Zelei Anna: Az elveszett erdő


Az olvasás és a könyvek ugyan nagy szenvedélyem, mégis a teremészetjárás toronymagasan megelőz minden más kedvenc időtöltésemet. Talán ezért is vonzódom nagyon azokhoz a kötetekhez, amik valamilyen módon a természetről, a minket körülvevő csodálatos világról mesélnek, vagy azok fokozott védelmére hívják fel a figyelmet. Zelei Anna írása egyszerre óda és segélykiáltás.

David Attenborough-tól Peter Wohllebenen át sok-sok természettel foglalkozó könyvről írtam már a blogon, s mindegyiket kivétel nélkül és maradéktalanul élveztem. Nem tudok betelni azzal a csodával, amit az élővilágunk képes produkálni, s hogy milyen tökéletesen működő szerkezet emberi beavatkozás nélkül is. Szeretem minél jobban tágítani az ismereteimet, így aztán Anna kötete sem kerülte el a figyelmem.

Rendkívül igényes alkotás, aminél már az első pillanatban úgy éreztem, szeretnék egy példányt a birtokomban tudni, s mindenképpen beszerzem majd, amikor hazalátogatok. Útközben azonban a szerencse mellém szegődött, s egy játék keretében megnyertem. A Sors nagyon jó otthont választott számára, nagy becsben tartom azóta is, s az évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya lett, amiből legszívesebben egy egész bejegyzést csak fontosabb idézeteknek szánnék, ha nem akarnám, hogy mindenképpen olvassa el, aki csak tudja.

Instagram oldalamra készítettem egy belelapozó videót, ajánlom szeretettel! ITT megtekinthető.

Hogyan magyaráznád meg egy brazíliai többgyermekes, roskatag bádogházban élő nincstelen tehenésznek, hogy ne irtsa az erdőt, mert azt nem szeretik Európában? Holott a trópusokon főként nem maguknak termelnek, hanem a feneketlen észak-amerikai és európai piacokat fenntartó elkényelmesedett és jóllakott „fejlett társadalomnak”. Marhahús, pálmaolaj, kókuszzsír, ananász, banán, avokádó, kakaó, kávé, jöhet minden mennyiségben.

2022-ben Az év könyve szavazáson Album kategóriában első helyezést ért el Az elveszett erdő, s bár inkább ismeretterjesztő a tartalmát tekintve, ezen a besoroláson mégsem kell csodálkozni. A rendkívül gazdagon illusztrált könyv szinte minden oldalán találhatunk egy-egy kisebb, nagyobb, akár teljes oldalas, vagy két oldalas fotót, ami valóban inkább album jelleget kölcsönöz neki. A képek zöme Magyarországon készült, tehetséges magyar profi és hobbifotósoktól kerültek ki, de tehetséggondozó jellege nem csak ebben merül ki, ugyanis hazai művészek verseivel is találkozhatunk benne az egyes fejezetek elválasztásakor.

Anna elhivatottan mesél nekünk a magyarországi erdőkről, összetételükről, jelenlegi helyzetükről, s megannyi érdekességet gyűjtve igyekszik közelebb hozni a természetet az olvasóhoz, ráadásul rendkívül gördülékenyen ír, amit öröm olvasni. Amint elmerülsz írásában, biztos lehetsz benne, hogy többé nem tudsz majd elmenni úgy egyetlen magyarországi erdő, vagy facsoport mellett sem, hogy ne jutna eszedbe mindaz, amit tőle olvastál. Egyszerre óda ez a természethez, ugyanakkor egy segélykiáltás is, hogy védjük meg önmagunktól ezt a varázslatos, önműködő gépezetet, melyből úgy is tudnánk profitálni, ha nem csak és kizárólag a gyors és nagy haszon vezérelné néhány embertársunkat.


Elképesztően sok információt tartalmaz, s még úgy is sok újdonsággal találkoztam, hogy nem ez az első ilyen jellegű olvasmányom. Nem csak az egyes fejezetekben fejti ki gondolatait, hanem minden beszúrt képhez is told némi magyarázatot, vagy éppen érdekességet. Mindezek mellett én úgy éreztem - s ez kifejezetten tetszett benne -, hogy nem választ oldalt. Beszél a vadgazdálkodás hátulütőiről, de nem áll csak az erdészek mellé, s fordítva ugyanígy. Képes volt végig objektíven írni, s bár leginkább az erdők érdekeit igyekszik szem előtt tartani, mégis érezhetjük, hogy belátó, s nem akar senkit és semmit démonizálni, vagy keresztre feszíteni.

Anna egyszerűen tényeket gyűjt össze, minden oldalról megvizsgálja a felmerülő problémákat, s az esetleges megoldásokat is, ezáltal tényleg egy olyan összefoglalót kapunk, ami naprakész és pártatlan. Persze mondhatjuk, hogy némi manipulációt tartalmaz azáltal, hogy gyönyörű természetfotókkal tűzdelte mondanivalóját, mert azonnal megindul bennünk a vágy, hogy meg akarjuk védeni mindazt a gyönyörűséget, amit látunk, de nem tudok rá haragudni, hiszen én magam sem szeretném, ha eltűnnének gyönyörű madaraink, gombafajaink, megannyi rágcsáló és rovar.

Évezredekig az ember rettegett a vadállatoktól, manapság kevés hely van a földön, ahol ez nem fordítva van.
Ha az ember nem akarna minden területet a maga érdekei szerint használni, és legalább valamicskét meghagyna a természetnek, akkor semmi gond nem lenne.

