Maja Lunde 2015-ben robbant be a könyvpiacra első művével A méhek történetével, s rögtön meg is kapta a svéd könyvkereskedők díját, valamint Németországban 2017-ben a legkelendőbb könyv is ez volt. Lunde történeteivel a környezeti problémákra hívja fel a figyelmet, s a négy részesre tervezett regénysorozatának a Kékség már a második darabja.
Maja Lunde az a nő, aki nem transzparensekkel kampányol a környezetvédelem mellett, hanem riasztó gondolatkísérleteit önti disztópikus regények formájába, hogy aztán legyen min agyalnia a gyanútlan olvasónak. Az első regényében (melyről itt írtam korábban) a méhek kipusztulásának következményeiről ír, a másodikban pedig a globális felmelegedés, a csökkenő vízkészletek, a teljes Földet érintő szárazság kerül terítékre.
A természet nem a miénk. Ahogy mi sem vagyunk az övéi. A víz nem a miénk, nem lehet senkié. Mégis gátlástalanul nyomulunk előre.
A történet ezúttal is - mint elődjében -, több szereplővel és több idősíkon játszódik egyszerre. Ezúttal a közelmúltba, 2017-be kalandozunk Signe oldalán, valamint a jövőbe, 2041-be David, és lánya Lou mellé kapcsolódhatunk be. Hajmeresztőnek tűnő, fordulatos események részeseivé válhatunk általuk. Mutatom őket közelebbről.
- 2017 Norvégia
Signe Norvégiában él, közel van a hetvenhez, és olyan nő, aki már gyerekként magába szívhatta édesapja mellett a környezetvédelem fontosságát. Együtt küzdöttek azért, hogy a nagyvállalatok ne áldozhassanak fel egy gyönyörű folyót, valamint annak egyedülálló élővilágát az építőipari beruházások oltárán. Öreg napjait egy vitorláshajón tengeti, szíve telve a múlt okozta sérülésekkel és fájdalmakkal, s azon bosszankodik, ami az emberek orra előtt zajlik, de nem hajlandóak észrevenni. Történetesen egy cég éppen a Norvég gleccserek jegét termeli ki, hogy aztán csinos kis kockákra formázzák, majd eladják a világ leggazdagabb országaiba, páratlan tisztaságú luxus jégként, luxus italokba.
Véleménye szerint ezek a beruházások nem jöhettek volna létre expartnere, Magnus nélkül, így mindezért a férfit okolja. Egyre nagyobb méreteket ölt haragja a környezetkárosítás láttán, ezért elhatározza, hogy meglovasít 12 ládányi jeget, majd a vitorlásával átutazik velük Magnushoz Franciaországba, hogy aztán a küszöbére szórva megszégyeníthesse vele a férfit...
[...] behunytam a szemem, és imádkoztam ahhoz az istenhez, akiben nem hiszek [...].
- 2041 Franciaország
David egy húszas évei derekán járó fiatal, kétgyermekes édesapa, aki elszakadt feleségétől és pár hónapos kisfiától, amikor egy lakástűz elöl menekült. Vele maradt kislánya, Lou, akivel egy menekülttábort vesznek célba, mert a férfi úgy véli, itt találkozhat eltűnt családtagjaival. A világot ekkora már vízhiány sújtja, nem esik az eső, és kiszáradtak a folyók, tavak is. A tiszta víz az ő korukban igazi kincs, így nincs napi szintű, hosszú percekig tartó fürdőzés, de még mosni is csak igen ritkán van lehetőségük. A legtöbb vizet fogyasztásra szánják, azt is személyenként, az étellel együtt porciózva.
Állandósul az éhség, a szomjazás, a tisztálkodási lehetőségek minimálisra csökkenése. Kilátástalan helyzetüket egyetlen dolog dobja fel: egy séta alkalmával elhagyott házra, annak udvarán pedig egy letakart vitorláshajóra bukkannak, ami játékra, kikapcsolódásra ad lehetőséget, s amivel egy kicsit elszakadhatnak a mindennapok és az egyedülálló szülőként való gyermeknevelés nehézségeitől...
Csak rám hagyatkozhatott. Én meg nem tudtam semmit.
Signe rendkívüli módon megkeseredett az évek alatt, miközben azt látta, hogy a hatalom bármit képes tönkretenni, s hogy szó szerint minden eladó. Az emberek tulajdonképpen minden egyes nappal a saját sírjukat ássák, mégsem törődnek vele.
David karatere pedig egy frusztrált fiatalembert mutat be, aki anya nélkül kénytelen nevelni kislányát egy olyan világban, ahol az emberek képesek lennének ölni is egy palack tiszta ivóvízért, s ahol minden egyes nap az életükért küzdenek.
Lunde könyveiben inkább a szereplőkön van a hangsúly, mint magán a konkrét történeten. Átlagos, hibákkal és problémákkal teli, hétköznapi embereket jelenít meg, s főképp az ő döntéseik viszik előre az eseményeket. Nem tudunk meg például konkrétumokat arról, mikor és hogyan következett be a teljes világot érintő, súlyos szárazság, csupán Davidet és szűk környezetét kapjuk, akik mindennek elszenvedői.
Mint A méhek története során, úgy itt is főképp a jövőbeli szál volt az, ami jobban érdekelt, ami kíváncsivá tett, Signe pedig csupán keretet adott az eseményeknek. Viszont Signe oldala is rendkívül elgondolkodtató volt, hiszen ő a mai korunkat jeleníti meg, ahol nap mint nap olyan cselekedetek zajlanak, melyek közelebb vihetnek bennünket ahhoz a jövőképhez, amit Maja David szemszögével tár elénk. Valljuk be, kevesen lehetnek azok, akik napi szinten elgondolkodnak, milyen következményei lehetnek az állandó vízpazarlásnak, vagy éppen az egyre aggasztóbb méreteket öltő globális felmelegedésnek.
Páratlanul valós képet mutat be mindkét eseményszálban, mivel jól tudjuk, hogy manapság is mennyi környezetkárosító folyamat zajlik csak és kizárólag profittermelés céljából, valamint a 2041-es események során a tábor is olyan realitással került kifejezésre, hogy szinte a bőrünkön érezhetjük, miképpen élhetnek a világ menekültjei az ilyen csoportosulásokban.
A klímaszorongás ma már igen gyakori kórkép. Mindennapjainkat átszövik a riasztó hírek ezrei, és a tehetetlenség érzete is társul hozzá, miután azon gondolkodunk, vajon elegendő segítség-e a bolygónknak az, ha ezentúl nem használunk szívószálat, műanyag zacskót, vagy éppen szelektíven gyűjtjük a szemetet (aminek nagy részét aztán végül nem is hasznosítják újra!)... Vajon nincs már túl késő ahhoz, hogy az ilyen lépések elegendőek legyenek? Vajon mi, hétköznapi kisemberek elegendőek vagyunk ahhoz, hogy változást idézhessünk elő, és ne kelljen egy olyan jövőképpel szembenéznünk, mint amit a Kékség elénk vetít?
Napjaink embere mindent természetesnek vesz, mindent azonnal akar, és szinte egyáltalán nem foglalkozik a következményekkel. Szörnyűnek tűnhet belegondolni, hogy Lunde "miket hordott itt össze", s el lehet intézni egyetlen legyintéssel, hogy "de hát ez csak egy könyv". Viszont, ha az ember egy kicsit jobban utánamegy a dolgoknak, akkor rájöhet, hogy mindez annyira azért mégsem áll távol a valóságtól. Például tényleg volt próbálkozás arra 2015-ben, hogy gleccserek jegét adják el luxus cikként, illetve mai napig is gyártanak vodkát tiszta gleccservízből.
Összességében igen elgondolkodtató írásnak tartom. Az olvasottak lehetőséget adnak arra, hogy felülvizsgáljuk magunkat, valamint cselekedeteinket, s ezáltal lehetőségünk legyen abban az időben tenni valamit a jövőnkért, amikor talán van még ráhatásunk. Úgy érzem, ez a regény meglehetősen pesszimista, de a világunkat látva én sem hiszem, hogy az emberek valaha is képesek lesznek a szűk környezetükön, azaz csak és kizárólag saját magukon kívül bármi másra is gondolni. Nem törődünk a jövőnkkel, mert "Áhh, addigra már úgysem élek, akkor nem mindegy?". Ez az a hozzáállás, amire Maja igyekszik rávilágítani és pilácsot gyújtani a fejekben, amíg még nem késő...
Lunde könyveiben inkább a szereplőkön van a hangsúly, mint magán a konkrét történeten. Átlagos, hibákkal és problémákkal teli, hétköznapi embereket jelenít meg, s főképp az ő döntéseik viszik előre az eseményeket. Nem tudunk meg például konkrétumokat arról, mikor és hogyan következett be a teljes világot érintő, súlyos szárazság, csupán Davidet és szűk környezetét kapjuk, akik mindennek elszenvedői.
Minden egy pillanat műve volt. Az ember az egyik nap még vekkerre ébred, reggelizik, munkába megy, veszekszik, nevet, szeret, mosogat, aggódik, hogy a hó vége előtt kiürül a számlája… nem is gondol arra, hogy minden, ami körülveszi, egyszer csak elillanhat. Még ha tudja is, hogy a világ változik. Még ha látja is a hőmérőn. Nem gondol ilyesmire mindaddig, amíg egy nap nem a vekker hangjára, hanem kiáltásokra ébred.
Mint A méhek története során, úgy itt is főképp a jövőbeli szál volt az, ami jobban érdekelt, ami kíváncsivá tett, Signe pedig csupán keretet adott az eseményeknek. Viszont Signe oldala is rendkívül elgondolkodtató volt, hiszen ő a mai korunkat jeleníti meg, ahol nap mint nap olyan cselekedetek zajlanak, melyek közelebb vihetnek bennünket ahhoz a jövőképhez, amit Maja David szemszögével tár elénk. Valljuk be, kevesen lehetnek azok, akik napi szinten elgondolkodnak, milyen következményei lehetnek az állandó vízpazarlásnak, vagy éppen az egyre aggasztóbb méreteket öltő globális felmelegedésnek.
Páratlanul valós képet mutat be mindkét eseményszálban, mivel jól tudjuk, hogy manapság is mennyi környezetkárosító folyamat zajlik csak és kizárólag profittermelés céljából, valamint a 2041-es események során a tábor is olyan realitással került kifejezésre, hogy szinte a bőrünkön érezhetjük, miképpen élhetnek a világ menekültjei az ilyen csoportosulásokban.
A dobozokat a padlóra dobálom, azok nem kerülhetnek a vízbe, még ha egyszer ott végzik is, csatlakoznak a tengerek műanyag hegyeihez és szigeteihez, majd lassan mikroműanyaggá mállanak szét, egy hal bélrendszerébe jutnak, a halat felszolgálják egy tányéron, egy ember lenyeli, aki így a saját szemetét fogyasztja el, ahogy mindannyian minden áldott nap a saját szemetünket esszük.
A klímaszorongás ma már igen gyakori kórkép. Mindennapjainkat átszövik a riasztó hírek ezrei, és a tehetetlenség érzete is társul hozzá, miután azon gondolkodunk, vajon elegendő segítség-e a bolygónknak az, ha ezentúl nem használunk szívószálat, műanyag zacskót, vagy éppen szelektíven gyűjtjük a szemetet (aminek nagy részét aztán végül nem is hasznosítják újra!)... Vajon nincs már túl késő ahhoz, hogy az ilyen lépések elegendőek legyenek? Vajon mi, hétköznapi kisemberek elegendőek vagyunk ahhoz, hogy változást idézhessünk elő, és ne kelljen egy olyan jövőképpel szembenéznünk, mint amit a Kékség elénk vetít?
Napjaink embere mindent természetesnek vesz, mindent azonnal akar, és szinte egyáltalán nem foglalkozik a következményekkel. Szörnyűnek tűnhet belegondolni, hogy Lunde "miket hordott itt össze", s el lehet intézni egyetlen legyintéssel, hogy "de hát ez csak egy könyv". Viszont, ha az ember egy kicsit jobban utánamegy a dolgoknak, akkor rájöhet, hogy mindez annyira azért mégsem áll távol a valóságtól. Például tényleg volt próbálkozás arra 2015-ben, hogy gleccserek jegét adják el luxus cikként, illetve mai napig is gyártanak vodkát tiszta gleccservízből.
Összességében igen elgondolkodtató írásnak tartom. Az olvasottak lehetőséget adnak arra, hogy felülvizsgáljuk magunkat, valamint cselekedeteinket, s ezáltal lehetőségünk legyen abban az időben tenni valamit a jövőnkért, amikor talán van még ráhatásunk. Úgy érzem, ez a regény meglehetősen pesszimista, de a világunkat látva én sem hiszem, hogy az emberek valaha is képesek lesznek a szűk környezetükön, azaz csak és kizárólag saját magukon kívül bármi másra is gondolni. Nem törődünk a jövőnkkel, mert "Áhh, addigra már úgysem élek, akkor nem mindegy?". Ez az a hozzáállás, amire Maja igyekszik rávilágítani és pilácsot gyújtani a fejekben, amíg még nem késő...
Valójában csak magunkról gondoskodunk. Magunkról és a gyerekeinkről. Legfeljebb az unokáinkról. Akik őutánuk következnek, azokról megfeledkezünk. Ugyanakkor képesek vagyunk olyan változásokat létrehozni, amelyek száz nemzedék sorsát befolyásolják, és amelyek minden utánunk következő számára rombolást jelentenek.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 272
Eredeti cím: Blå
Megjelenés éve: 2020 (eredeti: 2017)
ISBN: 9789632786100
Fülszöveg:
Maja Lunde 2015-ben egy csapásra meghódította a világot A méhek története című könyvével. Sorozatát most az ember és a természet sérülékenységéről szóló új regénnyel folytatja. Ezúttal az élethez leginkább szükséges anyagért, a vízért folytatott küzdelmet helyezi a középpontba.
2017: Signe, a környezeti aktivista nemsokára 70 éves, de nem fél a tengertől. Nyugat-norvégiai szülőfalujából egyedül indul el egy vitorláshajón a francia tengerpart felé, hogy ott találkozzon a férfival, akit valaha nagyon szeretett. A hajó különleges rakománya szorosan kapcsolódik a kék bolygó sorsához.
2041: David fiatalnak érzi magát ahhoz, hogy apa legyen, ám kislányával egyedül marad. Kettesben menekülnek a szárazságok sújtotta Dél-Európából észak felé, mivel már nem jut elegendő víz mindenkinek. Minden megváltozik, amikor az ország belsejében, egy kiszáradt kertben rátalálnak egy elhagyott, régi vitorláshajóra.
A Cser kiadó jóvoltából megérkezett hozzánk is Maja Lunde négy kötetesre tervezett regényfolyamának második része. A 2015-ben berobbant hölgy a környezetvédelmet helyezi előtérbe, s ennek megfelelően többszereplős, több idősíkon játszódó történeteiben mindig valamilyen ezzel kapcsolatos problémát vesz elő. A Kékség során a globális felmelegedésre és a csökkenő vízkészletekre helyezi a hangsúlyt.
Tarts négy bloggerünkkel, hogy esélyed legyen megnyerni a kiadó által felajánlott példányt.
Maja Lunde kötetei a legnagyobb környezeti fenyegetésekre hívják fel a figyelmet, így a mostani játékunkban a témakörhöz kapcsolódó fogalmakat fogunk keresni. Minden állomáson találhattok egy meghatározást, a ti dolgotok pedig annyi, hogy megírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába, vajon melyik fogalmat takarhatja a leírás.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway
07.20. Booktastic Boglinc
07.22. Könyv és más
07.24. Utószó
07.26. Sorok között
Maja Lunde kötetei a legnagyobb környezeti fenyegetésekre hívják fel a figyelmet, így a mostani játékunkban a témakörhöz kapcsolódó fogalmakat fogunk keresni. Minden állomáson találhattok egy meghatározást, a ti dolgotok pedig annyi, hogy megírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába, vajon melyik fogalmat takarhatja a leírás.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A földi klíma átlaghőmérsékletének hosszútávú megemelkedését jelenti, mely magában foglalja a felszíni vizek és a troposzféra hőmérsékletének emelkedését is.
a Rafflecopter giveaway
07.20. Booktastic Boglinc
07.22. Könyv és más
07.24. Utószó
07.26. Sorok között
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése