Tade Thompson kisregénysorozatának első része, a Molly Southbourne halála tavaly levett a lábamról, ezért semmiképp nem akartam kihagyni a folytatást. Tucatnyi kérdésre kerestem a választ, de a második rész végére csak még több lett belőlük...
Figyelem! Az értékelésem spoilereket tartalmazhat az előző részre vonatkozóan, így kérlek ezt vedd figyelembe olvasás előtt (ha kíváncsi vagy, az első részről készült spoilermentes bejegyzésemet IDE kattinta olvashatod).
Az első kötet során megtudhattuk, ki is az a Molly Southbourne, s azt is, hogy egy meglehetősen különleges problémával éli az életét születése óta. Molly, ha bármikor vérét hullatja, abból egy tökéletes másolata, úgynevezett hemoklónja születik, ami minden esetben agresszívvá válva a lány életére tör. Főhősünk már egészen kicsi gyerekkorától megtanulja, hogyan vegye fel a harcot ellenük, hogyan iktassa ki őket, miképpen takarítson fel maga után, hogy meggátolja az újabb klón, azaz molly keletkezését, ha pedig minderre nincs lehetősége, kit értesítsen, hogy megmentsék a hátsóját.
Nincs olyan, hogy egy harc becsületes vagy aljas. Ez a különbségtétel a gyengékké vagy az alkalmatlanoké. Egyedüli célod a túlélés, amit csak úgy tudsz elérni, ha minden egyes összetűzésből győztesként kerülsz ki. Ha mindent felhasználsz a környezetedben, ha minden egyes mozgósítható izmodat beveted a célod érdekében, megszeged az összes esküdet, csalódást okozol a barátaidnak, homokot szórsz a szemekbe, de győzöl, és győztesként távozol. A szabályok betartását meg hagyd a sportcsarnokokban fellépő vándorszínészekre.
Molly felnőtt korára több tucatnyi gyilkosságon van már túl, de az számára sem volt világos egészen sokáig, hogy még a vele kapcsolatot létesítő férfiakat is úgymond megfertőzi, s a halálukat okozza a bennük tumorként fejlődő mollykkal. (Ebben a részben például James, az előző részből megismert orvos küzdelméről is olvashatunk pár fejezet erejéig, miként próbál úrrá lenni a mollyfertőzésen. Sajnos ezeket túlságosan elnagyoltnak tartottam, pedig volt benne potenciál.)
Hősünk az első rész végén úgy dönt, az ő lelkének már túl sok ez az egész, ezért egyetlen mollyt életben hagyva, s elmesélve neki minden fontos tudnivalót véget vet életének. A másolat kezébe adja a döntést, hogy átveszi az életét, és tovább él Molly Southbourne-ként, vagy úgy személyiséget talál ki magának...
A második rész során az első rész végén életben hagyott Másolat Mollyt fogjuk követni, aki egész végig egy identitáskereső hurokban marad. Mi teszi Mollyt igazi Mollyvá és nem csak mollyvá? Hogyan élhetne másképp, mint Molly Southbourne, ha birtokolja felmenője összes emlékét? Lesz-e ő valaha is teljes értékű lény, vagy mindig csak egy klón marad? Annyi biztos, ő már nem viheti tovább teljes mértékben az eredeti életét, hiszen másolatként sterillé válik, s az ő véréből már nem fognak új mollyk születni.
A felvetett kérdéskör kimondottan érdekes, a hangulat továbbra is borongós és feszült, tehát meglehetne benne minden, ami ahhoz vezet, hogy kimondjuk, brutálisan jó második rész született. Ellenben ezt nem tehetem meg, ugyanis számomra ez egy végtelenül csapongó és átgondolatlan történetnek hatott. Olvasás során felmerült bennem a gyanú, hogy Tade Thompson egészen egyszerűen nem találta ki előre a története vázát sem, nem hogy a végét, s nem tudja még, miképpen fogja végigvezetni a három részt, és hová is szeretne majd végül eljutni. Talán csak írta, ami eszébe jutott. (Viszont ebben a részben legalább már biztosan tudjuk, hogy korban a vasfüggöny idejében járunk, és azt is sejthetjük, hogy a történések hátterében vélhetően a szovjet hatalom áll.)
Véleményem szerint a második részből leginkább az érződik, hogy nem igazán tudja a szerző, mit is akar, ezért a lehető leggroteszkebb-bé varázsolja, s mindenféle undorító jelenetet kreál hozzá, hogy minél sötétebb lehessen. Abszolút bírom a weird fictiont, ha nem öncélú a testhorror vagy a megbotránkoztatónak szánt jelenetek, hanem van valami irányuk, merre is szeretnénk vele eljutni. Ezt azonban itt jelenleg nem éreztem, s amennyiben a harmadik rész értelmét adja a kirakósnak, mindenképpen elnézésért könyörgök majd.
Pedig a Molly Southbourne feltámadása érdekes ötleteket hozott be, többek között azt, hogy nem Molly az egyetlen, aki képes hemoklónokat létrehozni, hanem több kísérleti alany is létezik, mint például a lány, Tamara, akivel megismerkedik. Mollyval ellentétben azonban Tamara másolatai nem akarják őt sosem bántani, egy nagy, boldog családként léteznek. Másolat Molly persze kutatni kezdi, miért is lehetséges, hogy az ő klónjai agresszívek, míg a másiké békések?
