A 21. század kiadó KULT sorozata számomra egyet jelent a minőséggel, és a páratlan hangulatú történetekkel, nem mellékesen pedig a csodálatos borítókkal. Rosie Andrews kötete nem csak gyönyörű külsőjével, de beltartalmával is megnyert magának.
Ha a KULT könyvek közül olvasok, a legtöbbször azt érzem, hogy nem akarok sietni velük. Bár mindig izgalmas történetekre találok a sorozatban, amiknél az ember csak úgy falná az oldalakat, mégis szeretek dagonyázni ezekben a kötetekben, jó mélyre merülni, sokáig velük maradni. A Leviatánnal sem volt ez másképp, hetekig olvastam, s imádtam, hogy mindig csak apránként adagoltam ezt a lassan duzzadó, misztikus elbeszélést.
Manapság legyintünk az eltemetett történetekre, hiszen mesebeszéd mind, nagyotmondás és valótlanság. Azok mégis felbugyognak a repedések között, mert konok módon nem hajlandók aláhullani a sötétségbe.
Történetünk Angliába kalauzol bennünket, méghozzá az 1643-as évbe, ahol Thomas Treadwatert követhetjük. A polgárháborúból kénytelen hazatérni, mert húga kétségbeesett leveleket küldözget neki, miszerint legújabb szolgálójuk illetlenül viselkedik öreg édesapjukkal, s nem gondozza megfelelően a férfit. Mire Thomas hazaér, apját már szélütés következtében magatehetetlenül találja, a szolgálót pedig börtönben, boszorkányság vádjával.
Thomas nem az az ember, aki azonnal ítél, szeretne minden körülményt alaposan megvizsgálni, hogy a legjobb döntést hozhassa (talán mindezt azért, mert akad affinitása az ügyvédi pályára), így aztán nyomozásba kezd az igazság után. Szerencsétlenségére az ügy rendkívül bonyolult, furcsa halálesetekkel és egyéb eseményekkel tarkított, s néha úgy érzi, talán még a saját eszét is elveszíti ebben a furcsa történetben. Törekvéseit persze az is nehezíti, hogy a kor embere rettentően babonás, így mindenért, ami nem megszokott, eretnekséget kiált. De mi a helyzet akkor, ha pont az kiabál legjobban, akinek a háza ég?
A könyv kezdetén azt gondoltam, nem fogunk annyira egymásra találni, hiszen annál is lassabb, mint amire számítottam, ráadásul, mintha ismételgetné önmagát fejezetről fejezetre. Érezzük, hogy valami gyanús ebben a boszorkányosdiban, de pont úgy, ahogy Thomas, mi sem tudjuk még, micsoda. Számomra onnan kezdett kecsegtetőbb, és izgalmasabb lenni, hogy beúszott egy jövőbeli idősík is, melyből rájövünk, valójában mindaz, amit eddig olvastunk, csak egy visszaemlékezés.
Főszereplőnkkel együtt fogjuk majd feltárni ennek a fénytől elzárt, földmélyben fortyogó esetnek a részleteit, aprócska lépésenként, s közben egyre erősebben gomolyognak majd felettünk a sötét fellegek. Olyan mélységekbe utazunk, melyet az ép ész megkérdőjelez, még akkor is, ha a kirakós minden eleme passzolni látszik egymáshoz. Ősi, az idők kezdetétől jelen lévő gonosszal kell majd szembenéznünk, s együtt ébredünk majd rá, hogy léteznek olyan erői a világnak, melyeket lehetetlenség megállítani, még akkor sem, ha örök szenvedésre ítéljük magunkat.
Ifjúkorom történeteiben mindig voltak jelek. A fény dárdái törik át a felhőket, és galambok szállnak le a templomok csúcsára. A valóságban nem így történt. Nem következtek be csodák. Végtelenül egyedül voltam a széllel és a kavargó hóval.
Kezdeti bizonytalanságom ellenére nagyon megkedveltem ezt az írást. Újra azt éreztem, amit a legtöbb KULT kötetnél, s amit leírni nehezen tudnék. Minden alkalommal ott van a bensőmben egy otthonos érzés, ami azt sugallja, megérkeztem. Néha mindez keveredik némi izgatott, misztikus feszültség iránti vággyal, amikor éppen fantasy jellegűt olvasok ebből a sorozatból, de a hétköznapi realizmus esetén is valahogy mindig megkapom ezt a megérkezett érzést. Magam sem tudom megmagyarázni, de tudom, ha KULT könyvet olvasok, azokat mindig mélyen a szívembe zárom, s még sok-sok évig részletesen emlékezni fogok a cselekményükre, hiába olvasok el évente 100 másikat.
Összességében bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a kiadó KULT sorozatát, vagy aki vágyik egy kicsit borzongató, misztikus, sötét történetre. (De halkan megjegyezve azoknak is, akik szeretnének egy gyönyörű kivitelezésű kötetet a polcukra. :D)
Szavakat suttogok neki, a vigasz és bánat szavait, szavakat, melyekből sosem lehet elég.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 320
Eredeti cím: The Leviathan
Megjelenés éve: 2022
ISBN: 9789635682089
Fülszöveg:
Ébren van…
Norfolk, 1643. Angliát polgárháború szabdalja, Thomas Treadwater, a katona kelletlenül veszi tudomásul, hogy a nővére/húga hazahívja, mert azzal vádolja az egyik szolgálójukat, hogy gondatlanul bánt özvegy édesapjukkal. Mire Thomas hazaér, az édesapjuk már magatehetetlen, szélütést kapott, és az új szolga börtönben van, boszorkánysággal vádolják.
Thomas szereti azt hinni magáról, hogy észelvű, modern ember, de a történteket kibogozva nem pusztán babonaságokba botlik, hanem valami ősi, sötét titokba, amely egy korábbi hajótöréssel függ össze.
Ami eddig szunnyadt, most már nem hajlandó tovább pihenni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése