Gunnar Garfors: Ahol csak a madár jár

Az ismeretterjesztő irodalom az egyik kedvencem, és kifejezetten élvezem mások utazós kalandjait olvasni. Általuk mindig új szegletét ismerhetem meg a világnak, s nem csak a tudásom bővül, de nyitottabb is leszek más kultúrák felé. Gunnar Garfors kötete az egyik legjobban várt 2023-as megjelenés volt számomra, és nem is csalódtam benne.

Gunnar Garfors norvég médiaszakember, író, világutazó, Guinness-rekorder. Ezek alapján olyan személynek képzelem, aki soha nem tud megülni a hátsóján, mindig a következő útján pörög az agya, és tényleg mindent látni akar a világunkból, még a legeldugottabb sarkából is. Persze, neki ehhez egy könyv nem elég, neki saját tapasztalatokra van szüksége, még akkor is, ha a legveszélyesebb helyekről beszélünk...

Az utazás státusszimbólummá vált, így az a szerencsés, ha izgalmasabb helyen jártál, mint a szomszédod, a főnököd és a testvéred. Vagy legalábbis ha drágább, egyedibb vagy menőbb szállodában aludtál, ha olyan lakást találtál az Airbnb-n, amitől mindenkit elfog a sárga irigység, vagy az elképzelhető legtöbb Michelin-csillagos étteremben fordultál meg egy hosszú hétvége alatt. Ha ez nem fér bele a büdzsébe, akkor legyenek az éttermek a Trip Advisor listájának elején, vagy a Google Maps csillagozott találatai között. És persze mindezt valós időben az Instán, a Twitteren, a Face-en vagy a Snapen, esetleg ezek valamely kombinációján célszerű vagy kell dokumentálni. Ehhez pedig wifi-kapcsolat vagy egy Armani-ing árához nem mérhető mobiladat-előfizetési csomag kell.

Írónk, az Ahol csak a madár jár című kötetében a világ 20 legkevésbé látogatott országát mutatja be nekünk közelebbről, ám azt is leszögezi, hogy ez nem útikönyv, s valóban érezni, hogy sokkal inkább azt szeretné megismertetni velünk, hogyan élnek embertársaink olyan földrészeken, amikről a legtöbbünk talán nem is hallott, vagy maximum akkor, amikor valamilyen negatív eseménnyel robbannak a médiában. Ebben a listában nem csak rejtett édenkertek, de szörnyű diktatúrák is helyet kaptak.

A könyv első 20 oldalán rögtön bedobja az olvasót a mély vízbe, s belekezd utazásetikai, környezetvédelmi és világpolitikai okfejtéseibe. Szerintem nem csak magát szeretné menteni, amiért sokat utazik repülővel, de másokról is levenné a terhet, hogy nem ennyivel fogja tönkretenni a világot, amíg a háttérben ennél nagyobb folyamatok zajlanak.

Rendkívül részletesen vezeti le mindazt, hogy utazásaival mekkora az ökológiai lábnyoma, de a statisztikák csúsztatása, vagy eltitkolása miatt valójában mennyire irreális képet is kap az átlagember a CO2 kibocsátásról. Az egyes országok különböző szabályozás alapján mérnek, ráadsául a katonai tevékenységek sehol nem számítanak (ami számítások alapján a teljes kibocsátásunk jó nagy részét fedezi), de azt is elmeséli, ha valamelyik ország zöldebbnek tűnik, megeshet, hogy csak papíron van úgy.

Ugyanakkor azt is szemlélteti, hogy az utazás manapság státusszimbólum, s a legtöbbünk csak arra vágyik, hogy menő helyekről jelentkezzen be az interneten. Gunnar ezzel szemben leginkább az emberi értékeket akarja megmutatni a világ hányatottabb sorsú helyein, ahol ugyanolyan gyönyörű strandokra lelhetünk, mint másutt, csak kevésbé kényelmesek, cserébe viszont magával az élettel találjuk szembe magunkat, nem pedig egy kreált valósággal. Felfedezhetjük, hogy sokszor a legegyszerűbb dolgok hordozzák a legnagyobb értékeket.

Én is észrevettem magamon, hogy jobban foglalkoztat az élmény közlése, mint a megtapasztalása. Előfordul, hogy alig készülök el valamivel, máris több időt fordítok arra, hogy kitaláljam, hogyan fogalmazzam meg a szöveget, hogy megfelelő összképet adjon. Időnként talán internetfüggővé is váltam, ami nem jó, mert a késztetés miatt, hogy minél hamarabb elmondjam, milyen szerencsés vagyok, hogy ezt vagy azt csinálhatom, valójában nem azt élem át, amiről eredetileg mesélni akartam.

A tartalmas felvezetés után belefog annak a 20 országnak az ismertetésébe, amit a fellelhető turisztikai adatok alapján a legkevésbé látogatnak a vállalkozó szelleműek. Érzésem szerint sem nem akar elriasztani tőlük, sem nem akar rábeszélni az utazásra, szimplán tényeket közöl, s azok általában azt sugallják, hogy az átlagos, kényelmes turista számára nem ezek lesznek a legkelendőbb úticélok (talán nem véletlenül). Viszont célja, hogy megismertesse velünk más emberek kultúráját, s hogy bemutassa, az emberi értékek ott is virágoznak, ahonnan csak negatív médiavisszhangot hallunk. Az ember mindenhol csak ember, s mindannyiunknak ugyanaz a célja: élni és boldognak lenni, bárhol is legyünk a bolygón.

Több alkalommal említi, hogy ezekben az országokban virágzik a korrupció az utca emberénél is, az infrastruktúra gyenge, sok helyen maximum 20 km/h-s tempóval lehet csak haladni, a helyi menetrendek erősen tájékoztató jellegűek, hiszen vele is előfordult, hogy egy 8 órásra tervezett hajóút valójában 40 lett, a bérautók és a szállások pedig hagynak maguk után kívánnivalót, mert ha már internetről ne is álmodjunk, azért vízről és áramról talán szeretnénk. Ezek miatt többször éreztem nála, hogy nem csak bátor, de egyenesen őrült, hogy ilyen kalandoknak teszi ki magát. Ugyanakkor nem rest bemutatni azt a megannyi értéket sem, ami ezekben az országokban fogad bennünket a gyönyörű természeti kincsektől kezdve a világ legjobb csokoládéjáig.

Kifejezetten sok érdekességet tudtam meg a különböző országokról, mint például, hogy Türkmenisztánban egy időben betiltották a fekete autókat (manapság már csak a fehér márványtól roskadozó fővárosban), de az autó rádiót, a nyilvános dohányzást, valamint az aranyfogakat, visszamenőleg is (igen, ezt pont azt jelenti, amire gondolsz! Au!). De mesélt arról is, hogy több országban kötelező az idegenvezető felfogadása, Szomáliában pedig még a fegyveres testőrség alkalmazása is. A Comoroe-szigeteken kizárólag rendőrségi engedéllyel szállhat gyors hajóra egy külföldi, Nauruban létezik egy Budapest hotel, Mauritániában pedig mindent a bőrszín szabályoz, s a ranglétra csúcsa csak a legvilágosabb bőrűeknek elérhető.

Útjai során rengeteg kedves, ambíciózus ember segítette, kalauzolta, s eközben beszámoltak az országuk helyzetéről, későbbi terveikről annak fellendítésére. Egy alkalommal rendkívül szívszorító volt az a párbeszéd, ami Gunnar, és a guineai Momo között zajlott:

- Ti, nyugatiak ne adjatok nekünk több pénzt! Jótékonysági szervezeteknek sem, mivel a nagy része úgyis bekerül a korrupció táplálékláncába. Ha segíteni akartok, gyertek ide, és indítsatok beruházásokat. Teremtsünk együtt munkahelyeket, és csináljunk Guineából turistaországot. Ne a korrupt politikusainkat támogassátok pénzzel!

Számomra egyébként a rengeteg élettörténet volt a legizgalmasabb, mint például a Salamon-szigeteki Edithé, aki exférje, és annak felesége halála után magához vette a gyerekeiket, így a sajátjaival együtt 9-ről kellett gondoskodnia egy meglehetősen szegény országban. De felkeltette a figyelmemet az említés szintjén felbukkanó Torbjørn is, aki Gunnarhoz hasonló világutazó, ám ő azt az elképesztő tervet eszelte ki még 2013-ban, hogy szintén bejárja a világ összes országát, de repülőgép használata nélkül, mindössze napi 20 dollárból gazdálkodva, eltöltve minden országban legalább 24 órát, mindenhová útközben beszerezve a vízumot is, s közben egyszer sem látogat haza. Thor úgy gondolta, erre mindössze 4 év elég lesz, de talán nem fog meglepni senkit, ha elárulom, hogy honlapja szerint már 10 éve úton van, s csak idén, 2023-ban fogja abszolválni az utolsó két országot. Eközben pedig mérhetetlen sok pozitív tapasztalata lett, a jelmondata pedig az, hogy "Az idegen egy olyan barát, akivel korábban még nem találkoztál."

Szerzőnk a beszámolóit rengeteg képpel tarkítja, olyannyira, hogy a kötet több, mint 100 oldala tartalmaz színes fotókat a különböző helyszínekről, ahol Gunnar járt, és többször azokról a helyi emberekről is, akiket megismert, s akik vállalkozásáról, vagy nagyratörő terveiről mesélt nekünk korábban. Gunnar nem titkolt célja az is, hogy megmutassa nekünk, a nyugati ember mennyire szerencsés és kedvezményezett helyzetben él, s hogy a világ más pontjain mekkora kihívásokkal küzdenek mások. Persze ettől nem lesz kisebb senki saját gondja, ugyanakkor mégis elgondolkodtató, hogy mennyire hálásak lehetünk mi, akik ezt a könyvet olvashatjuk.

A szamarak sűrűsége a kis jövedelem biztos jele. Ha valakinek nem telik benzines vagy gázolajos járgányra, fűvel üzemelőt vesz.

Olvasás közben azért azt is éreztem, hogy részben szeretné, ha ezek az országok fellendülnének, kiléphetnének a rabszolgaság vagy a diktatúra árnyékából, s a turizmus által jobb körülményeket teremthetnének maguknak, ugyanakkor azt sem rejti véka alá, hogy ha ez megtörténik, a legtöbb érintetlen paradicsom már nem lesznek olyan idilli, mint most.

Rendkívül tetszett a kötet felépítése, melyben a tájékozódást minden fejezet esetén térképpel segíti, valamint kis földrész ikonnal jelezi, pontosan melyik szakaszon is van az adott terület. Továbbá népességi, területi és turisztikai adatokat is közöl, mielőtt mesélni kezd. Többször találunk benne teljes, vagy akár kétoldalas képeket is, és minden ország ismertetőjének végén sok apróbbat, megjegyzésekkel.

– Van internetük? – próbálkoztam.
A telt asszony felnevetett, majd a további kunyhók felé vezető ösvényre mutatott.
– Nincs, de fantasztikusan szép a strandunk. Minek ide az internet?

Annyit azért jó tudni, hogy a kötet 2019-ben készült, s azóta már sok politikai változás következett be az egyes országokban, ám a szerkesztés során erre odafigyeltek, így a magyar kiadvány több helyen is megjegyzéseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a könyvhöz képest a jelenlegi állapot már más. Bár néhol feltűntek a szövegben figyelmetlen elütések, ennek ellenére is azt mondom, hogy hihetetlenül igényes. Nem csak a selymes, keménytáblás borítás, de a sokszáz színes fotó is elvarázsolt.


Összességében azt mondanám, hogy akit érdekel az utazás, a világ eldugottabb pontjai, az imádni fogja ezt a gyönyörű kötetet, de ne arra számítsunk, hogy ebből fogjuk megkapni a legközelebbi könnyed nyaralásunk úti célját. Itt a cenzúrázatlan valósággal találkozhatunk, s tanulhatunk olyan vidékekről, amiknek létezéséről talán még sosem hallottunk. Én csak ajánlani tudom, nekem az egyik legjobb élményem volt idén.

Semmi sem segít jobban hozzá az emberek, kultúrák, életfelfogások, a történelem, a nosztalgia és sajátos részletek megértéséhez, mint az utazás.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!

Kiadó: Cser
Oldalszám: 416
Eredeti cím: Ingenstad: på tur til verdas minst besøkte land

Megjelenés éve: 2023 (eredeti: 2019)
ISBN: 9789632787008


Fülszöveg:

Gunnar Garfors legújabb könyve a világ 20 legkevésbé látogatott országába kalauzolja el az olvasót. Bissau-Guinea, Mauritánia, Líbia, Türkmenisztán, Afganisztán, Kiribati, Nauru, São Tomé és Príncipe vagy Dél-Jemen – helyek, ahová az egyszeri turista nem jut el, a szerző mégis bejárta őket. Milyenek a mindennapok, hogyan élnek a hétköznapi emberek a Föld legeldugottabb vidékein, legyenek azok anarchiába süllyedt, állam nélküli államok, őrült diktatúrák vagy egyszerűen csak mindentől távol eső, alig megközelíthető apró szigetek? A norvég világutazó saját fotóival gazdagon illusztrált, élvezetes stílusban megírt műve elrepít oda, ahol tényleg csak a madár jár.
Gunnar Garfors (1975) médiaszakember, író és világutazó. Ez utóbbi minőségében több világrekord is fűződik a nevéhez, amelyeket persze nem tekint valódi utazásnak, „logisztikai” rekordoknak nevezi őket: 2012. június 18-án a brit Adrian Butterworth-szel együtt Guinness-rekordot állított fel azzal, hogy elsőként járt öt kontinensen ugyanazon a napon. Egy másik világrekordot 2014 szeptemberében döntött meg barátaival, Øystein Djupvikkel és Tay-young Pakkal, amikor 24 óra alatt 19 országot látogattak meg.

Szeretnél eljutni különleges helyekre, távoli kultúrákat megismerni és megpillantani a világnak olyan szegleteit, ahová csak kevesen jutnak el, mindezt anélkül, hogy repülőre kellene szállnod? Ha igen, akkor tarts négy bloggerünkkel, és ismerd meg velünk Gunnar Garfors különleges kötetét, az Utazás a világ legritkábban látogatott országaiban című könyvet, mely a Föld 20 legkevésbé keresett országába kalauzol el bennünket. Játssz velünk a nyereményjátékban, és nyerd meg a Cser Kiadó által felajánlott példányt!

Mostani nyereményjátékunkban a kötetben szereplő országokat keressük. Minden állomáson találtok egy-egy képet, a ti feladatotok pedig, hogy az ország nevét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ KLUB

05.06.   Könyv és más
05.07.   Utószó
05.08.   Booktastic Boglinc
05.09.   Hagyjatok! Olvasok!