Booktastic Boglinc

James Norbury az egyik legkedvesebb komfortszerzőm, akitől bármit szívesen olvasok, így aztán szóljon bármiről legújabb könyve, azonnal magaménak szeretném tudni. Ezúttal visszatérünk a gyökerekhez, s A csodálatos világban újra Nagy Pandával és Kicsi Sárkánnyal kalandozhatunk majd különféle tájakon, megannyi tanítást magunkévá téve.

Főnixként újjászületni a hamvakból

A szerző ennek a kötetnek a végén rengeteget mesél útjáról. Bár eddigi történetei utószavában is leírt megannyi érzést, megélést, például testvére halálával kapcsolatban, de arról talán most beszél először, mennyire sikertelen is volt korábban íróként.

Buddhista tanításai mellett saját életéből is inspirálódhatunk. Nyugodtan éljük meg a negatív érzéseinket a megfelelő közegbe helyezve, soha ne adjuk fel, hiszen bármikor eljöhet az áttörés, és lássuk meg mindenben a szépet. Norbury számomra az, aki mindig emlékeztet az élet és a világ tökéletlenül tökéletes egészére, amit a napi rohanás és a különböző stresszorok hajlamosak elfeledtetni velünk. Vele mindig egy csodálatos utazáson vehetünk részt, én pedig tiszta szívvel ajánlom minden kötetét!

A kaland ott vár rád, ahol nem is gondolnád

James Norbury legújabb, egyben ötödik kötete, A csodálatos világ visszatér a kezdetekhez, s miután már megismertük a zent tanító macskát, és az otthonát kereső kiskutyát, újra Nagy Panda és Kicsi Sárkány mellé szegődünk. A történet egy teaházban indul, amikor főhőseink a véletlennek köszönhetően rábukkannak egy útmutatóra a világ legszebb helyéhez. Akik már jól ismerik az előző kötetekből szereplőinket, tudhatják, hogy Kicsi Sárkány nyughatatlan, időnként naiv és szorongó, de hatalmas szíve van. Legtöbbször útmutatásra van szüksége, hogy meglássa a dolgok valódi értékét, létjogosultságát, ebben pedig a rendkívül nyugodt és bölcs Nagy Panda lesz mindig segítségére.


Ebben az esetben is azonnal csomagolniuk kell, mert Sárkány barátunk végtelenül kíváncsi lesz a világ legszebb helyére, amit elképzelni sem tud. Közös útjukon megannyi gondolat és érzés merül fel. Van, hogy a múltba révednek, máskor a jövőbe kalandoznak, ám minden alkalommal ott van Panda bölcsessége, és a tudat, hogy együtt vannak. Kettejük barátsága szívmelengető, és az olvasónak is segítenek megismerni, megérteni, valamint feloldani pár érzést. Mindemellett azt is megmutatja, hogy Nagy Panda sem az rendíthetetlen alak, akinek ne lenne olykor szükséges segítségr, vagy támogatásra.

Véleményem

Elfogult rajongója vagyok a szerzőnek, mert mindig képes rávilágítani olyan tényekre, amiket figyelmenkívül hagyok, akár a szorongás, vagy a túlagyalás miatt, pont úgy, mint Kicsi Sárkány. Azt hiszem, a legtöbben vele tudunk azonosulni leginkább, mert ő testesíti meg azt a világi embert, aki sokszor nem képes a jelenben maradni, az apró dolgokat értékelni, mindig valami grandiózusra vágyik, s amikor valami nem úgy sikerül, ahogyan elképzelte, szomorúvá válik. Nagy Panda mindannyiunk tanítómestere, aki szelíd iránymutatásaival képes helyrebillenteni nézőpontunkat, és elgondolkodni az érzéseinken.


Ez a kötet egyébként különböző fejezetekkel dolgozik, s mindük más témával foglalkozik. Van veszteséggel és múlttal való együttéléssel, jelentéktelenség érzésével, haraggal és békével, félelemmel és szorongással, önbizalomhiánnyal, magánnyal, céltalansággal, depresszióval, és az apró szépségek észrevételével foglalkozó rész is. Mielőtt azonban bárki megijedne, mennyire negatív ez a kötet, szeretném megnyugtatni, hogy nem hoz le az életről, hiszen Norbury mindig abba az irányba terel, ahol könnyebben megküzdhetünk negatív érzéseinkkel.


Ráadásul ezt a könyvet háromféle módon lehet olvasni a szerző ajánlása szerint: egybefüggő történetként, napi gondolkodnivalóként és segítőkönyvként is. Az egyes témák kiemelése abban lehet segítségünkre, hogy egy adott helyzetben kaphassunk segítséget, iránymutatást, ha szükségünk van rá, ugyanakkor tökéletesen működik regényként is.


Rövid, velős mondatai mind helyén vannak, semmi nem túl sok vagy felesleges, de nem is kevés. Pontosan annyi, amennyi éppen elegendő, mindezt pedig tökéletesen egészítik ki a szerző saját illusztrációi. Vannak elnagyoltabbak, de alaposan kidolgozottak is, színesek és fekete-fehérek egyaránt. Mindig épp olyanok, amit a hangulat, a tanítás megkíván. Mert ne feledjük, alapjáraton Norbury kötetei buddhista szemlélettel íródnak, hiszen ő maga is sokáig foglalkozott ezekkel a tanokkal. Akik ismerik a szerző korábbi könyveit, pontosan olyan jellegre számíthatnak, mint eddig, akik nem, azoknak pedig azt javaslom, ne csak egy könyvével térj haza, úgyis kevés lesz. :)

Összességében

Ha szereted a szívmelengető, kedves és tanulságos történeteket, ha jól jönne némi fogódzó nehéz időszakokban, és/vagy ha szereted a szemkápráztató illusztrációkkal tarkított köteteket, akkor A csodálatos világot neked találták ki! Én biztos vagyok benne, hogy többször újra fogom még olvasni, ahogy az elődeit is.

Amennyiben kíváncsi vagy a szerző korábbi köteteiről írt értékeléseimre, kattinst a címekre az olvasásukhoz: Nagy Panda és Kicsi Sárkány | Az utazás | A macska, aki zent tanított | Kövesd a Holdat.

Kiadó: 21. század
Oldalszám: 178
Eredeti cím: A Beautiful World
Megjelenés éve: 2025
ISBN: 9789635686407


Fülszöveg:

„Az egyik legnagyobb dolog, ha ma megtalálod azt a szépséget, amit tegnap még nehezen találtál."

Nagy Panda és Kicsi Sárkány felkerekednek, hogy megtalálják a világ legszebb helyét. Birtokukba kerül egy térkép, amely elvileg odaviszi őket. Az út nehézségekkel teli, sötét erdőkön, rémisztő romok és sötét barlangok mellett vezet.
Hiába veszik igénybe őket a megpróbáltatások, Nagy Panda és Kicsi Sárkány mindvégig kitartanak. A kezdetben ijesztőnek látszó helyek is tartogatnak számukra valami szépséget, kedvességet és fényt.
Ez a történet megmutatja, hogy a csodálatos dolgokra gyakran a legvalószínűtlenebb környezetben bukkanunk rá.
Életigenlő buddhista bölcsességek kínálnak megnyugtató tanulságokat a Nagy Panda és a Kicsi Sárkány újabb kalandjának minden egyes lapján.

Aki több éve követ már, az jól tudja, hogy én nem a szorgos méhecskék táborát erősítem, s az évösszegzésem mindig csak januárban várható. Nincs mit tenni, ha az ember összes energiáját elviszi a karácsonyi kajakóma, a sütimennyiségtől nem bír mozdulni, az agya meg nem forog, csak túlélésre koncentrál. :D Nem, azért nem ilyen drasztikus a helyzet, csupán az egész éves hajtás után szeretek az ünnepi időszakban tartalommentesen élni. No de itt az év első dolgos hétfője, mi más is következhetne hát, mint közzétenni a közzétennivalót?

2025: a megpróbáltatások éve

Míg 2024-re a nagy kilengések voltak jellemzőek, addig 2025 inkább az egyenletesen kakit testesítette meg. Félreértés ne essék, azért történtek kedves, aranyos dolgok is, de összességében általánosan jellemző volt a negatív események túltengése, s mindenbe befurakodása. Amikor a kedvesemmel végiggondoltuk az év végén, mi is történt velünk 2025 során, arra jutottunk, hogy bár voltak pozitív események, mégis mindhez rögtön kapcsolódott valami negatív. Talán a keserédessel tudnám jellemezni mindazt, amit átéltünk, de a fejedben ne 50-50%-ban jelenjen meg, hanem inkább 80-20-ban a keserű javára... :S

Mi lesz más ebben az összegzőben, mint eddig?

Minden évben vezetek egy kis listát, ahová hónapról-hónapra feljegyzem a nagyobb eseményeket (pozitívat és negatívat egyaránt), amik velem/velünk történtek. Ennek segítségével szoktam év végén összeállítani az összegzőmet, s ilyenkor arra is rá szoktam döbbenni, mennyi minden volt az adott évben, amire már nem is emlékszem, s ami kicsit felidézi azt is, hogy a látszat ellenére mégsem egyik napról a másikra tűnt el az év, voltak benne események bőven.

Az idei listát átfutva rájöttem, hogy szakítanom kell a korábbi évek hagyományával, és idén nem lesz havi lebontásos beszámoló. Leginkább azért, mert túlságosan tele lenne negatív dolgokkal, és eltörpülnének a pozitívak, ha csak havi lebontás lenne, így ezúttal inkább csokorba szedem őket.

Hullámvölgyek

Kezdjük a negatívokkal, hogy hamar túllegyünk rajta... Idén veszítettünk el szeretett családtagot váratlanul, s kis híjján az édesanyámat is, aki sokat küzdött az egészségével. A saját testem is ellenem fordult, így az idei év nagyrészt túlélésről szólt, s talán így januárra elmondhatom, hogy kezdem látni a fényt az alagút végén. Sok más egyéb mellett idén még betöréses lopás áldozatai is lettünk, ami miatt a biztonságérzetem hetekig a béka popója alatt létezett, s még azóta is összerezzenek, ha ismeretlen zajt hallok. Mindez csupán a trágyadomb tetején üldögélő madárka méretével egyenlő, de ennyi bőven elég volt a panaszból...
Ezek az események mind alapjaiban rengették meg az életemet, átgondolásra késztettek, a döntéseim felülvizsgálatára ösztönöztek.

Lélekmorzsák

A fentiek tekintetében idén sokkal nagyobb szükségem volt azokra az emberekre, akik egy kicsit balzsamozzák megfáradt lelkem. Szerencsére nem is egy akadt belőlük, s ki kedvességgel, rám gondolással, ki a munkájával járult hozzá ahhoz, hogy 2025 ne csak egy pöcegödörre emlékeztessen.
(A kedvesemen túl) legelsősorban Szilárdnak vagyok hálás, aki hosszú hetek kitartó munkájával segített átalakítani a blogomat, s újjá varázsolta vízióm alapján a 6 éve megszokott felületemet. Nála hozzáértőbb és türelmesebb kezekbe nem is kerülhettem volna, s nem lehetek elég hálás minden mozdulatáért.

Másrészt itt van nekem két csodálatos Andi, melyek közül egyik végig tartotta bennem a lelket, szó szerint minden egyes nap, másikuk pedig azon túl, hogy lelki támogatást nyújtott, apró figyelmességekkel javított az általános közérzetemen. Például jól tudta, hogy van egy kedvenc fordítóm, így az egyik könyves eseményen nem csak a szerzővel, de a fordítóval is aláíratott nekem egy kötetet. Szintén egy szeretett szerző aláírásával és egyben rajzával kedveskedett nekem Viki, aki szintén azoknak az embereknek a maroknyi táborát erősíti, akikért tűzbe mennék. Hálás vagyok, hogy ilyen embereket tudhattam magam mellett az év során, akik enyhítettek minden fájdalmon és nehézségen, s bízom benne, hogy a napi beszélgetéseink során én is tudtam adni nekik valamit fájdalmaink megosztásán túl.

Kihívások

2025-ben pontosan ugyanazokon a kihívásokon vettem részt, mint a megelőző évben, úgy mint a Várólista csökkentés, A magánkönyvtár éve, vagy éppen a Read Christie 2025. Ezekből büszkén jelentem, hogy egyiket sem teljesítettem, de ennek nem csak az volt az oka, hogy leterhelt és rossz hangulatú voltam az évben. Elég hamar rájöttem, hogy teljesen más fókuszt akarok adni az évnek, mint előzetesen terveztem, ami nem volt más, mint a magyarországi manga és képregény megjelenések. Mióta olvasó vagyok, imádom ezt a kategóriát, és a tavalyi év tényleg egy olyan év volt végre, amikor őrületesen sok címből és zsánerből válogathattunk jobbnál jobb rajzolt irodalmat. Az éves olvasásmennyiségem több mint felét tették ki, és gondolja bárki azt, hogy ez gyerekeknek való, nem is olvasás, nem számít, stb, én mégis rettentő jól éreztem velük magam, és igazi gyöngyszemeket sikerült kézbe vennem.

A képregényeken túl a másik ok, amiért nem teljesítettem az előzetesen meghatározott olvasós kihívásaimat, az két részre bontható. Egyrészt egy rosszabb könyvélmény után beszívott az olvasási válság mocsara, és a regények onnantól rettentő nehezen csúsztak, másrészt volt, amelyiket eluntam. Agatha Christie az egyik komfortszerzőm, az ő könyvei mindig ugyanazt az érzést hozzák számomra, viszont 7 elolvasott könyv után rájöttem, hogy kezdek megcsömörleni tőle. Havonta egy könyv nem tűnik soknak, ugyanakkor nem olvasok olyan mennyiségben, hogy elsikkadjanak, és minden hónapban újult erővel álljak neki egy-egy kötetének. Egyszerűen egy idő után azt éreztem, hogy a megszokott komfortot áldozom fel azért, hogy teljesítsek egy semmit sem jelentő kihívást. Miért?


2026-ra ennek tudatában egy kicsit másképp készültem. Idén elengedtem a Read Christie kihívást, de megnéztem a havi könyveket, és ha az adott hónap témájához éppen érzek kedvet, akkor csak azt a kötet el fogom olvasni, de nem fogom erőltetni, hogy akkor is beleférjen, ha éppen máshoz van affinitásom. A Várólista csökkentést mindenképp szeretném teljesíteni, mert túl cuki a kapibarás plecsni, ami jár érte a moly.hu rendszerében, ugyanakkor nagyjából fele-fele arányban pakoltam fel képregényeket és regényeket a listámra, mert tudom, hogy még mindig kitart a 2025-ös lelkesedésem a rajzolt kötetek iránt, és egy darabig szerintem szívesebben fogom őket fogyasztani. A magánkönyvtár éve viszont az a kihívás lett, ahová bár jelentkeztem, nem élvez prioritást, s így majd utólag fogok csak rájönni, hogy sikerült, vagy sem.

Ezek mellett a molyos éves tervemben határoztam meg magamnak kisebb célokat, mint elolvasni 30, eddig olvasatlan kötetet a polcaimról, elolvasni 30 képregényt/mangát, teljesíteni az új vizeken kihívást, ahol 26, számomra eddig ismeretlen szerzőtől kell olvasni, és azt is célul tűztem ki, hogy emeljek végre a saját könyvek olvasottságán. A legfontosabb célom pedig egy felismerésből született, 2026-ban ugyanis nem szeretnék sem raktárvásárokon, sem gigaakciókban vásárolni, mert egyszerűen csak gyűlnek az olvasatlan kötetek azzal a címszóval, hogy "De hát most olcsó!"...

Rövid statisztika

2025-ben a magánkönyvtári olvasottságot 47%-on fejeztem be, ezt mindenképp szeretném idén növelni, ha csak minimálisan is (akár olvasatlan könyvek eladásával is). Célom volt 2025-ben az is, hogy kevesebb könyv kerüljön a birtokomba, mint az előző év során és kevesebbet is költsek, valamint többet olvassak, mint a megelőző évben. 2025-ben valóban kevesebbet költöttem, (innen is hála mindenkinek, aki használt könyveket árul olcsón, valamint azoknak a kiadóknak, akikkel valamilyen formában együttműködtem az év során), de csupán 1 kötettel került kevesebb a birtokomba, mint 2024-ben. Ezzel szemben az olvasottságom nagyon jól alakult, mert több, mint 20%-kal több könyvet és oldalt olvastam el, mint 2024-ben.
Idén nem szeretnék többet olvasni az előző évnél, mert csak élvezni szeretném az olvasmányaimat, mindegy, hogy az hány darab, hány oldal, és hogy ki szerint értékes, vagy éppen nem az.


Összességében nem bánom, hogy végre lezárhatom az elmúlt évet, és nagyon bízom benne, hogy az új sokkal kedvesebb lesz hozzám, mint az elődje. Rengeteg munkát fogok belepakolni, sok könyveken kívüli célom van, és bízom benne, hogy a kemény munka meghozza majd a gyümölcsét! Ezúton kívánom, hogy neked is, kedves olvasó, csak csupa jót tartogasson 2026!

Részletes statisztikák nem csak olvasásról

Aki jobban szereti a statisztikai adatok böngészését, mint a mesélős részeket, annak itt kezdődik a kánaán sok-sok számmal. Minden vastag betűvel szedett rész egyben link is, így ha bármi bővebben is érdekel, csak kattints rá!

2025-ben rengeteg időt töltöttem rajzolt irodalommal, s mivel az olvasmánylistám jelentős részét tették ki, a legtöbb kedvencem is ezek közül vált ki. Persze, azért akadnak regények is, szóval nem kell megijedni, lesz itt mindenféle téma és zsáner.

Idén összesen 80 olvasmány közül válogathattam (ezek közül azonban 7 újraolvasás volt), s pont, mint az előző években, akadt rajta mese, képregény, manga, regény, de idén először hangoskönyv is! Sokféle téma fogott meg az elmúlt évben, mutatom, melyek voltak számomra a legkiemelkedőbb alkotások.

Ez a lista teljesen szubjektív, a könyvek pedig nincsenek rangsorolva semmilyen szempontból.

Nem csak a hangulatom váltakozása miatt olvasok vegyesen, de a metódus is változó, ahogyan egy könyv felkelti az érdeklődésem. Van, aminél már borítóból tudom, hogy szóljon bármiről, kell. De van olyan is, ami a fülszövegével győz meg annyira, hogy mindenképp olvasni akarjam. Domokos Gábor esetében szerzői megkeresésre futottam át A nagy parádé fülszövegét, s oly ígéretesnek tűnt az alapján, hogy egy percig sem haboztam igent mondani. Nem mellesleg, a kötet mellé készült pilot epizód is elég jóféle, érdemes vetni rá egy pillantást!

Te is ismered Domokos Gábort!

Ha nem is személyesen, szinte mind ismerjük Domokos Gábort! A nagy parádé szerzője a magyarországi műsorgyártás egyik kiemelkedő alakja, emellett pedig író is. Forgatókönyvíróként olyan nagysikerű alkotásokban vett részt, mint a Barátok közt, A mi kis falunk, a Korhatáros szerelem, a Drága örökösök, a Mintaapák, vagy a 200 első randi, íróként pedig A nagy parádé már a hetedik megjelent könyve. Biztosak lehetünk tehát abban, hogy érti, mi kell egy jó és fordulatos történethez, amit első regényében az olvasó maga is megtapasztalhat.

Gondolni se szeretett arra a tizennyolc hónapra, amit a Magyar Népköztársaság büntetés-végrehajtási intézetében töltött, mégis szinte mindennap eszébe jutott. És a hiba is, amelyet elkövetett.
Az volt az utolsó hiba életében – ami ahhoz képest, hogy azóta majdnem ötven év telt el, nem is olyan rossz...

A nagy parádéról röviden

A regény főhősei között találunk egy kisstílű régiségkereskedőt, aki gyakran vásárol fel hagyatékokat olyan anyagilag megszorult emberektől, akiknek fogalma sincs tárgyaik valódi értékéről. Amikor egy napon egyedülálló ritkaságra akad, úgy érzi, megfogta az Isten lábát. Hamarosan azonban rá kell jönnie, hogy a különleges lóportréval bizony csúnyán lóvá tették, vére pedig forrni kezd az elégtételért.

Egy másik vonalon négy svindler mellé szegődünk, akik különböző pitiáner trükkökkel ejtenek át járókelőket, pincéreket, vagy aki éppen akad. A banda egyik tagja az egykor méltán híres Menyasszony Mici, aki hamvas fruska korában sok férfi kegyét és vagyonát szerezte meg, ám azóta ötven év is eltelt. Mici néni társait évekig két fiatalember, Dénes, az unokaöccse és Viktor jelentették. A csapat friss üdvöskéje Anett, a páratlan szépséggel és színészi tehetséggel megáldott, ám mégiscsak átverésekből élő nő, aki viszont sikeresen magára haragította a debreceni alvilág egyik ismert arcát, miután elvett tőle valamit, ami az övé...

Ötük története egy ponton összekapcsolódik, kiegészül más résztvevőkkel, s az egész egy példátlan rablás kivitelezésében koncentrálódik. Egy több tízmilliót érő Beethoven kottát akarnak meglovasítani egy szigorúan őrzött múzeumból, ám vannak olyan tényezők, amivel nem számolnak... Ha elkapják őket, mindannyian börtönbe kerülnek, ami Mici néni esetében már a koporsó előtti utolsó lakhelyét fogja jelenteni, de a többiek is jó időre a tyúklábmintás egyenruha birtokosai lehetnek. S bizony lesz, aki nagyot bukik majd a történeten...

Véleményem

Domokos Gábor regénye olyan sodró lendületű, hogy egy pillanatra sem engedi meg az olvasónak az elválást. Bár a végkifejlet - szerintem - kiszámítható, mégis képes folyamatosan fenntartani a figyelmet és a feszültséget. Ráadásul olyan fordulatosra alkotta meg, hogy garantáltan meg fogja lepni a rutinos szélhámosregények és filmek ismerőit is, hiszen, amikor már azt gondolnánk, hogy minden részletre fény derül, csavar egy újabbat a storyn, ami egészen más megvilágításba helyezi minden addigi ismeretünket.

A rövidke, villanásnyi fejezetek pont olyanok, mintha egy film jeleneteit néznénk, de ez talán nem is véletlen egy nagy sikerű forgatókönyvíró esetében. Miután a kötethez készült pilot epizód rövid előzetesét láttam, nem tudtam elszakadni a remekül megválasztott színészektől, és végig azokat a hangokat, gesztusokat képzeltem el, ahogyan ők játszottak, s remekül működött. Bízom benne, hogy lesz olyan csatorna, aki felkarolja ezt a történetet, mert biztos vagyok benne, hogy sokan élveznék.


Nagyon szerettem azokat a részeket, amikor egy-egy szereplő múltját egy kicsit jobban kifejtette, kerekebb képet kaptunk róluk és a motivációjukról, de talán pont ez is volt az egész írás Achilles-ina, hiszen - az én kíváncsiságomhoz mérten - nagyon keveset részletezett. Általában nem szoktam szeretni az oldalszaporító, hosszú töltelék leírásokat, ellenben itt valahogy mindent tudni akartam, és már-már túl lényegretörőnek éreztem. Szerintem túlzottan szerettem ebben a történetben létezni. Ami miatt azonban nehéz volt haladnom vele, az abból a személyes élményből fakad, hogy éppen a tervezett olvasás idején lettem egy nagy értékű betöréses lopás áldozata, ami valljuk be, nem segít egy szélhámosregény élvezetében. :D Ez persze egyáltalán nem a szerzőnek, vagy a könyvnek felróható, sőt, talán kifejezett érdeme, hogy képes annyira hatni az érzelmekre, hogy betriggereljen.

Szívből ajánlom a könyv olvasása mellé a pilot epizód megtekintését, remekül kiegészíti az olvasási élményt!

Összességében

Ha kedveled az Ocean’s Elevent, A nagy pénzrablást vagy A nagy balhét, esetleg rajongásig imádod Rejtő Jenő vagy Arsène Lupin világát, akkor mindenképp ejtsd útba ezt a kötetet, mert szerintem imádni fogod.
Bízom benne, hogy Domokos Gábor nem áll meg ennyinél, és nem csak film, de könyvsorozatként is tovább kalandozhatunk az oldalán.

Kiadó: Jaffa
Oldalszám: 272
Megjelenés éve: 2025
ISBN: 9789636870829



Fülszöveg:

Ha hirtelen rád mosolyog a szerencse, légy óvatos, és győződj meg róla, hogy nem rajtad vigyorog-e!

Egy gátlástalan régiségkereskedő hagyatékfelvásárlás címén rendszeresen átver és kifoszt anyagilag megszorult, gyanútlan átlagembereket – és egy vagyont szerez az ügyletekből. Ráadásul mindezt a törvény betűjét betartva, jogszerűen teszi. Legújabb húzásánál azonban nem úgy alakulnak az események, ahogy szoktak, és ezt nemcsak a pénze bánja, de az önbecsülése is jókora pofont kap…
Egy milliárdos üzletember, aki mindig mindent megkapott, amire vágyott, most egy eredeti, kézzel írt Beethoven-kottára vet szemet – ám az neki nem eladó. Pedig pont beleillene a titkos, náci relikviáktól sem mentes magángyűjteményébe. Ezért úgy dönt, megszerzi magának, méghozzá bármi áron…
Egy összeszokott szélhámoscsapat régi, klasszikus átverések mai magyar valóságra hangszerelt verzióival húz csőbe néhány balekot, kihasználva mohóságukat. Igazi nagypályások ők, olyanok, mint Danny Ocean, vagy mint Henry Gondorff A nagy balhéból. Ismernek minden régi trükköt – van azonban, amikor újakat kell kitalálni. Egy nap ugyanis a társaság válaszút elé kerül: vagy börtönbe mennek, vagy véghez viszik az évtized rablását…
A feladat megoldhatatlannak tűnik, és a kétszínűek csapatának a legjobb formáját kell hoznia, hogy alaposan átverjenek mindenkit… többek közt minket, olvasókat is, akik csak az utolsó oldalakon jövünk rá, hogy végig meg voltunk vezetve.

A meglepő fordulatokkal, dupla- (sőt, néha tripla-) fenekű trükkökkel megspékelt események szinte filmszerűen peregnek – ami nem véletlen. DOMOKOS GÁBOR ugyanis a filmek és sorozatok világából érkezett. Forgatókönyvíróként olyan sikerszériák fűződnek a nevéhez, mint A mi kis falunk, a Mintaapák, a 200 első randi. Amikor pedig még fiatal volt (és kellett a pénz), hosszú évekig tagja volt a Barátok közt stábjának is. Magyarán kitanulta a szakmát. Hogy mennyire, azt majd eldönti a kedves (és a svindlerek iránt érdeklődő) olvasó.

Az Attack on Titan első gyűjteményes kötete olyannyira magával ragadott, hogy még az előzetes olvasmánytervezetemet is felrúgtam érte, csak hogy azonnal belevethessem magam a folytatásba. Bár az elején egy picit most unatkoztam, mégis annyi akciót, izgalmat, és újabb titkot kaptam, hogy nem tudtam ezúttal sem letenni. Tűkön ülve várom a következő féltéglát, s úgy vélem, már az is késő lenne, ha tegnap megjelent volna az utolsó kötet a tervezett 12-ből...

Spoilerveszély!

Jó, ha tudod, hogy az értékelésem spoilereket tartalmaz az előző részre vonatkozóan, így kérlek ezt vedd figyelembe olvasás előtt.
Ha érdekel az első gyűjteményes kötetről írt értékelésem, a címre kattintva eléred azt a bejegyzést: Attack on Titan-gyűjtemény 1.

Gondolkodj! Tudom, hogy a te agyaddal nehéz. De ha nem akarsz meghalni, erőltesd meg magad!

Mi történt az Attack on Titan előző részeiben?

107 évvel ezelőtt az emberiséget majdnem kipusztították az emberevő titánok. Azok, akik életebn maradtak, egy aprócska területen osztoznak, melyet három, koncentrikus körben felépített fal vesz körül. Főszereplőnk, Eren és barátai, Mikasa és Armin arra esküsznek fel, hogy veszteségeiket megtorolják a titánokon, és mindüket elpusztítják. Amikor kiképzésük végén első napjukat töltik szolgálatban, öt év után először bukkan fel a Kolosszus titán, aki még az 50 méter magas falaknál is nagyobb. Megölniük nem sikerül, de az áttört fal miatt megpróbálják megvédeni a városlakókat. Ennek során sokan odavesznek, köztük Erent is felfalja az egyik behatoló.

Ezzel a jelenettel azonban valóban beindul a történet, és megtudjuk, egyes emberek valamilyen módon képesek titán testben is létezni, irányítani őket, majd visszaváltozni emberi alakjukba. Eren is egy ezek közül, ám ahelyett, hogy az emberek megpróbálnák a maguk oldalára állítani képességeit, inkább kivégeznék. Szerencsére a döntnökök egy része mégis meggyőzhető, így megkezdődhet a falat helyreállító hadművelet, csak azt nem kalkultálták bele, hogy Eren még nem ura egészen az új képességének...

Az Attack on Titan 2. részéről röviden

A második gyűjtemény elején újra felvesszük a fonalat Eren és Armin oldalán, akik közül Eren éppen titán alakban próbálja megszelídíteni erejét, Armin pedig próbálja észhez téríteni az előbbit. Armin tevékenysége kulcsfontosságú. Ha nem képes Erent újra öntudatra ébreszteni a titán testében, egyrészt kudarcot vallanak a küldetéssel, hogy befoltozzák a falon esett hatalmas lyukat, másrészt Erent likvidálják. Szerencsére a fiú az egyik legjobb kommunikációs képességgel bír az osztagból, így végül mindenki teljesíti a feladatát, ám az öröm az újabb veszteségek miatt csekély.

Annak ellenére, hogy a küldetés sikerrel zárult, a vezető pozícióban lévők továbbra is úgy vélik, Erennek pusztulnia kell. A fiút hadbíróság elé állítják, és van, aki az azonnali halálra szavaz, más előbb felboncolná tanulmányozás céjából, megint más pedig szeretné, ha megpróbálnák megszelídíteni erejét, és a maguk szolgálatába állítani... Átmenetileg ismét megússza a kivégzést, a felderítők tagjává válik, ám ezzel még nem érnek véget megpróbáltatásai. Kijuthat a falon kívülre, de első körben majdnem kísérleti nyúl lesz, második alkalommal pedig már éles bevetésen kell részt vennie, melynek során felbukkan egy intelligensnek látszó női titán, s a résztvevők megölésével felborítja az előre begyakorolt alakzatot. Ez az a momentum, amit az eligazításon úgy azonosítottak, ha bekövetkezik az alakzat megebomlása, mind odaveszhetnek...

- H-hékás! Most komolyan az én ruhámba törölted a kezedet? Különben is, mit kentél belém?
- Az emberiségbe vetett... hitemet.

Véleményem

Sokat olvashatunk ebben a kötetben a múltról, a fiatalok kiképzésének folyamatáról, hogy miként boldogultak a feladataikkal, hogyan küzdöttek meg egymás véleményével, miszerint valaki csak a kényelmes és biztonságos belső körbe vágyik, más pedig tényleg hisz abban, hogy tevékenységével szolgálhatja az emberiséget és véget vethet a titánok uralmának. Bevallom, egy kicsit néha már untam is ezeket a részeket, mert bár sokat megtudunk a karakterek motivációiról, kapcsolatairól, és érdekes az is, hogyan jutnak el a kiképzésük végére, mégis, haladni akartam a történettel. Tudni akartam, mi a titánok, és Eren édesapjának titka, mi rejtőzik abban a bizonyos pincében, és vajon hányan vannak még, akik Erenhez hasonlóan képesek titánokat irányítani.

Szükség volt ezekre a fejezetekre is, de leginkább onnantól kezdtem élvezni, amikor újra felvesszük a jelen fonalát, és belevágunk a falon túli expedíciókba. Durva volt ráébredni, hogy több intelligens titán is van, akik nagy valószínűséggel ugyanúgy ember által irányítottak, mint amilyen Eren maga is, ám azt még mindig nem tudjuk, hogy mi is a pontos céljuk, hogyan jöttek létre, miért gyilkolják az embereket, ha maguk is emberek.


Elkezdtünk felfejteni szálakat, megfejteni titkokat, de még mindig ezernyi kérdés maradhat az olvasóban, ami miatt rögtön nyúlna a következő kötetért... Ezúttal is kapunk információs oldalakat, ahol tovább mélyíthetjük a világismeretünket, és komplett szereplőlistát is, nehogy elkavarodjunk egy szakasznyi kölyök között. A végkifejlet rendkívül izgalmas, lélegzetvisszafojtva lapoztam volna tovább, de sajnos egy kicsit még várnom kell arra, hogy kiderüljön, aminek ki kell derülnie. :)

Az Attack on Titan letehetetlen

Bár egy picit megtorpantam az elején a hosszú múltbéli jelenetek miatt, mégis azt mondom, továbbra is egy pörgős akcióval és sok-sok misztikummal teli ez a történet. Alig várom már, hogy kiderüljön a nagy titok, és az is, merre fogunk tartani utána, mi lesz a végső cél. Szívből ajánlom, ha szereted a harcokkal, henteléssel teli, ugyanakkor izgalmas és titokzatos sztorikat.

Kiadó: Fumax
Oldalszám: 600
Eredeti cím: 諫山創: 進撃の巨人 (Shingeki no Kyojin)
Megjelenés éve: 2025 (eredeti: 2011)
ISBN: 9789634704225


Fülszöveg:

Ősidők óta az emberi faj uralta a világot. Egy évszázaddal ezelőtt azonban a titánok érkezésével minden megváltozott. Ezek a bizarr, óriási lények elsöpörték a civilizációt és pár ezer embert leszámítva mindenkit felzabáltak. A túlélők kolosszális falakat emeltek, és azóta is ezek árnyékában élnek. A titánok jelentette fenyegetés azonban nem szűnt meg...
A Felderítő-osztag kétségbeesett tervvel áll elő, a titánná alakuló Erennel akarják befoltoztatni a Rose-falon tátongó rést. Ha sikerülne, az történelmi jelentőséggel bírna: először fordulna elő, hogy az emberiség visszahódít egy elvesztett területet az óriásoktól. Azonban a titán Eren önuralma messze áll a tökéletestől, és amikor féktelen tombolásba kezd, talán még maga Armin sem tudja megfékezni...

Eren a vállára vette az egész emberiség sorsát. De vajon feleszmél az iszonyatos teher súlya alatt, vagy mindörökre elveszíti önmagát?

Ismerd meg a legendás Attack on Titan, a minden idők legnépszerűbb anime-sorozatának alapjául szolgáló manga világát ezzel a három kötetet felölelő, 600 oldalas gyűjteményes kiadással, ami egyetlen fantasy rajongó polcáról sem hiányozhat! A teljes széria tizenkét kötetben jelenik meg.

Tartalmazza: Attack on Titan 4-6. kötet

Bárki, aki három szónál többet hallott életében mangákról és animékről, biztosan találkozott már az Attack on Titannel. Hajime Isayama története engem sem került el, és bár valamennyit az animéből is láttam, magát a történetet sosem olvastam. Hihetetlenül boldog voltam, amikor megláttam, hogy a Fumax kiadó ezt az ikonikus sorozatot is elhozza a magyar olvasóknak, és tudtam, részese kell legyek az élménynek, a 2025-ös Creep-a-thon olvasási maraton pedig tökéletes időzítés volt az olvasára.

Az emberiség aznap felidézte a rettegést, amelyet a titánok uralma hozott… és a szégyent, amelyet a ketrecbe zártak éreznek.

Az Attack on Titan története röviden

107 évvel ezelőtt az emberiség csaknem kipusztult az emberevő titánoknak köszönhetően. Akik életben maradtak, hatalmas falak mögé kényszerülve élnek. Három koncentrikus kör óvja lakóit, legbelül természetesen a királlyal. Öt évvel történetünk jelenje előtt egy kolosszális méretű, az addig ismert legnagyobb titán jelent meg a falnál, s társaival képesek voltak betörni az áthatolhatatlannak tűnő védvonalon. A hatalmas pusztítás során a szerencsésebbek bejutottak a Rose-fal mögé, a többiekkel viszont végeztek a támadók, köztük főszereplőnk, Eren jäger anyjával is. A fiú végig kellett nézze az esetet, s ekkor fogalmazódik meg benne, hogy a világ összes titánját el akarja pusztítani.


Eren már fiatalon is szabadságról álmodozott, s arról, hogy megismerje az 50 méter magas falakon túli világot. Számára a bezártság nem védelmet és életet jelentett, hanem azt, hogy ketrecbe zárt háziállatként várja élete utolsó perceit. Édesanyja elvesztése után lejobb barátjával, Arminnal, és fogadott "testvérével" Mikasával kiképzésen vesznek részt, hogy később majd bosszút állhassanak. A legtöbb társuk inkább a királyi rendőrség tagja szeretne lenni, hogy a legbelső körben biztonságos életet éljen, de Eren számára csak a Felderítők jöhetnek szóba, akik falon túli expedíciókat végeznek.

A fiatalok éppen első napjukat töltik szolgálatban, amikor újra megjelenik a falnál is magasabb Kolosszus titán, s társaival újra sikerül lyukat ütniük a falba. A titánok visszaszorítására tett kísérlet során újabb hatalmas veszteséget szenved el az emberiség, ráadásult Erent felfalja az egyikük. Persze gondolhatnánk azt, hogy mi értelme is volt egy főszereplőt ilyen hamar a másvilágra küldeni, de itt bizony nincs vége a dolognak, csak valami egészen más bontakozik ki. Ez az a momentum, amikor igazán elindul a történet, és elkezdhetjük felfejteni a múlt titokzatos szálait, valamit jobban megismerni a titánok titokzatos világát.

- Ugyan már, Mikasa! Honnan jött ez most hirtelen? Egyedül akarsz szembenézni annyi titánnal? Kizárt, hogy sikerüljön...
-Ha nem sikerül... hát meghalok. De ha győzök, életben maradok... Viszont ha nem harcolok, nem győzhetek...

Véleményem

Azt leszámítva, hogy nem volt könnyű egy ilyen gigantikus féltéglát kényelmesen olvasni - anélkül, hogy a könyv gerincét azért ne törjem halálra -, rendkívül élveztem. Leginkább azért fogtam bele, mert úgy éreztem, idén még nem sokat tudok felmutatni olvasás terén, meg aztán illett is a 2025-ös Creep-a-thon olvasási maraton koncepciójába, szóval két legyet ütöttem egy csapásra. Sokat hallottam már korábban erről a történetről, és valamennyi fogalmam volt is róla, de teljes egészében nem ismertem a kialakított világot.

Bár a csuklóm tiltakozna ellene, mégis szerettem, hogy omnibusként olvashatom (avagy minden gyűjtemény egyenként 3 kötetet tartalmaz), mert így igen gyoran átszáguldottam az első három részen. Egyszerűen nem ad lehetőséget megállásra, rendkívül izgalmas, és tudni akarjuk azokat a bizonyos titkokat. A világot nagyon gyorsan felvázolja, hogy belecsaphassunk a közepébe, de emellett gyakran ugrál az időben, hogy karakterei múltját és motivációit is megismerjük. Ezekből a múltbéli bejátszókból elég sok dolgot kitalálhatunk magunk is, de azért a tények kimondása még várat magára.


Tetszett, hogy a titánokat bár primitívnek próbálja ábrázolni, mégis lassanként egyértelművé válik, hogy nem létfenntartásból ölnek, csupán kedvtelésből, vagy éppen bosszúból, valamint az is, hogy többen meglehetősen intelligensen viselkednek közülük. Amikor Erent elnyeli a titán, s megtudjuk, mi történik vele, elkezdjük teljesen másképp értékelni ezeket a lényeket, s apránként, a múltbéli szálak segítségével arra is ráébredhetünk, hogy a létezésük talán nem véletlen. Okkal és céllal jelentek meg ebben a világban.

Rendkívül pörgős az akció, és csöppet sem finomkodik a harcjelenetek tekintetében, ahol bőségesen folyik a vér, és repkednek a test- és titánrészek. A rajzolása szerintem illik hozzá, bár az arcok, és főleg a szemek tekintetében számomra hagy némi kivetnivalót. (A legtöbb jelenetben úgy néznek ki az emberek, mint akik három napja valamilyen serkentőszeren élnek, és legalább fél éve függői a dolognak.)

Kifejezetten kedveltem, hogy időnként kapunk olyan oldalakat közbeszúrva, melyek tovább mélyitik a világról kapott ismereteinket. Ír például részletesen a térmanőverezőről, vagy a fal tetején rögzített ágyúkról, s mindezek működéséről, de sok egyébről is. Persze, ha valaki nem akar a mechanikai részletekben elmerülni, nyugodtan ki is hagyhatja őket, a lényegi információkról nem fog lemaradni, mégis érdekes adalékot kapunk általuk.

Hidd el, szereted a horrort, főleg ezt!

Összességében nagyon élveztem ezt a történetet, és az az igazság, hogy a Creep-a-thon tervezett olvasmánylistáját is felrúgtam miatta, és kicseréltem egy regényt a második gyűjteményre, mert nem bírtam ki, hogy ne haladjak tovább vele. Egyszerűen nem tudtam letenni, és amondó vagyok, nem adják ki elég gyorsan a köteteket... Biztos vagyok benne, hogy minden részre, és a kiegészítőkre is benevezek, mert számomra az egyik legjobb élményt nyújtotta idén Hajime Isayama mangája.

Kiadó: Fumax
Oldalszám: 600
Eredeti cím: 諫山創: 進撃の巨人 (Shingeki no Kyojin) 1.
Megjelenés éve: 2024 (eredeti: 2010)
ISBN: 9789634704218


Fülszöveg:

Ősidők óta az emberi faj uralta a világot. Egy évszázaddal ezelőtt azonban a titánok érkezésével minden megváltozott. Ezek a bizarr, óriási lények elsöpörték a civilizációt és pár ezer embert leszámítva mindenkit felzabáltak. A túlélők kolosszális falakat emeltek, és azóta is ezek árnyékában élnek. A titánok jelentette fenyegetés azonban nem szűnt meg…
A tüzes lelkű Eren Jäger és barátai, a jóeszű Armin és az őket bármitől megvédelmező Mikasa elvégzik a katonai alapkiképzést, és bekerülnek a legveszedelmesebb, falakon kívüli műveleteket is végző Felderítő Osztaghoz. Erennek ugyanis feltett szándéka, hogy megfordítja a küzdelem menetét, és visszahódítja a titánoktól a világot.

A harc elkezdődött.

Ismerd meg a legendás Attack on Titan, a minden idők legnépszerűbb anime-sorozatának alapjául szolgáló manga világát ezzel a három kötetet felölelő, 600 oldalas gyűjteményes kiadással, ami egyetlen fantasy rajongó polcáról sem hiányozhat! A teljes széria tizenkét kötetben jelenik meg.

Tartalmazza: Attack on Titan 1-3. kötet