Ó, te jó k*rva ég, most már hallucinálok is. Nincs elég ellenségem, ezért ki kell találnom még párat.
Egy ponton az is világossá válhat számunkra, hogy Tamara egy bizonyos szervezettel dolgozik együtt, s Mollyt, valamint korábban az édesanyját is csak felhasználták egy kísérlethez. Persze részletes múltidézést nem kapunk, így elég hiányosnak hatnak ismereteink a történet hátterét/kezdetét illetően. Igazság szerint nem érzem, hogy megválaszolták volna bármelyik kérdésemet, ami az előző kötet után bennem maradt, csak még többet generáltak. Már csak azt lenne jó tudni, hogy ez a szerző tudatossága, vagy annak tudható be, hogy még ő sem tudja, mit is akar.
Kimondottan azt érzem, hogy ennek a sorozatnak rendkívül jót tett volna, ha nem szabdalják fel falatnyi könyvecskékre, hanem Tade Thompson nekiül és szépen megírja az egészet egy nagy regényben. Sokkal több lehetősége lett volna arra, hogy kifejtse a gondolatait, a miérteket, a háttérben kattogó fogaskerekeket, vagy hogy legyen úgymond helye arra, hogy kifejtse a múltat. Sokkal többet szeretnék tudni magáról az egész helyzetet előidéző kísérletről, vagy éppen a tudományos(nak ható) magyarázatokra, mert jelenleg üresnek érzem.
Az első rész értékelésekor úgy éreztem, két kimenetele lehet a folytatásnak. Vagy őrülten jó lesz, és tartani fogja az első szintjét, vagy elbutul a dolog és mélyrepülést veszünk. Számomra a második rész hatalmasat zuhant az elsőhöz képest, rengetegszer kaptam magam azon, hogy ebben a nyúlfarknyi történetben is logikátlanságokat igyekszem kibogozni, s emiatt nem tudott annyira magával ragadni. Persze a folytatásra őrülten kíváncsi vagyok, mert most már tudni szeretném, hová fog kifutni ez az egész, Másolat Mollynak miért vannak hallucinációi, mit kezd a frissen alakult kis közösségével, s még megannyi mást is.
Összességében némileg csalódott vagyok, mert bár a hangulat itt is megvolt, a történetvezetés csapongó és összeszedetlen lett. Érdekes kérdéseket vetett fel, amit az én szám íze szerint nem részletezett eléggé, s ha nem szösszenetekként hozzák ki, hanem egy pazarul kifejtett regényben, sokkal ütősebb lehetne. Bízom benne, hogy a harmadik rész újra a kezdeti fényében fog majd tündökölni, s maximum elkönyvelhetem neki a szokásos sorozatbetegséget, ahol a második rész mindig gyengébb. Nagyon szurkolok, hogy a folytatás kellően ütős legyen. Ujjak keresztben!
A magány súlyos teher, ami folyton próbál
kétségbeesésbe taszítani.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 124
Eredeti cím: The Survival of Molly Southbourne
Megjelenés éve: 2022 (eredeti: 2019)
ISBN: 9789634199823
Fülszöveg:
Ki volt Molly Southbourne? És mit hagyott hátra? Egy kiégett pince. Egy vérrel írt név. Gyilkosságra emlékező testek, melyek közül egy életben maradt. És egy sor szabály, melyek többé nem érvényesek. Molly Southbourne életben van. Ha életben is akar maradni, akkor menekülnie és bujkálnia kell, folyton harcra készen. Vannak ugyanis emberek, akik emlékeznek rá: tudják, hogy micsoda valójában, és hogy miket tett. Néhányan élve szeretnék, mások holtan akarják látni. És mindegyiküknél ott rejtőzik egy-egy darabkája a lány fejében összeálló kirakósnak. Vajon Molly elmenekülhet előlük, vagy szembe kell néznie teremtésének véres múltjával?
Az Agave Kiadó jóvoltából megjelent Tade Thompson sötét, bizarr, paranormális sorozatának második kötete, a Molly Southbourne feltámadása, melyet nagyon sokan izgatottan vártak. Vajon választ kapunk az eddig felmerült kérdésekre, vagy még több titkot és rejtélyt tartogat a folytatás? Megtudjátok, ha négy bloggerünkkel tartotok, ha pedig a játékban is részt vesztek, megnyerhetitek a Kiadó által felajánlott példányt!
Mostani játékunkban az Agave Kiadó frissebb megjelenései közül szemezgettünk! Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a feladatotok pedig, hogy a kötet címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway
BLOGTURNÉ KLUB
04.14. Könyv és más
04.15. Booktastic Boglinc
04.16. Spirit Bliss Sárga könyves út
04.17. Sorok között
Mostani játékunkban az Agave Kiadó frissebb megjelenései közül szemezgettünk! Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a feladatotok pedig, hogy a kötet címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway
BLOGTURNÉ KLUB
04.14. Könyv és más
04.15. Booktastic Boglinc
04.16. Spirit Bliss Sárga könyves út
04.17. Sorok között
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése