Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…

Kazuo Ishiguro munkásságáról már rengeteg jót hallottam, de egészen mostanáig nem olvastam tőle. A Ne engedj el... főképp a címkéivel keltette fel az érdeklődésem, mert bizony egy jó disztópiának sosem tudok ellenállni. Bár egészen mást kaptam, mint amire számítottam, mégis meghatározó élményre tettem szert a kötet által.

Évek óta lelkesen fogyasztom az 1001 könyv lista darabjait, szeretnék minél többet elolvasni róla, s bár tudom, hogy néhányra sem fog soha rávinni a lélek (khm... Szodoma százhúsz napja...), mégis úgy érzem, ha ebből a válogatásból szemezek, valahogy mindig különleges élmény birotkába kerülök. Nem volt ez másképp Ishiguro kötetével sem, hiszen ez is egy különleges atmoszférával bíró, érdekes kérdéseket felvető történet.

Bár ez nem konkrétan olyan disztópia, mint amikhez hozzá vagyok szokva (totalitárius diktatúrák, az egyének mindennemű elnyomása, lázadások, háborúk, esetleg járványok után újraszerveződő társadalmak), mégis helye van a címkék között, mert valóban egy olyan emberiség képét festi le előttünk, ami egy bizonyos csoport elnyomásából, kizsákmányolásából szerez magának előnyöket.

Az a probléma, hogy nektek meg is mondták, meg nem is. Megmondták, csakhogy egy sincs köztetek, aki valóban értené, és merem állítani, akadnak, akiknek nagyon megfelel így. De nekem nem. Ha tisztességes életet akartok élni, tudnotok kell, és jól kell tudnotok. Közületek senki sem megy Amerikába, senki sem lesz filmsztár. És senki sem fog szupermarketben dolgozni, ahogy néhányan a fülem hallatára terveztétek a napokban. A ti életetek útját már megszabták.

Az eseményeket egy Kathy H. nevű, harmincon túli nő szemszögéből követhetjük, aki visszaemlékezve gyerekkorára, végigvezet minket egész eddigi életén, kapcsolatain, s mindazon, amire ő és hozzá hasonlók rendeltettek. Kezdetben meglehetősen nehéz volt ugyan követni, miről is van szó, de minden egyes történetmorzsával egyre közelebb kerülünk majd a kirakós összeillesztéséhez.

Lényegében olyan ez, mint egy memoár, melyben Kathy saját, és két közeli barátjához, Ruth-hoz és Tommyhoz kapcsolódó élményeit meséli el. Hármuk viszonya az évek során meglehetősen hullámzó, hiszen gyakran összekapnak, mégis mindig tudják, hogy a végsőkig számíthatnak egymásra, mindig ott lesznek a legfontosabb életszakaszokban.

Hármójuk élete egy Hailsham nevű, elzárt magániskolában zajlik, ahol mindig azt hangsúlyozzák, ők rendkívüli gyerekek, akikre különleges jövő vár. Az oktatásuk során erőteljes a fókusz mindenféle művészeti ágon, s ugyan senki nem tudja, miért, mégis időnként megjelenik egy hölgy, aki kiválogatja a legjobb munkáikat, s magukkal viszi azokat. A diákok között ez hatalmas elismerésnek számít, még akkor is, ha fogalmuk sincs, mi is a cél mindezzel. Kezdetben pont annyira nem értjük mi sem, mint a tanulók, ám idővel napvilágot fog látni, mi is volt a mögöttes indoka ezeknek a rituáléknak.

Apró elejtett információkból hamarabb is kirakhatjuk a teljes képet, mint ahogyan főszereplőink előtt világossá válik majd az ő szerepük a világban és a társadalomban, ám én mégis úgy voltam vele, hogy ez biztosan nem lehet igaz, lesz majd benne valami csavar, ami ellehetetleníti elrugaszkodott elméleteimet. Nem történhet meg, hogy egy embercsoportot ilyen sorsra kárhoztatunk, mint ami ezeknek a fiataloknak jutott. Bár emlegetik, hogy idővel gondozókká és később donorokká kell majd válniuk, mégis próbáltam reménykedni, hogy ez nem az, aminek látszik, biztosan valami másról lehet szó.

Ugyan ezeknek a gyerekeknek nem lehet okuk panaszra, hiszen kellemes környezetben nevelkednek, normális gyerekként egy kissé szigorú, bentlakásos iskolában, mégis folyton ott lebeg felettük a jövő fekete felhője. Gyakran viccelődnek mindazon, amit tudni vélnek életük hátralévő részéről, de sosem fogják fel igazán, mi vár rájuk, így nem is aggódnak miatta. Miközben a háttérben hatalmas erkölcsi problémákkal állunk szemben.

Zord, könyörtelen világ ez. És láttam egy kislányt, amint lehunyt szemmel magához szorítja a régi, barátságos világot, amelyről a szíve mélyén tudja, hogy nem maradhat fenn, mégis kapaszkodik belé, és könyörög, hogy soha ne engedje el.

Megterhelő olvasmány tud lenni, mert az ember akaratlanul is elgondolkodik azon, ő mit tenne azok helyében, akiknek szüksége van ezekre a gyerekekre? Képes lenne eldobni egy óriási lehetőséget az elvei miatt? Vagy inkább lenne képes kizárni a tényeket, valakire csak húspiacként tekinteni mindazért, mert az más, mert másképp jött a világra? Mitől ember az ember, és mitől emberibb valaki a másiknál?

Ami számomra a legnehezebben elviselhető volt a történet során, az Kathy és barátainak beletörődő viselkedése. Oké, próbáltak erőfeszítéseket tenni arra, hogy egy kis időre kibújjanak a lassan őrlő gépezet fogaskerekei alól, de úgy éreztem, én a helyükben biztos, hogy megpróbálkoznék a lehetetlennel, és elbújni a mindent látó szemek elől, még ha eleve kudarcra is van ítélve a tervem. Akartam, hogy többet akarjanak, hogy próbáljanak meg mindent, még akkor is, ha esélytelenek a világgal szemben...

Összességében ez egy megterhelő, de ugyanakkor rendkívül elgondolkodtató, és szomorú történet is egyben. Olyan dilemmákat hoz fel, amit az élet sok más területére is levetíthetünk, s elmélkedhetünk rajta, mi mindent hajt az emberiség rabigába csak és kizárólag a saját érdekei miatt. Önzőségünk határtalannak bizonyul, s ez ebben az írásban is szépen kibontakozik. Nekem meghatározó olvasmánya lett az évemnek, szívből ajánlom mindenkinek.

Mindenkinek magának kell kihoznia az életéből, amit csak tud.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!

Kiadó: Helikon
Oldalszám: 336
Eredeti cím: Never Let Me Go

Megjelenés éve: 2022 (eredeti: 2005)
ISBN: 9789634798187


Fülszöveg:

Különös ​körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. Noha minden szempontból kitűnő nevelést kapnak, tanáraik mintha egyszerre tartanának tőlük és szánnák őket. A diákok megtanulják, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük megőrzése nem csupán önmaguk érdeke, hanem a társadalomé is. Ám furcsa módon a külvilágról, melyet majdan szolgálniuk kell, szinte semmit nem tudnak. S ahogy múlnak az évek, az idillinek tetsző elszigeteltségben lassan ráébrednek, hogy az egyre gyakrabban megtapasztalt félreértések, zavaró ellentmondások hátterében sötét titok bújik meg.

Az egykori diák, Kathy, harmincas évei elején idézi fel hailshami emlékeit, amikor felbukkan az életében két régi iskolai barátja, Ruth és Tommy. Miközben megújul és megerősödik barátsága Ruthszal, parázsló tinivonzalma Tommy iránt pedig szerelemmé kezd érni, az elfojtott emlékek nyugtalanítóan a felszínre törnek, s a visszatekintés felismerései következtében a barátoknak újra szembe kell nézniük a gyermekkoruk hátterében rejtőző igazsággal, mely egész életüket meghatározza. Ám a drámai őszinteségű szembesülés talán túl későn érkezik el mindhármójuk számára, kapcsolatuk szövevényének szálait már nem bogozhatja szét megnyugtatóan.

A Napok romjai szerzőjének megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve rendkívüli érzékenységgel tárja elénk a remény és az elfogadás, beletörődés időtlen drámáját. A visszafogott nyelvezet csalóka látszata mögött páratlan érzelmi mélység rejlik, melyet kiaknázva Ishiguro merészen újszerű megközelítésben vizsgálja egy napjainkban igen aktuális társadalmi kérdés erkölcsi szempontjait.

A regény számos nyelven óriási sikert aratott, 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, és a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé.

A 2017-ben „nagy érzelmi erejű regényeiért” Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro Ne engedj el… című regénye újabb kiadásban jelenik meg a Helikon Kiadó jóvoltából. A regény 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, 2010-ben pedig a filmvásznon is megjelent Kathy, Ruth és Tommy története. Ismerjük meg együtt Hailsham titkait, tartsatok bloggereinkkel, és ha mellétek áll a szerencse meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.

Ebben a játékban Kazuo Ishiguro műveire koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy idézetet, és nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni hogy az író melyik könyvéből származik az adott idézet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Anyám hallgatott egy darabig. Aztán megszólalt: – Amikor az ember fiatal, sok mindent unalmasnak és élettelennek lát. De ahogy öregszik, rájön, hogy éppen ezek a dolgok a legfontosabbak számára.”

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ KLUB

07.04.:   Spirit Bliss Sárga könyves út
07.06.:   Csak olvass!
07.10.:   Booktastic Boglinc