Szépen és összeszedetten mesél arról, milyen károkat okozhat az erdő- és vadgazdálkodás, ha nincs egyetértés az egyes szakágak között, vagy hogy miért meggondolatlan döntés a profitorientált erdőtelepítés, de arról is, hogyan károsítja a hétköznapi ember a környezetét, s miért is hangsúlyozzák mindig, hogy ne térj le a kijelölt ösvényről. Ír arról, hogy az erdőben mennyi láthatatlan és csendes folyamat zajlik akkor is, amikor te megpihensz a zöldben és azt mondod "de jó ez a csend, hogy itt nincs nyüzsgés, mint a nagy városokban".

A fák gombákkal működnek együtt, szenet kötnek meg, fotoszintetizálnak, oxigént termelnek, s mindezek által az erdők Földünk legnagyobb klímaszabályozó rendszerét alkotják. Nélkülük sok állat- és növényfaj örökre eltűnne. Ráadásul, ha megbecsültségük hiánya, az ember szorgos tevékenysége kevés lenne, még a bekerülő invazív fajokkal is küzdeniük kell nap mint nap, így végezetül beláthatjuk, hogy igenis szükségük van ilyen hangokra, mint Zelei Anna, aki felhívja rájuk a figyelmet és cselekvésre szólít fel mindenkit.


Tudvalevő, hogy Magyarországnak 2010 óta nincs Környezetvédelmi minisztériuma, s ezzel olyan országokhoz lettünk hasonlatosak, mint például Tanzánia vagy Szomália. A nagy beruházások, és az álzöldítő programok csöppet sem segítik az erdők helyzetét, ahogy a lombsétányok, vagy a gombamód szaporodó turistaházak sem. Fel kell mérnünk azt is, mekkora terhet ró egyes helyekre népszerűségük, milyen mennyiségű látogatottságot kell elviselniük, mennyi szemét elhordására lehet szükség.

Anna igyekszik rengeteg ismeretet átadni, hogy egy korhadó rönköt se tartsunk a "tájkép elrontójának", lássuk meg, hogy fontos szerepe van az ökoszisztéma működésében, megannyi állat és növényfaj otthona lehet, míg végül eltűnik. Könyve utolsó fejezetében azt is taglalja, mi mit tehetünk a környezetünkért, és a fontosabb felmerülő fogalmakat is részletesen leírja.

Fontos tudni, hogy a kötetből származó teljes bevételt a magyarországi WWF-nek ajánlotta fel a szerző, tehát vásárlásunkkal tulajdonképpen egy jó ügyért olvashatunk!


Összességében az évem egyik legjobb olvasmánya volt, rengeteget tanultam belőle, s azóta nem tudok úgy elmenni semmilyen facsoport mellett, hogy ne jutna eszembe mindaz, amit leírt. Szerintem minden természetszerető polcán helye van.


Ültess fát, és olvass alatta!


Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!




Kiadó: Fekete Sas
Oldalszám: 232


Megjelenés éve: 2022
ISBN: 9786156168344


Fülszöveg:

Magányosan kering a Föld nevű bolygó a sötét végtelen űrben. Egyetlen van belőle, egyszeri és megismételhetetlen. Hátán hordja milliónyi lakóját; embereket, állatokat, növényeket, egyszerűbb és bonyolultabb teremtményeket. Mind-mind teszi a dolgát, ahogyan az eleve elrendeltetett miközben csak az ember gondolja mind körül, hogy ő áll az összes élőlény felett…
Drón ereszkedik lassan az erdő fölé, a zöldet pásztázza. Megkülönbözteti a fenyőt a lombhullatótól fiatal erdőt az időstől beteget az egészségestől, hőkamerájával látja a vadakat. Pontosan meg tudja mondai, hogy hol éjszakáznak a szarvasok, hol járnak a vaddisznók, jó volt-e a tavalyi makktermés és mekkora az idei szaporulat…
Ember és erdő. Csodálatra méltó lények, jelenlegi ismereteink szerint pótolhatatlanok. Az erdő kezdetektől fogva kíséri a Homo sapienst, segítségével óceánokon keltünk át, háborúkat nyertünk meg, teleket vészeltünk át, falvakat városokat építettünk. Társunk bölcsőtől sírig. Az ember átkozottul okos lény, jól tudja, hogy mennyire fontosak az erdők. De akkor miért haldokolnak? Miért vannak a 24. órában? Az erdő nem élet-halál kérdése. Annál sokkal fontosabb.

A WWF Magyarország ajánlja:
Az erdők napjaink környezeti válságának tükrei. A felpörgő klímaváltozás erdőket is alakító hatásairól egyre többet hallunk, ugyanakkor ritkán gondolunk arra, hogy az ember által előidézett drámai folyamat csak az egyik utolsó csepp a pohárban. Valójában évszázadok óta pusztítjuk, gyengítjük és alakítjuk át erdeinket, alig törődve a következményekkel. Miközben az erdők még így, leromlott állapotukban is felbecsülhetetlen értéket jelentenek számunkra.
Az erdőkért sokan aggódnak. Egy-egy tarvágás néha lakossági tiltakozásokat is elindít. Magyarországon a szűk erdész és természetvédő berkeken túl mégis kevesen emelnek szót az erdők hatékonyabb, országos szintű védelme érdekében. Zelei Anna kivétel, aki bizony szót emel, sőt tollat ragad. Páratlan lendülettel írja le gondolatait az erdők történetével, működésével, a létüket fenyegető kihívásokkal kapcsolatban. A sok összegyűjtött ismeretet remek fotókkal, sőt versekkel illusztrálja. Ajánljuk könyvét mindazoknak, akik szívükön viselik a hazai erdők sorsát, többet szeretnének tudni róluk és a rájuk leselkedő veszélyekről, vagy akár tennének is értük.

Dr. Gálhidy László
WWF Magyarország, Erdő programvezető

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése