![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQiIqw9ISrJjUu4Ncr0YZgGs2V0cI2Z1OoQ7pir2zNY4ciMqAkYTDGkX0ZfARDu6_DfiGlZICTQ90odtFurZEhREX6nwVLaPklvjBJO0JAmM-5vzkgxjidhjEv0eLpfFQLxpe7mnMikVBntBVXges2A6XefQssqDM5BES_Rx1-HNtQjuTlGU54w7NBhQ/s1600/ne-engedj-el.jpg)
Kazuo Ishiguro munkásságáról már rengeteg jót hallottam, de egészen mostanáig nem olvastam tőle. A Ne engedj el... főképp a címkéivel keltette fel az érdeklődésem, mert bizony egy jó disztópiának sosem tudok ellenállni. Bár egészen mást kaptam, mint amire számítottam, mégis meghatározó élményre tettem szert a kötet által.