Szeretni szoktam az újramesélt történeteket, legyenek azok szépirodalmi, vagy éppen meseátiratok. Érdekes látni, mivé alakítják a szerzők az ismert cselekményt, a megszokott karaktereket, vagy éppen a konfliktusokat. Chloe Gong írása Shakespeare klasszikusát, a Rómeó és Júliát dolgozza fel, egészen különleges köntösben, én pedig megjelenése előtt vethettem bele magam ebbe az érdekes világba.

A Csengetett, Mylord? gyerekkorom egyik kedvenc sorozata volt, pedig mindenki biztos lehet benne, hogy akkor még a felét sem értettem annak, amit láttam. Boromisza István enciklopédiájával nem csak újra kedvenceim mellé szegődhettem, de rengeteg plusz információval is gazdagabb lettem.

Nagyon kedvelem a Krimik minden évszakban sorozatot, ezért rám minden alkalommal lehet számítani, amikor egy újabb válogatás érkezik. A legtöbb Agatha Christie novellát még nem olvastam, így egy-két kivételtől eltekintve mindig újdonságokkal szolgálnak ezek a gyűjtemények.

Évekkel ezelőtt, egy nehezebb periódusban kezdődött a meditáció és mindfulness iránti érdeklődésem. Hamar megtapasztaltam a pozitív hatást még kezdőként, laikusként is, így azóta egyre tudatosabban építem az ismereteimet a témában. Matthew Sockolov kötete remek alapanyag volt ehhez az utazáshoz.

Kifejezetten szeretem az ázsiai vonatkozású írásokat, így amikor csak alkalmam adódik, beszerzem az aktuális kiadványokat. Általuk mindig kellemes és maradandó olvasmányélményeket szerzek. Az elvesztett emlékek lámpása már a fülszövegével is megnyert magának, olvasás után pedig igazán a szívembe zártam.