Nagyon szeretem a fantasyt, főleg a mágiával foglalkozó köteteket, valamint a mangákat is, így ez a kötet azonnal landolt a várólistámon, amikor megneszeltem az érkezését. Mivel remek történeteket találni a mangák és képregények között, egyenes út vezetett ahhoz az ötlethez, hogy 2025-ben minél több (ázsiai) képregényről írjak véleményt. Sirahama Kamome Boszorkánysüveg-műhely (Witch Hat Atelier) című manga sorozata egyszerre bájos és izgalmas, mindemellett pedig képes olyan morális kérdéseket felvetni, melyeknek köszönhetően nem csak a legfiatalabb olvasok újabb "varázslós" könyve lesz.

A magolást könnyen elfelejti az ember, de a megértett és hangosan kimondott szavak bevésődnek. Amit megértettünk, azt el is sajátítjuk… és amit elsajátítottunk… azzal csodát tehetünk.

A Boszorkánysüveg-műhely első részéről röviden

Coco a családi szabóságban éli mindennapjait, ám legnagyobb álmát nem a kelmék közötött, hanem a mágia világában lelhetjük meg. A kislány ugyanis boszorkány szeretne lenni, viszont mindenki tudja, hogy ez lehetetlen kívánság, mert annak bizony születni kell.

Egy alkalommal Qifrey, a mágus teszi tiszteletét a varróműhelyben, s épp szükség is van a segítségére, hogy megjavítson egy elromlott pegazushintót. A férfi tiltása ellenére Coco nem bír uralkodni kíváncsiságán, s meglesi a titokzatos szertartást, ezzel egyidőben pedig arra is ráébred, hogy csupán megfelelő eszközökre és némi tudásra van szüksége ahhoz, hogy beteljesüljön a vágya.


A lányka úgy gondolja, nem is lehet ez annyira nehéz varázsolni, s előkeresi azt a varázskönyvet és tollat, amit még egy karnevál alkalmával vásárolt egy titokzatos, maszkot viselő embertől. A próbálkozás azonban tudás hiányában katasztrófába torkollik, s Coco véletlenül kővé dermeszti édesanyját. Bár tette azonnali szankciókkal kellene járjon, ehelyett Qifrey maga mellé veszi tanoncának, a kislány pedig azt a feladatot kapja, hogy megtalálja a varázslatot, amit használt, hogy megmenthessék az édesanyát.

Egy álmot sosem adunk fel

Coco végre olyanok között találja magát, ahová mindig is vágyott. Körülötte minden és mindenki varázslatos, ő pedig nem győzi magába szívni a látványt, vagy éppen felfedezni, hogyan is működik a mágikus wc (bizony, ez egy nagyon vicces jelenet a manga néhány oldalán). Elkezdi érezni azt is, hogy a mágusok világa nem csupán csillogó csiribú-csiribából áll, hanem felelősséggel kell bánniuk tudásukkal.

Ráadásul nem mindenki fogad tárt karokkal egy kívülállót, főleg azt, akiről úgy hírlik, tiltott mágia használatával került közéjük. Szobatársa, Agatt úgy véli, csorbírja a hosszú évek munkájával szerzett érdemeit, ha egy olyan lányka kerül közéjük, aki nem annyira méltó tanoncnak, mint a többiek. Így történhet meg, hogy Coco idő előtt kerül olyan helyzetbe, amely veszélybe sodorja tanonci pályafutását.

Véleményem

Sirahama Kamome mangájában úgy lehetünk jelen, mintha egyek lennénk Qifrey tanoncai közül, s Cocoval együtt tárul fel előttünk egy új világ, valamint a mágiarendszer működése és annak sajátosságai. Itt nem varázspálcát és igéket kapunk, hanem papírt és tollat, hogy aztán különböző elemi jelképeket rendezzünk egységbe, s általuk olyan bámulatos alkotásokat hozzunk létre, amik az emberek jólétét szolgálják. Kimondoattan kikötés ebben a világban, hogy csak olyasmit lehet varázsolni, ami az embereket boldogabbá teszi, és tiltott például minden, ami a test bármilyen módosításával, befolyásolásával jár.

Egyébként a kötet végén van egy remek rajzos összefoglalás arról, hogy miként is épülnek fel a varázskörök valamint térkép is akad, hogy mindent helyszínt pontosan el tudjunk helyezni. A varászlást a történet során is érintjük, akkor az eszközöket részletezi, és a körökről is beszél, de a kötet végén sokkal részletesebben mutatja meg a pontos mechanikát, így ha valaki szeretne elmerülni benne, lesz rá lehetősége.

Leginkább azért szerettem igazán ezt a könyvet, mert nemcsak egy kezdő boszorkánytanonc botlásainak és sikereinek lehetünk tanúi, hanem morális kérdésekkel és humorral is tele van szőve a történet, mindemellett pedig elképesztően szép a rajzolása. Nagy általánosságban ki tudok egyezni bármilyen rajzolású mangával, de a Witch Hat Atelier sorozat egyszerűen ámulatba ejtően szép. Olyan, amit órákig tudsz nézegetni, s nem kizárólag a mese érdekes, hanem vizuálisan is igazi csemegét kapunk.

Kinek ajánlanám ezt a mangát?

Ugyan még csak megkapirgáltuk a felszínt a sorozat első részével, mégis megannyi élmény részesei lehetünk általa (a befejezés is erősen függővéges, ráadásul egy pokolian izgalmas résznél vágták el), így aztán azonnal olvasná tovább az ember. Nem kétlem, hogy a későbbiekben még több lesz egy egyszerűen aranyos, varázslós történetnél, így én biztosan vevő leszek a továbbiakra.

Ha szereted a mágiával foglalkozó történeteket, aranyos, vicces, mégis fontos témákat is feldolgozó, ezek mellett pedig gyönyörű alkotásokat, akkor mindenképp ejtsd útba ezt a mangát!

Amennyiben érdekelnek a kiadó további képregényei is, nézd meg a Vinland saga első részéről, vagy éppen a Gyógytúráról írt bejegyzésemet is!

Kiadó: Gabo
Oldalszám: 208
Eredeti cím: 白浜鴎: とんがり帽子のアトリエ (Tongari Boushi no Atelier 1.)
Megjelenés éve: 2025 (eredeti: 2017)
ISBN: 9789635669233


Fülszöveg:

Coco olyan világban él, ahol a varázslatok és a sárkányok a mindennapok részei. Egy nagy álma van: boszorkány akar lenni. Ám nincsen varázsereje, márpedig mindenki tudja, hogy boszorkánynak születni kell. Coco már éppen lemondana a vágyáról, amikor édesanyja varrodájába betoppan Qifrey, a titokzatos varázsló. Miután Coco meglesi a vándort varázslás közben, rájön, hogy talán nem is olyan elérhetetlen számára az álma – de lelkesedésében szörnyű hibát követ el…