Sarah Winman: Csendélet

Sarah Winman Csendélete egyszerűen annyira szép kivitelezésű, hogy mindenki figyelmét azonnal felkelti. Már a festett csempékre emlékeztető, papagájos borítónál és a hozzá kapcsolódó fülszövegnél elaléltam érte, de az élfestése feltette a cseresznyét a habos sütemény tetejére. Olvasás után pedig azt is elmondhatom, hogy nem csak a külső remek, de a tartalmat is imádtam.

Úgy tűnik 2022 nagyon szerencsés év olvasások terén, ugyanis sorra avatom a kedvenceimet új felfedezettjeim közül. Ha ilyen tendenciát tartok, az év végére nem a szokásos 10+1 kedvenc könyvemet kell majd bemutatnom, hanem 50-et. :) Sarah Winman Csendélete is helyet fog kapni az idei toplistámon, hiszen olyan csodát kaptam általa, amire - bár nem tudtam róla, de - nagy szüksége volt a lelkemnek.

Hányszor gondoltál már bele abba, hogy azok, akik bekapcsolódnak az életedbe, milyen nyomot hagy benned, és mennyiben befolyásolja majd a továbbhaladásodat? Sarah Winman egy összeverbuválódott kis családon keresztül mutatja be nekünk, ki és milyen módon tud hatni a másikra, s hogy a pillangóhatás a saját életünk történelmében is jelen van. Egyetlen apró kedvesség, egy jókor küldött mosoly, s valaki teljesen más irányba fordul, hogy aztán sokkal nagyobb köveket mozgasson meg általa, mint az a csekélység, ami megindította az úton.

Több mint ezer mérföld volt mögöttük, húsz tányér spagetti, kilenc ragu, tizenhét bagett, karika sajt, rengeteg barack. Negyven kávé, nyolc üveg bor, hét sör, két konyak. Ágyban alvás: egy alkalom. A legelső. Láttak vaddisznót meg sólymot meg csillaghullást az Alpok fölött. És megtanultak bízni egymásban, mert csak ők voltak egymásnak.

Történetünk főszereplője Ulysses Temper, aki 1944-ben fiatal, angol katonaként Olaszországban állomásozik, s találkozik egy Evelyn Skinner nevű, hatvanas éveiben járó művészettörténésszel. Egy rövid időre mellé szegődve láthatja, hogy a hölgy miként kutatja fel, és igyekszik megmenteni a háború sújtotta régiók művészeti kincseit. Ez a találkozás mindkettejükre évekig hatással lesz, de Ulysses nem csak Evelynre, hanem egy másik olasz férfira is oly mértékű benyomást tesz ebben az időszakban, hogy pár évvel később teljesen megváltoztatja majd fiatal katonánk addigi életét.

Bár egy időre úgy tűnik, a háborúból való hazatérése után Ulyssesnek semmije sem marad, hamarosan mégis lehetősége lesz, hogy Firenzébe költözhessen egy nagy házba, elegendő pénzzel a zsebében. Vívódik, hiszen választania kell egy bizonytalan, talán jobb jövő, és kicsiny, de biztos ismerősi köre között. Ugyan nehéz döntést hoz, de egy jobb élet reményében magához veszi fogadott lányát, valamint egy apaként funkcionáló, idősebb barátját, s egy papagájjal az oldalukon belevágnak az ismeretlenbe.

Apró funfact: Akkoriban még 9 napba telik autóval eljutni Londonból Firenzébe! Milyen szerencse, hogy manapság már csak néhány órára van szükségünk!

Megannyi megpróbáltatás vár majd rájuk a művészetek csodálatos hazájában, de sok élmény és barát is a jutalmuk lesz. Persze csalódások, nehézségek és veszteségek ugyanúgy érik őket, mégsem cserélnék el mindazt, amit kaptak az élettől.

A kötet központi eleme az útkeresés, az identitás megélése, a feltétel nélküli szeretet. Minden szereplője hús-vér ember, akik olykor hibáznak, néha elbuknak, de mindig ott vannak egymásnak, s még te sem akarod a földön hagyni őket. Fel akarod segíteni őket, és tovább kísérni az útjukon, hiszen mindegyikük sorsára őrülten kíváncsi vagy. Kicsiny csapatunk lényegében egy nagy, olaszos családdá kovácsolódik az évek során, hiába nincs közöttük vérségi kapcsolat. Mindőjüket kedveljük, és izgulunk értük, hogy jó döntéseket hozzanak, jól alakuljon a sorsuk. Velük együtt nevetünk, ha öröm éri őket, és velük együtt sírunk, ha bánatosak. Olyan lassú folyású, több évtizeted felölelő cselekmény ez, amiben öröm megmártózni.

Winman emellett olyan érzékletesen ír az olaszországi közegről, hogy az ember a szájában érzi az ízeket, az orrában meg az illatokat/szagokat. Érzed a napsütést, ami simogatja a bőröd, látod az érzékeidet gyönyörködtető műalkotásokat, a teraszokon üldögélő, eszpresszót iszogató helyieket. Tudok mélyen elmerülni egy-egy írásban, de itt teljesen úgy éreztem magam, amikor kinyitottam a könyvet, mintha átkeltem volna egy kapun, és szó szerint beléptem volna a történetbe. Magam előtt láttam, és a bőrömön éreztem mindent. Elképesztő utazás volt.

A gyönyörű művészet a gyönyörű világra nyitja rá a szemünket, Ulysses. Igazít a látásunkon, az ítélőképességünkön. Megörökíti az illanót. Nyamvadt kis folt a történelem folyosóin, ennyi vagyunk mindössze. Picike kopásnyom.

Szerelmesvers ez a művészetekhez, a szeretethez, az összetartozáshoz. A történet lapjain olyan egymás mellé sodródott embereket kapunk, akik végül egy nagy egységgé állnak össze, a legnehezebb helyzetekben is számíthatnak egymásra, még akkor is, ha át kell érte utazniuk a fél világot, hogy együtt lehessenek a bajban. Tele van utalásokkal, az olaszországi élet velejáróival, művészeti alkotásokkal, és a művészetek megélésével is. Van itt nekünk bárzongorista, énekesnő, festő, földgömkészítő, s még megannyi más. Mindenki a maga módján fejezi ki magát, s azzal hatol mások és az olvasó szívéig.

Nem vagyok Olaszország rajongó, sem kimondottan a háborús, történelmi vagy családregények szerelmese, a Csendéletért mégis teljességgel odáig voltam. Rengetegszer megnevettetett cinikus humorával, és szórakoztatott életszagú jeleneteivel. Sokszor kaptam azon magam, hogy olvasás közben csak mosolygok magam elé. Még azon is nagyon gyorsan túl tudtam lendülni, hogy a párbeszédek nincsenek kötőjjellel tagolva. Elképesztően hamar bele lehet kényelmesedni, és megélni szereplőink minden érzelmét.


Összességében az egyik legcsodálatosabb könyv volt ez eddig idén, és valamiért azt érzem, hogy nehezen fogja bármi is letaszítani szívem képzeletbeli dobogójáról. Szívből ajánlom ezt a könyvet, ha szereted a lassan csordogáló, lírai cselekményeket, az olaszországi hangulatot, a valós történelmi eseményeket is felvonultató, életszagú elbeszéléseket. Garantáltan nem csak megkapó külsejével lesz hatással az érzékeidre!

Maga hisz a sors rendelésében, Miss Skinner?
Hogy a sorsban? A sors ajándék. Dante szerint legalábbis.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!

Kiadó: 21. század
Oldalszám: 430
Eredeti cím: Still Life

Megjelenés éve: 2021
ISBN: 9789635681563


Fülszöveg:

1944, hullanak a bombák Toszkánában, és egy borospince romjai között találkozik két idegen. Különleges estét töltenek együtt.
Ulysses Temper fiatal brit katona, Evelyn Skinner hatvanas művészettörténész. Talán kém is?
Evelyn azért utazott Olaszországba, hogy festményeket mentsen meg a pusztulástól, és felidézze, milyen volt, amikor találkozott E. M. Forsterrel, és belehabarodott egy olasz szobalányba Firenzében, egy kilátással rendelkező szobában.
Ahogy Evelyn az igazságról és a szépségről beszél, Ulysses fejében szárba szökken egy gondolat, amely évtizedekre megváltoztatja életpályáját, sőt a szeretteiét is.

Sarah Winman legújabb, kívül belül csodás regényében, amely a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg a történelem, a művészet, a szépség és a kisemberek összefonódásáról egymásra hatásáról mesél. Tartsatok a bloggereinkkel és merüljetek el ebben a különleges világban, s ha velünk játszatok, esélyetek van egy példányt is megnyerni a könyvből.

Firenze és a műkincsek fontos szerepet játszanak a regényben, ezért most a városban található Uffizi Képtár gyűjteményében lévő festményeket kell felismernetek. A festő nevét és a mű címét írjátok a megfelelő sorokba.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ KLUB

02.05.   Olvasónapló
02.07.   Csak olvass!
02.09.   Booktastic Boglinc
02.11.   Könyv és más
02.13.   Szaffi könyvespolca