Mióta az iskolából kikerültem, elég kevés verset olvasok. Néhány éve tudatosan kezdtem törődni azzal, hogy többet foglalkozzak költészettel, de ez bizony nem csak úgy bepattant a fejembe, volt előzménye. Méghozzá Veszprémi Szilveszter személyében...
Elöljáróban el kell mondjam, hogy nagyon sokáig, több, mint egy évig hagytam piszkozatban ezt az értékelő bejegyzést, mert úgy éreztem, nem tudok elég jót írni ahhoz, hogy méltóképpen ajánljam ezt a verseskötetet, hiszen nem értek a költészethez. Fel akartam érni Szilveszterhez, mert valamit én is vissza akartam adni neki abból, amit én kaptam tőle. Aztán ráébredtem, hogy én nem vagyok sem író, sem költő, sem kritikus, csak az az ember, aki elmondhatja, hogy valami olyat olvasott, ami személyének igen jólesett, s csak remélni tudja, ha mások is olvassák, ők is érezni fogják majd...
Épp megüresedett egy nem túl nagy
boldogsággal kecsegtető élet,
kis panellakással a belvárostól tíz percre.
Tömegközlekedés szempontjából előnyös.
Nehezebb napokra kocsma és patika kétszáz méteren belül,
három méter belmagasaág, kilencedik emeleti kis erkéllyel.
Azonnal költözhető, és én rád gondoltam.
Bár nagyon szeretek olvasni, sosem rajongtam a versekért, pláne azért, hogy az iskola falain belül nem lehetett saját értelmezésem egy-egy alkotásról. Hosszú évekig nem is érdekelt a versfaragás művészete, egészen addig, míg a moly.hu oldalán a slampoetry zónában rátaláltam Veszprémi Szilveszter egyik szövegére. Azonnal megszerettem őt, és a műfajt is, s ezzel elindult a lavina.
Kifejezetten sokáig csak a Slam érdekelt, és a youtube bugyraiban fellelhető legtöbb magyar nyelvű szavalást meghallgattam. Némelyiket többször is, s miután Szilveszter videóit is "rongyosra" néztem, megfogalmazódott bennem, hogy akár meg is próbálhatnék közelebb kerülni a versekhez. Antológiákat kezdtem beszerezni, és rájöttem, remek kortárs költők léteznek, akiknek megszólítanak az írásai, közel tudnak kerülni hozzám, s még jelentésük is van számomra!
Remek élmény volt ez a felfedezés, és hálám mindazoknak, akik efféle gyűjteményeken dolgoznak, válogatnak, szerkesztenek, mert nélkülük én is elkavarodtam volna valahol a verstengeren, s nem is szívesen tanultam volna meg evezni a habokban.
Így indult hát minden, s amikor megneszeltem, hogy Szilveszternek önálló kötete jelenik meg, azonnal tudtam, ha törik, ha szakad, én ezt olvasni fogom, mert olvasnom KELL. Hiszen szeretem a szavalásait, a szövegeket, amik belőle szakadnak ki, amik mindegyikébe beleszövi lelke egy darabkáját, majd ezüsttálcán nyújtja át nekem. Egyszerűen kellett...
Mikor a kezembe került ez az aprócska, rózsaszín könyvecske, egy hatalmas fonalgombolyag rajzával az elején, lettek prekoncepcióim, mit is fogok találni a fedlap alatt. Közben meg sokkal jobban megérintett, mint vártam. Ezek az énelbeszélő írások főként útkeresésről, felnövésről, családról szólnak. A valahonnan és a valahová tartás köztes állapotából íródnak. Nem feltétlenül szolgál válaszokkal, de nem is gond, hiszen majd eljutunk odáig. Vagy nem. Úgyis az út a lényeg.
A szarkazmus nem életstratégia, csak tompa túlélési üzem, nem épít.
Annyit sem ér, mint telefirkálni egy képregény negyedik kockáját.
A Helyek, ahol rám öröm vár a szerző első önálló kötete, mely egészen sok, 62 verset tartalmaz, s amik között akadnak rövidebbek, hosszabbak, mélyebbek és felszínesebbek is, viszont csupa nehéz témát olvashatunk a versbeszélőtől. Szól a felnőtté válás nehézségeiről, a szülőkről való leszakadásról (melyet a szülők sokszor nem tudnak kezelni), miközben próbáljuk megérteni, és feldolgozni a helyenként szegényes, vagy traumatikus érzelemvilágú múltat. Említi a kevésbé kielégítő szülői kapcsolatokat, depressziót, terápiát, a saját helyünk megtalálását a világban. Mindezt sok-sok visszatérő motívummal, amiktől számomra otthonos érzetet keltett a szöveg.
Nagyon kedvelem Szilveszter írásait, s mindet az ő hangján érzékelem a fejemben a rengeteg meghallgatott Slam szavalás következtében. Sokszor érzem azt, hogy csontig hatoló igazságokat mond ki, mélyen elgondolkodtat, s mindezt egy csendes, megértő hangnemben. Bármiről is írjon éppen, számomra ő egy megnyugtató, biztos pontot jelez, aki mindig biztosít róla, hogy "Nem lesz semmi baj!", tűnjön bármilyen nehéznek, rossznak, vagy megoldhatatlannak.
Szerettem elmerülni ebben a verseskötetben, de azt nem tudnám megmondani, hogy azért került hozzám olyan közel, mert alapban is kedvelem Szilvesztert, vagy mert ennyire könnyen képes beférkőzni az ember bőre alá. Talán mindkettő... Minden esetre én nagy szeretettel várom a további írásait, s bár képtelen vagyok olyan megkapóan írni, mint ő, azért kérem a kedves olvasót, higgyen nekem, zseniális.
Mint melletted, benned ugyanúgy
otthon tudnám érezni magam.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 104
Megjelenés éve: 2022
ISBN: 9786156199706
Fülszöveg:
Veszprémi Szilveszter első kötete egy 21. századi legkisebb királyfi története, akinek a versek beszélőjeként sikeresen ki kell állnia a próbákat. Először is szembenézni azzal, honnan jött, kik a szülei és milyen a viszonya velük, aztán meg kell küzdeni az összes sárkánnyal, amivel csak találkozik. Célja, hogy megtalálja a saját útját egy másik birodalomban anélkül, hogy megtagadná a múltját. Egyszerre gyerek és felnőtt, magányos és társas lény, vidéki és városi ember, de mindenekfelett egy önmagát az élet minden területén kereső költő a felnövés kérdésekkel teli, de teljességében megélt éveiben.
A versek sokfélesége a számos próbálkozási irányt, területet, elágazást mutatja, amelyeken végig kell haladni a királyfinak ahhoz, hogy megtalálja a helyet, ahol otthonra talál, sőt ahol betöltheti a helyét, azzal a tudattal, hogy minden állomás ideiglenes, csak a létezés lehetőségeibe és a már megszerzett tudásba, épülő identitásába kapaszkodhat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése