116 évvel ezelőtt, ezen a napon született George Orwell, utolsó munkája, az 1984 pedig idén töltötte be 70. életévét. Kora ellenére végig az az érzés bujkált bennem, hogy akár egy pár éve íródott kortárs is lehetne, s milyen szomorú, hogy ezek szerint 70 év alatt nem változtunk semmit sem.
George Orwellel egy molyos kihívás kapcsán találkoztam először, amikor is szükségem volt egy állatos történetre. Valami rövidet vadásztam, mert szorította az idő, így került kezembe az Állatfarm. A történet annyira meggyőző volt számomra, hogy mindenképpen szerettem volna még olvasni az írótól, ezért második találkozásunk alkalmával az 1984-gyel ismerkedtem.
Először meglehetősen furcsa volt egy olyan történetbe belekezdeni, ami a kiadása idején, 1949-ben még egy előrevetített jövőképnek tűnt, ám amikor a kezembe került, már jócskán túlhaladtunk a címadó évszámon, így valami párhuzamos univerzumban játszódó sztorinak érezhettem.
Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából!
Orwell (polgári nevén Eric Arthur Blair) utolsó regénye egy olyan politikával átitatott, disztópikus világot tár elénk, melyben mindössze három fiktív államalakulat létezik, s ezek állandó háborúban állnak egymással. Óceánia, Eurázsia és Keletázsia ideológiái lényegében teljesen megegyezőek, de az államvezetés mindenhol gondosan ügyel rá, hogy polgáraik erről semmit ne tudjanak.
A céltalan háborúskodás kihatással van minden lakosra, ami miatt mindenki mélyszegénységben tengeti mindennapjait, az ipar pedig nem áll másból, mint hadieszközök gyártásából.
A háború: Béke
A szabadság: Szolgaság
A tudatlanság: Erő
Minden lakos otthonában található egy telekép nevű szerkezet, mely éjjel-nappal működik megállás nélkül. Nem hagyományos televízióként funkcionál, ugyanis csak a pártpropaganda ömlik belőle szüntelenül, illetve képes arra, hogy az ember minden mozdulatát figyelemmel kísérje. Mindössze minimálisan lehalkítani lehet a masinát, de teljesen kikapcsolni soha.
Az ország élén Nagy Testvér, a teljhatalmú vezető áll, aki mindenhol plakátokról bámul a járókelőkre, „NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART” figyelmeztetéssel. A vezető alatt a Belső párt, majd Külső párt tagjai helyezkednek el.
Az ország kormányzata négy fő minisztériumból áll, amik nevükkel teljesen ellentétes szerepet töltenek be, melyet a párt alapelvének, a duplagondolnak köszönhetünk. Létezik Béke-minisztérium, ami a háborúval foglalkozik, Igazság-minisztérium, ami hazugságokat gyárt, Bőség-minisztérium, ami az éheztetésért felelős, valamint Szeretet-minisztérim, ami ezek után nem meglepő módon az emberek kínzásáról gondoskodik.
Mi tudjuk, hogy soha senki sem ragadja magához a hatalmat azzal a szándékkal, hogy lemondjon róla. A hatalom nem eszköz; a hatalom cél. Nem azért csinál az ember diktatúrát, hogy megoltalmazzon egy forradalmat, hanem azért csinál forradalmat, hogy diktatúrát csinálhasson.
Az üldözés célja az üldözés. A kínzás célja a kínzás. A hatalom célja a hatalom.
Winston egy azok közül az emberek közül, akik az Igazság-minisztériumban dolgozva azért felelősek, hogy minden írott tartalom - beleértve a sajtót és a könyveket is - maximálisan megfeleljen a párt aktuális álláspontjának. Példának okáért, ha Nagy Testvér éppen azt a közleményt adja, hogy hadban állnak Keletázsiával, akkor minden korábbi újságcikket kivétel nélkül megváltoztatnak arra, hogy eddig is Keletázsiával háborúztak, még akkor is, ha pár hónappal ezelőtt arról nyilatkozott, hogy Eurázsiával vannak hadállapotban. Röviden: tudatosan hamisítják a múltat.
Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.
Ez a totalitárius diktatúra persze nem elégszik meg annyival, hogy neki bizony mindig igaza legyen. Létrehozták az újbeszél névre keresztelt nyelvet, mely a jelenleg használt nyelv folyamatos és radikális lepusztítását hivatott szolgálni. Amennyiben ugyanis nincs alkalmazható szó az ellentétes vélemény kifejezésére, úgy nem is lesz ellenvetés. A lakosok csak és kizárólag a párt álláspontján lehetnek, a nyelvüket pedig csak úgy használhatják, hogy ne is legyenek képesek ellenállást tanúsítani.
Mindennek teljes körű biztosítása érdekében létrehozták a Gondolatrendőrség nevű szervezetet, mely maradéktalanul kigyomlál minden olyan egyént, aki bármilyen módon ellenkezik a párt eszméivel. Még a gyerekeket is szervezetbe tömörítik és arra tanítják őket, hogy gondolkodás nélkül feljelentsék akár a saját szüleiket is, ha úgy vélik, azok gondolatbűnözők.
A Párt nem enged meg semmilyen ellenszegülést, de a politikai foglyoknak sem engedik meg a mártírrá válást. Ugyan kivégzik őket, de előtte brutális eszközökkel oly mértékben megtörik őket, hogy a végén saját maguk is azt hiszik majd, hogy bűnösök. Az ilyen módon "elgőzösített" embereket az Igazság-minisztérium dolgozói nyomtalanul kitörlik a múltból. Megsemmisítenek és módosítanak minden olyan feljegyzést, képet, amin az adott személy valaha is szerepelt.
A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.
Winston egy ilyen bicskanyitogató rendszerben él, teljes tehetetlenségben, ahol az embernek nem lehet saját tulajdonuk sem és maximálisan engedelmességgel tartoztak. A férfi azonban mégsem képes teljesen belenyugodni a helyzetébe, titokban vásárol magának egy naplót, amibe feljegyzésre kerül minden, ami foglalkoztatja, nyomasztja. Habár törvény nem szabályozza - mivel nincsenek törvények -, hogy tilos lenne naplót írnia, ennek ellenére, ha rajtakapják, jobb esetben 25 évnyi kényszermunkatábor, rosszabb esetben halál várt rá...
Hősünk azonban kitartóan őrzi titkát és veti papírra meglátásait. A könyvbe belekerül minden gondolata, vágya, ellenérzése és később azt is elmeséli, miképpen esik szerelembe egy munkatársnőjével. Leírja, mennyire gyűlöli a naponta, kötelező részvétellel megrendezett két perc gyűlölet megmozdulásokat, ahol az emberek kitölthetik felgyülemlett dühüket az "ellenség" katonáira kivetítve, valamint azt is, miképpen kerül kapcsolatba a Testvériséggel, ami a Párt ellen létrejött titkos szervezet. Mindezek persze lázadásnak minősülnek.
A regény folyamán nem derül ki, hogy a Testvériség és vezetője, Emmanuel Goldstein létezőek-e, vagy csak a Párt által kidolgozott szemfényvesztés, illetve az sem, hogy egyáltalán Nagy Testvér létező személy-e, vagy sem.
Máig rengeteg elmélet kering fórumokon és szül vitákat a regény megannyi megválaszolatlan kérdése. Ilyen többek között az is, hogy Winstonnak milyen sors is jutott a regény végén, hiszen nem kapunk teljesen egyértelmű befejezést, vagy az, hogy miért éppen 1984 lett a végleges cím.
Órákig lennék még képes írni erről a regényről, bár gyanítom, nem sokan jutnának a végére. Az viszont biztosan nyilvánvalóvá vált, hogy az egyik kedvencemmé vált George Orwell 1984-e és bátran ajánlom bárkinek, mert rendkívül elgondolkodtató írás. Nyomasztó hangulata ellenére igazán izgalmas végigkövetni Winston mindennapjait, kilátástalan küzdelmét, minimális örömet nyújtó lázadozását.
Ugyan a kötet szándékosan és feltűnő módon idézi a sztálinista Szovjetuniót, fel fogunk fedezni olyan mozzanatokat, amik máig is érvényesek társadalmunkra, illetve vagy már megtörtének, vagy akár éppen zajló események. Mindenképpen adjatok neki egy esélyt, mert hihetetlen jól megírt és érdekfeszítő történetről van szó, s véleményem szerint lenyűgöző a könyvbéli világ kidolgozottsága.
Ha szeret valaki, viszontszereted, s ha semmi egyebet nem tudsz neki adni, szeretetet még mindig adhatsz.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 360
Eredeti cím: 1984
Megjelenés éve: 2017 (Eredeti: 1949)
ISBN: 9789634058342
Fülszöveg:
1988-ban kommentálva az 1984-et, a valóságos és jelképes évszám között tűnődően botorkálva szükségszerű a kérdés: a történelmi rémképet illetően érvényes-e, érvényes maradt-e Orwell regénye? Nem és igen. Igen és nem. Nem, ha megkönnyebbülten nyugtázhatjuk, hogy az a totalitárius diktatúra, amely az 1984-ben megjelenik, a regény megírása óta nem valósult meg a valóságos történelemben, és a kommentár fogalmazása közben nincs jele – kopogjuk le, persze – , hogy a közeljövőben bármelyik nagyhatalom megvalósítani kívánná. Igen, ha a tegnapi történelem némely államalakzatára gondolunk. Nem a náci Németországra, nem a sztálini Szovjetunióra, hanem időben közelebbi képződményekre: Enver Hodzsa Albániájára, Pol Pot Kambodzsájára. Hogy jelen idejű államképződményeket a diplomáciai illem okából ne említsünk. Röviden elmerengve ennyit mondhatunk ma az 1984 történetfilozófiai érvényességéről. És a regény? Ünnepelték és kiátkozták a hidegháború hosszú évei során. A sorompótól balra ezért, a sorompótól jobbra azért. Jelképpé és jelszóvá lett. Sorompó arra kell, hogy két oldalán ugyanazt a szöveget kétféleképpen lehessen érteni és értelmezni. Regény azonban nem arra való, hogy jelkép és jelszó legyen. Regény arra való, hogy olvassák, hogy szabadon olvasható legyen.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése