Margaret Atwoodot az a szerző, akiről mindenki hallott, legalább A szolgálólány meséje című nagysikerű sorozat kapcsán. Én is ezzel ismertem meg, de olvasásügyileg teljesen más irányból közelítettem hozzá, s szerintem nem is dönthettem volna jobban.
Ollie-val először akkor találkoztam, amikor egy ismerősöm örömködni kezdett, hogy magyarul is meg fog jelenni. Megtetszett a bájos borító, így elolvastam a fülszöveget, s azonnal landolt is a kívánságlistámon, hogy aztán alig bírjam kivárni a megjelenését. Rendkívül kedves és szépen illusztrált kötetről van szó, melynek középpontjában a bartság és a szeretet áll.
A Narancsfa-kolostor kétségkívül igen látványos kötet a prégelt borítóval, élfestéssel és hatalmas méretével. Az én érdeklődésem mégsem a külsőségek keltették fel, inkább a kötetben jelen lévő sárkányok, s az, hogy vágytam már egy nagyívű történetre. Ráadásul mi más passzolna jobban az éppen elkezdődött Sárkány évéhez?
A január nálam mindig az év hétfője, s az ünnepi pörgés után sok időre van szükségem, hogy visszarázódjak a szürke hétköznapokba. Ilyenkor mindig úgy érzem, sem időm, sem energiám nincs még arra, hogy elkészítsem az évértékelő bejegyzéseket. No, de attól még az óév eredményei nem szaladnak el, hogy december 31 helyett csak januárban kerülnek összegyűjtésre. :D
