142 évvel ez előtt, ezen a napon született Hermann Hesse, akit a legolvasottabb német írónak tartanak. 1946-ban irodalmi Nobel díjat is kapott életművéért. A pusztai farkas mellett - amelyből szintén létezik Helikon zsebkönyves kiadás -, a Sziddhártha a második legnépszerűbb műve, bár nem ezeket, hanem Az üveggyöngyjátékot tartják legjelentősebb alkotásának.
Hesse életútja pont olyan kalandos, mint a fent említett regényünk főszereplőé, Sziddhártháé. Szigorúan vallásos családja származása miatt sosem verhetett igazán gyökeret, hiszen apja észt, anyja francia nemzetisége miatt mind németországi, mind svájci lakhelyükön idegennek számítottak.
India iránti szeretetét anyai nagyapjától örökölte, aki neves India-kutató volt.
Iskolás éveiben öngyilkosságot kísérelt meg, aminek következtében elmegyógyintézetbe került. Kezelése folyamán eltávolodott szüleitől és vallásos neveltetése értékeitől. A későbbiekben szinte minden élményéből született írása, ám kezdetben nem érkezett meg a várt siker.
Hesse nem adta fel, s mára műveit már 60 nyelvre fordították le, s több, mint 120 millió példányban keltek el. Irodalmi tevékenysége nem csak az írás terén volt kimagasló, hiszen közel 60 év alatt több, mint 3000 könyvkritikát írt.
A lágyság erősebb, mint a keménység, a víz erősebb, mint a szikla, a szeretet erősebb, mint az erőszak.
Sziddhártha című regénye az első világháború után született, amikor a nyugati civilizáción eluralkodott a pesszimizmus és a borúlátás. Egyfajta iránymutatást próbál nyújtani a megkeseredett embereknek azzal, hogy elmeséli, Sziddhártha megvilágosodásának és útkeresésének történetét. Ezen felül önmagának is terápiás jelleggel bírt, mivel a világháború idején rengeteg jelentős csapás érte.
Nehezen viselte, hogy rövidlátása miatt nem lehetett katona, továbbá ekkor hunyt el édesapja, gyermeke súlyosan beteg lett, feleségén pedig a skizofrénia jelei kezdtek mutatkozni. Ő maga a lelki terheket nem volt képes elviselni, idegösszeomlást kapott.
Ha valaki keres – mondta Sziddhártha –, könnyen megeshet, hogy szeme csak azt látja, amit keres, és nem képes találni, bármit is befogadni magába, mert mindig csak a keresettre gondol, mert célt követ, egy cél megszállottja.
Sziddhártha története lényegében az útkereső embert jeleníti meg, aki megjárja a mennyet és a poklot is. Főhősünk a nirvánát keresi (az indiai kultúrában ez a végső cél, a beteljesülés vagy üdvösség), ezért szamanának áll, mert úgy érzi, a mindentől megfosztottság segítségével érheti el célját.
Aszkétizmusa kudarcba fullad, így Sziddhártha a város felé veszi az irányt, hogy ott tanuljon az életről egy kereskedőtől és egy kurtizántól. Igazán jó kereskedővé, gazdag emberré válik, Kamalát pedig arra kéri, tanítsa meg a szerelemre, amiről ő akkor még igen keveset tud. Érdekességként annyit, hogy Kamalá alakját Hesse második felesége, Ruth ihlette, aki eleinte csak a szeretője volt.
Önmagamtól akarok tanulni, önmagam tanítványa akarok lenni, önmagamat akarom megismerni, a Sziddhártha nevű titkot.
Hősünk azonban útja ezen állomásán rádöbben, hogy a bölcsességet másoktól nem sajátíthatja el, viszont minden élettapasztalat, legyen az bűnösnek ítélt, vagy szenvedéssel teli, mind hozzásegítik a valódi tudáshoz. Csak a tudás tanítható, maga a bölcsesség nem, hisz az csak tapasztalatból születhet.
Ott hagyja hát Kamalát és a gazdagságát is, majd hindu regénk harmadik epizódjában Sziddhártha egy révész mellé szegődik és hosszas tartózkodása mellett egy folyó segítségével valóban rálel a felismerésre. Rádöbben, hogy az idő folyton jelenlévő, de állandóan változó egység.
A folyó egyszerre van ott mindenütt, eredeténél és torkolatánál, a vízesésnél, a révnél, a duzzasztógátnál, a tengerben, fenn a hegyeken, egyszerre mindenütt, s hogy számára csak a jelen létezik, nem ismeri sem a múlt árnyékát, sem a jövő árnyékát.
A Sziddhártha tulajdonképpen fejlődésregény, melyben végigkövethetjük, miképpen érik Sziddhártha Buddhává. (A buddha szó kisbetűs alakját használják minden olyan lényre, aki korának első olyan megvilágosodott alakja, aki önállóan jutott el a megvilágosodott tudatszintre, nem pedig mások tanítása által.)
Ugyan az eredeti történettől némileg eltér a regény, ám ettől nem lesz kevésbé érdekes. Véleményem szerint emberibb hatása van Hesse történetvezetésének, mint az eredetileg elfogadott megvilágosodás útjának.
A regény folyamán tulajdonképpen megfogalmazásra kerül, hogy a bölcsességhez vezető út csak az egyénen keresztül lehetséges, ám Hesse ezért rengeteg bírálatot kapott, hiszen ez a felfogás egyetlen ázsiai tannak sem felel meg maradéktalanul.
Egy cél lebegett Sziddhártha szeme előtt, egyetlenegy; üressé válni,üressé a szomjúságtól, üressé a kívánságoktól, üressé az álmoktól, üressé az örömöktől és szenvedésektől. Elhalni önmagától, nem válni többé Énné, kiürült szívvel nyugalomra lelni, Énjétől megválva gondolkozni, és nyitottnak lenni a csodára – ez volt a célja. Ha már legyőzött minden Ént, ha szívében minden szenvedély és minden ösztön elhallgatott, akkor a legvégső is felébredhet, lényének legbelseje, amely már nem Én, hanem a nagy Titok.
Összességében én nagyon szerettem ezt a regényt. Ugyan a javaslatokban nem ez a kötet szerepel ajánlásként első Hesse regénynek, én mégsem bánom, hogy ezzel kezdtem. Motivációt nyertem belőle és szinte biztos vagyok benne, hogy nem egyetlen alkalommal olvastam ezt a rövid könyvecskét.
Ajánlom mindazoknak, akiktől nem áll távol a spiritualitás, aki kedvelik az indiai kultúrát és akik nyitottak olyan cselekményekre, amik igényelnek egy kis felszín alá bukást, sorok mögé nézést.
Nos hát, ez az a tanítás, amiért mindjárt kinevetsz:
a szeretet, Govinda, a lényege mindennek, úgy hiszem.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 148
Eredeti cím: Siddhartha
Megjelenés éve: 2018
ISBN: 9789634790730
Fülszöveg:
Egy cél lebegett Sziddhártha szeme előtt, egyetlenegy: üressé válni, üressé a szomjúságtól, üressé a kívánságoktól, üressé az álmoktól, üressé az örömöktől és szenvedésektől. Elhalni önmagától, nem válni többé Énné, kiürült szívvel nyugalomra lelni, Énjétől megválva gondolkodni, és nyitottnak lenni a csodára – ez volt a célja.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése