Margaret Atwoodot az a szerző, akiről mindenki hallott, legalább A szolgálólány meséje című nagysikerű sorozat kapcsán. Én is ezzel ismertem meg, de olvasásügyileg teljesen más irányból közelítettem hozzá, s szerintem nem is dönthettem volna jobban.
Atwoodtól egészen Az ehető nő megjelenéséig nem olvastam semmit, ellenben jó ötletnek tűnt, hogy a kronológiai szempontból elsőként megjelenő írásával nyissam az ismerkedést. Azóta már több regényét is olvastam, s mindig magával tud ragadni sajátos látásmódjával.
A zseniális címmel rendelkező, s az Odüsszeiára reflektáló Pénelopeia ezúttal az ismert eposz női oldalát igyekszik megvizsgálni, s nemcsak Odüsszeusz feleségét, Pénelopét vesszük górcső alá, hanem annak tizenkét szerencsétlenül járt szolgálóleányát is.
Mi lett belőlem? Tanulságos legenda. Bot, amivel ütni lehet más asszonyokon. Miért nem tudtak a helyzetbe jobban belegondolni, jobban átélni az igazságot, a szenvedést, az enyémet? Nem jól vették a figurát, az énekesek, a mesemondók. Ne kövessétek a példámat, azt akarnám belesivítani a fületekbe- igen a tiétekbe! De ha sivítanék, az úgy hangzana, mint a bagoly hangja.
Margaret Atwood neve számomra mindig garancia a minőségi, ugyanakkor elgondolkodtató szórakozásra. Írásaiban gyakoriak a feminizmussal, női sorssal kapcsolatos témák, s ez ennek a rövid kötetnek az esetében sincs másképp. Már az előszóban megfogalmaz néhány kérdést az eposszal kapcsolatban, s ezekre próbálja megtalálni a válaszokat. Például annak kapcsán, hogy miért is kellett meghalnia a szolgálólányoknak, vagy hogy Pénelopé milyen játékot űzött.
Odüsszeusz történetét mindannyin jól ismerjük, hogy 20 évre el kellett hagynia hitvesét, s ennek a hosszú időnek felében a Trójai háborúban harcolt, másik felében pedig az Égei-tengeren bolyongott, próbálván hazajutni. Persze, azt mind tudjuk, hogy annyira azért nem sietett, s arra sem volt gondja, hogy Pénelopé mit él át mindeközben az otthonát elözönlő, s a vagyonát felélő kérők által, akik már nem hittek Odüsszeusz visszatértében. Ebből az írásból megismerhetjük, hogy mi zajlott a háttérben.
Kifejezetten érdekfeszítő, hogy művében a másik oldalt választja, s egy polcra tett, lényegében mellékes szereplő szemszögéből írja meg az ismert történetet, ugyanakkor a lemészárolt szolgálólányoknak is hangot ad az elbeszélésben, s a kórusuk sok mindent más megvilágításba helyez. Ezek a lányok időnként megtörik a történetvezetést, s hol énekben, hol prózában, máskor pedig - s ez a személyes kedvencem - egy modern bírósági tárgyaláson fejtegetik nézőpontjukat.
A kötet hangvétele rendkívül modern, de szerintem ez egy percig sem fogja zavarni az olvasót, mivel már az első oldalakon képes maximálisan lekötni a figyelmet. Megismerhetjük belőle a most már Alvilágban tengődő Pénelopé gondolatait múltról és jelenről, de éppan arról is, hogy miképpen vélekedik az újjászületés lehetőségéről.
Ha nem tudsz áttörni egy akadályon, kerüld meg! Így tesz a víz.
Ugyan Pénelopét úgy ismerjük, mint a hűség szobrát, mégis több van benne, mint egy kellemes "női tulajdonságokkal" felaggatott papírmasé figurában. Egészen gyerekkorától követhetjük majd, élettel töltjük fel, megismerjük gondolatait, s hogy ugyanúgy van benne a rendíthetetlenség és hűség mellett féltékenység, keserűség, rosszindulat, de éppen ész is, csak ez utóbbit titkolni illik. Részt vehetünk élete utazásában, ahogyan a gyerekből nő lesz, majd feleség és anya, s hogy mi mindent kell megélnie a társadalomban, ahol nőként szinte semmit nem ér, még egy király lányaként sem.
Számomra ugyanolyan elgondolkodtató lett ez az írás, mint minden más, amit eddig a szerzőtől olvastam, ugyanakkor az egyetlen negatívuma pont a rövidsége. Szívesen olvastam volna még az eszmefuttatását, s talán ez az apróság az, amiért kevésbé került közel hozzám, mint más írásai. Félreértés ne essék, szerintem rendkívül erős lett még ilyen rövid terjedelemben is, ám jólesett volna még tovább elmerülni benne.
Összességében bárkinek szívből ajánlom, aki kedveli a szerző más munkáit, esetleg a görög mitológiát, az Odüsszeiát, és szívesen olvasná azt egy másik, elgondolkodtató szemszögből feldolgozva.
Miért képzelik úgy a nagyon szépek, hogy a világban mindenki más csak az ő szórakozásukat szolgálja?
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 196
Eredeti cím: The Penelopiad
Megjelenés éve: 2023 (eredeti: 2005)
ISBN: 9789635182602
Fülszöveg:
Pénelopé a házastársi hűség közismert mintaképe: húsz éven át várta haza a kalandor Odüsszeuszt, és férje leleményességéhez méltó csellel ejtette át a kérőket. De ki volt valójában ez a spártai királylány, akinek szépsége sosem volt mérhető unokanővére, Helené szépségéhez? Akit hozzáadtak egy rövid lábú, csaló ismeretlenhez, és aki alig egy évig élvezhette a házasélet örömeit, mielőtt magára hagyták egy idegen országban, tizenhat évesen, egy csecsemővel? Miből merített erőt, és kivé vált a várakozás hosszú évei alatt? Mit gondolt titokban az ő fényes Odüsszeuszáról? Valóban egy pillanatra sem gyengült el? És nekünk, olvasóknak, vajon az igazat mondja? Atwood Pénelopéja nem elvont mitikus alak, hanem hús-vér ember: formálódó személyiség vágyakkal és félelmekkel, gyarlóságokkal és sikerekkel. A Pénelopeia a feleség, a nő szemszögéből meséli újra az európai kultúra egyik alaptörténetét, és egyben a szerző saját korának szatirikus látlelete is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése