Aki több éve követ már, az jól tudja, hogy én nem a szorgos méhecskék táborát erősítem, s az évösszegzésem mindig csak januárban várható. Nincs mit tenni, ha az ember összes energiáját elviszi a karácsonyi kajakóma, a sütimennyiségtől nem bír mozdulni, az agya meg nem forog, csak túlélésre koncentrál. :D Nem, azért nem ilyen drasztikus a helyzet, csupán az egész éves hajtás után szeretek az ünnepi időszakban tartalommentesen élni. No de itt az év első dolgos hétfője, mi más is következhetne hát, mint közzétenni a közzétennivalót?

2025: a megpróbáltatások éve

Míg 2024-re a nagy kilengések voltak jellemzőek, addig 2025 inkább az egyenletesen kakit testesítette meg. Félreértés ne essék, azért történtek kedves, aranyos dolgok is, de összességében általánosan jellemző volt a negatív események túltengése, s mindenbe befurakodása. Amikor a kedvesemmel végiggondoltuk az év végén, mi is történt velünk 2025 során, arra jutottunk, hogy bár voltak pozitív események, mégis mindhez rögtön kapcsolódott valami negatív. Talán a keserédessel tudnám jellemezni mindazt, amit átéltünk, de a fejedben ne 50-50%-ban jelenjen meg, hanem inkább 80-20-ban a keserű javára... :S

Mi lesz más ebben az összegzőben, mint eddig?

Minden évben vezetek egy kis listát, ahová hónapról-hónapra feljegyzem a nagyobb eseményeket (pozitívat és negatívat egyaránt), amik velem/velünk történtek. Ennek segítségével szoktam év végén összeállítani az összegzőmet, s ilyenkor arra is rá szoktam döbbenni, mennyi minden volt az adott évben, amire már nem is emlékszem, s ami kicsit felidézi azt is, hogy a látszat ellenére mégsem egyik napról a másikra tűnt el az év, voltak benne események bőven.

Az idei listát átfutva rájöttem, hogy szakítanom kell a korábbi évek hagyományával, és idén nem lesz havi lebontásos beszámoló. Leginkább azért, mert túlságosan tele lenne negatív dolgokkal, és eltörpülnének a pozitívak, ha csak havi lebontás lenne, így ezúttal inkább csokorba szedem őket.

Hullámvölgyek

Kezdjük a negatívokkal, hogy hamar túllegyünk rajta... Idén veszítettünk el szeretett családtagot váratlanul, s kis híjján az édesanyámat is, aki sokat küzdött az egészségével. A saját testem is ellenem fordult, így az idei év nagyrészt túlélésről szólt, s talán így januárra elmondhatom, hogy kezdem látni a fényt az alagút végén. Sok más egyéb mellett idén még betöréses lopás áldozatai is lettünk, ami miatt a biztonságérzetem hetekig a béka popója alatt létezett, s még azóta is összerezzenek, ha ismeretlen zajt hallok. Mindez csupán a trágyadomb tetején üldögélő madárka méretével egyenlő, de ennyi bőven elég volt a panaszból...
Ezek az események mind alapjaiban rengették meg az életemet, átgondolásra késztettek, a döntéseim felülvizsgálatára ösztönöztek.

Lélekmorzsák

A fentiek tekintetében idén sokkal nagyobb szükségem volt azokra az emberekre, akik egy kicsit balzsamozzák megfáradt lelkem. Szerencsére nem is egy akadt belőlük, s ki kedvességgel, rám gondolással, ki a munkájával járult hozzá ahhoz, hogy 2025 ne csak egy pöcegödörre emlékeztessen.
(A kedvesemen túl) legelsősorban Szilárdnak vagyok hálás, aki hosszú hetek kitartó munkájával segített átalakítani a blogomat, s újjá varázsolta vízióm alapján a 6 éve megszokott felületemet. Nála hozzáértőbb és türelmesebb kezekbe nem is kerülhettem volna, s nem lehetek elég hálás minden mozdulatáért.

Másrészt itt van nekem két csodálatos Andi, melyek közül egyik végig tartotta bennem a lelket, szó szerint minden egyes nap, másikuk pedig azon túl, hogy lelki támogatást nyújtott, apró figyelmességekkel javított az általános közérzetemen. Például jól tudta, hogy van egy kedvenc fordítóm, így az egyik könyves eseményen nem csak a szerzővel, de a fordítóval is aláíratott nekem egy kötetet. Szintén egy szeretett szerző aláírásával és egyben rajzával kedveskedett nekem Viki, aki szintén azoknak az embereknek a maroknyi táborát erősíti, akikért tűzbe mennék. Hálás vagyok, hogy ilyen embereket tudhattam magam mellett az év során, akik enyhítettek minden fájdalmon és nehézségen, s bízom benne, hogy a napi beszélgetéseink során én is tudtam adni nekik valamit fájdalmaink megosztásán túl.

Kihívások

2025-ben pontosan ugyanazokon a kihívásokon vettem részt, mint a megelőző évben, úgy mint a Várólista csökkentés, A magánkönyvtár éve, vagy éppen a Read Christie 2025. Ezekből büszkén jelentem, hogy egyiket sem teljesítettem, de ennek nem csak az volt az oka, hogy leterhelt és rossz hangulatú voltam az évben. Elég hamar rájöttem, hogy teljesen más fókuszt akarok adni az évnek, mint előzetesen terveztem, ami nem volt más, mint a magyarországi manga és képregény megjelenések. Mióta olvasó vagyok, imádom ezt a kategóriát, és a tavalyi év tényleg egy olyan év volt végre, amikor őrületesen sok címből és zsánerből válogathattunk jobbnál jobb rajzolt irodalmat. Az éves olvasásmennyiségem több mint felét tették ki, és gondolja bárki azt, hogy ez gyerekeknek való, nem is olvasás, nem számít, stb, én mégis rettentő jól éreztem velük magam, és igazi gyöngyszemeket sikerült kézbe vennem.

A képregényeken túl a másik ok, amiért nem teljesítettem az előzetesen meghatározott olvasós kihívásaimat, az két részre bontható. Egyrészt egy rosszabb könyvélmény után beszívott az olvasási válság mocsara, és a regények onnantól rettentő nehezen csúsztak, másrészt volt, amelyiket eluntam. Agatha Christie az egyik komfortszerzőm, az ő könyvei mindig ugyanazt az érzést hozzák számomra, viszont 7 elolvasott könyv után rájöttem, hogy kezdek megcsömörleni tőle. Havonta egy könyv nem tűnik soknak, ugyanakkor nem olvasok olyan mennyiségben, hogy elsikkadjanak, és minden hónapban újult erővel álljak neki egy-egy kötetének. Egyszerűen egy idő után azt éreztem, hogy a megszokott komfortot áldozom fel azért, hogy teljesítsek egy semmit sem jelentő kihívást. Miért?


2026-ra ennek tudatában egy kicsit másképp készültem. Idén elengedtem a Read Christie kihívást, de megnéztem a havi könyveket, és ha az adott hónap témájához éppen érzek kedvet, akkor csak azt a kötet el fogom olvasni, de nem fogom erőltetni, hogy akkor is beleférjen, ha éppen máshoz van affinitásom. A Várólista csökkentést mindenképp szeretném teljesíteni, mert túl cuki a kapibarás plecsni, ami jár érte a moly.hu rendszerében, ugyanakkor nagyjából fele-fele arányban pakoltam fel képregényeket és regényeket a listámra, mert tudom, hogy még mindig kitart a 2025-ös lelkesedésem a rajzolt kötetek iránt, és egy darabig szerintem szívesebben fogom őket fogyasztani. A magánkönyvtár éve viszont az a kihívás lett, ahová bár jelentkeztem, nem élvez prioritást, s így majd utólag fogok csak rájönni, hogy sikerült, vagy sem.

Ezek mellett a molyos éves tervemben határoztam meg magamnak kisebb célokat, mint elolvasni 30, eddig olvasatlan kötetet a polcaimról, elolvasni 30 képregényt/mangát, teljesíteni az új vizeken kihívást, ahol 26, számomra eddig ismeretlen szerzőtől kell olvasni, és azt is célul tűztem ki, hogy emeljek végre a saját könyvek olvasottságán. A legfontosabb célom pedig egy felismerésből született, 2026-ban ugyanis nem szeretnék sem raktárvásárokon, sem gigaakciókban vásárolni, mert egyszerűen csak gyűlnek az olvasatlan kötetek azzal a címszóval, hogy "De hát most olcsó!"...

Rövid statisztika

2025-ben a magánkönyvtári olvasottságot 47%-on fejeztem be, ezt mindenképp szeretném idén növelni, ha csak minimálisan is (akár olvasatlan könyvek eladásával is). Célom volt 2025-ben az is, hogy kevesebb könyv kerüljön a birtokomba, mint az előző év során és kevesebbet is költsek, valamint többet olvassak, mint a megelőző évben. 2025-ben valóban kevesebbet költöttem, (innen is hála mindenkinek, aki használt könyveket árul olcsón, valamint azoknak a kiadóknak, akikkel valamilyen formában együttműködtem az év során), de csupán 1 kötettel került kevesebb a birtokomba, mint 2024-ben. Ezzel szemben az olvasottságom nagyon jól alakult, mert több, mint 20%-kal több könyvet és oldalt olvastam el, mint 2024-ben.
Idén nem szeretnék többet olvasni az előző évnél, mert csak élvezni szeretném az olvasmányaimat, mindegy, hogy az hány darab, hány oldal, és hogy ki szerint értékes, vagy éppen nem az.


Összességében nem bánom, hogy végre lezárhatom az elmúlt évet, és nagyon bízom benne, hogy az új sokkal kedvesebb lesz hozzám, mint az elődje. Rengeteg munkát fogok belepakolni, sok könyveken kívüli célom van, és bízom benne, hogy a kemény munka meghozza majd a gyümölcsét! Ezúton kívánom, hogy neked is, kedves olvasó, csak csupa jót tartogasson 2026!

Részletes statisztikák nem csak olvasásról

Aki jobban szereti a statisztikai adatok böngészését, mint a mesélős részeket, annak itt kezdődik a kánaán sok-sok számmal. Minden vastag betűvel szedett rész egyben link is, így ha bármi bővebben is érdekel, csak kattints rá!