Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában. Ez a különleges cím évek óta sokszor bukkan fel a látómezőmben, és tucatnyi ajánlást kaptam már rá, ha valami igazán jó LMBTQ+ történetet szeretnék olvasni. Nálam azonban sajnos nem vált kedvenccé.
Akárhányszor feltettem másoknak azt a kérdést, hogy mit ajánlanának LMBTQ+ témában, ami igazán jó olvasmány, mindig szerepelt köztük Aristotle és Dante neve. Olyan sok jót hallottam erről a gyönyörű borítós történetről, hogy beadtam a derekam, és én is belefogtam a világmindenség, valamint a két srác titkainak felderítésébe.
Egy picit azonban csalódás ért. Nem tudom, hogy hatalmas elvárásaim voltak, vagy éppen csak rosszkor kezdtem neki, de valamiért nem akart működni a kémia köztem és a könyv között. Persze nem mondom, hogy nem voltak szuper aranyos részek, vagy hogy nem találtam idézni való, csodás gondolatokat benne, de összességében egy kicsit unatkoztam.
A szüleim egymás kezét fogták. Eltűnődtem, vajon milyen lehet valakinek a kezét fogni. Gondolom, néha a világmindenség összes titkát meglelheted valaki másnak a kezében.
Történetünk során Aristotle szemszögéből követhetjük az eseményeket, aki egy mexikói származású, de Amerikában élő, 15 éves fiú, az 1980-as évek végéből. Főszereplőnk igazi magányos farkas, nincsenek barátai, nem igényli a társaságot, viszont nagyon is zavarja, amikor mások felemlegetik neki, hogy esetleg nem ártana kapcsolatokat kialakítani a kortársai között... Egy napon aztán minden megváltozik, amikor az uszodában odalép hozzá Dante, s felajánlja, hogy megtanítja úszni Arit.
A két fiú barátsága összeköti a családjaikat is, s igen gyorsan világossá válik, mennyire más a dinamikájuk, annak ellenére, hogy mindketten mexikói származású amerikaiak. Míg Dante szülei nyitottak és közvetlenek, addig Ariéknál súlyos titkok és távolságtartás a jellemző. Ari édesapja részt vett a Vietnámi háborúban, amit nem sikerült feldolgoznia. Képtelen a családjával kapcsolatba lépni, csak minimálisan érintkeznek, ami Ari számára rendkívül fájó, érthetetlen és zavaró.
Amellett, hogy borzasztóan hiányolja életéből az édesapa jelenlétét, a börtönben ülő bátyja is beférkőzik gondolatai közé, akit az egész család úgy kezel, mintha soha nem is létezett volna. Ari nem érti a háttérben húzódó okokat, a család nem beszél vele őszintén, ráadásul igen késői gyerek volt, így ikernővéreivel sem tudnak közel kerülni egymáshoz. Bár édesanyjával jól megértik egymást, mégis a fényt Dante jelenti az életében, s az a baráti kötődés, ami először adatik meg Arinak.
Az elbeszélés során szemtanúi lehetünk a tinédzserkori problémáknak, identitásuk és önmaguk keresésének, annak megtalálásának, a felnőtté válás rögös útjának. Dante részéről igen hamar bizonyossá válik, hogy őt sokkal inkább érdeklik a fiúk, mint a lányok, s ezt kendőzetlenül be is vallja barátjának. Olyan témákról szeretne vele beszélgetni, ami minden 15 évest foglalkoztat, de a nyíltsága riasztóan hat Arira. Ő, aki világ életében titkokból emelt falakon próbál áttörni, nem tud mit kezdeni az őszinte és egyenes gondolatokkal. Folyamatos tagadásban él, és önmagába burkolózik, miközben van egy személy az oldalán, akinek megnyílhatna, s ezáltal fel is szabadulhatna...
Eltöprengtem, hogy ez vajon milyen érzés lehet: igazán szeretni azt, aki vagy. És azon, hogy egyesek miért nem szeretik azt, akik, míg mások igen.
Ez a felszabadulás egészen addig nem következik be, míg Ari szülei rá nem döbbennek, mekkora fájdalmat okoztak gyermeküknek a folyamatos titkolózással, s hogy mindez milyen kétségeket és szenvedést ébresztett benne. Az őszinte kommunikáció során a szülők arra is felhívják a figyelmét, amit addig elnyomott magában, miszerint gyermekük saját neméhez vonzódik. Bár Ari úgy érzi, ez nem helyes, a családja biztosítja szeretetéről, s így az ő lelke is megnyugodhat, elengedheti a megfelelési kényszerét, s végre felvállalhatja érzéseit.
A mexikói szál nagyon érdekes a történet során, de bevallom, nálam nem igazán adott hozzá. Valahogy úgy éreztem, akármilyen más nemzetiséget is adhattunk volna a srácoknak, akkor sem érezném magamhoz közelebb a kultúrát, vagy hogy éppen milyen szokásiak vannak, mert lényegében csak a különböző nemzeti ételeket ismertem meg. Sajnáltam, hogy nem vonta bele erőteljesebben, s hogy nem ismerhettem meg jobban a mexikóiak életét, mert azáltal érhetőbbé vált volna, hogy miért keresik magukban annyira a mexikóiságot a fiúk.
A kettejük között kialakuló szerelem aranyos, ugyanakkor olvasás közben úgy éreztem, hogy számomra sokkal jobban működött volna akkor, ha Ari csak egy jó barátja marad Danténak, aki mindig védelmezi, kiáll mellette. Valamiért nehéz volt befogadnom azt, hogy a szülők közlik a gyermekkel, hogy meleg, s ezt abból következtetik ki, hogy megmentette a legjobb barátja életét a sajátját kockáztatva, majd később kiállt érte egy kegyetlen helyzetben. Én nem érzékeltem úgy, hogy ez csak és kizárólag szerelemből fakadhatott. Úgy éreztem, Ari túl sokat szenved, főképp a családja miatt, s az nagyjából alig érdekli, hogy vonzódik-e a lányokhoz, vagy éppen a fiúkhoz.
Dante karaktere számomra sokkal érdekesebb és hitelesebb volt, és szívesebben olvastam volna az ő szemszögét, mint Ariét. Ettől függetlenül jól esett a boldog végkifejlet, de végtelenül szomorú voltam, hogy nálam nem lett olyan hatalmas kedvenc, mint az ismerőseimnél. Sajnálom, amiért nálam nem akart kipattanni a szikra, viszont abban biztos vagyok, hogy a sorozat folytatását mindenképpen szeretném elolvasni majd.
Összességében aranyos történetet kaptam, s aki kedveli az LMBTQ sztorikat, az biztosan szeretni fogja. A történet szerkezete, a rövid fejezetek nagyon gyors olvashatóságot tesznek lehetővé, így akár egyetlen délután alatt is befalható, ha valaki egy kis könnyed nasira vágyik. :)
Menj ki a szabadba és csinálj valamit! Odakint egy egész világ vár rád…
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 380
Eredeti cím: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe
Megjelenés éve: 2015 (eredeti: 2012)
ISBN: 9789633993255
Fülszöveg:
Dante tud úszni. Ari nem. Dante magabiztos és könnyen szavakba önti érzéseit. Ari nehezen boldogul a beszéddel és kétségektől szenved. Dante belemerül a költészetbe és a művészetekbe. Arit a börtönben lévő bátyjával kapcsolatos gondolatok nyomasztják. Dante világos bőrű. Ari árnyalatai sokkal sötétebbek.
Úgy tűnhet, mintha Dante lenne az utolsó ember, aki képes lebontani a falakat, amiket Ari maga köré emelt. Ám mindezek ellenére, mikor ők ketten találkoznak, különleges kötődés alakul ki közöttük. Rávilágít életük legfontosabb igazságaira, és segít rájönniük, milyen emberek akarnak lenni.
Azonban útjuk során hatalmas akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak megerősödve túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében.
„Az identitás és a szexualitás finom, őszinte felfedezése és egy szenvedélyes emlékeztető, hogy a szeretetnek – legyen az családi vagy szerelem – nyíltnak, szabadnak és szégyen nélkülinek kell maradnia.” (Publishers Weekly)
„Észre sem vettem, mennyire szerettem ezt a könyvet, amíg vége nem lett. Olyan gyorsan haladtam vele, hogy fel sem tűnt, milyen gyönyörű és milyen jó érzéssel tölt el. Ez abszolút egy új kedvencem. Alig várom, hogy újraolvassam.” (Ariel, goodreads)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése