Sirahama Kamome mangája az első három rész után sem lassít. A bámulatos rajzolású manga a sorozat folytatásában is tele van történéssel és mély témákkal. Az a fajta alkotás ez, ami az olvasó minden érzékét kényezteti, s minden résszel csak egyre jobbá válik. A negyedik és ötödik kötet egy eseményláncolatot dolgoz fel, így ha tehetek egy javaslatot már az elején, kérlek, együtt olvasd őket, kihagyás nélkül, különben annyira kínzó lesz a függővég, hogy alig éled majd túl...

Az álmok beteljesülése nem mindig csak örömteli

A sorozat korábbi részeiben megismerhettük főszereplőnket, Cocot, akinek minden vágya, hogy boszorkány lehessen, azonban erre nem sok esélye van, ugyanis mindenki tudja, boszorkánynak bizony születni kell. Ennek ellenére mindennél jobban érdekli a mágia, s amikor egy napon találkozik egy mágussal, minden tiltás ellenére kilesi annak titokzatos varázsszertartását. Rádöbben, hogy a szóbeszéd ellenére csupán megfelelő eszközökre és jártasságra van szüksége ahhoz, hogy beteljesüljön leghőbb vágya. Arra azonban nem számít, hogy naiv lelkesedése katasztrófába csap át, amikor kipróbálja frissen szerzett ismereteit, s egyúttal kővé változtatja édesanyját. Ezzel az eseménysorral csöppenünk bele a Sirahama Kamome által teremtett világ első részébe, és a bonyodalmak ennél csak nagyobbak lesznek, ahogy előrehaladunk.

A második rész során például rögtön egy sárkánnyal kell megküzdenie tanonctársaival, akik hozzá hasonlóan még mindig csak gyerekek, s nem csak a jártasságuk gyenge, a problémamegoldó képességeik is egy valódi gyermek szintjén mozognak. Miután megmenekülnek a szorult helyzetből mesterük segítségével, egy percig sem pihenhetnek, máris emberek megmentésére kell sietniük, ahol újabb nehézségek várnak rájuk.

A harmadik kötet az, melyben igazán elkezdjük érezni, merre is tartunk, s rájövünk, hogy a gyönyörű illusztrációk és cukinak tűnő történet mögött sötét erők húzódnak. Nem csak mi, de Qifrey mester is egyre közelebb kerül az igazsághoz, hogy felfedje, kik is környékezték meg tanoncát, s Coconak is egy újabb oldalát ismerjük meg. A mindig lelkes és kedves kislány ugyani képes a mágiát tényleg arra használni, hogy másokat boldoggá tegyen, s ezzel új barátokat és tapasztalatot is szerez. Ám mindez még csak a felszín megkapargatása volt, a dolgok egyre jobban elharapódznak a folytatásban...

A korábbi részekről írt részletes értékeléseimet a címekre kattintva érheted el:
Boszorkánysüveg-műhely 1., Boszorkánysüveg-műhely 2-3.

Főszerepben a mellékszereplők

Boszorkánytanoncként időnként számot kell adnod tudásodról, és próbákon részt venned. A második alkalmával például a szeszélyes és csapdákkal teli Kígyógerinc-barlangon kell átjutnod, miközben egy rád bízott tengervészmadarat kísérsz a fészkelőhelyére. Ha Aggat lennél, alig várnád, hogy bebizonyíthasd a rátermettségedet, ám ha Riche, akkor gyűlölnéd az egészet, mert számodra a konvenciók egyet jelentenek azzal, hogy el kell veszíteni önmagadat. Várható hát, hogy nehéz lesz az együttműködés, pláne akkor, ha egy harmadik tanonccal is kiegészülnek, aki már kétszer elbukta ezt a vizsgát, s azt már ne is említsük, hogy egy karimás kalapos is leselkedik rájuk az árnyak közül...

A negyedik kötet véleményem szerint az egyik legizgalmasabb, annak ellenére, hogy Coco most egy kicsit háttérbe szorul. Persze ő sincs elveszve, Tetia társaságában rögtönzött történelemórán vesznek rész Qifrey mellett, aki elmeséli nekik a Kígyógerinc-barlang, s a benne egykor virágzó város történetét. Mindeközben viszont Agatt és Riche saját találékonyságát kell felhasználja ahhoz, hogy a barlang kihívásain úrrá tudjanak lenni. Ám mindez nem egyszerű, ha egy olyan tanítvánnyal kell együttműködnöd, akinek az önbizalmát a saját mestere tette teljesen tönkre.

Euini bár egy nagyon mellékes karakternek tűnhet, mégis mindennek indikátora ebben a kötetben. Egyrészt Riche és Euini kölcsönösen hatnak egymásra, s míg a lány képes lesz a saját varázslatain kívül másokra is koncentrálni és segíteni nekik, addig Euini Riche által megtalálja a saját útját, s hogy miképpen legyen úrrá saját, belé nevelt szorongásán. Üröm az örömben, hogy végül ő lesz az is, aki döntésével hatalmas árat fizet, amikor a karimás kalapos rájuk támad az árnyak közül...

A cél szentesíti az eszközt

Kezdő gyermekvarázslóként bár mindent megpróbálsz megtenni egy tapasztalt és gátlástalan mágus ellen, mégis szükséged lesz segítségre. Sirahama Kamome mangája továbbra sem felejti el szereplői életkorát, s nem arról fog szólni, hogy a gyerekek egymaguk képesek lehetetlen helyzeteket megoldani, főleg azután, hogy még a felügyelőtanárukat is elrabolta a karimás kalapos. Qifrey mester lesz az, aki segítségükre siet, s az ötödik rész során azt is megérthetjük, mennyire odaadó tanára ő a tanítványainak.

Szemtanúi lehettünk az előző részben annak, hogy Euinit mennyire tönkretette alkalmatlan mestere, ebben az epizódban pedig Riche múltjába teszünk egy kis kitérőt, s értjük meg azt, miért is ragaszkodik ennyire a saját szabályaihoz, elveihez. Qifrey másokkal ellentétben őszintén törődik tanítványaival, engedi őket a saját útjukon járni, de közben határokat is szab és irányt mutat nekik, amikor arra szükség van. Olyan ő, mint egy igazán jó szülő, s pártfogoltjaiként kezeli a tanulóit, nem pedig egosimogatónak, cselédnek, vagy éppen kötelezően egy kaptafára kalapálandó alapanyagnak. Mellette a lányok nem azt tanulják meg, hogy csak a tökéletes létezik elfogadható minimumként, hanem megismerik az erősségeiket, amikre támaszkodhatnak. Riche karaktere így hatalmas változáson mehet keresztül, be tudnak gyógyulni régi sebei, s most ő maga tudja saját akaratából eldönteni, hogy merre szeretne tovább haladni. Megleli célját, ezáltal pedig motivációt nyer a folytatáshoz, a további fejlődéshez.

Meglehet, ez az a rész is, amiben igazán összekovácsolódnak Qifrey tanoncai, s rájöhetnek, hogy mindegyiküknek más erőssége van, így egymást kiegészítve sokkal erősebbé válhatnak. Ugyan a korábbi fejezetekben is voltak erre apró példák, mégis, itt már talán el tudják engedni a rivalizálást, s különböző személyiségük ellenére egységként gondolkodni. Közösen akarnak dolgozni Euini megmentésén, s ezek alapján sejthetjük, hogy Cocot sem fogják majd magára hagyni, amikor a karimásokkal kell majd szembenézni. Mert hogy lesz itt még hatalmas összecsapás, az borítékolható abból, hogy Cocot a remény gyermekeként azonosítják, aki a kulcs a felszabadulásukhoz...

Egy percre sem lassítunk

Minden sorozat esetén érzek időnként megbicsaklásokat, amikor egy kicsit veszítünk a kezdeti lendületből, s bár még a jó határán belül maradunk, mégis gyengébb, mint az előde(i). Na, a Boszorkánysüveg-műhelyre ez NEM igaz! Egy percre sem áll meg, folyamatosan perdíti egyik izgalomból a másikba a szereplőinket, s elég bátor ahhoz, hogy ne bánjon velük kesztyűs kézzel, de még ne is legyen túlzottan hatásvadász. Továbbra sem érzem, hogy ezek a gyerekek inkább kis felnőttek lennének, mint más történetek esetén. A problémákat, kihívásokat még mindig a saját szintjükön kezelik, de mégis remekül alkalmazkodva a körülményekhez. Emellett pedig kifejezetten szeretem, hogy a mellékszereplőknek is van személyisége, kidolgozott háttere, egyre jobban kibontja őket, s azt is, hogy nincsenek töltelékjelenetek. Lehet, hogy valami első pillantásra annak tűnik, de biztosan meglesz a helye a későbbiekben, s akkor nagy jelentőséggel fog bírni.

Ebben a két részben megint mélyre menő témákkal foglalkozunk, s világosan láthatjuk, milyen gátlástalanul tudják fel- és kihasználni a felnőttek a gyermekeket. Remek példát kapunk két ellenpólusra, a támogató, és az ellehetetlenítő "szülői" mintára, valamint hatásaikra. Emellett olvashatunk bajtársiasságról, önfeláldozásról, a gyerekkorban elszenvedett sérülések következményeiről, láthatjuk a korlátozó hiedelmeket működés közben, s ismételten elgondolkodhatunk remek morális kérdéseken.

Összességében

A Boszorkánysüveg-műhely az a manga, amit legszívesebben minden, a műfaj iránt érdeklődőnek a kezébe nyomnék. Igazi kapudroggá válhat, hiszen gyönyörű a rajzolása, izgalmas a története, jól kidolgozottak a szereplői, s mindemellett még fontos, morális témákkal is foglalkozik. Nem felejti el soha, egyetlen percre sem, hogy a főbb karakterei csupán gyerekek, mégis megannyi tanulságot kaphatunk általuk. Véleményem szerint nagyobb gyerkőcöknek is simán a kezébe adhatjuk, vagy olvashatjuk velük közösen, remek beszédtémáink lesznek hozadékként.

Ha szívesen olvasnál még mangákat a kiadó kínálatából, szívesen ajánlom figyelmedbe Az istenek hazudnak címűt vagy a Vinland saga 1. részét.

Kiadó: GABO
Oldalszám: 192
Eredeti cím: とんがり帽子のアトリエ [Tongari Bōshi no Atelier]
Megjelenés éve: 2026 (eredeti: 2018)
ISBN: 9789635669264


Fülszöveg:

A boszorkánysüveg-műhely tanoncai új vizsga előtt állnak: vajon Agattnak és Riche-nek sikerül átkísérnie a tengervészmadarakat a Kígyógerinc-barlangon? Az út egyszerűnek tűnik, de a váratlan, mágikus csapdákat nem könnyű legyőzni, és a csapatot lassítja egy kívülálló tanonc is, aki már kétszer elbukott a próbán. S ha mindez nem lenne elég, egy karimás kalapos is lesben áll az árnyékok között…

Will Eisner-díj, 2020

Kiadó: GABO
Oldalszám: 192
Eredeti cím: とんがり帽子のアトリエ [Tongari Bōshi no Atelier]
Megjelenés éve: 2026 (eredeti: 2018)
ISBN: 9786151100813


Fülszöveg:

A Kígyógerinc-barlang mélyén Qifrey és tanoncai egy karimás kalapossal kerülnek szembe, akinek sötét mágiája vadállattá változtatta Euinit. Mielőtt azonban visszatalálhatnának a biztonságos ösvényre, minden leleményüket és varázslatukat be kell vetniük, hogy átjussanak az elátkozott romononiak seregén. Vajon a boszorkányok megtalálják magukban az erőt, hogy felvegyék a harcot az új ellenséggel szemben, aki felrúgja még a mágia szabályait is?