Booktastic Boglinc

Testhorror, toxikus párkapcsolat, vallási fanatizmus, társadalomkritika. Ez csupán néhány címszó azok közül, melyek jellemzik Kleinheincz Csilla Alvilági szövedék című regényét. Már akkor kívánságlistára tettem, amikor először hallottam arról, érkezni fog, pedig akkor még halvány fogalmam sem volt róla, mennyi remek témával fogok találkozni a történet során. Lassú folyású, apránként építkező, mégis rengeteg tanulsággal és izgalommal rendelkezik. Korábban még nem olvastam a szerzőtől, de biztosan nem ez volt az utolsó találkozásunk!

Látnak valamit, ami nagyobb és erősebb náluk, és leborulnak előtte, mert nincs bennük tartás, hogy elforduljanak tőle.

A történetről röviden

Cseregő egy valódi kis édenkert. Az emberek, akik magukat Tisztáknak nevezik, a természettel harmóniában élnek a Nagy Kertészek tanításait követve. Ez Gerle, a neve ellenére jól megtermett és lobbanékony leány otthona, akit még csecsemőként fogadott örökbe a faluvezető és felesége. Gerle eredetileg a szomszédos városból, Kísértóból származik, ami Cseregővel ellentétben iparosodott, gépesített mezőgazdasággal és megannyi tudományos vívmánnyal rendelkezik. Ám Kísértó nem csak ebben különbözik szomszédjától. Lakói kivétel nélkül Mikosz hívei, akik magukba engedték az istent, s cserébe egészséget és tudást kaptak. Mindez mennyei ajándéknak tűnhet, valójában azonban nagy árat kell érte fizetni.

Mikosz híveként bármikor megistenülhetsz, azaz undorító húsmasszává válsz, majd gombaspórákkal "fertőzve" tovább növeled a hívek számát. Nem csak a Tiszták érzik úgy, hogy szeretnék ettől távol tartani magukat, s elfogadni, amit a természet ad nekik, legyen bármi is a sorsuk, de időnként akad olyan kísértói is, aki nem szeretné ennek kitenni a gyermekét. Pont mint Gerle esetében, Cseregő kapujában hagyják csecsemőiket, bízva abban, hogy más, Tiszta életük lehet. Mennyire éri meg hát Mikosz híveként egészséget és tudást kapni, ha közben minden nap ott van a gondolat az elméd hátsó zugában, hogy akár te is lehetsz a következő, akit felemészt az isten?

Hol van a helyünk a világban? Meddig fogja hagyni a természet, hogy a magunk kedvére alakítva az utolsó cseppig kizsigereljük? Kihez/mihez akarunk hűségesek lenni, s meddig? Milyen minőségűek családi kötelékeink, s meddig család a család? Oly sok remek kérdés, s talán ezek mindegyikére választ találhatsz a könyvben.

Véleményem

Amikor először hallottam a kötet készültéről egy podcast beszélgetésben, azonnal felvettem a kívánságlistámra a "gombás-fantasy" említése miatt. Mindig is imádtam a gombákat - és ezidőtájt épp újra tombolt bennem a Last of us láz -, a történet pedig meglehetősen elborultnak ígérkezett ahhoz, hogy olvasni akarjam. Arra azonban egyáltalán nem számítottam, milyen sok témával fogok találkozni a lapokon.
Egyrészt itt van nekünk a klímaszorongás, a termőföldek végletekig való kizsigerelése, a természettől való teljes eltávolodásunk társadalomkritikája. A fogyasztást és a termelést a minden és mindenki fölé helyezés, szó szerint bármilyen áron. Míg Kísértó a modern társadalom allegóriája, Cseregő egyfajta utópia, amire képesek lehetnénk, ha végre meghallanánk az évek óta zúgó vészharangokat, s leszállnánk a vesztünkbe száguldó gyorsvonatról.

Másrészt kapunk egy mélyreható családi drámát is. Gerle eleve egy másik közegből érkezik Cseregőbe, s bár maradéktalanul elfogadják, mégis ott van rajta a bélyeg, hogy adoptált. Magabiztosan halad ugyan kijelölt útján, ám vőlegénye, Derkó teljes mértékben felrúgja az életüket. Kettejük kapcsolata remekül bemutatja, milyen is, amikor egy toxikus, bántalmazó kötelék részese vagy, s mi zajlik benned érzelmi és értelmi síkon. Egy veszekedésük végzetes brutalitásig fajul, s emiatt mindkettejük kitaszítottá válik. Gerle megannyi indulattal kell megküzdjön új szerepében, elszakadva a megszokott, rutinszerű életétől, a családjától, meg kell találnia új útját, s mindemellé még arra is fény derül, hogy nem csak Mikosz képes bérbe venni a tested, hanem az Alvilág is...


Rendkívül élveztem a vallási és politikai hátteret, s a játszmákat Kísértóban. Apránként derül fény mindarra, ami a városban zajlik, s Gerlével együtt ismerjük meg a világot behálózó fonalak kusza szövevényét, hogy aztán a legnagyobb izgatottság közepette fésüljük ki őket. Szintén remek társadalomkritika volt, amiben megnyilvánul a hatalomhoz ragaszkodók képmutató, hazug viselkedése, valamint az is, hogyan és milyen alantas célokra lehet felhasználni a hitet. Bőr alá kúszós, triggerelős, igazán zseniálisan összerakott történetszál.

Kleinheincz Csilla mindezek mellett bámulatosan szőtte össze a különböző témákat, amiből sokfélét érint, mégsem érződik úgy, hogy valamelyik ne illene bele, vagy nem lenne megfelelően kifejtve. Gördülékeny, élvezetes írás, még annak ellenére is, hogy nagyon lassan, tégláról téglára építkezik. Klasszikus felállást követünk, ahol a főszereplő oldalán szálazzuk szét a világot, s annak titkait. Amit személy szerint negatívumként éltem meg benne, az egyrészt Derkó karaktere, aki nyilvánvalóan egy rendkívül irritáló karakter, de mintha csak azért létezne, hogy mindig megtestesítse a rossz oldalt, amivel tovább löki a történetet. Másrészről pedig a befejezést éreztem egy kicsit kevésnek és kiszámíthatónak ennyi feszültség után.

Összességében

Pont olyan lassan haladtam vele, mint amilyen lassan épül ez a történet, de egy csöppet sem bántam meg. Véleményem szerint kiváló és nagyon szépen megírt történettel van dolgunk, mely nem marad csak langyos állóvíz, erősen tudja nyomkodni a különböző triggerpontokat. Olvasása után biztos vagyok benne, hogy idővel az Ólomerdő sorozatát is sorra fogom keríteni.

Ha szívesen olvasnál még hasonlóan izgalmas, jól felépített, de elborult világokról, meleg szívvel ajánlom a kiadó kínálatából Moskát Anita novellás kötetét, A hazugság téziseit, vagy regényét, az Irha és bőrt!

Kiadó: GABO
Oldalszám: 484
Megjelenés éve: 2023
ISBN: 9789635665006



Fülszöveg:

Cseregő, a hagyományokat büszkén őrző hegyi falu és Kísértó, az iparosodásának köszönhetően egyre messzebbre terjeszkedő város között évszázadokra nyúlik vissza a szembenállás. Nemcsak szokásaik választják el őket egymástól, hanem Mikosz, a rettegve csodált isten is, aki hívei testében él, és akitől a falusiak mindenáron távol akarják tartani magukat. A közösségek békés távolságtartással élnek egymás mellett, ezt azonban egyre több feszültség fenyegeti.
Gerlére cseregői közösségében fényes jövő vár: az érzékeny, de robbanékony kertészlány hamarosan megörökli édesapjától a kertvezetői munkát és egybekel gyerekkori szerelmével. Miután azonban egy nap valami rettenetes történik vele a közeli erdőben, nem csak az ő élete fordul fel gyökerestül: olyan folyamat veszi kezdetét, amelynek során földalatti és emberfeletti erők lépnek működésbe, a tét pedig nem kisebb, mint a jelenleg ismert világ fennmaradása.

Kleinheincz Csilla, az Ólomerdő-trilógia szerzőjének régóta várt új regénye nagyszabású fantasy, amelyben az ember csak egy a természet élőlényei között, a merev gondolkodásmód visszafordíthatatlan károkat okoz, az együttélésért pedig korábban elképzelhetetlen árat kell fizetni.

Habár Heather Fawcettnek van egy népszerűbb sorozata is, nekem mégis az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye volt az első találkozásom a szerzővel. Előzetes felméréseim alapján minden megvolt benne a csodaszép borítón túl, ami számomra kedvelhetővé tehet egy írást, hiszen tele van macskákkal, varázslással és egy izgalmas fantasy világgal. Én voltam a legjobban meglepődve azon, hogy az év olvasmánya helyett az év csalódása díjat zsebelte be.

A történetről röviden

Agnes Aubert egy különös Montreal lakója, ahol a mindennapok részét képezik a varázslók és azok összetűzései. Ez utóbbinak köszönhető, hogy a menhelyként is funkcionáló otthona lakhatatlanná válik, újat pedig nem könnyű találnia 50 szőrgombóccal a hóna alatt. Amikor valaki végre szívesen látja őket bérlőként, minden rossz előérzetét félretéve kezet ráz az üzletre. Hamarosan azonban rá kell jönnie, hogy a híres Boszorkánykirály, Havelock Renard birodalmába csöppent, aki néhány éve már majdnem elpusztította az egész világot...

Agnes egyetlen életcélja, hogy minél több macskát szedjen össze az utcákról, s azoknak kultúrált keretek között új otthont biztosíthasson. Küldetéstudata még a listák és péksütemények iránti rajongásánál, valamint húga iránti szereteténél is nagyobb. Azt azonban mégsem tudja egy idő után jó szemmel nézni, hogy a varázslók csak úgy ki-be járkálnak az otthonában, emiatt pedig még a rendőrség célkeresztje is rá irányul. A pohár akkor telik be végképp, amikor Havelock testvére tör az életükre, hogy megszerezzen valamit, amiről mindenki azt állítja, nincs is nála. Agnes kénytelen a sarkára állni, és kézbe venni a dolgokat, hogy kielégíte egy gonosztevő leghőbb vágyát, s ezzel egyidőben megvédje kiskedvenceit is.

Véleményem

Ugyan megvolt benne minden, ami ígéretes olvasmánnyá tehette volna, mégsem sikerült barátságot kötnünk. Mivel a gyász is a felvonultatott témái között van, sokkal több érzelemre, vívódásra, lelki utazásra számítottam, ehelyett egyetlen jelenetet leszámítva teljesen üres maradt. A varázsvilágot éppen csak megkapargatta, pedig sokkal jobban kifejthette, felépíthette volna. Mindenből épp csak annyi ízelítőt kapunk, ami éppen elég ahhoz, hogy tovább gördítse az elbeszélést, de ebből kifolyólag alig van történés a kötet jó háromnegyed részében.

Számomra minden karakter csupán egy porhüvely volt, néhány erősebb jellemzővel, de kiaknázatlanul hagyva, s jóval fiatalabbnak érzékeltem őket a viselkedésük alapján, mint hogy mindkettő túl legyen már a harmincon. Nem éreztem bennük igazi érzelmeket, ezáltal a szerelmi szál is távol maradt tőlem. Mintha csak bele lenne kényszerítve ez a vonal, mert az olvasók vélhetően vágynak egy kis szikrára a főszereplők között, de valójában nem tudta jól felépíteni a történet során az alakuló szerelmet, hogy később majd hihetővé váljon. Az egész légiesen könnyű, de számomra már túlságosan az. Annyival többet mutathatott volna meg a szereplőkből, a világból, vihetett volna bele több érzelmet, de minden és mindenki csak díszlet maradt a cuki macskákkal egyetemben.


Ugyanitt kell tennem egy rövid kitérőt a fordítással kapcsolatban is, ami alapjáraton egyébként megfelelően gördülékeny, azonban a regény végére már eret akartam vágni a "fenevad" kifejezéstől, ami 18x szerepel benne (igen, megszámoltam), s nem csak a macskákra, hanem még a szerencsétlen ezüstös pikkelykére alkalmazva is, mely lény mindössze annyit tud felmutatni, hogy évmilliók óta létezik. De ennyi. Elgondolkodtam, hogy mégis mi indokolt ilyen mennyiségű fenevadazást? Vélhetően ez is közrejátszott abban, hogy egy idő után már nagyon fanyalogva olvastam ezt a kötetet, és alig vártam, hogy a végére érjek.

Összességében

Aki szereti a könnyed történeteket a cozy fantasy műfajában, és/vagy a macskákat, az biztosan imádni fogja ezt az írást is, én azonban sajnos nem tartozom bele ebbe a csoportba. Egyéni defekt, hogy sokkal szívesebben olvastam volna még a világról, háttérről, a varázslásról, a varázslók helyzetéről a társadalomban, s még megannyi másról. Gyanítom, túl nagy elvárásokkal ugrottam neki az olvasásnak, de azt hiszem Heather Fawcett nem győzött meg arról, hogy más könyveit nagyobb élvezettel fogyasztanám. Kár érte, hiszen az alapötlet remek volt.

