A Boszorkánysüveg-műhely mangasorozat az utóbbi éveim egyik legjobb élménye. Igazán régen érezhettem már azt, hogy teljes szívemből szeretek egy történetet, és teljesen beleélem magam a fandomba. Azonban ennek a szériának sikerült elérnie, hogy ezt újra átélhessem, s nem csak egyetlen pontjával, hanem tulajdonképpen az egész lényével úgy, ahogy van.

Egy álom veszélyt is rejthet, ha nem vigyázol

Tegyünk egy kis visszatekintést a sorozat korábbi köteteire: A történet főszereplője Coco, a kíváncsi kislány, akinek legnagyobb vágya, hogy boszorkány lehessen. Ám boszorkánynak elvileg születni kell. Amikor egy napon találkozik a csodálatos Qifrey mesterrel, kilesi annak titkos varázsszertartását, s rájön, valójában csak eszközökön és jártasságon múlik, hogy beteljesítse álmát. A lelkesedése azonban katasztrófába csap át, amikor frissen szerzett ismereteit kipróbálja. Édesanyját kővé változtatja, a boszorkánytársadalmat is magára haragítja, egy ördögi csoportnak pedig egyenesen a céltáblájára kerül... Qifrey az, aki kimenti szorult helyzetéből, s Coco ezentúl a tanoncai egyikeként él majd.

A második rész során nehéz helyzetbe kerül, amikor egy sárkánnyal kell megküzdenie és együttműködnie tanonctársaival úgy, hogy azok némelyike eleve nincs oda az ötletért, hogy betolakodóként velük tanulhasson. A manga egy percig sem feledi, hogy karakterei csupán csak gyerekek, így a maguk módján és tapasztalati szintjükön próbálkoznak a feladat megoldásával, ám szükségük lesz a mesterük közbenjárására is. Nem sokkal az eset után bajba jutott embereken kell segíteniük, de Coco újabb galibát okoz a varázskörével.
A harmadik kötet során már érezhetjük, hogy az aranyos szereplők és a bámulatos rajzok mögött egy sötét történetszál kezd kibontakozni. Pont úgy, ahogyan mi, Qifrey is egyre közelebb kerül az igazsághoz, hogy kik és miért környékezték meg Cocot.


A folytatásban két kötet során követhetjük a tanulókat, amint Agatt és Riche a Kígyógerinc-barlangban próbálják teljesíteni második próbájukat. Mindez nemcsak a szeszélyes és csapdákkal teli helyszín miatt lesz nehézkes, hanem azért is, mert a karimás kalaposok is ott leselkednek az árnyak között. Ebben az izgalmas kötetpárban rengeteg az esemény, ám Sirahama Kamome a szereplőinket is elmélyíti. Bár Coco egy kicsit háttérbe szorul, a többiekről egyre többet tudunk meg, s egyre többet is fejlődnek. A negyedik és ötödik rész során egy új, fontos szereplővel, Euinivel is kiegészül a történet, aki a későbbiekben még biztosan nagy szerephez fog jutni.

A korábbi részekről írt részletes értékeléseimet a címekre kattintva érheted el:
Boszorkánysüveg-műhely 1., Boszorkánysüveg-műhely 2-3., Boszorkánysüveg-műhely 4-5.

Amikor már azt hiszed, jön az irgum-burgum, meg a büntetés

Miután szereplőink átvészelték a Kígyógerinc-barlang megpróbáltatásait, nemcsak nekik, de az olvasónak is szüksége lesz egy kis pihenésre és gyógyulásra. Ennek következtében ugyan azt gondolnánk, hogy ha már megérkezett a Bűbájőrség, akkor biztosan kihallgatás és büntetéssorozat veszi kezdetét, valójában azonban csak egy újabb szeletét ismerhetjük meg a világnak és felépítésének. Persze, persze, van kihallgatás is, de az ki a fenét izgat, amikor a tenger alá szállunk, és egy bámulatos kastélyban találjuk magunkat? Na, ugye!

Míg Qifrey mestert a gyógyítókra bízzuk, Olrugionak pedig elengedjük a kezét, hogy megnyugtathassa a hivatalos szerveket, addig a lányokkal felfedezzük a palotát és környékét. Van itt bazársor és tengerpartra hajazó fürdő is, de itt él a legnagyobb varázslók, azaz a három bölcs egyike, Lord Beldalut is. Ez a kissé bogarasnak tűnő varázsló hívatja magához kicsiny csapatunkat, hogy elmesélhessék a barlangban történtek kikozmetikázott változatát, s egyúttal lehetőséget kapjanak egy pótvizsga letételére is. Beldalut azonban nemcsak Riche és Agatt számára biztosítja ezt a lehetőséget, hanem Titanak és Coconak is. Érkezésüktől számítva három nap áll majd rendelkezésükre ahhoz, hogy valamilyen meglepő varázslattal álljanak elő, ám ez sokkal, de sokkal nehezebb, mint amire elsőre gondoltak. Hisz mégis mivel lehetne lenyűgözni a világ egyik legnagyobb boszorkányát?

Coco válaszúthoz ér

Ez a manga minden egyes alkalommal lenyűgöz. Ahogy haladunk előre, egyre jobban kibomlik varázslatos világa, s a szerző is egyre több fontos témát hoz be. Emiatt sosem csak egy aranyos kislányokkal teli bűbájos mese lesz, hanem egy gondolatébresztő és lenyűgöző írás. Ez alkalommal kapunk egy csipetnyit a titkok fontosságáról, és egy jó nagy kanálnyit abból, hogy a hibáink nem határozhatnak meg bennünket. Ugyan vállalnunk kell értük a felelősséget és a következményeket, mégsem szabhatják meg ezek a ballépések egész hátralévő életünket. A beismerés, a tenni akarás és a kitartás együttesen megteremtik azt az alapot, ami ahhoz kell, hogy újjáépíthessük magunkat. Abban az esetben, ha valaki egyetlen - akár óriási - baklövésünkből örök időkre elítél bennünket, az nem rólunk, hanem inkább róla mond el a legtöbbet...

Azt pedig már ne is említsük, milyen nehéz helyzetbe kerülhet egy gyermek, amikor egy felnőtt talán a korának nem megfelelő döntéshelyzet elé állítja őt. Meglehet, hogy jószándékból teszi, de az is előfordulhat, hogy inkább csak önnön szórakoztatására, vagy éppen egojának simogatására alakít ki ilyen körülményeket. Ezt azonban nehéz lehet átlátnia egy olyan fiatalnak, aki amúgy is naivan csodálkozik rá az egész világra, s mindig bízik a körülötte lévők jóságában. Engem mint felnőtt olvasót rendkívül kíváncsivá tesz, hogy merre halad majd az utolsó oldalakon beemelt történetszál, s milyen tanulságot akar majd kihozni belőle az írónő.


Említést kell tennem arról is, hogy az írott szavakon túl az illusztrációk is nagy mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy a Boszorkánysüveg-műhely az egyik kedvenc mangám legyen. Soha nem éreztem még, hogy akár csak egyetlen oldala is elnagyolt lenne, minden részlete a helyén van, és azok a részletek egyszerűen bámulatosak. Nem csak az öltözékek, de a testarányok, az arcok, kezek is pontosan olyanok, mintha ezek a szereplők élők lennének, valamint a környezet is mindig alaposan kidolgozott. Biztosan elfogult vagyok irányába, de nem tudom megunni a rajzok böngészését, melyek már-már filmszerűen peregnek előttünk.

Sirahama Kamome egyszerűen zseniális, hiszen alkotott egy varázslatos, de mégis valósnak ható világot. Egyetlen szereplője sem csak fekete vagy fehér, mindannyiuknak vannak jó tulajdonságai és gyarlóságai is, hol önzőbbek, máskor önfeláldozóak, hol pedig esendőek. Mindenkit hajtanak a saját érdekei, de képesek csapatban és másokért is dolgozni. A szerző nem akart egy túlidealizált vagy csak szélsőségekkel teli varázsvilágot alkotni, rendkívül jól balanszolja alkotását. Egyszerre lesz ezáltal egy olyan történetsor, amit a felnőttek is élvezettel olvasnak, de a gyermekek is tanulhatnak belőle. Nálam csillagos ötös!

Összességében

Ha csak egyetlen manga lenne a világon, amivel megpróbálkoznál, én mindenképp ezt nyomnám a kezedbe. A történetvezetés izgalmas és fordulatos, s nem csupán egyik akcióból a másikba csöppenő. Hagy időt arra is, hogy építse az univerzumát, hogy megismerjük az alkotóelemeit, mielőtt újabb nehéz helyzettel találnánk magunkat szemben. A rajzolása fenomenális, erre tényleg nem tudok szerényebb jelzőt használni, és úgy egészében a sorozatra sem. Lapozz bele egy könyvesboltban, ha teheted, és meg fogod érteni, miről beszélek (már ha az itt közzétett fotók, illetve a belelapozós instagram posztom nem győztek meg eléggé...).

A kötetet ezúton is tengermély hálával köszönöm a kiadónak!

Kiadó: Gabo
Oldalszám: 176
Eredeti cím: とんがり帽子のアトリエ [Tongari Bōshi no Atelier]
Megjelenés éve: 2026 (eredeti: 2019)
ISBN: 9786151100820


Fülszöveg:

Coco és társai Olrugióval és Lulucival a tenger fenekére, a Boszorkányok Csarnokába szállítják a sebesült Quifreyt. Meglepetésükre a három bölcs egyike, Lord Beldalut várja őket a víz alatti kastélyban, és új lehetőséget kínál nekik, hogy teljesítsék a félbeszakadt próbát.