Kelly Barnhill története, A lány, aki holdfényt ivott, egy igazi tündérmese, amit szívesen olvas fel az ember a csemetéjének. Bár nem vagyok a célközönség tagja, nagyon szívesen olvasok gyermek és ifjúsági irodalmat, ez a mese pedig igazán jól esett a lelkemnek.
Képtelen vagyok tagadni, hogy ez a könyv is a borítójával fogott meg első körben. Igényes, szemet gyönyörködtető darab, ám a beltartalom is nagyon közel került a szívemhez. Több ismerősöm is nagyon kedvelte, és úgy voltam vele, adnék neki egy esélyt, hiszen néha nagyon jó érzés valami kedves gyermekmesével múlatni az időt, főleg, ha korábban inkább komolyabb témák kerültek elém.
Történetünkben egy különleges várost ismerhetünk meg, mely hivatalosan Protektorátus névre hallgat, de sokan Gyékény Királyságként, vagy Bánat Városként hivatkoznak rá. Ebben a városban az a babona járja, hogy a környező lápvidéken, erdőségben egy gonosz boszokrány lakik, akinek minden évben egy újszülöttet kell áldozatul felajánlaniuk, hogy az ne törjön az életükre. A várost vezető fővének évente elszakítanak egy csecsemőt a szüleitől, és édesanyja kezéből kirángatva az erdő egyik tisztásán sorsára hagyják. A városkában emiatt folyton szomorúság és bánat uralkodik, a friss házasok pedig állandó rettegésben élnek, nehogy ők legyenek a következők.
Az, hogy nem látod, nem jelenti azt, hogy nincs is ott. A világ legcsodálatosabb dolgai közül sok egyáltalán nem látható. De ha hiszel bennük, az még erősebbé és csodásabbá teszi őket.
A tisztáson hagyott gyermekek azonban nem áldozatokká válnak, ugyanis az erdőben valójában jóságos boszorkány lakik. Xan minden évben megmenti a gyermekeket, és hosszú útra kel velük, hogy átszelje a lápvidéket, és egy másik városban örökbefogadó szülőket találjon a magukra maradt kicsiknek. Útja során csillagfénnyel táplálja őket, ám egy alkalommal elhibázza, és véletlenül holdfénnyel eteti meg a csemetét, aki ezzel úgymond "bevarázsozódik". Xan rádöbben, hogy képtelenség átlagembereknek varázstudó gyermeket adni, így maga mellé veszi, és Lunának kereszteli.
Luna azonban évről évre egyre erősebb, muszáj a varázserejét elfojtani 12 éves koráig, s ezt csak úgy lehet megoldani, ha teljesen elrejtik előle a mágia minden porszemét. Kalandjai főképp akkor indulnak, amikor a határidő lejárni készül, és ereje ébredezni kezd a testében. Azt azonban itt még nem is sejti, hogy nagy dolgok várnak rá, hiszen meg kell mentenie a Protektorátust. Az ott élők ugyanis nem babona, hanem egy rejtve élő gonosz, a Bánatfaló ügyeskedésének köszönhetően kell áldozatot hozzanak, s emiatt szomorúan élniük.
A lány, aki holdfényt ivott igazi tündérmese, tele bánattal, örömmel, szeretettel, varázslattal, és megannyi fontos témával. Maga a cselekmény is izgalmas, képes folyamatosan fenntartani az érdeklődést, de a legjobb benne, az a rengeteg szeretet, ami csak úgy árad mind oldalról. Megismerhetjük például az Őrült asszonyt, aki Luna édesanyja, s aki egyszerűen belebetegedett a bánatba, lánya elvesztése miatt, de a remény lángja mindig ott pislákol a szívében.
A türelem nem siet.
Nem liheg, nem szalad, nem botlik el.
A türelem olyan, mint az óceán hullámzása;
a türelem olyan, mint a hegyek sóhajtása;
a türelem olyan, mint a láp sistergése;
a türelem olyan, mint a csillagok kórusának
végtelen éneke.
Luna barátai a mi társaink is lesznek, s közelebbről bemutatkozik nekünk Glörk, a mocsári szörny, és Fyrián, az aprócska, de hatalmas szívű sárkány. Együttérezhetünk Xannal, aki szeretné megvédeni a leánykát, és akár az életét is adná azért, hogy biztonságban tudja fogadott unokáját. Illetve ott van nekünk Antén is, aki már gyermekként is elutasítja a város eljárásait, felnőttként pedig, amikor az ő gyermeke kerülne sorra, felveszi a kesztyűt, és kiáll családjáért.
Főgonoszunkon kívül mindenkit a szeretet hajt előre, s a mese végére az is kiderül, sikerül-e győzedelmeskedniük a gonosz felett, meg tudják-e menteni a jövő gyermekeit, és kivonni a várost a Bánatfaló uralkodása alól. Bájos és varászlatos mindaz, amit Kelly papírra vetett, s olyan finoman csempészi bele gyermekek számára is érthető módon a komolyabb témákat, hogy öröm olvasni.
Összességében bárkinek ajánlom, aki egy kedves, mágiával átitatott, szeretettől dagadó történetre vágyik, legyen akár gyermek, akár felnőtt. A csodaszép borító gyönyörű történetet takar, s akár arra is tökéletes, hogy kezdő, 10 év körüli könyvmolyok kezébe nyomjuk, önálló olvasásra. Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenki imádni fogja! :)
Minden, amit látsz, a valamivé vagy a semmivé válás folyamatában van, az élet vagy a pusztulás útján. Állandó változásban van minden.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 352
Eredeti cím: The Girl Who Drank the Moon
Megjelenés éve: 2019 (eredeti: 2016)
ISBN: 9789634575863
Fülszöveg:
„A csillagfényben természetesen varázserő lakozik. Ezt mindenki tudja. De a holdfény, az egészen más. A holdfény maga a varázslat. Erről bárkit megkérdezhetsz.”
A Protektorátus lakói minden évben egy csecsemőt hagynak az erdőben, hogy feláldozzák az ott élő boszorkánynak. Ám Xan valójában jó boszorkány. Megmenti a kisbabákat, és az erdőn keresztül elviszi őket egy szerető családhoz, s hogy útközben ne éhezzenek, csillagfényt ad nekik táplálékul.
Az egyikükkel azonban csillagfény helyett holdfényt itat, ezzel pedig rendkívüli varázserővel ruházza fel a gyereket. Xan elhatározza, hogy magához veszi a kislányt, és a Luna nevet adja neki. Luna tizenharmadik születésnapjának közeledtével a lány varázsereje fokról fokra a felszínre tör, ami számos veszélyes és izgalmas következménnyel jár.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése