Vannak azok a könyvek, amikről azt gondolom, nem nekem íródtak, mert éppen nem abban a zsánerben helyezkednek el, amit általánosságban forgatni szoktam. Pedig milyen nagyot tudok ezzel tévedni, és milyen jó élményektől fosztom meg magam általa. Pontosan ilyen volt az Ultramarin is. ➼
Szeretni szoktam az újramesélt történeteket, legyenek azok szépirodalmi, vagy éppen meseátiratok. Érdekes látni, mivé alakítják a szerzők az ismert cselekményt, a megszokott karaktereket, vagy éppen a konfliktusokat. Chloe Gong írása Shakespeare klasszikusát, a Rómeó és Júliát dolgozza fel, egészen különleges köntösben, én pedig megjelenése előtt vethettem bele magam ebbe ➼
A 21. század kiadó KULT kötetei mindig a kedvenceim voltak igényes kivitelük és nyelvezetük miatt, ráadásul minden esetben valamilyen különleges történet részese lehettem, amikor ebből a sorozatból választottam. Nem volt ez másképp Werner Herzog Dereng a világ című kötete esetében se ➼
Sarah Winman Csendélete egyszerűen annyira szép kivitelezésű, hogy mindenki figyelmét azonnal felkelti. Már a festett csempékre emlékeztető, papagájos borítónál és a hozzá kapcsolódó fülszövegnél elaléltam érte, de az élfestése feltette a cseresznyét a habos sütemény tetejére. Olvasás után pedig azt is elmondhatom, hogy nem csak a külső remek, de a tartalmat is imádtam. ➼