Maja Lunde: Az ​utolsó vadlovak (Klímakvartett 3.)

Maja Lunde Az utolsó vadlovak című írásával immáron harmadik alkalommal kalauzol el bennünket a környezetvédelem újabb fontos témakörébe, azaz végre megjelent a Klímakvartett harmadik része! Mivel a sorozat korábbi köteteit is nagyon szerettem, mindenképpen olvasni akartam ezt is.

Maja Lunde számomra egy igzi komfortszerző. Regényeivel - témái ellenére - mindig egy kényelmes kis vacokba kerülök, ahol tudom mire számíthatok. Persze ez nem azt jelenti, hogy az írásai kiszámíthatóak lennének, inkább csak kialakult bennem egy érzés, amit hozzá társítok, s amikor tőle olvasok, mindig megkapom ezt a kellemes érzést akkor is, ha tulajdonképpen kellemetlen dolgokról beszél. Meglehet, hogy a fordítás is nagyban segíti ezt a kialakult atmoszférát, minden esetre, ha Lundéról van szó, engem gondolkodás nélkül meg lehet venni.

Az ember nagyon ostoba állat, ennyire egyszerű az egész. Képtelenek vagyunk a jövő tavasznál vagy a következő születésnél előbbre gondolkodni. Ezért pusztul el minden. A természet rendje, hogy előbb-utóbb minden elpusztul.

És lehet, hogy már máskor is elpusztult. Itt vagy másutt, a miénkhez hasonló bolygókon. Lehet, hogy az ember nem most először dönti romlásba magát egy rakás más fajjal együtt. Talán már másodszor, harmadszor vagy tizedszer. Valahányszor elérünk egy bizonyos szintet, akkor kicsit túlzásba visszük, túl sokat építünk és rombolunk. És mindennek vége. Illetve nem mindennek, de nekünk igen.

Minden véget ér. És újrakezdődik.
Minden alkalommal nulláról indulunk. Majmok vagyunk, szerszámokat készítünk, barlangokban lakunk, feltaláljuk a tüzet, a kereket, az autót, a számítógépet, végül olyan járműveket is, amelyek nem képesek elhagyni a naprendszerünket, mielőtt újfent kioltanánk a saját életünket. Lehet, hogy ez a természet törvénye, hogy fajunk pusztulásra van ítélve, valahányszor felüti a fejét, akár itt, akár más bolygókon. Hogy egyetlen faj sem válhat túl intelligensé.

A Klímakvartett - nevéből is adódóan - egy négy részesre tervezett sorozat, melyek mindegyikében bolygónk egy-egy nagy környezeti problémája köré szövődik a történet. Ám nem csak egyszerűen felvázolja például a rovarfajok pusztulásának, vagy éppen a vízhiánynak a következményeit, hanem minden esetben több szálon és több idősíkon, helyszínen futtatja elbeszéléseit. Nézzük röviden, mi is történt eddig, azaz, ha még nem olvastad a korábbi köteteket, minimális spoilerekkel találkozhatsz!

A méhek történetében (ITT írtam róla bővebben) három főszereplőt kapunk múltban, jelenben és jövőben, akik mind a méhek körüli teendőkre koncentrálnak. Egyikük a régmúltban a mai modern kaptárak elődjét tervezi meg, másikuk a jelenben a fajpusztulással küzd, a harmadik pedig már a jövőben az eltűnt rovarok következményeivel kell szembenézzen.

A Kékségben (ITT írtam róla bővebben) már csak két szálunk volt, melyekből a jelenkorban egy idős környezetvédő aktivistát követhetünk, aki az ellen harcol, hogy a gleccserek jegét kitermeljék luxus jégkockák gyártásához. A jövőben viszont egy fiatal édesapa és kislánya mellé szegődhetünk egy olyan világban, ahol a víz igazi kincs, mert már nem esik az eső, kiszáradtak a tavak és folyók is.

A különböző környezetvédelmi területekből tehát az első kötetben a rovarfajok pusztulásának súlyos következményei, mint például az élelmiszerhiány volt a fő csapásvonal, a második rész alkalmával pedig már egyik legdrágább kincsünkre, a vízre koncentrálunk. Most, a harmadik kötetben címéből is könnyen kitalálhatjuk, hogy a veszélyeztetett állatfajok kerülnek majd terítékre.

Ezúttal a Przsevalszkij-lovakról olvashatunk - másnéven őslónak, vagy mongol vadlónak is nevezik őket -, melyek a 20. században csaknem kipusztultak. Ebben a kötetben újra három történetszálat kapunk majd, ráadásul most először a korábbi kötetek egyikéhez is kapcsolódni fogunk egy szereplő által, s ez további izgalmakat rejt majd. A korábbi bejegyzéseim mintáját használva lássuk egy kicsit közelebbről, mi vár ránk ebben az írásban.

1882, Szentpétervár
Múltbéli főszereplőnk Mihail, aki egy állatkertben dolgozik. A Przsevalszkij-lovakat még csak ebben az időben fedezik fel, és nevezik el hivatalosan, főhősünk pedig végtelenül izgatottá válik a különleges lelet iránt. Egyre kevésbé engedik el gondolatai a lehetőséget, hogy néhány vadlovat az állatkert számára is beszerezzen, így belekezd a hosszú és fáradságos küldetésbe, hogy megszervezzen egy expedíciót Mongóliába.

Nemcsak anyagiak finanszírozására kell támogatókat találnia, de szüksége lesz egy tapasztalt állatbefogóra, Wolffra is, akivel levelezésbe kezd. Az előkészületek megszervezése alatt Mihail maga sem gondolja komolyan, hogy végül a hihetetlen küldetés részese lesz, s együtt utazik majd Wolffal, hosszú hónapokon át, hogy begyűjtsék az ősló néhány példányát. Arra pedig végképp nem számít, hogy érzelmi élete is a feje tetejére áll.


...talán, gondoltam, talán én is elérkezem majd egy fordulóponthoz, talán én is megtapasztalok egy fizikai értelemben mindent a feje tetejére állító történést, amely fordulatot hoz majd a lelkemben és a testemben, és az otthon helyett máshová, mozdulatlanság helyett mozgásra fogok vágyakozni.




1992, Németország
Karen egészen kicsi korában találkozott először a vadlovakkal, méghozzá Göringnél, ahol anyja szolgált. Egész életében foglalkoztatták a Przsevalszkij-lovak, s jókora szakaszát szánta arra, hogy megmentse a kipusztulástól ezeket az állatokat. Mindenét feláldozza, és lovakba fekteti teljes vagyonát, hogy aztán megpróbálja visszatelepíteni őket őshazájukba, Mongóliába.

Útja csöppet sem egyszerű, tele van feszültséggel és kudarcokkal, ráadásul vele tartó felnőtt fiával is boldogulnia kellene, aki függőségtől szenved...


Dzsocsi hangja lágy, de határozott. Tekintete nyílt és átható. Vájkálni akar bennem, agyagos bensőmbe hatolni az ásójával. És úgy gondolja, hogy ha átforgat, mint valami szántóföldet tavasszal, valami újat pillanthat meg.





2064, Norvégia
A jövőben Evát és tizennégy esztendős lányát, Isát követhetjük, akik egy olyan tanyán élnek, ami korábban állatpark volt. Az Összeomlás óta rengeteg minden megváltozott a világban, többek között rengeteg állatfaj kipusztult, a távközlési eszközök nem működnek, az emberek pedig vándorolni kezdtek a szárazság és a nélkülözés elől. Mindenki attól tartott egy időben, hogy a teljes ökoszisztéma összeomlik, de nagy szerencséjükre csak átalakulni látszik.

Eva mindent megtesz, hogy épségben, és viszonylag jó körülmények között nevelhesse fel a lányát, de megannyi nehézségbe ütközik. Az emberek hamissá váltak, kénytelenek a lehető legóvatosabbnak lenni, de még így is rengeteg balszerencse éri majd őket.

Most először, felbukkan egy számunkra korábbról ismerős szereplő, s megtudhatjuk, hogyan alakult a sorsa egy korábbi kötet óta...



Büszkeség töltött el, hogy ilyen nagy és szép lett a lányom, igazi ember. És büszke voltam magamra is, hogy sikerült felnevelnem egy ilyen lényt, ilyen körülmények között, egyedül is. Valami jót csak létrehoztam, gondoltam, valami jót csak létrehoztam.

Mint a korábbi kötetek esetében, úgy itt is az alap problémát megannyi apró karakterdrámán keresztül ismerhetjük meg, s láthatjuk, az évszázadok alatt hogyan alakult a Przsevalszkij-lovak sorsa. Számomra ebben az esetben is, mint a korábbiak során, a jövőbeli szál volt a legizgalmasabb. Valamiért mindig sokkal jobban érdekel, hogy egy-egy írónak milyen víziója van a jövőnkkel kapcsolatban, s ez itt sem volt másképp.

Szereplőink közül is leginkább Evát kedveltem meg, aki kénytelen egy dacos kamasz kitöréseivel megküzdeni egy rohamosan pusztuló és elállatiasodó világban, mindenféle segítség nélkül, s emiatt rettentően fáradt és fásult is. Egy idő után megérkezik hozzájuk Lou, akit korábbról már ismerhetünk, s akiről azt is megtudhatjuk, gyerekkori élményei miatt erős kötődési problémákkal küszödik.

De nem mentes a gondok alól Karen sem, a rettentően rideg édesanya, aki rendkívül gyakorlatias, ám főként a lovak teszik ki a gondolatai és érzelmi életének 99%-át... Mihail volt számomra az, akit a legkevésbé tudtam kedvelni alkalmankénti hisztijeivel, és állandó vonakodásával. Persze ennek is megvan a maga története, szóval érdemes kideríteni, kivel mi, és miért történik...


Összességében szerintem ez a kötet kevésbé volt ütős, mint az elődjei, de továbbra is képes ugyanazt a megkapó atmoszférát megteremteni. Lassú folyású, apránként építkező, s nem is a legakciódúsabb, én mégis kedveltem, és alig várom a bejező kötetet. Patat Bencének pedig örök hálám az igényes fordításért!
Bátran ajánlom, ha olvastad a korábbiakat, de akkor is, ha nem, ugyanis mindegyik érthető önmagában is.

Az intelligencia és az okosság nem ugyanaz.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!

Kiadó: Cser
Oldalszám: 384
Eredeti cím: Przewalskis hest

Megjelenés éve: 2022 (eredeti: 2019)
ISBN: 9789632787121


Fülszöveg:

Maja Lunde emberről és természetről szóló nagy ívű regényeivel az egész világot meghódította. A méhek története és a Kékség című nemzetközi sikerek után most a tetralógia harmadik könyvével tér vissza, hogy megrázó képet fessen az egyén, a társadalom és az ökoszisztéma sérülékenységéről. Az utolsó vadlovak a világ egyetlen igazi vadlófajának történetét beszéli el, azét, amelyet franciaországi barlangok falára festettek fel, amely évszázadokon át a mongol sztyeppéken élt, és amely a 20. századra kipusztult, csak európai állatkertekben és rezervátumokban maradt belőle. A három idősíkon futó történetben a szentpétervári zoológus, Mihail az 1880-as években Mongóliába utazik a kihaltnak hitt lovak nyomát kutatni, az állatorvos Karin a Szovjetunió összeomlása után azon munkálkodik, hogy az időközben megtalált vadlovakat visszatelepítse a sztyeppékre, Eva pedig 2064-ben azért küzd, hogy továbbra is egy felszámolt norvégiai rezervátumban lakhasson, miközben körülötte darabokra hullik a világ. Az élet nem mehet tovább úgy, mint addig, sem az emberek, sem az állatok számára.

Maja Lunde Klímakvartettjének harmadik részében ismét egy csodálatos utazásra invitál bennünket, melynek során egyaránt gondolkodhatunk emberi sorsokról, társadalmi és természetvédelmi kérdésekről. Az utolsó vadlovak egy érzékeny, több idősíkon játszódó regény, melyben ezeknek a különleges teremtményeknek a sorsán keresztül tanulhatunk önmagunkról és a világról. Tartsatok három bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Cser Kiadó által felajánlott példányt!

A regény központi témáját a vadlovak adják, mely állatok a 20. században majdnem teljesen kipusztultak. Mostani nyereményjátékunkban súlyosan veszélyeztetett fajokra szeretnénk felhívni a figyelmet. Minden állomáson találtok egy-egy képet, a ti feladatotok pedig, hogy az állat nevét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ KLUB

11.04.   Könyv és más - extra
11.06.   Utószó
11.08.   Booktastic Boglinc
11.10.   Könyv és más