Bogi vagyok, sok éves, végzettségem szerint fogtechnikus és Svájcban élek. Ha van kedved, olvass tovább és elmesélem, hogyan is kezdődött ez az egész.
Szóval én egészen kicsi korom óta alkotok. Ugyan három évesen még csak váltott kézzel és lógó nyelvvel gyalultam a zsírkrétát a rajzlapon, de idővel egészen sokat fejlődtem és már meg lehetett különböztetni a pálcikaemberemet a fáimtól...
A könyvekkel egészen sokáig hadilábon álltam, mert az iskolában a hangos felolvasás után kaptunk érdemjegyet, ami nekem nem ment túl jól. A társaim kuncogása, cikizése nem hozott közelebb az olvasáshoz, pláne nem a kötelező olvasmányok, amik a játéktól, rajzolástól vették el az időt a nyári szünetben, hiszen drága nagymamám minden nap leültetett, hogy valamennyit haladjunk vele.
Az olvasás szeretete nálam általános iskola felső tagozatában kezdődött, amikor kapcsolatba kerültem Harry Potterrel. Végre kicsi Bogi megörült, hogy nem csak dohszagú, poros és unalmas történeteket lehet olvasni, amik az életről is lehoznak, hanem léteznek izgalmas, korosztályának megfelelő könyvek is.
(Itt merem bevallani, hogy bár valószínűleg sokak szerint szégyen, én mai napig nem ismerem az összes kötelező olvasmányt és a legtöbbön nem is tervezek változtatni.)
Ezek után már bátrabban mertem böngészni iskolaigazgató nagyapám méretes könyvtárában, de főképp csak a természettudományos darabokat forgattam, mert nagyon érdekelt a minket körülvevő világ sokszínűsége. Később persze néhány regény is leugrott a polcról.
Talán Harry Potternek köszönhető, hogy az idők folyamán leginkább a fantasy vált zsáneremmé. Imádtam a valóságtól elrugaszkodott történetekbe merítkezni, megfeledkezni a jelenemről, a gondjaimról. Egyfajta menedékké vált az olvasás.
Mindeközben az alkotást sem mellőztem természetesen, de eddigre a három éves, pálcikaemberes Bogi már képes volt egészen vállalható dolgokat készíteni, így tizenévesen már blogot nyitott a kézműves holmijainak.
Évekig írogattam a kis alkotásaimról (de egy másik felületen naplóként is funkcionáltattam egyet) és mellette apránként újabb történetekkel ismerkedtem meg, viszont eszembe sem jutott, hogy akár erről is írhatnék, pedig a barátaimmal gyakran beszéltük meg az olvasmányélményeinket. Később azonban az iskola, majd utána a munkahely elvette minden időmet, így sem olvasásra, sem alkotásra, sem blogolásra nem volt kapacitásom.
Amikor munkahelyet váltottam és újra volt szabadidőm, rátaláltam a moly.hu-ra. Új dimenziója tárult fel előttem a könyves életnek és örömmel vetettem bele magam újabb sztorikba. Egymás után faltam a különböző műveket és meglepő módon sikerült évi 100 könyvet elolvasnom.
Ráadásul a moly abban is segített, hogy ne kelljen mellőznöm a másik kedvenc hobbim, a kreatív alkotást sem, hiszen ott egyszerre volt lehetőségem mindkettőt űzni.
Megannyi pályázat és kihívás állt rendelkezésemre, hogy kiéljem a kreativitásom.
Többek között egy ilyen kihívás indított el azon az úton, amin most járok, ugyanis a teljesítés érdekében könyves képeket kezdtem feltölteni az oldalra, ami többek tetszését elnyerte és gyakran rágták a fülem a kérdéssel "Mikor lesz már instagramod?".
Akkor még persze azt sem tudtam, mi az a #bookstagram, de engedtem a tömeg akaratának és 2018. január 26-án létrehoztam a @booktasticboglinc instagram felületet.
Rengeteg élmény ért az elindulás óta, s a megannyi ismeretség, barátság mellett több, számomra jelentős sikert is elkönyvelhettem a munkásságommal. Ért kiadói és több írói megkeresés, előolvasási lehetőség, de egy amerikai könyves magazin is megtisztelt figyelmével, így 2019 áprilisában pár oldalas interjú volt olvasható velem a Curiositales hasábjain.
Most, amikor ez íródik, 2019 májusa van, s úgy érzem, az instagram oldalam már egy kicsit túlnőtt önmagán, ezért szükségem van egy blogra is. Korábban nem gondoltam úgy, hogy a molyon közzétett értékeléseimen túl nekem igényem lenne egy ilyen felületre, de be kell látnom, hogy az instagramos karakterkorlát nagyban megnehezíti, hogy egy korrekt értékelést, vagy ajánlót prezentáljak a nagyérdeműnek, vagy éppen valamilyen komplexebb témát járhassak körül... Bízom benne, hogy a saját kis kuckóm az internet egyik eldugott sarkában ki tudja elégíteni ezen vágyaimat és mások hasznára is lesz majd.
Ez lenne hát az én eddigi történetem könyvekkel és alkotással, a mese többi részét meg majd meglátjuk, hogyan alakul!
Remélem velem tartasz!
Szóval én egészen kicsi korom óta alkotok. Ugyan három évesen még csak váltott kézzel és lógó nyelvvel gyalultam a zsírkrétát a rajzlapon, de idővel egészen sokat fejlődtem és már meg lehetett különböztetni a pálcikaemberemet a fáimtól...
A könyvekkel egészen sokáig hadilábon álltam, mert az iskolában a hangos felolvasás után kaptunk érdemjegyet, ami nekem nem ment túl jól. A társaim kuncogása, cikizése nem hozott közelebb az olvasáshoz, pláne nem a kötelező olvasmányok, amik a játéktól, rajzolástól vették el az időt a nyári szünetben, hiszen drága nagymamám minden nap leültetett, hogy valamennyit haladjunk vele.
Az olvasás szeretete nálam általános iskola felső tagozatában kezdődött, amikor kapcsolatba kerültem Harry Potterrel. Végre kicsi Bogi megörült, hogy nem csak dohszagú, poros és unalmas történeteket lehet olvasni, amik az életről is lehoznak, hanem léteznek izgalmas, korosztályának megfelelő könyvek is.
(Itt merem bevallani, hogy bár valószínűleg sokak szerint szégyen, én mai napig nem ismerem az összes kötelező olvasmányt és a legtöbbön nem is tervezek változtatni.)
Ezek után már bátrabban mertem böngészni iskolaigazgató nagyapám méretes könyvtárában, de főképp csak a természettudományos darabokat forgattam, mert nagyon érdekelt a minket körülvevő világ sokszínűsége. Később persze néhány regény is leugrott a polcról.
Talán Harry Potternek köszönhető, hogy az idők folyamán leginkább a fantasy vált zsáneremmé. Imádtam a valóságtól elrugaszkodott történetekbe merítkezni, megfeledkezni a jelenemről, a gondjaimról. Egyfajta menedékké vált az olvasás.
Mindeközben az alkotást sem mellőztem természetesen, de eddigre a három éves, pálcikaemberes Bogi már képes volt egészen vállalható dolgokat készíteni, így tizenévesen már blogot nyitott a kézműves holmijainak.
Évekig írogattam a kis alkotásaimról (de egy másik felületen naplóként is funkcionáltattam egyet) és mellette apránként újabb történetekkel ismerkedtem meg, viszont eszembe sem jutott, hogy akár erről is írhatnék, pedig a barátaimmal gyakran beszéltük meg az olvasmányélményeinket. Később azonban az iskola, majd utána a munkahely elvette minden időmet, így sem olvasásra, sem alkotásra, sem blogolásra nem volt kapacitásom.
Amikor munkahelyet váltottam és újra volt szabadidőm, rátaláltam a moly.hu-ra. Új dimenziója tárult fel előttem a könyves életnek és örömmel vetettem bele magam újabb sztorikba. Egymás után faltam a különböző műveket és meglepő módon sikerült évi 100 könyvet elolvasnom.
Ráadásul a moly abban is segített, hogy ne kelljen mellőznöm a másik kedvenc hobbim, a kreatív alkotást sem, hiszen ott egyszerre volt lehetőségem mindkettőt űzni.
Megannyi pályázat és kihívás állt rendelkezésemre, hogy kiéljem a kreativitásom.
Többek között egy ilyen kihívás indított el azon az úton, amin most járok, ugyanis a teljesítés érdekében könyves képeket kezdtem feltölteni az oldalra, ami többek tetszését elnyerte és gyakran rágták a fülem a kérdéssel "Mikor lesz már instagramod?".
Akkor még persze azt sem tudtam, mi az a #bookstagram, de engedtem a tömeg akaratának és 2018. január 26-án létrehoztam a @booktasticboglinc instagram felületet.
Rengeteg élmény ért az elindulás óta, s a megannyi ismeretség, barátság mellett több, számomra jelentős sikert is elkönyvelhettem a munkásságommal. Ért kiadói és több írói megkeresés, előolvasási lehetőség, de egy amerikai könyves magazin is megtisztelt figyelmével, így 2019 áprilisában pár oldalas interjú volt olvasható velem a Curiositales hasábjain.
Most, amikor ez íródik, 2019 májusa van, s úgy érzem, az instagram oldalam már egy kicsit túlnőtt önmagán, ezért szükségem van egy blogra is. Korábban nem gondoltam úgy, hogy a molyon közzétett értékeléseimen túl nekem igényem lenne egy ilyen felületre, de be kell látnom, hogy az instagramos karakterkorlát nagyban megnehezíti, hogy egy korrekt értékelést, vagy ajánlót prezentáljak a nagyérdeműnek, vagy éppen valamilyen komplexebb témát járhassak körül... Bízom benne, hogy a saját kis kuckóm az internet egyik eldugott sarkában ki tudja elégíteni ezen vágyaimat és mások hasznára is lesz majd.
Ez lenne hát az én eddigi történetem könyvekkel és alkotással, a mese többi részét meg majd meglátjuk, hogyan alakul!
Remélem velem tartasz!
