Igazán jót mosolyogtam amikor kiderült, hogy 2020. júliusában a NIOK, azaz a Nincs időm olvasni kihívás Ernest Hemingway, Az öreg halász és a tenger című művét választotta közös olvasmánynak, én pedig pont a kihirdetést megelőző napon fogtam bele az olvasásába. Nem először olvastam, de abban is biztos vagyok, hogy nem is utoljára.
Engedd meg, hogy a bejegyzésemet egy kis mesével kezdjem, amiben elmondom, milyen is a kapcsolatom ezzel a történettel, mert bizony nekünk közös múltunk van.
Szóval annak idején, amikor még az általános iskolából ballagtam, az osztályfőnököm, Tamás bácsi mindenkinek adott egy könyvet búcsúajándékként, amibe személyre szabott idézetet is írt. Nekem a Ernest Hemingway Pulitzer és Irodalmi Nobel díjjal jutalmazott művét szánta. Akkoriban kezdtem csak megszeretni olvasni, ezért kissé félve, de mégis kíváncsian nézegettem, mit is kaptam, s a nyár folyamán át is rágtam rajta magam. Akkor még szerintem nem igazán értettem, de nem volt rossz élmény.
Minden öreg volt rajta, csak a szeme nem, mert a szeme párja vidám volt és törhetetlen, s olyan kék, akár a tenger.
Pár évvel ezelőtt, egy véletlen baleset következtében több száz kötetem társaságában ez is odaveszett, így a benne található idézet is a feledés homályába merült. Pedig mit nem adnék azért, ha megtudhatnám felnőtt fejjel, milyen útravalót is szánt nekem az osztályfőnököm... Abban ugyanis biztos vagyok, hogy jól ismert, mert amikor néhány nappal ezelőtt újra belefogtam a kötet olvasásába, már teljesen másként néztem rá.
Időközben felnőttem, a könyvekben már értelmet, tanító gondolatokat keresek, ezt a példányt pedig próbáltam úgy is nézni, vajon mit akarhatott mondani vele a tanárom? Véletlen lehet, hogy pont ezt kaptam, vagy látott bennem valamit, amiért azt érezte, szükségem lehet rá? Én így utólag azt mondanám, semmi sem véletlen...
A rövidke történet során megismerhetjük Santiagot, a szegény, öreg, kubai halászembert, aki egy viskóban tengeti özvegy életét, s mindennap a tengerre jár, hogy fenntarthassa magát. A környékbeliek szerint átkozottul balszerencsés, azaz salao, amiért gyakran hónapokig nem akad semmi a horgára, az öreg viszont sohasem csügged. Minden nap ugyanazt a rutint járja, ugyanúgy felkel, ugyanúgy kihajózik, és ugyanúgy várja a kapást.
Csírájában elfojtja magában a kétkedést, mindig csak előre tekint és bizakodik. Azt hiszem én főképp ezért kedveltem meg Santiago karakterét. Nem panaszkodik, inkább füllent, hogy minden rendben van, de teszi azt, amihez ért, ami a dolga, és minden nap dolgozik, pedig a legtöbben már feladták volna a helyében. Nem enged teret mások negatív véleményének, csak próbálja kihozni a legtöbbet abból, ami megadatott neki.
A halak, hála Istennek, nem olyan értelmesek, mint mi, akik megöljük őket; ámbár sokkal nemesebbek és sokkal hasznavehetőbbek nálunk.
Ugyan több véleményben azt olvastam, hogy unalmas, nem történik semmi benne, én viszont nem tudok ezzel egyetérteni. Inkább azt érzem, hogy őket nem érintette meg ez az elbeszélés, amivel természetesen semmi gond nincs, de szerintem igen sok dolog történik benne, s igen tanulságos is. Én főképp azért szerettem, mert olyan családban nőttem fel, ahol a nagyszülők, de még a dédszülők is horgásztak, ezáltal számomra különösen kedves a tematikája. Másrészt pedig itt egy vénember, aki páratlanul pozitív, példaértékű kitartásból, és soha nem hagyja el magát, nem kesereg.
Bár Santiago már 84 halfogás mentes napot tudhat maga mögött, de a 85.-en is úgy indul el, hogy hátha ma lesz a szerencsenapja. Úgy dönt, ezúttal jóval messzebb hajózik ki csónakján, mint szokott, s ez a döntés végül tényleg meghozza gyümölcsét. Hatalmas hal akad a horgára, amivel három napon át küzd a tengeren. A végkimerülést kockáztatja, és sérüléseivel sem foglalkozik, mert elhatározza, lesz, ami lesz itt vagy ő, vagy a hal fog győzni, de valamelyiküknek bizony ez lesz az utolsó napja.
Hogy mi zajlik le főhősünk fejében, hogyan vívja meg hősies harcát az óriási marlinnal, azt neked kell kiderítened, kedves leendő olvasó! :)
Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy én szerettem olvasni. Élveztem Santiago gondolataiba merülni, tanulni tőle, ugyanakkor ott van Manolin karaktere is, a fiú, akit korábban Santiago tanított halat fogni, s aki próbálja gondját viselni az öregnek. Annyira szép kettejük kapcsolata, látni a törődést, hogy a fiatal fiú akkor sem feledkezik meg mesteréről, amikor sikeres lesz.
Oly sok érték mutatkozik meg a lapokon, olyan sokat lehet meríteni belőle egy nehéz időszakban, amik miatt számomra nagy kedvenccé vált. Felnőtt fejjel pedig azt tudom mondani, hogy Tamás bácsi már akkor is láthatta bennem, hogy szükségem van erre a történetre, és tanulnom kell az öreg halásztól, mert a kitartásom néha igen szegényes volt. Persze lehet, hogy csak szentimentális okokból sokkal többet akarok belelátni, és minden csak a véletlen műve, de én szeretném azt hinni, hogy tudatosan volt dolgunk egymással.
Összességében szívesen ajánlom neked, ha te olyan olvasó vagy, aki kedveli a belső monológokat, vagy az olyan történeteket, aminek szinte teljes egésze egyetlen ember köré csoportosul. Ha szívesen merítenél erőt belőle, ha szükséged volna egy kis motivációra a kitartáshoz, akkor mindenképpen ejtsd útba, hiszen alig több, mint 100 oldal, mégis képes nagyon sokat adni. Az egyszerű, de nagyszerű tipikus esete ez!
Az ember nem arra született, hogy legyőzzék... Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 110
Eredeti cím: The Old Man And The Sea
Megjelenés éve: 2020 (Eredeti: 1952)
ISBN: 9786155955907
Fülszöveg:
Irodalmi Nobel-díj, 1954
Pulitzer-díj, 1953
A kubai halász már jó ideje nem járt szerencsével, amikor találkozik egy óriási marlinnal. Hosszú és szenvedéssel teli csatát vívnak, messze kisodródva az öböl vízére. Hemingway egyszerű nyelven, nagy láttató erővel jeleníti meg a veszteség és diadal történetét, mellyel élete legnagyobb kritikai sikerét aratta. Időtálló művét Ottlik Géza klasszikussá vált fordításában adjuk ki, a szerzői sorozat első köteteként.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése