Booktastic Boglinc

Ha cenzúráról beszélünk, a legtöbbünknek valamelyik diktatórikus ország jut legelőször eszébe, s hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a nyugati társadalmakat ez egyáltalán nem érinti. Pedig nem is tévedhetnénk ennél nagyobbat. Aj Vej-Vej egy azon kortárs művészek közül, akik zászlójukra tűzték a szólás- és művészi szabadságért, valamint az orwellivé válás elleni harcot.

A cenzúra lényege a gondolkodás ellenőrzése - a hatalom gyakorlása az intellektuális térben, az eltérő vélemények elnyomása és megsemmisítése. A cenzúra a szellem leigázásának nélkülözhetetlen eszköze, ugyanakkor a politikai korrupció alapvető forrása.

Ha nem idomulsz, megszívod

A művészek élete talán sosem volt rózsás, de azok, akik nyíltan és őszintén mernek szembemenni elnyomó hatalmakkal, sosem voltak a rendszer kedvencei. Aj Vej-Vej már gyerekként, egy éves korában megtapasztalhatta a száműzetést, a kitaszítottságot, s azt, akarja a renszer elhallgattatni azokat, akik kritikával illetik. Mindezt édesapja, Aj Csing miatt, aki a XX. századi kínai költészet egyik legjelentősebb alakja volt. Művei gyakran tértek ki a társadalmi igazságtalanságokra, az egyszerű emberek sorsára. Mao Ce-tung halála, és a kulturális forradalom hozta el számára a visszatérés lehetőségét, ám fiában ez a közel 20 év rendkívül mély nyomokat hagyott. Aj mind a mai napig küzd az önálló gondolkodás, a művészi szabadság lehetőségéért, akár élete árán is.


Aj Vej-Vej, a rendkívül sokoldalú művész ebben a kötetben sorra veszi a cenzúra működését mind országában, mind pedig nyugaton, annak célját, károkozását s megannyi aspektusát, főleg így az Ai korszak közepén. Elmeséli, milyen nehézségeken ment keresztül, hogyan bannnolták a megjelenését, miképpen érték el, hogy semmit ne hozzanak le, ami vele kapcsolatos. Bemutatja, milyen, amikor koholt vádakkal tartóztatnak le valakit, vagy éppen, amikor minden lépését megfigyelik. Az Ai korszakban még arra is felfigyelt, hogy ha a mesterséges intelligenciát magáról kérdezte, az kitért a válaszadás elől, s megkérte, beszéljenek inkább valami másról.

Fontos lehet megemlítenem, hogy a kötet nem önéletrajz! A szerző saját példáján, az általa megélteken keresztül mutatja be korunk látletét, s a cenzúra mélyre ható, mételyező jelenségét. Nem állítja szembe egymással keletet és nyugatot, hanem megmutatja a köztük rejlő hasonlóságokat. Olyan írás ez, ami elgondolkodtatja az olvasót.

A cenzúra elsődleges célja önmaga elfogadtatása, természetes létjogosultságának és fontosságának bizonyítása. Létezését szükségesenek, rendelkezéseit jogszerűnek, szankcióit észszerűnek állítja be. Miután a megfelelő jelzőket kisajátította, megkérdőjelezhetetlen alapvetésként beágyazva magát a társadalomba. Saját normalitásának elismertetése a cenzúra legalattomosabb aspektusa, mert kikezdi az egyén lelkiismeretét, jóindulatát, toleranciáját.

Míg a halál el nem választ

A cenzúráról című írás egyszerre művészeti alkotás és fricska a hatalomnak. Aj Vej-Vejt bizony csak egyetlen úton lehet(ne) elhallgattatni... Könyvével bemutatja a világvezetés legélesebb, ám sokszor igen jól álcázott fegyverét. Élete során nemcsak művészi önkifejezésében, de szabadságában is korlátozták, bezárták, fizikailag bántalmazták, lehallgatták, megfigyelték, elvették és lerombolták stúdióját, s megannyi más módon próbálták végérvényesen megtörni. A cenzúra nem csupán az, amikor húznak egy szövegből. A cenzúra ennél sokkal több, sokkal mélyebb, sokkal rombolóbb.


Aj azonban nemcsak a művészi szabadságért, az önálló gondolkodás lehetőséért harcol, hanem az öncenzúra elterjedése ellen is. Saját tapasztalatait megírva mutatja be, min kell keresztülmennie annak, aki nem hajlandó meghajtani fejét, s akit elrettentő példaként alkalmaznak. Tudja, hogy az egzisztenciális fenyegetettség öngerjesztő folyamatként indul be az egyénekben, s ezáltal utasítások nélkül is befolyásolható a viselkedés. Hisz ki akarna mindazon átmenni, amin ő? Ugyanakkor mi lenne velünk az olyan emberek nélkül, mint Aj Vej-Vej?

Amit felhozhatnék a kötet ellen, az talán annyi lenne, hogy helyenként enyhén önismétlő, de szerintem ebbe az esszé formátumba bőven belefér. Illetve talán az, hogy aki valami monumentális, polgárpukkasztó alkotásra számít tőle, az csalódni fog, ellenben, aki csak átadja magát az olvasásnak, az egy jól strukturált, gondolatébresztő, ösztönző írást kap.

A modern cenzúra mélysége és kiterjedése páratlan az emberiség történetében, és meghaladja a tudományos-fantasztikus irodalom elgvadabb disztópikus elképzeléseit is. A megfigyelés olyan méreteket öltött, hogy az már egészen szürreális, emberi ésszel felfoghatatlan, szinte mágikusnak tűnik. És pusztító következményekkel jár: az alapvető emberi értékek összeomlásával. Az egyén létének meghatározó tulajdonsága a magánélethez való joga, az olyan fogalmi köröket azonban, mint a személyiségi jog, az egyéni tudat, a magánélet alapvető tiszteletben tartása, mostanában a módszeres lebontás veszélye fenyegeti.

Összességében

A kötet nem kínál kész válaszokat, ellenben rengeteg elmélkednivalót igen. Az olvasót kritikus gondolkodásra ösztönzi, s megannyi kérdés feltevésére, s egyben megválaszolására is. Igen rövidke írás, ami rengeteg kétoldalas képet is tartalmaz a szerző életéből, így azt hiszem, a "nincs időm olvasni" nem elég indok arra, hogy bárki kihagyja ennek a kötetnek az olvasását. A téma rendkívül fontos, közérthetően és hitelesen van tálalva, s megmutatja, hogy valójában talán egyikünk sem szabad, csupán egy megengedett méretű buborék határvonalai között bolyongó lélek...

Kiadó: Corvina
Oldalszám: 86
Eredeti cím: On Censorship
Megjelenés éve: 2026
ISBN: 9789631372106


Fülszöveg:

A láthatatlan és gyakran magától értetődőnek tartott cenzúra világszerte jelenlévő erő, amelynek hátterében kereskedelmi és politikai érdekek állnak. Aj Vej-vej, a kortárs művészet egyik legbefolyásosabb alakja, saját bőrén tapasztalta meg ennek az erőnek a hatalmát. Cselekvésre ösztönző írásában a szólásszabadság mellett emel szót egy olyan korszakban, amelyet a big data, a tömeges adatgyűjtés és a legújabb megfigyelési technológiák határoznak meg.
A cenzúráról című művében azt vizsgálja, hogyan érvényesül a cenzúra mind az autoriter rezsimek nyílt propagandájában és hazugságában, mind a demokratikus alapelveket valló rendszerek rejtettebb eszközeiben. Feltárja, hogyan teremtettek a nemzetközi vállalatok, a kulturális intézmények, a közösségi média és a „szabadság" ideológiája termékeny talajt az új, még alattomosabb elnyomás számára.

A termékeny és sokoldalú Aj Vej-vej a legismertebb kortárs kínai művész és aktivista. Szobrász, festő, fotós, építész és filmes, de kerámiái, installációi, performanszai és írásai is világszerte népszerűek. Konceptuális művész, aki szabadon mozog a különböző formanyelvek között, és igyekszik kapcsolatba hozni egymással a kínai és a nyugati hagyományokat. Alkotásaival érzékenyen reagál az emberi tragédiákra, a társadalmi és politikai igazságtalanságra. Művészete és aktivizmusa szervesen összefonódik, és az elnyomás elleni harc erőteljes közvetítője.

A Boszorkánysüveg-műhely mangasorozat az utóbbi éveim egyik legjobb élménye. Igazán régen érezhettem már azt, hogy teljes szívemből szeretek egy történetet, és teljesen beleélem magam a fandomba. Azonban ennek a szériának sikerült elérnie, hogy ezt újra átélhessem, s nem csak egyetlen pontjával, hanem tulajdonképpen az egész lényével úgy, ahogy van.

Egy álom veszélyt is rejthet, ha nem vigyázol

Tegyünk egy kis visszatekintést a sorozat korábbi köteteire: A történet főszereplője Coco, a kíváncsi kislány, akinek legnagyobb vágya, hogy boszorkány lehessen. Ám boszorkánynak elvileg születni kell. Amikor egy napon találkozik a csodálatos Qifrey mesterrel, kilesi annak titkos varázsszertartását, s rájön, valójában csak eszközökön és jártasságon múlik, hogy beteljesítse álmát. A lelkesedése azonban katasztrófába csap át, amikor frissen szerzett ismereteit kipróbálja. Édesanyját kővé változtatja, a boszorkánytársadalmat is magára haragítja, egy ördögi csoportnak pedig egyenesen a céltáblájára kerül... Qifrey az, aki kimenti szorult helyzetéből, s Coco ezentúl a tanoncai egyikeként él majd.

A második rész során nehéz helyzetbe kerül, amikor egy sárkánnyal kell megküzdenie és együttműködnie tanonctársaival úgy, hogy azok némelyike eleve nincs oda az ötletért, hogy betolakodóként velük tanulhasson. A manga egy percig sem feledi, hogy karakterei csupán csak gyerekek, így a maguk módján és tapasztalati szintjükön próbálkoznak a feladat megoldásával, ám szükségük lesz a mesterük közbenjárására is. Nem sokkal az eset után bajba jutott embereken kell segíteniük, de Coco újabb galibát okoz a varázskörével.
A harmadik kötet során már érezhetjük, hogy az aranyos szereplők és a bámulatos rajzok mögött egy sötét történetszál kezd kibontakozni. Pont úgy, ahogyan mi, Qifrey is egyre közelebb kerül az igazsághoz, hogy kik és miért környékezték meg Cocot.


A folytatásban két kötet során követhetjük a tanulókat, amint Agatt és Riche a Kígyógerinc-barlangban próbálják teljesíteni második próbájukat. Mindez nemcsak a szeszélyes és csapdákkal teli helyszín miatt lesz nehézkes, hanem azért is, mert a karimás kalaposok is ott leselkednek az árnyak között. Ebben az izgalmas kötetpárban rengeteg az esemény, ám Sirahama Kamome a szereplőinket is elmélyíti. Bár Coco egy kicsit háttérbe szorul, a többiekről egyre többet tudunk meg, s egyre többet is fejlődnek. A negyedik és ötödik rész során egy új, fontos szereplővel, Euinivel is kiegészül a történet, aki a későbbiekben még biztosan nagy szerephez fog jutni.

A korábbi részekről írt részletes értékeléseimet a címekre kattintva érheted el:
Boszorkánysüveg-műhely 1., Boszorkánysüveg-műhely 2-3., Boszorkánysüveg-műhely 4-5.

Amikor már azt hiszed, jön az irgum-burgum, meg a büntetés

Miután szereplőink átvészelték a Kígyógerinc-barlang megpróbáltatásait, nemcsak nekik, de az olvasónak is szüksége lesz egy kis pihenésre és gyógyulásra. Ennek következtében ugyan azt gondolnánk, hogy ha már megérkezett a Bűbájőrség, akkor biztosan kihallgatás és büntetéssorozat veszi kezdetét, valójában azonban csak egy újabb szeletét ismerhetjük meg a világnak és felépítésének. Persze, persze, van kihallgatás is, de az ki a fenét izgat, amikor a tenger alá szállunk, és egy bámulatos kastélyban találjuk magunkat? Na, ugye!

Míg Qifrey mestert a gyógyítókra bízzuk, Olrugionak pedig elengedjük a kezét, hogy megnyugtathassa a hivatalos szerveket, addig a lányokkal felfedezzük a palotát és környékét. Van itt bazársor és tengerpartra hajazó fürdő is, de itt él a legnagyobb varázslók, azaz a három bölcs egyike, Lord Beldalut is. Ez a kissé bogarasnak tűnő varázsló hívatja magához kicsiny csapatunkat, hogy elmesélhessék a barlangban történtek kikozmetikázott változatát, s egyúttal lehetőséget kapjanak egy pótvizsga letételére is. Beldalut azonban nemcsak Riche és Agatt számára biztosítja ezt a lehetőséget, hanem Titanak és Coconak is. Érkezésüktől számítva három nap áll majd rendelkezésükre ahhoz, hogy valamilyen meglepő varázslattal álljanak elő, ám ez sokkal, de sokkal nehezebb, mint amire elsőre gondoltak. Hisz mégis mivel lehetne lenyűgözni a világ egyik legnagyobb boszorkányát?

Coco válaszúthoz ér

Ez a manga minden egyes alkalommal lenyűgöz. Ahogy haladunk előre, egyre jobban kibomlik varázslatos világa, s a szerző is egyre több fontos témát hoz be. Emiatt sosem csak egy aranyos kislányokkal teli bűbájos mese lesz, hanem egy gondolatébresztő és lenyűgöző írás. Ez alkalommal kapunk egy csipetnyit a titkok fontosságáról, és egy jó nagy kanálnyit abból, hogy a hibáink nem határozhatnak meg bennünket. Ugyan vállalnunk kell értük a felelősséget és a következményeket, mégsem szabhatják meg ezek a ballépések egész hátralévő életünket. A beismerés, a tenni akarás és a kitartás együttesen megteremtik azt az alapot, ami ahhoz kell, hogy újjáépíthessük magunkat. Abban az esetben, ha valaki egyetlen - akár óriási - baklövésünkből örök időkre elítél bennünket, az nem rólunk, hanem inkább róla mond el a legtöbbet...

Azt pedig már ne is említsük, milyen nehéz helyzetbe kerülhet egy gyermek, amikor egy felnőtt talán a korának nem megfelelő döntéshelyzet elé állítja őt. Meglehet, hogy jószándékból teszi, de az is előfordulhat, hogy inkább csak önnön szórakoztatására, vagy éppen egojának simogatására alakít ki ilyen körülményeket. Ezt azonban nehéz lehet átlátnia egy olyan fiatalnak, aki amúgy is naivan csodálkozik rá az egész világra, s mindig bízik a körülötte lévők jóságában. Engem mint felnőtt olvasót rendkívül kíváncsivá tesz, hogy merre halad majd az utolsó oldalakon beemelt történetszál, s milyen tanulságot akar majd kihozni belőle az írónő.


Említést kell tennem arról is, hogy az írott szavakon túl az illusztrációk is nagy mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy a Boszorkánysüveg-műhely az egyik kedvenc mangám legyen. Soha nem éreztem még, hogy akár csak egyetlen oldala is elnagyolt lenne, minden részlete a helyén van, és azok a részletek egyszerűen bámulatosak. Nem csak az öltözékek, de a testarányok, az arcok, kezek is pontosan olyanok, mintha ezek a szereplők élők lennének, valamint a környezet is mindig alaposan kidolgozott. Biztosan elfogult vagyok irányába, de nem tudom megunni a rajzok böngészését, melyek már-már filmszerűen peregnek előttünk.

Sirahama Kamome egyszerűen zseniális, hiszen alkotott egy varázslatos, de mégis valósnak ható világot. Egyetlen szereplője sem csak fekete vagy fehér, mindannyiuknak vannak jó tulajdonságai és gyarlóságai is, hol önzőbbek, máskor önfeláldozóak, hol pedig esendőek. Mindenkit hajtanak a saját érdekei, de képesek csapatban és másokért is dolgozni. A szerző nem akart egy túlidealizált vagy csak szélsőségekkel teli varázsvilágot alkotni, rendkívül jól balanszolja alkotását. Egyszerre lesz ezáltal egy olyan történetsor, amit a felnőttek is élvezettel olvasnak, de a gyermekek is tanulhatnak belőle. Nálam csillagos ötös!

Összességében

Ha csak egyetlen manga lenne a világon, amivel megpróbálkoznál, én mindenképp ezt nyomnám a kezedbe. A történetvezetés izgalmas és fordulatos, s nem csupán egyik akcióból a másikba csöppenő. Hagy időt arra is, hogy építse az univerzumát, hogy megismerjük az alkotóelemeit, mielőtt újabb nehéz helyzettel találnánk magunkat szemben. A rajzolása fenomenális, erre tényleg nem tudok szerényebb jelzőt használni, és úgy egészében a sorozatra sem. Lapozz bele egy könyvesboltban, ha teheted, és meg fogod érteni, miről beszélek (már ha az itt közzétett fotók, illetve a belelapozós instagram posztom nem győztek meg eléggé...).

A kötetet ezúton is tengermély hálával köszönöm a kiadónak!

Kiadó: Gabo
Oldalszám: 176
Eredeti cím: とんがり帽子のアトリエ [Tongari Bōshi no Atelier]
Megjelenés éve: 2026 (eredeti: 2019)
ISBN: 9786151100820


Fülszöveg:

Coco és társai Olrugióval és Lulucival a tenger fenekére, a Boszorkányok Csarnokába szállítják a sebesült Quifreyt. Meglepetésükre a három bölcs egyike, Lord Beldalut várja őket a víz alatti kastélyban, és új lehetőséget kínál nekik, hogy teljesítsék a félbeszakadt próbát.

2075-ben az emberiség egy része már a Holdon él és dolgozik, ennek pedig az is hozadéka lesz, hogy visszük magunkkal minden jó és rossz értékünket oda, ahová éppen tartunk. Pont úgy, mint a Földön, a nagyvállalatok mindent is ki akarnak zsigerelni, az emberek pedig hol beletörődnek, hol lázadnak mindez ellen. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy Jukimura Makoto mangájával egy igazán izgalmas hard sci-fit vehetünk a kezünkbe, ami tele van jobbnál jobb témákkal.

Semmit sem változtunk. Ugyanúgy egy véges energiaforrásra építjük a civilizációnkat, pusztítunk, és egyre csak terjeszkedünk. Az emberiség semmit sem tanult az előző évszázadokban elkövetett hibáiból.

Miről szól a Planetes?

A 2070-es évek közepén akad egy kis trió az űrben, akik nemes egyszerűséggel csak a kozmosz kukásai. Feladatuk, hogy Föld körül keringő űrszemetet begyűjtsék, elkerülve ezáltal az ütközéses katasztrófákat. Ekkorra már a Holdat is benépesítettük, s léteznek olyan emberek, akik teljes addigi életüket úgy élték le, hogy sosem érte a lábuk a Földet. Ám nincs mindenki maradéktalanul elragadtatva az űr meghódításától és további felfedezésektől, s ezt kis csapatunk tagjai is bőséggel megszenvedik majd...

A hulladékkezelő munkások egyike, Jurij egy baleset után kezd bele az űrszemétgyűjtésbe, ám azt sokáig a társai sem tudják, hogy mi is a pontos motivációja, mígnem rátalál valamire, amit már régóta keresett... Fee, az űrhajó pilótája már nem akar nagy dolgokat véghezvinni, inkább csak letudná a napi rutint, mégis kulcsszerepe lesz abban, hogy megakadályozza az Űrvédelmi front egyik terrortámadását. Hachimaki (Hoshino) Feevel szemben a legjobb űrhajós akar lenni, hogy bekerülhessen a hamarosan induló Jupiter programba, ám addig még rengeteg mindenen kell keresztülmennie neki és társainak is.

A sci-fi mindig a jövőbe lát?

Jukimura Makoto mangája 1999-ben indult útjára, s már ekkor az űrszemét problémájával (is) foglalkozott, ami manapság sokkal erőteljesebb kérdéseket vet fel. Témái a sci-fi ellenére csöppet sem elrugaszkodottak, inkább úgy hatnak, mint aki jól ismeri az emberiséget és annak működését, s szinte tudja előre, miként is alakulna a sorsunk, ha végre kolonizálnánk más bolygókat is.

Foglalkozik a konglomerátumok ridegségével, akik a szükséges adatok és eszközök megszerzéséhez nem sajnálják az emberéletek feláldozását sem, illetve akik szerint pénzzel pótolni mindazt, ami elveszett teljesen rendben lévő dolog. Ugyanakkor szót ejt az űrbéli élet ökológiai hatásairól, de az élő szervezeteket érő nehézségekről pszichés, fizikai és szociális oldalakról is. Beszélünk a technológiai fejlődés áráról, álmok eléréséről, emberi jogokról, de terrorizmusról, s megannyi másról is. Az egyik legfontosabb ismertetője, hogy minden jelenet, ami csak egy apróságnak tűnik, valójában egy nagyobb dolog része, indikátora, előfutára, ezáltal pedig egyetlen apró, jelentéktelennek tűnő mozzanat sincs benne, minden valami még fontosabb felé terel bennünket.


A legjobban azt szerettem benne, hogy a Planetes szereplői hús-vér emberek. Bár sokakat ismerünk meg ebben a gyűjteményben, mégis mindenkinek megannyi aspektusát láthatjuk. Felhozza a pszichés nehézségek egész sorát, mint a gyász, a depresszió, vagy a PTSD, de az egyszerű hétköznapi, emberi tulajdonságokat is, mint a kapzsiság, az irigység, vagy az önzés. Egyszerűen olyan manga ez, ami bámulatosan ötvöz rendkívül fontos témákat az egyszerű emberrel és annak motivációival, s így lesz a hard sci-fi ellenére egy teljesen mai és realisztikus írás.

Rajzolását tekintve szerintem lélegzetelállító. Na nem, nem az arcok tekintetében, azokat kissé békának érzem a legtöbb helyen, de minden másban, úgy mint az űr, az űrállomás, az űrhajók, s egyéb részletek valami egészen rendkívüli. Többször erősíti is az éppen futó témát kétoldalas rajzokkal, és élhetjük meg általuk a kozmikus üresség ijesztő hatalmasságát. Mindezt még kiegészíti, hogy a kiadó a lehető legtöbb színes oldalt megjelenítette, így majdnem minden fejezetnyitó elején megcsodálhatjuk a manga fekete-fehéren túli világát is.

Összességében

Nagyon élveztem ezt a mangát, és a jelentőségteljes témáit is, s mivel épp történés közben hagytuk félbe, a második gyűjteményes kötetet is alig várom, hogy a kezembe vehessem. Ha olyan mangát keresel, ami igazán elgondolkodtató, ami tele van emberi szereplőkkel, akik nincsenek túlidealizálva, vagy ha csak kíváncsi vagy egy mangaka intelligens jövőbeli víziójára, akkor ezt a történetet neked találták ki!

Ha szívesen ismerkednél a kiadó további mangáival, ezeket ajánlom: Alita, a harc angyala, Attack on Titan- gyűjtemény, Solo leveling, Dinoszaurusz-menhely.

Kiadó: Fumax
Oldalszám: 484
Eredeti cím: プラネテス (Planetes)
Megjelenés éve: 2025 (eredeti: 1999)
ISBN: 9789634704713


Fülszöveg:

A 2070-es években az emberiség az űrkorszak hajnalán jár. A bolygóközi utazás mindennapos, a Hold és a Mars felszínét bányászkolóniák sokasága pettyezi. A Föld légszennyezési és hulladékproblémáinak megoldása helyett a fejlett országok most a közeli bolygókat zsákmányolják ki. Ahol ember jár, ott pedig szemét marad, még az űrben is…

Hoshino Hachirota, Fee Carmichael és Jurij Mihalkov űrszemetesek a Föld körüli pályán keringő, lassan kezelhetetlenné váló törmeléktenger felszámolásán munkálkodnak. A veszedelmes asztronautamunka mellett az űrhajó legénységének a saját gondjaival is meg kell birkóznia. Technikai hibák, balesetek, gyász, függőség, túlzott ambíciók, szerelem, gyötrő kételyek kísértik őket. Emellett rendszeres terroristatámadások is keserítik az életüket…

Célt érhet egyáltalán, aki távoli világokba vágyik?

TARTALMAZZA: PLANETES 1-2. KÖTET

Makoto Yukimura mangája 2002-ben elnyerte a rangos Seiun-díjat képregény kategóriában. A belőle készült animesorozat 2005-ben szintén elnyerte a Seiun-díjat média kategóriában. A Nauszika – A szél harcosai óta ez volt az első alkalom, hogy egy eredeti történet és annak animeváltozata is elnyerte ugyanazt a díjat!

Andrzej Sapkowski Vaják sorozatát talán mindenki ismeri, most pedig igazán egyedi, illusztrált kiadás készült Az utolsó kívánság című novellából. Ebben az írásban Yennefer és Geralt találkozásának körülményeit ismerhetjük meg, mindezt pedig Mikaël Bourgouin egyedi illusztrációi kísérik. Talán megfordulhat az olvasó fejében, mi szükség van egy novella illusztrálására, de ahogy kinyitja a könyvet, minden azonnal értelmet nyer!

40 éve kezdődött minden

A lengyel szerző, Andrzej Sapkowski 1986-ban azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megnyerjen egy irodalmi pályázatot. Mindent megtett annak érdekében, hogy lenyűgözhesse a zsűrit, pedig rendkívül szigorú szabályoknak kellett megfelelnie. Eszébe sem jutott, hogy valaha többet fog írni ennél az egyetlen novellánál. Végül harmadik helyezést ért el, de talán ez nem is olyan rossz, hiszen a Vajákból azóta könyvsorozat, filmsorozat-adaptáció és számítógépes játék is készült, könyveit 40 nyelvre fordították le, és több mint 30 millió példányban keltek el.

Hogyan ismerkedett meg Geralt és Yennefer?

Az utolsó kívánság című illusztrált album a könyvsorozat első részének utolsó novelláját dolgozza fel, melyben Geralt és Kökörcsin horgászat közben egy amforára bukkan. A furcsa korsó egy veszélyes dzsinnt rejt, melyhez naiv bárdunk csak egyetlen kívánságot tud intézni, mielőtt az az életére tör. Geralt a szomszédos városba, Rindébe siet, ahol csupán egyetlen varázslónőnél van esélye gyógyító mágiáért könyörögni, az pedig nem más, mint Vengerbergi Yennefer. A Vaják ekkor még nem sejti, hogy a kapzsi boszorka csapdába fogja csalni, és azt sem, hogy sorsuk örökre összefonódik...

Érdemes beszerezni/elolvasni?

A Vaják világával először tévésorozatként találkoztam, és teljesen lenyűgözött. Azonnal megvásároltam a teljes könyvsorozatot is, ám mindezidáig még nem kerítettem sort rá. Nem sokáig marad már olvasatlan, hiszen előre beterveztem a 2027-es évemre, ráadásul partnerem is lesz hozzá Luca személyében, akivel az Ulysses mesterkurzuson is együtt veszünk részt.


Visszatérve a lényegre: Amikor belefogtam ebbe a méretét tekintve hatalmas, oldalszámra viszont csöppecske kötetbe, rögtön éreztem, hogy rettentően jólesik olyan szöveget olvasni, ami teljesen ki tud kapcsolni. Azonnal jeleztem is Lucának, hogy alig várom a '27-es közös olvasásunkat, mert szerintem mindketten nagyon fogjuk élvezni. Ennek ellenére mégsem tudtam egyetlen óra alatt átszaladni rajta, ugyanis Mikaël Bourgouin illusztrációi egyszerűen bámulatosak. A festmények remekül kapcsolódnak az írott szöveghez, igazodik a leírtakhoz, így láthatjuk, ő miképpen képzelte el az adott jeleneteket, amit éppen olvasunk. Csodálatosak a részletek, a kidolgozás, ezért engem teljesen megvett, és szívesen vennék kézbe később bármilyen kötetet, amit ő fémjelez.

A sorozat magyar változatát egyébként Kellermann Viktória fordításában olvashatjuk, és én rendkívül szerettem, ahogyan játszik a szavakkal, és amilyen gördülékeny általa az olvasás. Egyetlen dolog volt, amit bár viccesnek szántak, de engem pöttyet irritált, az a nagyjából féltucatszor előforduló "soha nem fogjuk megtudni, hogy..." részek, de erős a gyanúm, hogy ez az eredetiben is így lehet.
Ezenfelül máig nem értem, hogy a fülszövegben miért a lengyel nevén, Jaskierként szerepel az általunk Kökörcsinként megismert szereplő? Sosem fogom megtudni. :D

Összességében

Mondjon bárki bármit, én nagyon szerettem ezt a kiadványt. Talán a bejegyzéshez csatolt fotók is meggyőzik a kedves érdeklődőt arról, hogy tényleg gyönyörű illusztrációkkal, igényes kivitellel, szórakoztató fordítással bír ez a rövid novella. Én bátran ajánlom, akkor is, ha még nem vagy ismerős a Vaják világában, és akkor is, ha már rutinos róka vagy. Engem csak még inkább arra ösztönöz, hogy mielőbb belekezdjek a könyvsorozatba. A következő évem legremekebb szórakozásának ígérkezik, ám előtte még a Hollók válaszútját be kell szereznem, hogy teljes lehessen az élmény...

A kötetet ezúton is hálásan köszönöm a Gabo kiadónak!

Kiadó: Gabo
Oldalszám: 56
Eredeti cím: The Witcher illustré : Le Dernier Voeu
Megjelenés éve: 2026 (eredeti: 2021)
ISBN: 9789635669851


Fülszöveg:

Ez az album A vaják című regénysorozat első kötetének utolsó novelláját, Az utolsó kívánságot kelti életre, amely Geralt és Yennefer találkozását meséli el.

Geralt és Jaskier békés horgászás közben véletlenül kiszabadít egy amforába zárt dzsinnt. A trubadúr csak egyetlen kívánságot tud kimondani, mielőtt az elszabadult lény erőszakos támadást indít ellene. Geralt a szomszéd városba, Rindébe viszi súlyosan megsebesült útitársát. Ott azt tanácsolják neki, hogy keresse fel az egyetlen személyt, aki gyógyító varázslatot képes végrehajtani, Vengerbergi Yennefert. Geralt ekkor még nem tudja, hogy sorsa örökre összefonódik a varázslónőével…

Egy író és egy festőművész találkozása. A videójáték világsikere, a Netflix kiemelt sorozata. Andrzej Sapkowski műve, A vaják univerzuma megihlette Mikaël Bourgouin illusztrátort. Ríviai Geralt világának eddig nem látott ábrázolása.

Sirahama Kamome mangája az első három rész után sem lassít. A bámulatos rajzolású manga a sorozat folytatásában is tele van történéssel és mély témákkal. Az a fajta alkotás ez, ami az olvasó minden érzékét kényezteti, s minden résszel csak egyre jobbá válik. A negyedik és ötödik kötet egy eseményláncolatot dolgoz fel, így ha tehetek egy javaslatot már az elején, kérlek, együtt olvasd őket, kihagyás nélkül, különben annyira kínzó lesz a függővég, hogy alig éled majd túl...

Az álmok beteljesülése nem mindig csak örömteli

A sorozat korábbi részeiben megismerhettük főszereplőnket, Cocot, akinek minden vágya, hogy boszorkány lehessen, azonban erre nem sok esélye van, ugyanis mindenki tudja, boszorkánynak bizony születni kell. Ennek ellenére mindennél jobban érdekli a mágia, s amikor egy napon találkozik egy mágussal, minden tiltás ellenére kilesi annak titokzatos varázsszertartását. Rádöbben, hogy a szóbeszéd ellenére csupán megfelelő eszközökre és jártasságra van szüksége ahhoz, hogy beteljesüljön leghőbb vágya. Arra azonban nem számít, hogy naiv lelkesedése katasztrófába csap át, amikor kipróbálja frissen szerzett ismereteit, s egyúttal kővé változtatja édesanyját. Ezzel az eseménysorral csöppenünk bele a Sirahama Kamome által teremtett világ első részébe, és a bonyodalmak ennél csak nagyobbak lesznek, ahogy előrehaladunk.

A második rész során például rögtön egy sárkánnyal kell megküzdenie tanonctársaival, akik hozzá hasonlóan még mindig csak gyerekek, s nem csak a jártasságuk gyenge, a problémamegoldó képességeik is egy valódi gyermek szintjén mozognak. Miután megmenekülnek a szorult helyzetből mesterük segítségével, egy percig sem pihenhetnek, máris emberek megmentésére kell sietniük, ahol újabb nehézségek várnak rájuk.

A harmadik kötet az, melyben igazán elkezdjük érezni, merre is tartunk, s rájövünk, hogy a gyönyörű illusztrációk és cukinak tűnő történet mögött sötét erők húzódnak. Nem csak mi, de Qifrey mester is egyre közelebb kerül az igazsághoz, hogy felfedje, kik is környékezték meg tanoncát, s Coconak is egy újabb oldalát ismerjük meg. A mindig lelkes és kedves kislány ugyani képes a mágiát tényleg arra használni, hogy másokat boldoggá tegyen, s ezzel új barátokat és tapasztalatot is szerez. Ám mindez még csak a felszín megkapargatása volt, a dolgok egyre jobban elharapódznak a folytatásban...

A korábbi részekről írt részletes értékeléseimet a címekre kattintva érheted el:
Boszorkánysüveg-műhely 1., Boszorkánysüveg-műhely 2-3.

Főszerepben a mellékszereplők

Boszorkánytanoncként időnként számot kell adnod tudásodról, és próbákon részt venned. A második alkalmával például a szeszélyes és csapdákkal teli Kígyógerinc-barlangon kell átjutnod, miközben egy rád bízott tengervészmadarat kísérsz a fészkelőhelyére. Ha Aggat lennél, alig várnád, hogy bebizonyíthasd a rátermettségedet, ám ha Riche, akkor gyűlölnéd az egészet, mert számodra a konvenciók egyet jelentenek azzal, hogy el kell veszíteni önmagadat. Várható hát, hogy nehéz lesz az együttműködés, pláne akkor, ha egy harmadik tanonccal is kiegészülnek, aki már kétszer elbukta ezt a vizsgát, s azt már ne is említsük, hogy egy karimás kalapos is leselkedik rájuk az árnyak közül...

A negyedik kötet véleményem szerint az egyik legizgalmasabb, annak ellenére, hogy Coco most egy kicsit háttérbe szorul. Persze ő sincs elveszve, Tetia társaságában rögtönzött történelemórán vesznek rész Qifrey mellett, aki elmeséli nekik a Kígyógerinc-barlang, s a benne egykor virágzó város történetét. Mindeközben viszont Agatt és Riche saját találékonyságát kell felhasználja ahhoz, hogy a barlang kihívásain úrrá tudjanak lenni. Ám mindez nem egyszerű, ha egy olyan tanítvánnyal kell együttműködnöd, akinek az önbizalmát a saját mestere tette teljesen tönkre.

Euini bár egy nagyon mellékes karakternek tűnhet, mégis mindennek indikátora ebben a kötetben. Egyrészt Riche és Euini kölcsönösen hatnak egymásra, s míg a lány képes lesz a saját varázslatain kívül másokra is koncentrálni és segíteni nekik, addig Euini Riche által megtalálja a saját útját, s hogy miképpen legyen úrrá saját, belé nevelt szorongásán. Üröm az örömben, hogy végül ő lesz az is, aki döntésével hatalmas árat fizet, amikor a karimás kalapos rájuk támad az árnyak közül...

A cél szentesíti az eszközt

Kezdő gyermekvarázslóként bár mindent megpróbálsz megtenni egy tapasztalt és gátlástalan mágus ellen, mégis szükséged lesz segítségre. Sirahama Kamome mangája továbbra sem felejti el szereplői életkorát, s nem arról fog szólni, hogy a gyerekek egymaguk képesek lehetetlen helyzeteket megoldani, főleg azután, hogy még a felügyelőtanárukat is elrabolta a karimás kalapos. Qifrey mester lesz az, aki segítségükre siet, s az ötödik rész során azt is megérthetjük, mennyire odaadó tanára ő a tanítványainak.

Szemtanúi lehettünk az előző részben annak, hogy Euinit mennyire tönkretette alkalmatlan mestere, ebben az epizódban pedig Riche múltjába teszünk egy kis kitérőt, s értjük meg azt, miért is ragaszkodik ennyire a saját szabályaihoz, elveihez. Qifrey másokkal ellentétben őszintén törődik tanítványaival, engedi őket a saját útjukon járni, de közben határokat is szab és irányt mutat nekik, amikor arra szükség van. Olyan ő, mint egy igazán jó szülő, s pártfogoltjaiként kezeli a tanulóit, nem pedig egosimogatónak, cselédnek, vagy éppen kötelezően egy kaptafára kalapálandó alapanyagnak. Mellette a lányok nem azt tanulják meg, hogy csak a tökéletes létezik elfogadható minimumként, hanem megismerik az erősségeiket, amikre támaszkodhatnak. Riche karaktere így hatalmas változáson mehet keresztül, be tudnak gyógyulni régi sebei, s most ő maga tudja saját akaratából eldönteni, hogy merre szeretne tovább haladni. Megleli célját, ezáltal pedig motivációt nyer a folytatáshoz, a további fejlődéshez.

Meglehet, ez az a rész is, amiben igazán összekovácsolódnak Qifrey tanoncai, s rájöhetnek, hogy mindegyiküknek más erőssége van, így egymást kiegészítve sokkal erősebbé válhatnak. Ugyan a korábbi fejezetekben is voltak erre apró példák, mégis, itt már talán el tudják engedni a rivalizálást, s különböző személyiségük ellenére egységként gondolkodni. Közösen akarnak dolgozni Euini megmentésén, s ezek alapján sejthetjük, hogy Cocot sem fogják majd magára hagyni, amikor a karimásokkal kell majd szembenézni. Mert hogy lesz itt még hatalmas összecsapás, az borítékolható abból, hogy Cocot a remény gyermekeként azonosítják, aki a kulcs a felszabadulásukhoz...

Egy percre sem lassítunk

Minden sorozat esetén érzek időnként megbicsaklásokat, amikor egy kicsit veszítünk a kezdeti lendületből, s bár még a jó határán belül maradunk, mégis gyengébb, mint az előde(i). Na, a Boszorkánysüveg-műhelyre ez NEM igaz! Egy percre sem áll meg, folyamatosan perdíti egyik izgalomból a másikba a szereplőinket, s elég bátor ahhoz, hogy ne bánjon velük kesztyűs kézzel, de még ne is legyen túlzottan hatásvadász. Továbbra sem érzem, hogy ezek a gyerekek inkább kis felnőttek lennének, mint más történetek esetén. A problémákat, kihívásokat még mindig a saját szintjükön kezelik, de mégis remekül alkalmazkodva a körülményekhez. Emellett pedig kifejezetten szeretem, hogy a mellékszereplőknek is van személyisége, kidolgozott háttere, egyre jobban kibontja őket, s azt is, hogy nincsenek töltelékjelenetek. Lehet, hogy valami első pillantásra annak tűnik, de biztosan meglesz a helye a későbbiekben, s akkor nagy jelentőséggel fog bírni.

Ebben a két részben megint mélyre menő témákkal foglalkozunk, s világosan láthatjuk, milyen gátlástalanul tudják fel- és kihasználni a felnőttek a gyermekeket. Remek példát kapunk két ellenpólusra, a támogató, és az ellehetetlenítő "szülői" mintára, valamint hatásaikra. Emellett olvashatunk bajtársiasságról, önfeláldozásról, a gyerekkorban elszenvedett sérülések következményeiről, láthatjuk a korlátozó hiedelmeket működés közben, s ismételten elgondolkodhatunk remek morális kérdéseken.

Összességében

A Boszorkánysüveg-műhely az a manga, amit legszívesebben minden, a műfaj iránt érdeklődőnek a kezébe nyomnék. Igazi kapudroggá válhat, hiszen gyönyörű a rajzolása, izgalmas a története, jól kidolgozottak a szereplői, s mindemellett még fontos, morális témákkal is foglalkozik. Nem felejti el soha, egyetlen percre sem, hogy a főbb karakterei csupán gyerekek, mégis megannyi tanulságot kaphatunk általuk. Véleményem szerint nagyobb gyerkőcöknek is simán a kezébe adhatjuk, vagy olvashatjuk velük közösen, remek beszédtémáink lesznek hozadékként.

Ha szívesen olvasnál még mangákat a kiadó kínálatából, szívesen ajánlom figyelmedbe Az istenek hazudnak címűt vagy a Vinland saga 1. részét.

A könyveket ezúton is hálásan köszönöm a Gabo kiadóicsoportnak!

Kiadó: GABO
Oldalszám: 192
Eredeti cím: とんがり帽子のアトリエ [Tongari Bōshi no Atelier]
Megjelenés éve: 2026 (eredeti: 2018)
ISBN: 9789635669264


Fülszöveg:

A boszorkánysüveg-műhely tanoncai új vizsga előtt állnak: vajon Agattnak és Riche-nek sikerül átkísérnie a tengervészmadarakat a Kígyógerinc-barlangon? Az út egyszerűnek tűnik, de a váratlan, mágikus csapdákat nem könnyű legyőzni, és a csapatot lassítja egy kívülálló tanonc is, aki már kétszer elbukott a próbán. S ha mindez nem lenne elég, egy karimás kalapos is lesben áll az árnyékok között…

Will Eisner-díj, 2020

Kiadó: GABO
Oldalszám: 192
Eredeti cím: とんがり帽子のアトリエ [Tongari Bōshi no Atelier]
Megjelenés éve: 2026 (eredeti: 2018)
ISBN: 9786151100813


Fülszöveg:

A Kígyógerinc-barlang mélyén Qifrey és tanoncai egy karimás kalapossal kerülnek szembe, akinek sötét mágiája vadállattá változtatta Euinit. Mielőtt azonban visszatalálhatnának a biztonságos ösvényre, minden leleményüket és varázslatukat be kell vetniük, hogy átjussanak az elátkozott romononiak seregén. Vajon a boszorkányok megtalálják magukban az erőt, hogy felvegyék a harcot az új ellenséggel szemben, aki felrúgja még a mágia szabályait is?

Mindig keserédes, amikor egy sorozat a végéhez ér, mert egyrészt örülsz, hogy megtudod, mi lesz a kedvenc szereplőiddel, másrészt visszagondolsz mindarra, amit közösen átéltetek, és szerettél benne, harmadrészt pedig szomorú vagy, hogy többé már nincs mit várni, nem lesz min izgulni. Ezennel elérkeztünk a Heatstopper sorozat befejező részéhez, amit én egészen a papírforma megjelenéséig nem akartam előre, online elolvasni.

Őszintén szólva bárki más itt szakítana, de ti vagytok Nick és Charlie, szóval minden rendben lesz.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek vedd figyelembe, hogy ez a bejegyzés spoilereket tartalmaz az előző részekre vonatkozóan! Ha kíváncsi lennél, a korábbi részekről írt értékeléseimre, a címekre kattintva elolvashatod őket: Heartstopper 1., Heartstopper 2., Heartstopper 3., Heartstopper 4., Heartstopper 5.

A történetről röviden

A korábbi részek során megismerhettük Nicket és Charlie-t, akik a Truham gimnázium tanulói. Charlie nyíltan meleg, Nick viszont épp csak ismerkedik az identitásával. Baráti körükben is akadnak leszbikusok, transzneműek, vagy éppen nonbinárisak is, s az ő mindennapi küzdelmeiket, örömeiket követhetjük végig.

A hatodik rész során az utolsó olyan gimis évben találjuk magunkat, amikor még Nick, vagy épp Elle a társaság tagja, hiszen jövőre már egyetemre, főiskolára fognak járni. A korábban megszokott társaság fel fog bomlani, átalakul. Míg az eddigi részekben nagyrészt Charlie nehézségei kerültek elénk, most inkább azt követhetjük, mi zajlik Nickben, a mindig tökéletes, imádnivaló srácban. Charlie ugyan még néha küzd korábbi problémáival, de teljesen más ember, már nem áldozatként létezik, hanem inkább segíteni szeretne másokon és a barátján is. Nickről pedig lehull az álca, megismerjük eddig nagyrészt láthatatlan vívódásait, s annak okát is. A kötet nagy kérdései, hogy túléli-e egy tiniszerelem, ha távkapcsolatba kerül, vagy épp feláldozzuk-e az álmainkat a szerelem oltárán?

Véleményem

Úgy gondolom, a sorozatban Nick és Charlie kapcsolata olyan példát mutat, melyből bőven van mit tanulnia társadalmunknak. Felnőtteket megszégyenítő módon tudnak asszertíven kommunikálni a nehézségeikről, s olyan problémamegoldó képességgel rendelkeznek, amit a szüleik (és a mi társadalmunk felnőttjei) is megirigyelhetnének. A teljes történet során ugyanis láthatunk szülőt, aki képtelen felnőttként kezelni a helyzeteket, olyat aki túlóvja vagy épp elhanyagolja a gyermekét, és olyat is, aki teljes mértékben elutasítja, amikor az nem az nem felel meg az elvárásainak. Oseman kendőzetlenül mutatja be, milyen sokféleképpen lehet ártani egy gyermeknek akár szeretetből is, szimplán azért, mert a felmenőik nem kellően érettek érzelmileg, vagy épp maguk is hordozzák még generációs traumáikat, berögződött mintáikat.

Bár csak egy egyszerű romantikus storynak tűnik, mégis olyan mélység, és annyi tanulság van benne, amit kevés más ifjúsági sorozatról tudok elmondani. Általa már lehet egy generáció, ami a mentális betegségeket nem bagatelizálja el, nem tart valakit bolondnak azért, mert terápiára jár, vagy éppen nem az alapján helyezi el az embert a térben, hogy az kivel bújik ágyba...

Ami kettőtök között van, az nagyon ritka. Ugye te is tudod? Nem, valószínűleg nem, mert még soha... még fiatal vagy. Nem tudod, milyenek lehetnek a kapcsolatok, mert nem láttál még mást, csak... ezt. Ami köztetek van, az nagyon értékes. És igen, néha munka van vele, de... Szerencsés vagy. Szerencsés vagy, hogy rátaláltál erre, Nick.

Nagyon szerettem benne, hogy ebben az epizódban inkább Nickre koncentrálunk, hiszen végig támogatta Charlie teljes felépülését, átalakulását, s most rajta a sor, hogy rájöjjön, ki is ő valójában, ki is ő azon túl, hogy Charlie pasija. Jobban megismerjük a múltját, s ebben a részben lehullik Nickről a tökéletesség álarca, mellyel azt kompenzálja, hogy fél, másképp nem szeretnék. Meg kell tanulnia, hogy ne fojtsa el az érzelmeit, s azt is, hogy a partnere bizony feltétel nélkül szereti, nem kell ehhez túlteljesítenie. Különösen jó jelenetsor volt az, amikor visszatér a bátyja, David, mert ezzel egyrészt árnyaltabbá válik egy "gonosz" karakter, másrészt bepillantást nyerünk abba is, hol romlott el kettejük kapcsolata.

Mindezek mellett a sorozat egészében több identitással is közelebbi kapcsolatba kerülhetünk, s megismerhetjük belső vívódásaikat, nehézségeiket, legyenek transzok, biszexuálisak, leszbikusok, vagy éppen nonbinárisak. Legszívesebben mindnyájukat jó szorosan megölelném, hiszen elképesztően bátor tett az, amikor nem akarsz mások elvárásainak megfelelni, amikor felismered ki vagy, és már nem akarod elnyomni csak azért, mert valaki jó esetben csak csúnyán néz rád, rosszabb esetben pedig, megver vagy kidob otthonról. (Őszintén? Én sokszor attól is szorongok, hogy felvegyem a kedvenc ruhadarabjaimat azokon a napokon, amikor épp punknak érzem magam. Mégis milyen nehéz lehet, ha többről van szó, mint egy mintás nadrág?)


Imádom, ahogyan ez a kis közösség támogatja egymást, ahogyan közösen élik meg fiatalságuk legszebb és legborzasztóbb élményeit, s azt is, milyen nyílt és őszinte a kommunikáció közöttük. Segítik egymást az önkifejezésben, a sémáik és mentális nehézségeik gyógyulásában, s feltételek nélkül szeretik egymást. Elképesztő barátságok és kapcsolatok alakultak ki, s bár az egész kötetet átjárja a búcsúzás keserű íze, mégis méltó befejezése ennek az utazásnak, még akkor is, ha helyenként úgy éreztem hogy túl gyors, még maradhatnánk, még kifejthetnénk, még ne szaladjunk tovább.

Összességében

Szerintem a Heartstopper sok szempontból egy hiánypótló ifjúsági sorozat. Nem csak és kizárólag azért, mert marginalizált csoportokat mutat be, akik ezáltal nem érzik majd magukat annyira egyedül, hanem azért is, mert ezektől a fiataloktól rengeteget lehet tanulni. Nem leszel ugyanaz, miután végigolvastad, s nem azért, mert hirtelen meleg, leszbikus, vagy épp nonbináris szeretnél lenni, ahogyan az az egybites agyakban létezik. Ez nem így működik... Inkább csak fel fogod ismerni, hogy te is küzdes mentális nehézségekkel és/vagy sémákkal, hogy talán lehetnél jobb barátja a barátaidnak, vagy épp megértőbb, támogatóbb szülője a gyerekednek. Hogy igenis, dolgoznod kell magadon, és ehhez nem szégyen szakember segítségét kérni. Örökre a szívembe zártam ezt a sorozatot!

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 480
Eredeti cím: Heartstopper 6.
Megjelenés éve: 2026
ISBN: 9786151172988


Fülszöveg:

TRUHAM ÉS HIGGS
VÉGZŐS BÁL
Kezdés: 19:00
St George's Hotel
1 fő részére

szia
szeretlek,
örökké :)
C x

Világszenzáció! Fedezd fel a sorozatot, amely több mint tízmillió olvasó életét változtatta meg, örökre.

Testhorror, toxikus párkapcsolat, vallási fanatizmus, társadalomkritika. Ez csupán néhány címszó azok közül, melyek jellemzik Kleinheincz Csilla Alvilági szövedék című regényét. Már akkor kívánságlistára tettem, amikor először hallottam arról, érkezni fog, pedig akkor még halvány fogalmam sem volt róla, mennyi remek témával fogok találkozni a történet során. Lassú folyású, apránként építkező, mégis rengeteg tanulsággal és izgalommal rendelkezik. Korábban még nem olvastam a szerzőtől, de biztosan nem ez volt az utolsó találkozásunk!

Látnak valamit, ami nagyobb és erősebb náluk, és leborulnak előtte, mert nincs bennük tartás, hogy elforduljanak tőle.

A történetről röviden

Cseregő egy valódi kis édenkert. Az emberek, akik magukat Tisztáknak nevezik, a természettel harmóniában élnek a Nagy Kertészek tanításait követve. Ez Gerle, a neve ellenére jól megtermett és lobbanékony leány otthona, akit még csecsemőként fogadott örökbe a faluvezető és felesége. Gerle eredetileg a szomszédos városból, Kísértóból származik, ami Cseregővel ellentétben iparosodott, gépesített mezőgazdasággal és megannyi tudományos vívmánnyal rendelkezik. Ám Kísértó nem csak ebben különbözik szomszédjától. Lakói kivétel nélkül Mikosz hívei, akik magukba engedték az istent, s cserébe egészséget és tudást kaptak. Mindez mennyei ajándéknak tűnhet, valójában azonban nagy árat kell érte fizetni.

Mikosz híveként bármikor megistenülhetsz, azaz undorító húsmasszává válsz, majd gombaspórákkal "fertőzve" tovább növeled a hívek számát. Nem csak a Tiszták érzik úgy, hogy szeretnék ettől távol tartani magukat, s elfogadni, amit a természet ad nekik, legyen bármi is a sorsuk, de időnként akad olyan kísértói is, aki nem szeretné ennek kitenni a gyermekét. Pont mint Gerle esetében, Cseregő kapujában hagyják csecsemőiket, bízva abban, hogy más, Tiszta életük lehet. Mennyire éri meg hát Mikosz híveként egészséget és tudást kapni, ha közben minden nap ott van a gondolat az elméd hátsó zugában, hogy akár te is lehetsz a következő, akit felemészt az isten?

Hol van a helyünk a világban? Meddig fogja hagyni a természet, hogy a magunk kedvére alakítva az utolsó cseppig kizsigereljük? Kihez/mihez akarunk hűségesek lenni, s meddig? Milyen minőségűek családi kötelékeink, s meddig család a család? Oly sok remek kérdés, s talán ezek mindegyikére választ találhatsz a könyvben.

Véleményem

Amikor először hallottam a kötet készültéről egy podcast beszélgetésben, azonnal felvettem a kívánságlistámra a "gombás-fantasy" említése miatt. Mindig is imádtam a gombákat - és ezidőtájt épp újra tombolt bennem a Last of us láz -, a történet pedig meglehetősen elborultnak ígérkezett ahhoz, hogy olvasni akarjam. Arra azonban egyáltalán nem számítottam, milyen sok témával fogok találkozni a lapokon.
Egyrészt itt van nekünk a klímaszorongás, a termőföldek végletekig való kizsigerelése, a természettől való teljes eltávolodásunk társadalomkritikája. A fogyasztást és a termelést a minden és mindenki fölé helyezés, szó szerint bármilyen áron. Míg Kísértó a modern társadalom allegóriája, Cseregő egyfajta utópia, amire képesek lehetnénk, ha végre meghallanánk az évek óta zúgó vészharangokat, s leszállnánk a vesztünkbe száguldó gyorsvonatról.

Másrészt kapunk egy mélyreható családi drámát is. Gerle eleve egy másik közegből érkezik Cseregőbe, s bár maradéktalanul elfogadják, mégis ott van rajta a bélyeg, hogy adoptált. Magabiztosan halad ugyan kijelölt útján, ám vőlegénye, Derkó teljes mértékben felrúgja az életüket. Kettejük kapcsolata remekül bemutatja, milyen is, amikor egy toxikus, bántalmazó kötelék részese vagy, s mi zajlik benned érzelmi és értelmi síkon. Egy veszekedésük végzetes brutalitásig fajul, s emiatt mindkettejük kitaszítottá válik. Gerle megannyi indulattal kell megküzdjön új szerepében, elszakadva a megszokott, rutinszerű életétől, a családjától, meg kell találnia új útját, s mindemellé még arra is fény derül, hogy nem csak Mikosz képes bérbe venni a tested, hanem az Alvilág is...


Rendkívül élveztem a vallási és politikai hátteret, s a játszmákat Kísértóban. Apránként derül fény mindarra, ami a városban zajlik, s Gerlével együtt ismerjük meg a világot behálózó fonalak kusza szövevényét, hogy aztán a legnagyobb izgatottság közepette fésüljük ki őket. Szintén remek társadalomkritika volt, amiben megnyilvánul a hatalomhoz ragaszkodók képmutató, hazug viselkedése, valamint az is, hogyan és milyen alantas célokra lehet felhasználni a hitet. Bőr alá kúszós, triggerelős, igazán zseniálisan összerakott történetszál.

Kleinheincz Csilla mindezek mellett bámulatosan szőtte össze a különböző témákat, amiből sokfélét érint, mégsem érződik úgy, hogy valamelyik ne illene bele, vagy nem lenne megfelelően kifejtve. Gördülékeny, élvezetes írás, még annak ellenére is, hogy nagyon lassan, tégláról téglára építkezik. Klasszikus felállást követünk, ahol a főszereplő oldalán szálazzuk szét a világot, s annak titkait. Amit személy szerint negatívumként éltem meg benne, az egyrészt Derkó karaktere, aki nyilvánvalóan egy rendkívül irritáló karakter, de mintha csak azért létezne, hogy mindig megtestesítse a rossz oldalt, amivel tovább löki a történetet. Másrészről pedig a befejezést éreztem egy kicsit kevésnek és kiszámíthatónak ennyi feszültség után.

Összességében

Pont olyan lassan haladtam vele, mint amilyen lassan épül ez a történet, de egy csöppet sem bántam meg. Véleményem szerint kiváló és nagyon szépen megírt történettel van dolgunk, mely nem marad csak langyos állóvíz, erősen tudja nyomkodni a különböző triggerpontokat. Olvasása után biztos vagyok benne, hogy idővel az Ólomerdő sorozatát is sorra fogom keríteni.

Ha szívesen olvasnál még hasonlóan izgalmas, jól felépített, de elborult világokról, meleg szívvel ajánlom a kiadó kínálatából Moskát Anita novellás kötetét, A hazugság téziseit, vagy regényét, az Irha és bőrt!

Kiadó: GABO
Oldalszám: 484
Megjelenés éve: 2023
ISBN: 9789635665006



Fülszöveg:

Cseregő, a hagyományokat büszkén őrző hegyi falu és Kísértó, az iparosodásának köszönhetően egyre messzebbre terjeszkedő város között évszázadokra nyúlik vissza a szembenállás. Nemcsak szokásaik választják el őket egymástól, hanem Mikosz, a rettegve csodált isten is, aki hívei testében él, és akitől a falusiak mindenáron távol akarják tartani magukat. A közösségek békés távolságtartással élnek egymás mellett, ezt azonban egyre több feszültség fenyegeti.
Gerlére cseregői közösségében fényes jövő vár: az érzékeny, de robbanékony kertészlány hamarosan megörökli édesapjától a kertvezetői munkát és egybekel gyerekkori szerelmével. Miután azonban egy nap valami rettenetes történik vele a közeli erdőben, nem csak az ő élete fordul fel gyökerestül: olyan folyamat veszi kezdetét, amelynek során földalatti és emberfeletti erők lépnek működésbe, a tét pedig nem kisebb, mint a jelenleg ismert világ fennmaradása.

Kleinheincz Csilla, az Ólomerdő-trilógia szerzőjének régóta várt új regénye nagyszabású fantasy, amelyben az ember csak egy a természet élőlényei között, a merev gondolkodásmód visszafordíthatatlan károkat okoz, az együttélésért pedig korábban elképzelhetetlen árat kell fizetni.