Talán nem tévedek, ha azt mondom, 2022 a Heartstopper éve. A Netflix által készített adaptáció nagyban felkeltette a képregény iránti érdeklődést, s bevallom, engem is a megnövekedett rajongás csábított az olvasás felé. A legaranyosabb sorozat, amit az utóbbi időben olvastam/láttam, s az első rész varázsa a folytatásban sem csökkent.

Marissa Meyer immár negyedik alkalommal varázsol el bennünket hihetetlen fantáziájával. Történeteiben újraalkotja nekünk Hamupipőke, Piroska, Aranyhaj és Hófehérke jól ismert meséjét, mindezt pedig egy alternatív, sci-fis valóságba ágyazza. Számomra ez az egyik legizgalmasabb ifjúsági regényfolyam, aminek alig vártam már a befejező részét.

Marissa Meyer immár negyedik alkalommal varázsol el bennünket hihetetlen fantáziájával. Történeteiben újraalkotja nekünk Hamupipőke, Piroska, Aranyhaj és Hófehérke jól ismert meséjét, mindezt pedig egy alternatív, sci-fis valóságba ágyazza. Számomra ez az egyik legizgalmasabb ifjúsági regényfolyam, ebben a bejegyzésben pedig egy kis extrával készültem nektek.

Miután A könyvkötő tavaly levett a lábamról, s mind a borító, mind a beltartalom az egyik kedvencemmé vált, nem hagyhattam ki Bridget Collins második nálunk megjelenő regényét. A fülszöveg izgalmas, misztikus történetet sejtetett, s kimondottan élményteli utazás volt elmerülni ebben a csodaszép könyvben.

Nagyon szeretek rajzolt irodalmat olvasni, mégis ritkán teszem. A Heartstopper viszont jó alkalom volt arra, hogy ismét képregényt vegyek a kezembe, ráadásul nagy elvárásokkal futhattam neki, mert több ismerősömtől is ódákat hallottam róla.

Shunmyo Masuno Az egyszerű élet művészete című írása olyan meggyőző volt számomra, hogy második hazánkban megjelenő kötetét gondolkodás nélkül vettem kezembe. Ezúttal nem csak az egyszerűbb élethez kapunk tőle tanácsokat, hanem főképp ahhoz, miként élhetünk nyugodtabb, harmonikus életet.

Tade Thompson kisregénysorozatának első része, a Molly Southbourne halála tavaly levett a lábamról, ezért semmiképp nem akartam kihagyni a folytatást. Tucatnyi kérdésre kerestem a választ, de a második rész végére csak még több lett belőlük...

Agatha Christie-ből nekem sosem elég, így amikor megpillantottam, hogy érkezik a novellagyűjtemények újabb darabja, Szerelmi bűnügyek címmel, egy pillanatig sem volt számomra kérdés, hogy el kell olvassam. Senki ne kételkedjék, ezúttal is egy remek válogatást kapunk.

Örömömre szolgál, hogy A szolgálólány meséjének megfilmesítése óta Margaret Atwood töretlen népszerűségnek örvend hazánkban. A Jelenkor kiadó sorra hozza el hozzánk régebbi és új köteteit is, én pedig mindig izgalommal vágok bele ezekbe a művekbe.

Ha Musso nevével látok új könyvet megjelenni, egy percig sem habozom a beszerzésével. Számomra ő az a komfortszerző, akiben sosem kell csalódnom, mindig jól esnek az írásai, s akinek a könyveit le sem tudom tenni. Az Ott leszel? régóta vágyott darab volt, kifejezetten örülök, hogy újra megjelentették.

Agatha Christie népszerűsége hosszú évtizedek óta töretlen. A krimi koronázatlan királynőjének könyvei több sorozatotban is megjelentek már, és több kiadó is felkarolta. Ezek közül egy a Helikon is, akik évek óta szakadatlan lelkesedéssel hozzák el a rajongók vagy éppen a frissen ismerkedők számára az újabb történeteket. Ebben a bejegyzésben a Nem zörög a harasztról írok.

Rengeteg könyv, egy misztikus antikvárium, egy könyvekért rajongó, beszélő cica, s néhány megoldásra váró könyvmoly probléma. Kell ennél több egy olvasni szerető ember számára, hogy azonnal kézbe akarjon venni egy regényt? Nálam minden esetre azonnali akarom érzést hozott magával a Rintaró és a könyvek útvesztője, s végül az egyik kedvencemmé vált!

Max Brallier hősei rengeteg kalandot élnek át, s már harmadik alkalommal szegődhetünk melléjük, hogy felfedezzük szörnyes-zombis mindennapjaikat. Az utolsó srácok a Földön olyan gyerkőcök, akik szülők nélkül próbálják kialakítani saját világukat, megőrizve önmagukat, szórakoztatva minket, olvasókat. Egyszerre humoros, és tanulságos.

Max Brallier hősei rengeteg kalandot élnek át, s már harmadik alkalommal szegődhetünk melléjük, hogy felfedezzük szörnyes-zombis mindennapjaikat. Az utolsó srácok a Földön olyan gyerkőcök, akik szülők nélkül próbálják kialakítani saját világukat, megőrizve önmagukat, szórakoztatva minket, olvasókat. Egyszerre humoros, és tanulságos.

Sarah Winman Csendélete egyszerűen annyira szép kivitelezésű, hogy mindenki figyelmét azonnal felkelti. Már a festett csempékre emlékeztető, papagájos borítónál és a hozzá kapcsolódó fülszövegnél elaléltam érte, de az élfestése feltette a cseresznyét a habos sütemény tetejére. Olvasás után pedig azt is elmondhatom, hogy nem csak a külső remek, de a tartalmat is imádtam.

Az utóbbi időben több olyan kötet talált meg magának, amikben főként rajzok, és kevés, de lényegretörő szöveg kapott helyet. Szeretem ezeket a kiadványokat, a Nagy Panda és Kicsi Sárkány pedig első pillantásra megfogott. Nem is csalódtam benne.

Rengeteget hallottam korábban Az egyszerű élet művészetéről, de kimondottan akkor kezdett foglalkoztatni, amikor megpillantottam az érkező díszkiadást. Engem bizony meg lehet venni egy szép, exkluzív darabbal, pláne, ha addig is érdekelt a kötet tartalma. Ebben az esetben sem bántam meg, hogy kivártam ezt a szépséges változatot!

Charlie Mackesy könyve először a csodálatos rajzokkal fogott meg, aztán egyre több ismerősöm kezdte mondani, hogy milyen szívmelengető ez a kötet. Több sem kellett hozzá, hogy beszerezzem ezt a kis csodát, s rádöbbenjek, hogy mennyire igaza volt a barátaimnak.

Nem, nem látod rosszul, a naptár már bőven januárt mutat, ez pedig itt egy olyan évösszegző bejegyzés, ami nem került ki december 31-ig. Aki már régebb óta követi a blogot, az tudja, hogy ez nálam teljesen normális, s azt is elmondom, hogy miért, meg hogy mi minden volt 2021-ben. :)

Harmadik éve már, hogy januárban összegzem az óév olvasmányait, és kiválogatom azokat, amik igazán nagy hatással voltak rám, mondhatni maradandó élményt okoztak. Pont, mint tavaly, idén is 10+1 könyv került fel arra a listámra, amiket kimondottan szerettem, és jó szívvel ajánlok másoknak is.