Régóta foglalkoztatott Jessica Townsend Nevermoor című regénye, hiszen a legtöbben Harry Potterrel hozták összefüggésbe, annak méltó utódjának tartják. Mivel ez utóbbi számomra a legkedvesebb könyvsorozat, úgy éreztem, nem hagyhatom ki a megismerkedést valamivel, amit ilyen magaslatokba emelnek.

Bíró Zsófia, második kötete, A macska mondja meg! azonnal felkeltette az érdeklődésem, amikor hírt kaptam az érkezéséről. Témája a tudatos táplálkozás, melyet a gyerekek számára is érthető, vicces, mesés formában igyekszik átadni, ráadásul rövidsége ellenére igen komplex kis tudásbázissal van dolgunk.

Gallay-Nagy Krisztina Poison of Love című regénye először a borítójának leleplezésekor került az érdeklődésem középpontjába, később pedig a beleolvasójával is megnyert magának. Izgalmasnak tartottam az időutazós, sci-fis, rockzenés vonalat, de a történet legvégére egy picit úgy éreztem, hogy én bizony át lettem verve.

Delia Owens regénye, az Ahol a folyami rákok énekelnek olyan sok helyen jött velem szembe az utóbbi időben, és annyi pozitív méltatást láttam róla, hogy amikor lehetőségem nyílt az elolvasására, egy percet sem haboztam elfogadni azt. Mindenképpen utána akartam járni a népszerűsége titkának, ha pedig érdekelnek a tapasztalataim, olvass tovább!

David Walliams könyvére a Blogturné klub bejegyzéssorozata által figyeltem fel és éppen ringbe szerettem volna szállni érte, amikor egy másik nyereményjátékon hozzám került egy példány. Ugyan nem én vagyok a célközönség, de nagyon szeretem a gyerek- és mesekönyveket, így rendkívül boldog voltam, mikor előbukkant a csomagomból.