Sosem olvastam még Benyák Zoltántól, pedig a környezetem mindig elismerően nyilatkozott róla, így amikor lehetőséget kaptam a Requiem trilógia első részének elolvasására, mely az Egy különös tavasz emlékezete címre hallgat, nem sokáig haboztam.

Idén hiába van a sárkány éve, engem az ázsiai és macskás könyvek találnak meg maguknak, s ebből a tematikából az Ő és a macskája már nem az első az idei olvasmányaim között, mégsem unom őket. Az animéből készített kötet nagyon kedves és szívhezszóló.

Miután a Méreggel átitatott varázslat sokkal jobban tetszett, mint ahogy azt előzetesen gondoltam róla, nem hagytam sok ideig pihenni a folytatást, a Sötét édes bájitalt sem. Már csak azért is kénytelen voltam hamar belefogni, hiszen az első kötet egy igen nagy függővéget csapott az arcomba...

Az utóbbi időben nagyon szeretek másokkal együtt olvasni, motiválni egymást, kibeszélni az élményeket, elméleteket. Linn Skåber monológ sorozatának első kötetét, A szívem egy bezárt bódét idén februárban olvastam két bloggertársammal együtt, s már akkor eldöntöttük, hogy együtt fogunk végigmenni mind a három köteten. A felnőttmonológok mindnyájunknak mást adott, mint a kamaszkoriak...