Booktastic Boglinc

Több szempontból is jól kapcsolódott hozzám ez a kötet, hiszen részben svájci, részben pedig ázsiai érintettsége van, így két olyan szegletet is érint, amik mindig felvillanyozóan hatnak rám az olvasmányaim során. Meglepett, amit ebben az alig 150 oldalban kaptam, s bár azt nem mondhatom, hogy kedvencemmé vált, mégis kíváncsi lettem a szerző másik írására is.

Ha azt mondják, képregény, sokaknak azonnal az amerikai szuperhősös darabok jutnak eszükbe. Én mindig szerettem a rajzolt irodalmat, ám inkább az ázsiai vonal vonzott, mely már közel 20 éve az életem része. Az azonban néhány évvel ezelőttig eszembe sem jutott, hogy körülnézzek az európai piacon, s feltérképezzem, miféle különlegességeket prezentálnak a környező országok szülöttei, így aztán a legnépszerűbb lengyel képregény író és rajzoló, Karol Kalinowski munkájáról is majdnem lemaradtam.

Sosem olvastam még David Almondtól, ez volt az első találkozásunk, de oly pozitív tapasztalatokkal távozom, hogy biztosan később is útba fogom ejteni. Angelino Brown története egy igazán kedves és aranyos mese egy zsebangyalról, aki keresi önmagát, és a helyét a világban. Szerencsére csupa jóindulatú ember körébe csöppen, s mi is hamar megkedveljük majd az apró szerzetet.

A szabadulószobák világa mindig is kíváncsisággal töltött el, de sosem jutottam odáig, hogy ki is próbáljak egyet. Ha valaki bátortalan, a Lábnyom kiadónak hála már otthonában is kipróbálhatja ezt a szuper élményt, vagy akár felkészülés gyanánt gyakorlásként is felfoghatja. Hét különböző kötettel vághatunk bele az elménybe, s még a család legkisebbjeit sem kell kihagynunk, ugyanis ezekből két könyv nekik szól!

Itó Projekt (vagy eredeti nevén Szatosi Itó) regénye közel 10 éve állt már a polcomon, s bár nagyon kíváncsi voltam rá, valahogy mindig került elé valami fontosabb. Idén azonban a kedvesem válogatott nekem teljes titokban 25 könyvet az évre, melyek közül ez volt az egyik választása. Nem volt hát mit tenni, bele kellett vetni magam ebbe a sci-fi disztópiába, s kétségek között csukni be: én vajon élnék egy ilyen világban?

Nagyon szeretem azokat a mangákat (vagy bármilyen más írást), amik nem csak egy jó történetet, s ezáltal remek kikapcsolódást nyújtanak, hanem bemutatnak valamit a szerző kultúrájából is. A Ningyo sokszorosan teljesíti ezt a kritériumomat, és sokat tanulhatok általa a japán mondavilágról, még úgy is, ha az éppen szomorú apropót dolgoz fel.

Néhány évvel ezelőtt baráti ajánlás hatására nagyon ráfüggtem a dél-koreai sorozatokra, s mivel nagyon megszerettem őket, automatikusan jött a nagyobb érdeklődés az ország iránt is. A Helló, Dél-Korea rengeteg érdekességet gyűjt össze az országgal kapcsolatban, így a hozzám hasonló érdeklődőknek tökéletes választás.

Korábban elhatároztam, hogy 2025-ben szeretnék több mangáról/manhwáról és képregényről írni, mert úgy érzem, a népszerű regények és fandomok mellett ez a zsáner az árnyékból figyeli az eseményeket, s várja, hogy újra felfedezzék. Elképesztően jó storykat találni közöttük, pont, mint a Jizo esetében!

Linn Skåber sorozatát sokáig kerülgettem, de amikor a 2024-es év elején harmadmagammal belevágtam az olvasásába, éreztem, hogy nem kellett volna ilyen sokat várnom vele. Jogos volt az a megannyi méltatás, amivel a környezetem illette, s most már én is be kell álljak ebbe a sorba.