Moskát Anita: Irha és bőr

Moskát Anita, Irha és bőr című kötetével először a 2019-es Könyvfesztiválon találkoztam, de csak néhány hónappal később éreztem úgy, hogy nekem is be kell szereznem. Egyre több ismerősömnél bukkant fel a kötet és Anita neve is, s csupa jót hallottam róla. A 2021-es Fantasy Február elnevezésű esemény tökéletes apropó volt arra, hogy végre megismerhessem ezt a történetet is.

Egészen sokáig állt a polcomon ez a kötet, mert ugyan kíváncsi voltam rá, de rettenetesen féltem tőle, ugyanis szinte minden barátom, aki olvasta, kivétel nélkül imádta. Meglehetősen nagy elvárásai lesznek ezáltal anyám lányának, ami miatt nagyon könnyű csalódni. Anitát már évek óta követem az instagram oldalán, s már ott beleszerettem az írásaiba és könyvajánlóiba - főképp a #fantasynemmese kezdeményezésébe, amit mindenképpen érdemes csekkolni! Zseniálisan tehetséges írónak tűnt már a rövid terjedelmű bejegyzéseiből kiindulva is, ezért reméltem, hogy a könyve sem fog a magas elvárások ellenére csalódást okozni.

Rengeteg remény állt mellettem, meg egy jó barát, Andi (Youtube csatornáját, az Andi kis könyves világát ITT érheted el), akivel közösen úgy határoztunk, hogy 2021 februárjában mi bizony mindketten nekiesünk ennek a történetnek, és útközben jól kibeszéljük majd a tapasztalatainkat. Velem ellentétben ő jóval hamarabb túlesett rajta, én azonban nem tudtam sietni vele. Egész egyszerűen egyszerre fájt és élveztem azt, hogy ebben a világban kalandozhatok... Na, de kezdjük az elején!

A sapienseket sosem érdekelte, milyen egy fajzat valójában, csak az, mennyire tudja magát embernek álcázni.
Kirill minden fellelhető eredetmítoszt elolvasott, így ismerte a Teremtés könyvét is: abban Isten a saját képére formálta meg az embert.
Az ember azonban nem állt meg itt.
Ő mindent és mindenkit a saját képére akart formálni.

Történetünk három szálon fut, melyek mindegyike egy-egy szereplőhöz kapcsolódik. Egy alternatív valóságban, Magyarországon játszódó sztori részesei lehetünk, melynek különlegessége a fajzatok megjelenése az egész bolygón. Néhány évtizeddel az elbeszélésünk kezdete előtt a világ állatainak egy része ismeretlen körülmények következtében bebábozódik, majd ha szerencséjük van, és hagyják őket teljesen kifejlődni, akkor emberszerű lényekké alakulnak. Legtöbbjüknek több állati része is megmarad, viszont nagyon gyorsan tanulnak, ezáltal képesek elsajátítani az emberi beszédet és szokásokat.

Egyik főszereplőnk Kirill lesz, az őzfajzat, aki elég szerencsétlenül alakult át, mert bár két lábra emelkedett, de a teste nagy százalékban, köztük a feje és a végtagjai is megmaradtak előző életéből. Nehezen boldogul, és meglehetősen melankólikus alkat is, aki a helyét keresi a világban... Egy másik szálon Pilart követhetjük, aki a szerencsésebb fajzatok közé tartozik, átalakulása ugyanis majdnem tökéletes, helyes, emberi arccal rendelkezik, csupán hosszú, bozontos borzfarka emlékeztet állati formájára. Harmadik társunk pedig August, aki politikus, s a fajzatok jogaiért küzd, ám róla egészen sokáig nem tudhatjuk, hogy ember, vagy fajzat...

Nagyon sokszor érzem azt, hogy teljesen feleslegesen, oldalszaporítás céljából hoznak be az írók több karaktert, de azokat hitelesen felépíteni, kidolgozni, majd használni már képtelenek. Ebben az esetben maximálisan indokolt a három szál, rengeteg aspektusát vizsgálhatjuk meg a kialakult szituációknak, ráadásul jól kidolgozottak és hitelesek is a karakterek. Mindenki önálló személyiség a legutolsó mellékszereplőkig, ezért tényleg úgy tudjuk érezni magunkat, mintha megelevendett volna előttünk ez a párhuzamos világ.

Az oldalakat átiatja a politika, de ez az alig több, mint 600 oldal ennél sokkal többet rejt magában. Csodálatos érzés volt felfedezni a megannyi fontos témát, amit felvillant, ugyanakkor érezni, hogy mindnek helye van, semmi sem erőltetett, és nem érzed azt, hogy na még valamit bele akar tuszkolni, ami nem ide való. Olyan alaposan megtervezett komplex egészet nyújt, hogy az ember beleborzong a gyönyörbe. Sötét hangulatú és lassú folyású, ráadásul nem is nevezném fantasynak, inkább a címkék mellett szintén előforduló weird fiction illik rá a legjobban. Egyszerre éreztem át a fajzatok szenvedését, a gettóba tömörített élet nehézségeit, a másság fájdalmát, a kiszolgáltatottságot, ugyanakkor az emberek bizalmatlanságát és tanácstalanságát is.

Hiszen ezek csak állatok, írták kommentelők a blogjára, szinte minden egyes fabulája alá, menetrend szerint. Attól még, hogy beszél, meg ruhát hord, nem lesz ember.
Kirill zakatoló szívvel, a távolodó furgont figyelve arra gondolt, milyen ironikus.
Ugyanez jutott eszébe a sapiensekről neki is.

Hirtelen megjelenik a világban egy új faj, ami az állatok és az emberek között helyezkedik el. Némelyikük képes maximális beilleszkedésre, mások inkább hagyományőrzőként előző alakjuk életvitelét próbálnák követni. Mindenki számára olyan új élethelyzet teremtődik maguktól függetlenül, ami rengeteg kihívással jár, a fölényeskedő, irigy ember pedig alapállapottá válik.
Nehogy már elvegye a munkát egy szarvakkal és patákkal rendelkező korcs! Nehogy már ugyanolyan jogok illessenek meg egy félállatot! || Ha képes vagyok emberként viselkedni, és majdnem úgy is nézek ki, miért lenne szükségem egy emberi gyámra? Ha eltávolíttatom az állati részeim, emberibb formát kapok, akkor majd jobban elfogadnak, szeretni fognak?

Az állandó ellentétek, a tudatlanság, a félelem rengeteg torz és kizsákmányoló helyzetet szülnek, de egyikre sem mondhatjuk, hogy a valóságtól elrugaszkodott gondolatok lennének. Mindre találunk a saját, jelenlegi világunkból példát, ami tökéletesen ráilleszthető, s ezzel fog igazán bekúszni a bőrünk alá, mert a fiktív helyzetek mégis annyira valósnak, annyira mainak hatnak majd. Hogy egyetlen példát mondjak, ott van Pilar, aki egy nagyon fiatal nőstény borzfajzat, a korábbi gyámja hatására pedig éjjel-nappal a televízión függ. Saját bevallása szerint az édesanyja maga a tv. Ugye mindannyian találkoztunk már olyan embergyerekkel is, aki képtelen elszakadni a képernyőtől?

Rendkívül nehéz írnom erről a történetről, mert bár elképesztően sok gondolatom van róla, az írás magáért beszél. Nem egy vidám hangulatú, könnyed darab, de mindenképpen érdemes elolvasni, főleg, ha szereted a komolyabb témákat is. Akad benne néhány horrorisztikusabb jelenet, de nem ezek miatt tudja megfeküdni igazán a gyomrot. Anita egyrészt zseniálisan épít világot, másrészt gyönyörűen ír. Hatásos, összeszedett, egyetlen hajszálnyi kilógó tartalmat sem érzékeltem benne. Mindennek pontosan megvan a helye, az ideje, s egyszerűen felrobbantja az ember elméjét.

Olvasás közben gyakran gondolkodtam azon, hogy összefoghatnának a grafikusként tevékenykedő Németh Gyulával (akinek a nevéhez fűződik többek között a csodálatos, illusztrált Dr. Moreau szigete), mert rettentően kíváncsi lennék, Gyula miket hozna ki Anita írásából. A különböző helyzetek és fajzatok annyi lehetőséget rejtenek, hogy kettejük munkájából biztosan valami elképesztő születhetne.


Összességében úgy érzem, már 2021 februárjában megvolt számomra az év könyve. Kétlem, hogy bármi is képes lesz felemelkedni majd ilyen magaslatokba, amit még az év további hónapjaiban olvasni fogok, de ha mégis, nagyon magas lécet kell megugrania. Anita egészen egyszerűen zseniális és határtalanul tehetséges író, ha pedig valaki olvasás előtt szeretne erről megbizonyosodni, csak keresse fel az instagram posztjait, vagy a neten fellelhető novelláit. Garantáltan magával fog ragadni mindenkit. Én biztos vagyok benne, hogy ezentúl bármit el lehet nekem adni, ami Anita nevével fémjelzett...

Elképesztő az a kidolgozottság és pontosság, amivel ez a regény rendelkezik, ugyanakkor döbbenetes, mennyi fontos és mai téma kapott benne helyet anélkül, hogy konkrétumokkal élne. Fájdalmas, félelmetes, ugyanakkor brutálisan erős kötetről van szó! Csak ajánlani tudom.

Update: Egyáltalán nem meglepő mindezek fényében, hogy a 2020-as Zsoldos díjat is elnyerte!

Az egyetlen mód, hogy legyőzzük a félelmet, a megismerés.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!

Kiadó: Gabo
Oldalszám: 608
Eredeti cím: -

Megjelenés éve: 2019
ISBN: 9789634067900


Fülszöveg:

Alig két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.
August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.