadó: 21. század
Oldalszám: 178
Eredeti cím: A Beautiful World
Megjelenés éve: 2025
ISBN: 9789635686407


Fülszöveg:

„Az egyik legnagyobb dolog, ha ma megtalálod azt a szépséget, amit tegnap még nehezen találtál."

Nagy Panda és Kicsi Sárkány felkerekednek, hogy megtalálják a világ legszebb helyét. Birtokukba kerül egy térkép, amely elvileg odaviszi őket. Az út nehézségekkel teli, sötét erdőkön, rémisztő romok és sötét barlangok mellett vezet.
Hiába veszik igénybe őket a megpróbáltatások, Nagy Panda és Kicsi Sárkány mindvégig kitartanak. A kezdetben ijesztőnek látszó helyek is tartogatnak számukra valami szépséget, kedvességet és fényt.
Ez a történet megmutatja, hogy a csodálatos dolgokra gyakran a legvalószínűtlenebb környezetben bukkanunk rá.
Életigenlő buddhista bölcsességek kínálnak megnyugtató tanulságokat a Nagy Panda és a Kicsi Sárkány újabb kalandjának minden egyes lapján.

Maja Lunde igazi komfortszerző számomra, s olyannyira megszerettem a munkásságát az évek során, hogy bármit eladhatnak nekem az ő nevével, legyen az felnőtteknek, vagy gyerekeknek íródott történet. A Névhozó egy azok közül az írásai közül, ami a legkisebbeknek készült, de garantálom, hogy felnőtt fejjel is imádni lehet ezt a rövidke mesét.

Sosem olvastam még David Almondtól, ez volt az első találkozásunk, de oly pozitív tapasztalatokkal távozom, hogy biztosan később is útba fogom ejteni. Angelino Brown története egy igazán kedves és aranyos mese egy zsebangyalról, aki keresi önmagát, és a helyét a világban. Szerencsére csupa jóindulatú ember körébe csöppen, s mi is hamar megkedveljük majd az apró szerzetet.

A szabadulószobák világa mindig is kíváncsisággal töltött el, de sosem jutottam odáig, hogy ki is próbáljak egyet. Ha valaki bátortalan, a Lábnyom kiadónak hála már otthonában is kipróbálhatja ezt a szuper élményt, vagy akár felkészülés gyanánt gyakorlásként is felfoghatja. Hét különböző kötettel vághatunk bele az elménybe, s még a család legkisebbjeit sem kell kihagynunk, ugyanis ezekből két könyv nekik szól!

Néhány évvel ezelőtt baráti ajánlás hatására nagyon ráfüggtem a dél-koreai sorozatokra, s mivel nagyon megszerettem őket, automatikusan jött a nagyobb érdeklődés az ország iránt is. A Helló, Dél-Korea rengeteg érdekességet gyűjt össze az országgal kapcsolatban, így a hozzám hasonló érdeklődőknek tökéletes választás.

Linn Skåber sorozatát sokáig kerülgettem, de amikor a 2024-es év elején harmadmagammal belevágtam az olvasásába, éreztem, hogy nem kellett volna ilyen sokat várnom vele. Jogos volt az a megannyi méltatás, amivel a környezetem illette, s most már én is be kell álljak ebbe a sorba.

Annyiszor hallottam már azt az érvet, hogy ha valamiről mindenkitől csak jót hallasz, az biztosan csak hazugság lehet. Miközben lehet, hogy az a valami egyszerűen csak tényleg nagyon jó! Az évek alatt nagyon sokszor találkoztam Linn Skåber monológos sorozatával, s minden ismerősöm csak pozitívan nyilatkozott róla. Fel is került hamar a várólistámra, de aztán rettentő sokáig halogattam, s mindezen csak az változtatott, hogy nyertem egy példányt A szívem egy bezárt bódé-ból, ami aztán annyira megtetszett egy közös olvasás során, hogy befejezése után azonnal megrendeltem a sorozat további két kötetét is.

Ebben a kötetben 24 hosszabb-rövidebb írást kapunk, melyek mindegyike ahhoz a generációhoz kötődik, mely már megette kenyere javát, s inkább már a levezetésben jár, mint hogy hosszú évek álljanak még előtte. Megváltozott körülmények között kell helyt állniuk, legtöbbjüknek kirepültek már a gyerekei, vagy éppen egyedül maradtak válás vagy haláleset miatt. El kell fogadniuk, hogy már nem képesek annyi mindenre, mint korábban, hogy az élettapasztalatukkal bár segíthetnének, nem mindig kíváncsiak rá mások, vagy hogy a legtöbbek számára olyan életkorba léptek, ahol automatikusan láthatatlanná válnak. Sok esetben kerül terítékre a környezettükkel, fiatalokkal való viszonyuk, miképpen simulnak bele, vagy éppen esnek ki a társadalomból. Pont, mint az életben, embere válogatja majd, ki hogyan küzd meg az öregedéssel, elmúlással.

Küzdeni kell tehát a magánnyal, az elmúlással, a fogyatkozó baráti társasággal, a mellőzöttséggel, a múlt hibáival, a kihagyott lehetőségekkel, s választhatnak, hogy ezekbe belesüppedve éljenek, vagy használják ki még azt a kicsi időt, ami megmaradt, s élvezzék, amennyire csak lehet.
Belekóstolhatunk tehát abba az érzésbe, ami mindazokra vár, akik lesznek olyan szerencsések, hogy megéljék ezt a kort, s talán egy kicsit elnézőbbek, kedvesebbek, megértőbbek lesznek majd, ha legközelebb bizonytalanul topogó idős hölgyet látnak a szupermarketben, vagy épp magából kikelve ordítozó, de csak a tehetetlenségét elfojtani kívánó bácsit látnak. Mindezek mellett azonban remek humorral is találkozhatunk a lapokon, mely rendkívül kiegyensúlyozottá teszi, a felbukkanó témákat pedig emészthetőbbé.


Azt kell mondjam, ez a sorozat számomra egy kicsit hullámzó volt. Míg a tinikori történeteket nagyon szerettem, mind szövegileg, mind képi világában, addig a felnőttkori monológokat, melyeket a Ma négykézláb akarok járni című kötet rejt, azokat már kevésbé. Ez utóbbinál hiányoltam egy kevés optimizmust, legalább egy-két résztvevőtől, mert számomra így túl keserűnek hatott. Félreértés ne essék, remek könyv ez is, de kevésbé éreztem tőle a bugit, továbbá a rajzai sem voltak az én véleményem szerint annyira jók, mint elődjéé. Némileg félve álltam hát neki az időskori írásoknak, viszont hamar rájöttem, hogy ez megint annyira magával tud ragadni, mint a fiatalkoriak.

Több novella is megfogott, például az, amelyikben egy idős férfi mesél magáról a buszon egy fiatalnak, s ezzel megváltoztatja annak életét, valamint igazán szívbemarkolónak éreztem azt, amelyben egy néni mindent megkaphatna fiától, de amikre igazán vágyik, azokat nem lehet mevásárolni... Remek szövegek kerültek ebbe a kötetbe is, de úgy gondolom, ebben az esetben is leginkább az az egy-egy mondat ütött a legjobban, amik külön 1-2 oldalas illusztrációk mellett kaptak helyet. Ezek azok, amik egy kép mellett annyi érzést, bölcsességet, fájdalmat, s megannyi mást tudnak közvetíteni, mint ami időnként egy regényben sem fér el.


Nagyon szerettem ezt a sorozatot, és ezt a kötetet is. Sosem szoktam azzal dobálózni, hogy "Ezt bizony mindenkinek el kellene olvasnia!", mert a legtöbbször szerintem kontraproduktív, viszont nagyon melegen ajánlom ezeket a történeteket, mert általa egy kicsit jobban megérthetünk másokat, képes érzékenyíteni, vigaszt nyújtani, felkészíteni, s még megannyi mást. Zseniális sorozat, Lisa Aisato rajzaival pedig egyenesen tökéletessé válik.

Kiadó: Scolar
Oldalszám: 248
Eredeti cím: Til oss

Megjelenés éve: 2022 (eredeti: 2021)
ISBN: 9789635095940


Fülszöveg:

A magyar olvasók körében is népszerű norvég írónő, Linn Skåber érzékeny a generációkat foglalkoztató problémákra. A szívem egy bezárt bódé című kötetében a kamaszok világában mártózhattunk meg, a Ma négykézláb akarok járni címűben pedig a felnőttkor, a középgeneráció kaleidoszkópját mutatja meg. Linn ezúttal az idősebb nemzedék örömeit, bánatait, ünnep- és hétköznapjait kívánja láttatni és éreztetni az olvasókkal.

Interjúkat készített, megfigyelt, átölelt és írt. A szövegeket melegség, humor, bölcsesség, bánat, boldogság, poétika hatja át – és legfőképpen mély érzelem meg finom rezdülés.

Linn Skåber egyedülálló stílusa és Lisa Aisato ecsetvonásai révén az idősebb emberek és a sorsok átélhetően jelennek meg az olvasó előtt. És ki ne szeretné megismerni az idősek gondolatait és tapasztalatait, hogy számot vethessen saját életével, és jobban megismerhesse önmagát?