Mondhatni íratlan szabály a könyvmolyok között, hogy mindig az eredeti történetet olvassuk előbb, bármilyen feldolgozása pedig csak utána kerülhet szóba. Én mondjuk pont az a rebellis vagyok, aki képes hamarabb nézni filmet és sorozatot is, mielőtt megismerné annak alapját, s ebben az esetben is úgy fogtam bele Aimée de Jongh A legyek ura feldolgozásába, hogy az eredeti regényt korábban nem olvastam.

Előbb mindig a könyv?

Vajon mennyire tud komplex élményt nyújtani egy klasszikusból átírt képregény, ha nem ismerjük annak eredetijét? Pontosan erre voltam kíváncsi A legyek ura esetében, melyhez a többszörösen díjnyertes Aimée de Jongh csodálatos és részletes rajzai új jelentésrétegeket képesek adni. A történetről azért van ismeretem annak ellenére, hogy konkrétan az eredeti művet nem olvastam, de mégsem érzem olyan teljesnek az élményt, így aztán jó ötletnek tűnt, hogy képregényen keresztül tapasztaljam meg. Számomra mindig érdekes, ha olyan átirat kerül hozzám, aminek nem, vagy csak részben ismerem az eredetijét, mert így nem tudom a kihagyott részeket, a kiváltott érzéseket automatikusan hozzákapcsolni. Úgy gondolom, így vegytisztább élményt kapok arról, hogy mennyire is sikerült jól a történet átültetése egy másik formátumra.

A történetről röviden

A legyek ura a megjelenése óta eltelt évtizedek során megannyi feldolgozást kapott színházi és filmes vonalon is, s a 70. évfordulójára Aimée de Jongh rajzaival képregény formátumban is megjelentették. A történet örökévényű klasszikussá vált, mindenki hallott már róla, pedig eleinte ki sem akarták adni.

Azoknak, akik nem ismernék a történet velejét: főszereplőink egy csapat iskolás kisfiú, akik egy repülőgép szerencsétlenség után egy lakatlan szigeten kénytelenek helytállni, s egységgé szerveződve, felnőttek nélkül túlélni, míg valaki rájuk nem talál. Eleinte az otthonról hozott minták szerint demokratikusan választanak maguknak az idősebb fiúk közül vezetőt, megszervezik a feladatokat, ám igen hamar felborul a rend. A 6-12 éves korosztályba tartozó gyermekek egy része eleinte örül a felnőttek hiányának, az egész napos játéknak, ám igen gyorsan úrrá lesz rajtuk a szorongás a bizonytalanságtól, az ismeretlentől. Az idősebb fiúk képtelenek pótolni a szülők mindenttudó és megnyugtató jelenlétét, így aztán könnyen alakot öltenek a félelmek, melyet lesz, aki gátlástalanul meg is lovagol.

A demokrácia felborul, egy önkényesen hatalomra törő fiú pedig először csak önmagán tapasztalja meg az erőszak mámorító ízét, később pedig másokat is maga mellé állít - kit önmaga döntése által, kit az étel ígéretével, más megfélemlítéssel és testi fenyítéssel. Szárba szökkenti és táplálja a korábbi félelmek magjait, melyek hatására elmosódnak a határok a civilizált és az állatias viselkedés között, s mindez végül több társuk elvesztéséhez vezet.

Véleményem

Embereket "összezárni" kis helyre, s megnézni, hogy mi történik, nem egyedi ötlet az irodalomban. Az azonban mégis zseniálissá teszi, hogy gyermekeket használ, és nem fél megmutatni, hogy az aranyos kis lurkók valójában rendkívül kegyetlenek tudnak lenni egymással, ha teret kapnak rá. Mint valami elnyomott, ősi ösztön, ami csak a legerősebbeknek enged maradást, s a távol került civilizáció, a felnőttek hiánya, a környezet mind indikátorai lesznek az elállatiasodásnak. Más tudatállapotba kerülnek a szereplőink, nem törődve következményekkel, hisz a valódi világ oly messzinek, oly álomszerűnek hat, mintha soha nem is létezett volna.

Bár a képregény rajzolása aranyosnak tűnhet első pillantásra, mégis garantálom, hogy nem lesz kevésbé megrázó, mint az eredeti mű. Nem csak a rajzok, de az élénk színek is segítenek abban, hogy rendkívül jól át tudja adni a gyerekek érzelmi világát, szorongását, félelmeit. Látható a pont, amikor az agresszió és a félelem kezd bekúszni és ellepni a gyermeki elméket, s a készülő katasztrófa előszelét is érezzük bizseregni a bőrünk alatt.

Úgy gondolom, remekül sikerült ez a változat, és nem lesz elég egyszer elolvasni. Persze rövidített a szöveg, nincs is minden képkockához, ezáltal az összes eseményhez sem felirat, mégis tökéletesen fogjuk érzékelni, mi is zajlik éppen. Gyanítom, ez is egy olyan mű lesz az életemben, melynél minden újabb olvasás valami új felfedezést fog tartogatni.

(Megj.: Ebben a kötetben Piggy karakterét Malackára fordították az eredeti Röfi helyett, ezt jó lehet tudni, ám úgy vélem, mindez semmit nem von le értékéből.)

Összességében

Elképesztő élmény volt olvasni ezt a képregényt, és biztos vagyok benne, hogy nem is utoljára járt a kezemben. Mindenképpen szeretném elolvasni az eredetit is, hiszen, bár ismertem a történetet nagyvonalakban, ezek után mégis szeretném a teljes élménycsomagot megkapni. Tény azonban, hogy rá kell pihennem, hisz a rajzok napok óta kísértenek az elmémben, s egy percre sem engedik el őket a gondolataimat. Aki szereti az eredetit, nem érdemes kihagynia ezt sem, de azoknak is őszintén ajánlom, akik szeretnék megismerni a történetet, de nincs kedvük a regényváltozathoz!

Kiadó: Troubadour Books
Oldalszám: 350
Eredeti cím: Lord of the Flies: The Graphic Novel

Megjelenés éve: 2024 (eredeti: 2024)
ISBN: 9786156745262


Fülszöveg:

Az éhezők viadala, a Battle Royale és a Túlélőjátszma előtt volt A Legyek Ura.

Repülőgép zuhan egy lakatlan szigetre. Csak egy csapat iskolásfiú éli túl a katasztrófát. Nappal felfedezik a napsütötte tengerpartot. Az éjszaka azonban a rémálmoké, kísérti őket egy szörny és az, amit elveszítettek.

„Nincs itt egyetlen felnőtt sem.”

Magukra maradva kénytelenek létrehozni a saját társadalmukat. De hamarosan feszültség támad a csoport tagjai között, ártatlan játékaik pedig veszélyes fordulatot vesznek.

„Mik vagyunk mi? Emberek? Vagy állatok?”

A díjnyertes alkotó, Aimée de Jongh káprázatos képregényben alkotta újra ezt a klasszikus történetet, amelyet a BBC minden idők 100 legfontosabb regénye között tart számon.