Kiadó: Agave
Oldalszám: 352
Eredeti cím: Agnes Aubert's Mystical Cat Shelter
Megjelenés éve: 2026
ISBN: 9789635984916


Fülszöveg:

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben.

Agnes Aubert világát a listák tartják egyben. Ezek segítették át férje halálán, és most, a macskamenhelye vezetőjeként is úgy érzi, aprólékos szervezettsége az egyetlen dolog, ami megóvhatja a rá bízott cicákat – köztük Őfelségét, Sikolyt és az édes, öreg Thoreau-t – a teljes káosztól.

Amikor azonban kénytelen átköltöztetni a menhelyét, Agnes hamar rájön, hogy az új üzlethelyiségben valami nagyon nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat.

Agnesnek esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül.

Hogy megvédje a menhelyet, vajon Agnes képes lesz-e félretenni a kényelmes rendet, és beengedni egy kis káoszt az életébe? Netán megengedni magának, hogy újra szeressen? Hamarosan ugyanis kiderül, hogy nem csak a megmentett cicák kaphatnak második esélyt.

Ha az óvodás Bogit megkérdezted volna, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, biztosan azt válaszolta volna, hogy paleontológus. Lenyűgözte a dinoszauruszok világa, és kifejezetten izgalmasnak találta az ásatásokat, a kutatást is. Egészen az általános iskola felső tagozatáig meg volt győződve, hogy ez lesz az útja, de aztán a valóság egy kicsit helyretette, s mindez csupán egy szép emlék maradt. Persze ettől függetlenül a rajongásom az őslények iránt megmaradt, így egyszerűen kizártnak tartottam, hogy én egy dinos mangáról lemaradjak. Itaru Kinoshita Dinoszaurusz-menhelye ráadásul sokkal többet ad, mint egy kis gyíkoskodást.

A történetről röviden

A Dinoszaurusz-menhely alternatív jelenében a dinoparkok mindennaposak, s ugyanúgy működnek, mint egy modern állatkert, annak minden szépségével és kihívásával együtt. Az '50-es évek környékén egy lakatlan szigeten élő dinoszauruszokat találtak, később pedig génmanipuláció segítségével kihalt fajokat is képesek voltak a kutatók feltámasztani. Nagyon hasonló tehát az alapkoncepció a mindannyiunk által jól ismert Jurassic Parkhoz, ám itt nem az lesz a legnagyobb probléma, hogy futni, meg sikítani kéne, sőt, inkább a fásultság mocsarába akarnak belehalni a szereplők.

Ebbe a miliőbe érkezik meg főszereplőnk, Suzume a lelkes újonc, aki már gyerekkora óta dinoszauruszgondozó szeretett volna lenni. Az Enoshima Dinolandben töltött első napját követhetjük végig, ahol mindenféle felkészítés nélkül dobják be különböző helyzetekbe. Suzume nagyon gyorsan rájön, hogy kirobbanó lelkesedést nem osztja minden munkatársa, s ennek természetesen megvannak az okai. Míg a lány számára az őshüllőkkel való munka maga a beteljesült álom, addig kollégái már jól ismerik a kapitalista rendszer keménységét. A költségvetés minimális, a park korszerűsítése felejtős téma, az emberhiány és a túldolgoztatás általános, s az amúgy is sérülékenyebb, feltámasztott dinoszauruszokat még félre is dobják a nagyobb parkok, ha azok nem tökéletesek.

Gyors ütemben jöhetünk rá tehát, hogy a "wow, dinók" faktor mellett bőven kapunk itt csípős társadalomkritikát is, s izgalmas történetszálakat is előrevetít.

Véleményem

Azt kell mondjam, ez a történet tökéletesen szórakoztatta a 6 éves, paleontológusnak készülő énem, és a felnőtt, a világból már sokkal többet látott részemet is. Egyszerre volt érdekes, gyönyörűen rajzolt, és a modern társadalmunka reflektáló. Mindezt úgy, hogy a felmerülő problémák nem csak az állatkertek/állatgondozás területén általánosak, hanem nagyjából mindenhol, valamint elgondolkodhatunk azon is, hogy amikor azt érezzük, biztosan csak kishazánkban működnek rosszul bizonyos dolgok, akkor itt ez a manga, ami megmutatja, hogy a Föld másik felén is pontosan ugyanazzal kell megküzdeni...

Nagyon szerettem, hogy a szerző egy igazi szakértővel (Shin-ichi Fujiwara) dolgozik együtt. Biztosak lehetünk tehát abban, hogy ebben a történetben hiteles információkat kapunk az őshüllőkről, ráadásul jó sokat. A fejezetek végén külön dinoprof bejegyzéseket találunk, amikben bővebben is mesél nekünk a kutatás bizonyos részleteiről, vagy egyes dinoszaurusz fajokról.

Külön kiemelném azt is, hogy Itaru Kinoshita végre nem a mindenki által leginkább ismert fajokat dolgozza bele történetébe, hanem inkább olyanokat, mint a Troodon, a Dilophosaurus, vagy épp a T-rexre nagyon hasonlító Giganotosaurus. Úgy képes mesélni ezekről a fajokról, hogy tökéletesen belesimulnak a mesébe, s egy percig sem érzed azt, hogy unatkoznál az információtömegtől.

Összességében

A Dinoszaurusz-menhely sorozat első része kétségtelenül csak a felszínt kapargatta meg, és szokás szerint érezhető, hogy mindez csak egy bevezető szösszenet volt. Ennek ellenére azonnal a kezünkben szeretnénk majd tudni a folytatást, hiszen rendkívül izgalmas ponton vágja el történetét, amiből végre kiderülhetne egy nagy titok az olvasó számára. Bár elfogult vagyok mindennek az irányába, ami őshüllőkkel foglalkozik, mégis azt kell mondjam, ennek a mangának tényleg kiváló az alapanyaga, háttere, rajzolása. Bátran ajánlom, ha egy kicsit is szereted a dinokat, vagy éppen egy kis munkahelyi kiégéstörténetre vágynál.

Ha szívesen olvasnál még a kiadó manga/manhwa kínálatából, akkor szívesen ajánlom a mitológiával kevert fantasyk közül a Jizot, urban fantasy zsánerben a Solo levelinget, vagy vicces horrorból Junji Ito macskanaplóját!

Kiadó: Fumax
Oldalszám: 192
Eredeti cím: ディノサン (Dinosan) 1.
Megjelenés éve: 2025 (eredeti: 2021)
ISBN: 9789634705031


Fülszöveg:

1946-ban egy eldugott szigeten elképesztő felfedezést tettek: a dinoszauruszok mégsem haltak ki teljesen! A gondos génmanipuláló és szaporító programoknak hála a dinók hamar megsokasodtak, ahogy a rajongóik is világszerte. A dinó-program lendületét azonban egy rettenetes baleset törte meg, mára pedig egyes dinóparkok, köztük az Enoshima Dinoland igen nehéz gazdasági helyzetbe kerültek.

Mindez azonban képtelen letörni a park új gondozója, Suma Suzume lelkesedését. De vajon megmentheti-e a kihalástól magát a Dinolandet…?

A teljesen egyedi, nagy sikert aratott manga-sorozat megalkotásában a mangaka Itaru Kinoshita segítségére volt Dr. Shinichi Fujiwara paleontológus is, aki a dinoszauruszokkal kapcsolatos tudományos háttérre figyelt, így izgalmasan, de egyben tudományos alapossággal bemutatva láthatjuk a dinók és a kihívásokkal küzdő rezervátum hétköznapjait.

Nagyon szerettem Sirahama Kamome Boszorkánysüveg-műhely című mangájának első részét, s mivel ráadásul izgalmas függő véggel fejeződött be, nem volt kérdés, hogy minél hamarabb kezemben szeretném tudni a folytatásokat is. Ugyan a borítóiból sejthető, de ez a sorozat bámulatosan szép rajzolással bír, és nem, eredetileg nem gyerekeknek szól a fiatal szereplők ellenére.

Boszorkány akart lenni, de nem ilyen áron

Coco minden vágya, hogy boszorkány lehessen, azonban erre nem sok esélye van, ugyanis mindenki tudja, boszorkánynak bizony születni kell. Ennek ellenére mindennél jobban érdekli a mágia, s amikor egy napon találkozik egy mágussal, minden tiltás ellenére kilesi annak titokzatos varázsszertartását. Rádöbben, hogy a szóbeszéd ellenére csupán megfelelő eszközökre és jártasságra van szüksége ahhoz, hogy beteljesüljön leghőbb vágya. Arra azonban nem számít, hogy naiv lelkesedése katasztrófába csap át, amikor kipróbálja frissen szerzett ismereteit, s egyúttal kővé változtatja édesanyját. Ezzel az eseménysorral csöppenünk bele a Sirahama Kamome által teremtett világ első részébe, és a bonyodalmak ennél csak nagyobbak lesznek, ahogy előrehaladunk.

A Boszorkánysüveg-műhely 1. részéről írt értékelésemet a címre kattintva olvashatod.

Rögtön mélyvízbe: győzd le a sárkányt?!

Képzeld el, hogy gyakorló boszorkánytanonc vagy. Már ismersz egy-két egyszerű varázslatot, de azért messze nem tudsz eleget erről a világról. Főleg azt nem, hogy a háttérből valakik eszközként akarnak felhasználni, és mindent megtesznek azért, hogy megborítsd a világ kényes egyensúlyát. Akadályoznak, elrabolnak, kicserélik az eszközeidet, belemásznak az elmédbe. Coco ezeket éli meg a második rész folyamán, amikor egy rejtett varázskörnek köszönhetően hirtelen egy sárkánnyal találja szemben magát. Szerencséjére nem egyedül landol a tűzokádó birodalmában, így szegényes ismereteit társai kreativitásával tudja kiegészíteni, hogy megmeneküljenek, mindeközben szem előtt tartva azt is, hogy a mágia nem árthat senkinek.

A történet egy pillanatra sem zökken ki abból, hogy a főszereplői csupán gyerekek. A maguk módján, életkoruknak és képességeiknek megfelelően igyekeznek úrrá lenni a kialakult helyzeten, és nincsenek csodával határos megoldások, inkább csak gyermeki ötletek, amik működnek. A közösen átélt élmények lehetőséget adnak arra, hogy jobban megismerjük a többi tanoncot, és talán elindul az a folyamat is, ami Coco beilleszkedését segíti.

Megismerünk továbbá egy új szereplőt is, Olrugiot, a birtok őrszemét, akiről az is kiderül, hogy egyik varázslatos találmánya szerettette meg Cocoval a mágiát. Bár a férfi Agatthoz hasonlóan nincs túlzottan oda Coco jelenlétéért, Qifrey mester képes meggyőzni, hogy adjon a kislánynak egy esélyt. Az immáron két felnőttet és négy tanoncot számláló csapat hamarosan közös erővel kell eljárjon, amikor a vihar miatt emberek kerülnek bajba. Egy ponton pedig Agattnak és Coconak újra együtt kell működnie, ám valami balul sül el, és igazi katasztrófát okoz...

Vége a cukiskodásnak, a sorozat bekeményít

A karimás kalaposok szorgos ténykedése sokadik alkalommal hozza Cocot nehéz helyzetbe, de ezúttal a Bűbájőrség is tiszteletét teszi az események helyszínén. Kevésen múlik, hogy a kislány ép elmével ússza meg a találkozást, és a rend éber őrei ne döntsenek elhamarkodottan. A harmadik rész során az események sötétebb irányt vesznek, és nem csak kis hősünkre várnak egyre keményebb napok, de mestere sem fog unatkozni. Míg Coco rémálmoktól és kialvatlanságtól szenved, addig Qifrey mester arra próbál rájönni, miféle erők környékezték meg tanoncát.

Amikor Coco beteg lesz, a pihenés mellett egyúttal lehetőséget kap arra is, hogy új barátot szerezzen. Megismerjük a varázsszerboltos unokáját, Tartát, aki maga is kirekesztett a közösségben, Coco azonban hamar rájön, hogyan használhatja a varázslatot úgy, hogy azzal tényleg boldoggá tegyen másokat, történetesen Tartát is.

Ezúttal is rengeteg morális kérdéssel találjuk majd szemben magunkat, és amellett, hogy kezdjük érezni, milyen mély sötétség húzódik meg a háttérben, az is világosan látszik, hogy a szerző nem akart egybites karaktereket létrehozni. Nincsenek eredendően jó és gonosz szereplői, mindenkinek vannak gyarlóságai, hibái. A Bűbájőrség bizonyítékok nélkül döntene, Agattot az előítéletei vezérlik, Qifrey pedig több ízben is áthágja a szabályokat, hogy elérhesse célját. Az eddigi kedves, de mégis izgalmas történet a harmadik kötet végén kap igazán baljós színezetet, ami miatt mindennél jobban fogjuk várni a folytatást.

Ha szorongsz, mert valamit gyorsan meg kell tanulnod, a legjobb megoldás ha a mindennapjaid részévé teszed.

Miért olvasd el

A Boszorkánysüveg-műhely egyszerre izgalmas és gyönyörű. Bámulatos a rajzolása, ami az árnyalás segítségével mindig jól igazodik a történet mélységéhez, és hiba nélkül hozza nem csak az emberi test, de a ruházat apró mozzanatait is. Külön élmény megfigyelni a mimikát, az arcok változását a különböző események hatására, és az akciójelenetek sem olyan elnagyoltak, ahol az olvasónak csak sejtése van, mit is lát. Nem csak az apró részletekben működik kiválóan, ugyanúgy elképesztően szépek a tájképek, vagy éppen a belső terek berendezései.

Nagyon kedvelem ebben a mangában, hogy Cocoval együtt ismerhetjük meg a világot, és mindezt a történetbe ágyazva élvezhetjük. Tehetjük mindezt úgy, hogy egy percig sem érezzük a különböző információkat töltelék jeleneteknek, végig képes érdekes és feszültséggel teli lenni. Néhány dolgot ugyan külön is kiemel, így a kötetek végén plusz információkat olvashatunk, például a ruházatról, mágikus állatokról, a varázskörök működéséről, de a világuk térképét is behatóbban tanulmányozhatjuk.

Összességében

A Boszorkánysüveg-műhely sorozat kiváló példa arra, hogyan kell egy mangát (de akár egy regényt is) jól összerakni. A története végig izgalmas, tanulságokkal teli, mégsem túl sok. A karakterei nem csak papírmasé figurák, és a környezet, valamint a világ is jól kidolgozottak mind írásban, mind a gyönyörű rajzolás tekintetében. A történet tele van morális kérdésekkel, a jó és rossz állandó párharcával, emberi gyarlóságokkal, de folytonos tanulással, fejlődéssel is. Egyszerre képes szórakoztatni idősebbeket és fiatal olvasókat is, és alig fogjuk várni, hogy még többet fedezhessünk fel Sirahama Kamome írásából.

Szívből ajánlom, ha egy igazán jó mangát keresel, ami egyszerre gyönyörű, izgalmas és tanulságos, ráadásul kezdőknek is tökéletes!

Ha szívesen olvasnál még mangákat a kiadó kínálatából, szívesen ajánlom figyelmedbe Az istenek hazudnak címűt vagy a Vinland saga 1. részét.

Kiadó: GABO
Oldalszám: 192
Eredeti cím: とんがり帽子のアトリエ [Tongari Bōshi no Atelier]
Megjelenés éve: 2025 (eredeti: 2017)
ISBN: 9789635669240


Fülszöveg:

Amikor Coco új mesterével és tanonctársaival együtt Kalnba utazik varázspálcát venni, egy álarcos boszorkány mind a négy lányt egy kísértetiesen kihalt városba varázsolja. Hamar kiderül azonban, hogy a hely korántsem néptelen, és egy vérszomjas sárkány ront rájuk. Vajon a boszorkányinasok le tudják győzni a tűzokádó bestiát, vagy a jövőjükről szőtt álmok füstbe mennek?

Kiadó: GABO
Oldalszám: 192
Eredeti cím: とんがり帽子のアトリエ [Tongari Bōshi no Atelier]
Megjelenés éve: 2025 (eredeti: 2018)
ISBN: 9789635669257


Fülszöveg:

Amíg Qifrey a Karimás Kalaposok titkait igyekszik kifürkészni, Coco és a többi boszorkánytanonc gyarapodó varázstudásuk és éles eszük segítségével szörnyű sorstól mentik meg a helybélieket. Hiába járnak azonban sikerrel, felkeltik a Bűbájőrző Lovagrend figyelmét. Qifrey közbelépésének hála a lányok megússzák a büntetést, de a különös történések új nyomot szolgáltatnak a Cocót övező titokzatos és tiltott mágia utáni kutatásban. Qifrey a karimás kalaposok nyomába ered, de félő, hogy ő maga kerül ezzel veszélybe…

A Telihold kávézó a 2024-es évem egyik nagy kedvence volt, s akkor úgy írtam róla, hogy: "ha a szerzőnek további kötete jelenik meg, gondolkodás nélkül fogok lecsapni rá!" Nem a levegőbe ígérgettem, ugyanis tényleg abban a pillanatban tettem is kosárba a második részt, hogy elérhetővé vált, s ugyan hivatalosan folytatásként tartjuk számon, gyakorlatilag önálló kötetként is meg tudja állni a helyét.

Miért szeretem az ázsiai irodalmat?

Aki rendszeres látogatója a blogomnak, az valószínűleg tudja rólam, hogy az ázsiai irodalom már nagyon hosszú évek óta az egyik kedvencem. Annak idején még mangákkal (és animékkel) indultam el az ázsiai kultúra megszeretésének útján, de ahogy idősödtem, egyre többször kerültek a kezembe távol-keleti szerzők regényei is.

A leggyakrabban a mágikus realizmus témakörébe tartozó írások fognak meg, de történelmi, vagy non-fiction is bármikor jöhet tőlük. Köteteik mindig tele vannak bölcsességgel, és egy jobb életre való törekvéssel. Szeretnek játszani az érzelmeinkkel, és az érzékenyebbek simán át tudják pityregni ezeket a szívhez szóló írásokat. Az igazi kívánság is pont egy olyan történet, ahol ismét könnyű kapcsolódni a szereplők életútjához, átérezni fájdalmaikat, küzdelmeiket, s a megváltás pillanatában velük együtt fogunk könnyezni.

Először is önmagunknak kell megbocsátani. El kell fogadni, hogy néha gyűlölünk, irigykedünk vagy képtelenek vagyunk túltenni magunkat mások hibáin. Előbb ezt a gyarló ént kell átölelnünk. Mert ez a világ törvénye: minden a tükrünk. Minden kezdet bennünk van. Ha önmagunknak meg tudunk bocsátani, akkor talán másoknak is sikerül majd. De ezt sokszor nem vesszük észre, és csak körbe-körbe járunk.

Az igazi kívánságról röviden

Mocsidzuki Mai második kötetében, Az igazi kívánságban három nő történetével ismerkedhetünk meg. Van köztük hétköznapi lány, olyan, aki ízig-vérig karrierista, és édesanya is. Hármuk története lazán összekapcsolódik rokoni, vagy éppen munkahelyi kapcsolatok által, és különleges fűszert is kap ez a kötet annak tekintetében, hogy karácsonykor játszódik. (Nem kell megijedni, azért nem annyira hangsúlyos az esemény jelenléte, hogy ne lehessen más évszakban is befogadni.)

Mindnyájuk életében történtek nehéz események, amik elnehezíti a szívüket, s ezek mentén mindannyian elfeledték, mi is az igazi kívánságuk. A Telihold kávézó macskái ezúttal ebben lesznek szereplőink segítségére, s rávezetik őket, mire is vágynak szívük legmélyén. Bár mind azt hiszik, tudják, hogy mit is szeretnének az életben, mégis hamar kiderül, hogy a valósághoz sokkal mélyebbre kell ásni. S amikor megvilágosodnak, az mindent megváltoztat!

Véleményem

A három történet során megannyi fajsúlyos témával találkozhatunk. Lesz benne diszfunkcionális család, ahol a szülő egy életre képes megsebezni a gyermekeit - akár akarata ellenére is -, lesz szó meddőségről és lehetséges okairól, karrier vs. család témájáról, de életet megbénító bűntudatról is. Mindnyájuknál fontos lépés, hogy megismerjék magukat, igazi vágyaikat, képesek legyenek megbocsátani önmaguknak, hogy aztán az ellenük vétkezőknek is megbocsáthassanak.

Imádom, hogy az ázsiai történeteknek nem szokása kinevezni egy egyetemes főgonoszt a történet során, inkább megmutatják mindenki sebezhető, vétkező emberi oldalát. Mindig megismerjük, hogy a szörnyetegnek hitt emberek is csak emberek, őket is formálta valami, s a megértéssel együtt egy kicsit közelebb kerülünk az elfogadáshoz is. Nyilván nincs mindig lehetőség a teljeskörű megbocsátásra, de az mindig hangsúlyos, hogy próbáljuk megérteni mindazt, ami körülöttünk van, ami velünk történt, hogy tanuljunk ezekből, s jobb irányt vehessen az életünk.


A szerző megfogadta a korábbi kötetéhez írt véleményeket, és saját bevallása szerint is szerette volna ezt a történetet egyszerűbbé és befogadhatóbbá tenni, így a korábbival ellentétben itt sokkal kevésbé jelenik meg az asztrológia. Persze nem tűnik el teljesen, de itt csak a Nap és Holdjegyekre, valamint az aszcendensre koncentrálunk. Sokkal kevésbé elemző, mint az előző kötetében, így azok, akik nem kedvelik az asztrológiát, biztosan elégedettebbek lesznek ezzel a változattal, mint a korábbival.

Én személy szerint érdeklődöm az asztrológia iránt, nagyon tetszett az első kötetben is ennek a kivitelezése, s ilyen formán talán hiányoltam is egy kicsit, hogy nem volt benne olyan jelentős mértékben. Ellenben az is üdvözlendő, hogy ezúttal egy másik aspektust ismerhettünk meg. Picit ambivalensen állok ehhez a részhez, mert szerettem is, de valami hiányzott is belőle számomra. :)

Összességében

Nem bántam meg, hogy megvettem ezt a kötetet, és biztos vagyok benne, hogy ha érkezik még folytatás, azokat is szeretném majd elolvasni. Aranyosnak találtam, hogy a szerző figyelt a visszajelzésekre, és igyekezett olyan történetet alkotni, ami azok szívét is megnyerheti, akik az első esetében ódzkodtak az asztrológiától. Az igazi kívánság szívmelengető és gondolatébresztő történetekkel van tele, s ha kedveled a kedves, macskás írásokat, ezt szívesen ajánlom figyelmedbe elődjével együtt.

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, A Telihold kávézóról írt ismertetőmet a címre kattintva érheted el.

Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 208
Eredeti cím: 満月珈琲店の星詠み～本当の願いごと～
Megjelenés éve: 2025 (eredeti: 2021)
ISBN: 9789635435623


Fülszöveg:

Milyen döntést hozzon a tépelődő, fiatal lány, aki úgy érzi, választania kell családalapítás és karrierépítés között? Hogyan tudná újra szeretni az ünnepeket az édesapját gyászoló nő? Hogyan birkózik meg a magányos, érzékeny kislány a kiszámíthatatlan változásokkal?
A Telihold kávézó ezúttal váratlan találkozások helyszíne; a jól ismert beszélő macskák ismét a legkülönfélébb embereknek segítenek. Ami közös bennük: mindannyiuknak fel kell ismerni, mi a szívük legmélyén rejlő valódi kívánság.
A népszerű fantasy második részében karácsonykor látogatunk el a Telihold kávézóba – a titokzatos helyre, amelynek nincs állandó címe, sem nyitvatartási ideje, és ahol a különleges csillagjósok talán néhány kívánságot is teljesítenek…

Tudom, tudom, elfogult vagyok az ázsiai irodalom iránt, pláne, ha az mágikus realizmus, és még macskával is megbolondítják, de egyszerűen nem tudok ellenállni ezeknek a kedves, de még is nagy életbölcsességeket tartalmazó írásoknak. Takuya Asakura története, Az eltűnő Cseresznyevirág Könyvesbolt egy azok közül, amiket a szívembe zártam, és az éves toplistámon rögtön január elején bebirtokolta az egyik helyet. Tavaszra az egyik legkitűnőbb választás ezt olvasni!

A könyv ajtó az ismeretlenbe; szívélyesen fogadja az oda belépőket, és mindenféle időbe és helyre elrepíti őket.

Takuya Asakura megírta az álmaimat

Egészen kislány korom óta előfordul velem, hogy miközben én valamit csinálok, elgondolkodom azon, hogy a világ egy másik pontján lehet egy ember, aki épp ugyanazt csinálja, amit én. Lehet, hogy éppen ő is a buszon utazik, és arra gondol, hogy egy másik országban is utazik valaki a buszon vele teljesen egy időben? Lehet, hogy valaki más is mosolyogva figyeli a cseresznyefa kibontakozó szirmait éppen ebben a pillanatban? S miközben én olvasok, lehet, hogy valahol, valaki más is ugyanazt a könyvet olvassa, anélkül, hogy megbeszéltük volna?

Az efféle álmodozásaim materializálódása Az eltűnő Cseresznyevirág Könyvesbolt, melyben szintén nagyon fontos elem ugyanannak a könyvnek az egy időben történő olvasása.

Az eltűnő Cseresznyevirág Könyvesboltról röviden

Takuya Asakura képzeletbeli könyvesboltjába nem akárki léphet be, hisz ez valahol a mi világunk peremén létezik csak. A boltvezető, Szakura, s az ő kaliko macskája Kobako nem csak könyvekkel és kávéval, hanem élményekkel is szolgálnak, de ahhoz, hogy beléphess, egy sor fontos kritériumnak kell megfelelj:

Ahhoz, hogy meghívjanak ide valakit a te világodból, az illetőnek ugyanazt a passzust kell olvasnia ugyanabból a könyvből, ugyanazon évszak ugyanazon napjának ugyanazon órájában, mint amit én olvasok. Továbbá szép tavaszi napnak kell lennie cseresznyevirágzás idején.

Négy szívbemarkoló történetet találunk ebben a könyvben, melyek mindegyike kapcsolódik valamilyen formában a halálhoz. Elveszített szülő, társ, barát, s mindannyian hátrahagytak egy olyan titkot, aminek felderítésében csak a bolt és személyzete segíthet!

Ezek a titkok fájdalmassá tették szereplőink mindennapjait, s csak a boltban átéltek hozhatnak számukra megértést és megnyugvást. Lesz itt szó megromlott testvéri viszonyról, a szülői szeretet hiányáról, reménytelen szerelemről, az öregedés nehézségeiről, Alzheimer-kórról, szülő elvesztéséről, s megannyi másról.

Nyiss kaput a múltra!

A regény eseményeivel szerintem minden olvasó könnyen tud azonosulni. A legtöbbünk veszített már el közeli családtagot, végigkísérhette esetleg idős nagyszülője egészségének romlását, lehetett része toxikus családi kapcsolatokban, vagy félreértések miatt bekövetkezett fájdalmas emlékekben. Idővel mindannyiunk életében eljön az az idő, amikor elveszítünk valakit, aki nagyon fontos volt számunkra, s akitől már nem tudjuk megkérdezni azt, ami mindig is érdekelt volna. Ebben a négy történetben a szereplőknek lehetősége lesz arra, hogy ezeket a kérdéseket részben megválaszolják számukra, s átértékelhessék az addigi feltételezéseiket.

Sokszor bebizonyosodik, hogy a felszín alatt sokkal több van, s ha megvizsgáljuk egy helyzet minden aspektusát, teljesen más végeredmény rajzolódik ki előttünk. Ez a regény megmutatja, mennyire a magunk szűrőjén át vizsgáljuk a világot, s hogy az sokszor miért lehet hibás, félrevezető, s miért nem ad teljes képet.

Csak az számít, hogy itt vagyunk és várunk, hátha valakinek a világban szüksége lesz a boltunkra meg a csodák erejére. Időről időre kinyitjuk a kedvenc könyveinket, olykor felolvasunk belőlük, mint most is. Ez bőven elég, nem igaz?

Csodálatos volt ebben a regényben az is, hogy nem önti nyakon egy adag cukormázzal a fájdalmakat, a megértés nem hoz automatikusan minden bűn alól feloldozást és azonnali boldogságot. A fájdalom megmaradhat, de az, ha valami megértünk, segíthet az elfogadásban, megbocsátásban, elengedésben. Imádtam ezért az üzenetért!

Nagyon szerettem benne, hogy az utolsó történet keretbe foglalja az egészet, s azt is, hogy az egyes vendégek fejezetei között kis közjátékokat olvashatunk a boltból Szakura és Kobako életéből. Keserédes történetek ezek, amik garantáltan meg tudják siratni az érzékenyebb lelkeket (persze, hogy bőgtem!), de mégis egyfajta kellemes melegséggel lehet becsukni az utolsó oldal elolvasása után...

Kifacsarja a szívet, de imádni fogod

Neked ajánlom ezt a történetet, ha szereted az ázsiai irodalmat, a megható sztorikat, s ha nyitott vagy a múlt feldolgozására. Mivel cseresznyevirágzás idején játszódik, tavaszra tökéletes olvasmány, de gyakorlatilag bármikor össze tudja törtni a szíved, hogy utána megragassza egy kis dorombolással és egy jó kávéval. :)

Ha szívesen olvasnál még mágikus realizmust ázsiai szerzőtől és cicával a történetben, szívesen ajánlom a kiadó kínálatából Az esőpiacot is!

Kiadó: 21. század
Oldalszám: 238
Eredeti cím: 桜待つ、あの本屋で (Sakura matsu, ano Honya de)
Megjelenés éve: 2025
ISBN: 9789635686575


Fülszöveg:

Ahogy lehull a végső szirom, az utolsó oldalra lapozol...

Üdvözlünk a Cseresznyevirág Könyvesboltban, a könyvrajongók menedékében, amely csak cseresznyevirágzáskor jelenik meg. Amikor kipattannak a finom szirmok, oltalomra találnak a búslakodók, a múlt miatt szenvedők. A boltban a titokzatos fiatal tulajdonos, Sakura, és bölcs kalikó macskája, Kobako várja azokat, akiknek törődésre van szükségük, akik gyógyulni szeretnének.
E könyv négy évszak történetét mondja el: mind a négy látogató egy-egy könyvet tart a kezében, amelyek hidat vernek múlt és jelen között, amelyek által el tudnak jutni a megértéshez, az elfogadáshoz. A könyvesbolt békebeli berendezését frissen főtt kávé illata lengi be. Sakura és Kobako a történetek erejével segít látogatóinak, hogy szembenézzenek a bánatukkal, és újult reményekkel léphessenek tovább.

Takuya Asakura 'This Mystery is Amazing!' díjjal kitüntetett író-műfordító. Yokkakan no Kiseki (A négy napig tartó csoda) című műve 1.3 millió példányban kelt el, és megfilmesítették. Takuya fordította japánra Matt Haig Éjfél Könyvtár című regényét.

James Norbury az egyik legkedvesebb komfortszerzőm, akitől bármit szívesen olvasok, így aztán szóljon bármiről legújabb könyve, azonnal magaménak szeretném tudni. Ezúttal visszatérünk a gyökerekhez, s A csodálatos világban újra Nagy Pandával és Kicsi Sárkánnyal kalandozhatunk majd különféle tájakon, megannyi tanítást magunkévá téve.

Főnixként újjászületni a hamvakból

A szerző ennek a kötetnek a végén rengeteget mesél útjáról. Bár eddigi történetei utószavában is leírt megannyi érzést, megélést, például testvére halálával kapcsolatban, de arról talán most beszél először, mennyire sikertelen is volt korábban íróként.

Buddhista tanításai mellett saját életéből is inspirálódhatunk. Nyugodtan éljük meg a negatív érzéseinket a megfelelő közegbe helyezve, soha ne adjuk fel, hiszen bármikor eljöhet az áttörés, és lássuk meg mindenben a szépet. Norbury számomra az, aki mindig emlékeztet az élet és a világ tökéletlenül tökéletes egészére, amit a napi rohanás és a különböző stresszorok hajlamosak elfeledtetni velünk. Vele mindig egy csodálatos utazáson vehetünk részt, én pedig tiszta szívvel ajánlom minden kötetét!

A kaland ott vár rád, ahol nem is gondolnád

James Norbury legújabb, egyben ötödik kötete, A csodálatos világ visszatér a kezdetekhez, s miután már megismertük a zent tanító macskát, és az otthonát kereső kiskutyát, újra Nagy Panda és Kicsi Sárkány mellé szegődünk. A történet egy teaházban indul, amikor főhőseink a véletlennek köszönhetően rábukkannak egy útmutatóra a világ legszebb helyéhez. Akik már jól ismerik az előző kötetekből szereplőinket, tudhatják, hogy Kicsi Sárkány nyughatatlan, időnként naiv és szorongó, de hatalmas szíve van. Legtöbbször útmutatásra van szüksége, hogy meglássa a dolgok valódi értékét, létjogosultságát, ebben pedig a rendkívül nyugodt és bölcs Nagy Panda lesz mindig segítségére.


Ebben az esetben is azonnal csomagolniuk kell, mert Sárkány barátunk végtelenül kíváncsi lesz a világ legszebb helyére, amit elképzelni sem tud. Közös útjukon megannyi gondolat és érzés merül fel. Van, hogy a múltba révednek, máskor a jövőbe kalandoznak, ám minden alkalommal ott van Panda bölcsessége, és a tudat, hogy együtt vannak. Kettejük barátsága szívmelengető, és az olvasónak is segítenek megismerni, megérteni, valamint feloldani pár érzést. Mindemellett azt is megmutatja, hogy Nagy Panda sem az rendíthetetlen alak, akinek ne lenne olykor szükséges segítségr, vagy támogatásra.

Véleményem

Elfogult rajongója vagyok a szerzőnek, mert mindig képes rávilágítani olyan tényekre, amiket figyelmenkívül hagyok, akár a szorongás, vagy a túlagyalás miatt, pont úgy, mint Kicsi Sárkány. Azt hiszem, a legtöbben vele tudunk azonosulni leginkább, mert ő testesíti meg azt a világi embert, aki sokszor nem képes a jelenben maradni, az apró dolgokat értékelni, mindig valami grandiózusra vágyik, s amikor valami nem úgy sikerül, ahogyan elképzelte, szomorúvá válik. Nagy Panda mindannyiunk tanítómestere, aki szelíd iránymutatásaival képes helyrebillenteni nézőpontunkat, és elgondolkodni az érzéseinken.


Ez a kötet egyébként különböző fejezetekkel dolgozik, s mindük más témával foglalkozik. Van veszteséggel és múlttal való együttéléssel, jelentéktelenség érzésével, haraggal és békével, félelemmel és szorongással, önbizalomhiánnyal, magánnyal, céltalansággal, depresszióval, és az apró szépségek észrevételével foglalkozó rész is. Mielőtt azonban bárki megijedne, mennyire negatív ez a kötet, szeretném megnyugtatni, hogy nem hoz le az életről, hiszen Norbury mindig abba az irányba terel, ahol könnyebben megküzdhetünk negatív érzéseinkkel.


Ráadásul ezt a könyvet háromféle módon lehet olvasni a szerző ajánlása szerint: egybefüggő történetként, napi gondolkodnivalóként és segítőkönyvként is. Az egyes témák kiemelése abban lehet segítségünkre, hogy egy adott helyzetben kaphassunk segítséget, iránymutatást, ha szükségünk van rá, ugyanakkor tökéletesen működik regényként is.


Rövid, velős mondatai mind helyén vannak, semmi nem túl sok vagy felesleges, de nem is kevés. Pontosan annyi, amennyi éppen elegendő, mindezt pedig tökéletesen egészítik ki a szerző saját illusztrációi. Vannak elnagyoltabbak, de alaposan kidolgozottak is, színesek és fekete-fehérek egyaránt. Mindig épp olyanok, amit a hangulat, a tanítás megkíván. Mert ne feledjük, alapjáraton Norbury kötetei buddhista szemlélettel íródnak, hiszen ő maga is sokáig foglalkozott ezekkel a tanokkal. Akik ismerik a szerző korábbi könyveit, pontosan olyan jellegre számíthatnak, mint eddig, akik nem, azoknak pedig azt javaslom, ne csak egy könyvével térj haza, úgyis kevés lesz. :)

Összességében

Ha szereted a szívmelengető, kedves és tanulságos történeteket, ha jól jönne némi fogódzó nehéz időszakokban, és/vagy ha szereted a szemkápráztató illusztrációkkal tarkított köteteket, akkor A csodálatos világot neked találták ki! Én biztos vagyok benne, hogy többször újra fogom még olvasni, ahogy az elődeit is.

Amennyiben kíváncsi vagy a szerző korábbi köteteiről írt értékeléseimre, kattinst a címekre az olvasásukhoz: Nagy Panda és Kicsi Sárkány | Az utazás | A macska, aki zent tanított | Kövesd a Holdat.

Kiadó: 21. század
Oldalszám: 178
Eredeti cím: A Beautiful World
Megjelenés éve: 2025
ISBN: 9789635686407


Fülszöveg:

„Az egyik legnagyobb dolog, ha ma megtalálod azt a szépséget, amit tegnap még nehezen találtál."

Nagy Panda és Kicsi Sárkány felkerekednek, hogy megtalálják a világ legszebb helyét. Birtokukba kerül egy térkép, amely elvileg odaviszi őket. Az út nehézségekkel teli, sötét erdőkön, rémisztő romok és sötét barlangok mellett vezet.
Hiába veszik igénybe őket a megpróbáltatások, Nagy Panda és Kicsi Sárkány mindvégig kitartanak. A kezdetben ijesztőnek látszó helyek is tartogatnak számukra valami szépséget, kedvességet és fényt.
Ez a történet megmutatja, hogy a csodálatos dolgokra gyakran a legvalószínűtlenebb környezetben bukkanunk rá.
Életigenlő buddhista bölcsességek kínálnak megnyugtató tanulságokat a Nagy Panda és a Kicsi Sárkány újabb kalandjának minden egyes lapján.