Tade Thompson: Molly Southbourne öröksége

Tade Thompson kisregény sorozata az első pillanatban levett a lábamról. A Molly Southbourne ezer halála valami olyat adott, amire nem számítottam, s a véres borzongás mellett egy rendkívül izgalmas, és kreatív történet részesévé válhattam. Alig vártam, hogy a folytatásokat is kézbe vehessem.

Ha valaki megkérdezné, hogy szeretek-e sorozatokat olvasni, határozottan rávágnám, hogy nem. Főként azért nem, mert nincs türelmem éveket várni újabb részekre, s mire azok megjelennek, már réges-régen elfelejtettem az előzményeket. Másrészt azért nem, mert gyakran egy jó ötlet az első kötetre elegendő, aztán a színvonal meredek ívben kezd zuhanni.

S akkor, mégis miért olvastam el Molly Southbourne történetét? Mert az első rész rendkívüli izgalmakat sejtetett, s olvasás után azt is elmondhattam, hogy nem csak őrülten élveztem, de el is gondolkodtatott. Remek ötlet szökkent szárba Tade Thompson által, s tudni akartam, merre is tart ez a borzongató, véres, különös elbeszélés. Már akkor, az első rész értékelése során tartottam a befejezéstől, jobban mondva a továbbiak alakulásán, mert egy ilyen remek kezdés után vagy hatalmasat fut a story, vagy óriásit bukik...

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek vedd figyelembe, hogy ez a bejegyzés spoilereket tartalmaz az előző részekre vonatkozóan! Ha kíváncsi lennél, az első részről ITT, a második részről pedig ITT írtam korábban.

– Kérsz egy kis teát? – kérdezi Ann.
– Ne kínálgasd teával. Azért jött, hogy végezzen velünk – szólal meg Molina.
– Nem megölni jöttelek benneteket – veti közbe Tamara. – Elrabolni.
– Rendben, akkor elrabolni. Kérsz teát, vagy sem?
– Tejjel, cukor nélkül.

Nem árulok zsákbamacskát, én úgy érzem, ebben az esetben utóbbi kategóriába esik a Molly Southbourne öröksége. Ugyan már a második rész is csalódás volt számomra, hiszen összeszedetlennek és csapongónak tűnt, mégis úgy voltam vele, a befejezéssel még lehet rajta javítani, s maximum elkönyvelhetem a szokásos trilógiabetegséget, hogy a második rész szinte mindig a sorozat leggyengébb eleme. Sajnálatos módon azonban a harmadik kötet még annyit sem tartogatott számomra, mint elődje.

Némileg haragszom is Tade Thompsonra, hiszen véleményem szerint zseniális ötletnek állt neki, de gyanítom, fogalma sem volt, hogy a kezdés után miként is kéne folytatnia. Érzésem szerint nem volt meg előre a fejében, hogy miként fog alakulni az első kötet után a történet, csak útközben formálódott, így aztán nem bontotta ki eléggé a gondolatait.

Még mindig tartom, hogy ha ezt egy kötetbe sűríti a szerző, nem pedig három kötetre szabdalja, s mindezt rendesen kidolgozza, kifejti, átgondolja, akkor ez egy rettentő ütős regény lehetett volna, így viszont semmitmondóvá vált.

Bár a hangulat a harmadik részben is megvolt, mégis úgy éreztem 100 oldal elolvasása után, hogy nem történt semmi. Ez alapjáraton még nem is kéne annyira rossz legyen, kivéve, ha egy összesen 156 oldalas könyvről beszélünk... Számomra a befejezés sem volt katartikus, s egyetlen apró, eléggé kiszámítható csavart leszámítva nem is okozott élményt. No, de vessünk számot, hogy is jutottunk idáig!

Az első kötet során megismerhettük címadó szereplőnket, Molly Southbourne-t, aki egy furcsa "átok" következtében bármikor vérét hullatja, egy klónjával, úgynevezett mollyval találja szemben magát, aki agresszív, s az életére tör. Egészen hamar megtanulta, hogy nem sérülhet meg, ha pedig mégis elhagyja a vére a testét, szigorú fertőtlenítési szabályoknak kell megfelelnie, hogy ne szökkenhessen szárba új élet. Hatalmas nyomás helyezkedett a lányra, így a kötet végén öngyilkosságot követ el, s egy életben maradt mollyra bízza, hogy átveszi-e a helyét...

A második során már az új Mollyt követhetjük, aki megpróbál családias viszont kialakítani néhány életben maradt, megszelídített mollyval, s arról is kezdünk képet kapni, vajon mi okozta ezt a furcsa elváltozást, kinek volt érdekében ilyen ember létrehozása, és azt is megtudtuk, hogy Molly nem az egyetlen ember, akinek véréből klónok fejlődnek.

A harmadik részben a megmaradt, egységként funkcionálni próbáló mollykat követjük, akik egyedül, a maguk módján próbálnak túlélni. Ezt nehezíti, hogy időnként felbukkan egy-egy vérszomjas, gyilkos molly, az orosz titkosszolgálat, és egy régi ismerős is, akit eddig halottnak hittünk. A három különböző szálon futó cselekmény lehetőséget adott arra, hogy többet tudjunk meg Molly múltjáról, hogyan került édesanyja egy kísérleti programba, s miként alakult későbbi sorsuk.

– Egy gennycsomó után neveztél el minket – feleli Ann.
– A telefonkönyvből neveztem el magunkat, Mollyann.
– De a név az ujjakban és a lábujjakban lévő gennyet jelenti.

Mondhatnánk, hogy ez nem is hangzik rosszul, és igazából tényleg nem éreztem azt, hogy bűn rossz kötetet olvasnék, inkább csak azt, hogy gyenge, összecsapott, és mintha logikai csapdákba esne bele. A grandiózusnak gondolt lezárást is csak az utolsó pár oldalban intézi el, és az olyan csavarok, amik más kötetekben meghatnak a befejezések során, itt teljesen hidegen hagytak. Főként azért, mert nem volt mihez kötődnöm. Átrohantunk az összes történésen, nem fejtettünk ki semmit, nem mélyítettünk szinte semmit, csak egy kicsit kikerekítettük a múltbéli eseményeket, hogy kiderülhessen, hogyan indult útjára a klónprogram.

Csalódással tettem le a kötetet. Láttam benne a lehetőséget, a hangulatkeltés és az alapötlet mesteri, viszont a kivitelezés nem az igazi. Tudom, ne sírjak írói döntéseken, hiszen ő (?) ezt három kötetben álmodta meg, de még így is ráfért volna a jobb kidolgozás. A kezdetek után valami sokkal erőteljesebbet vártam volna, nem pedig egy langyos befejezést.


Összességében, aki egy remek alapötletű weird fiction-re vágyik, az mindenképpen vágjon bele a sorozatba. Szerintem ez egy igazán különleges, egyedi írás, ami egyszerűen kívánt volna egy kicsit több kidolgozást, hogy igazán ütős lehessen. Bár sajnálom, hogy számomra kevesebbet nyújtott a befejezés, a későbbiekben sem fogok elzárkózni az írótól, hiszen a kezdetek meggyőztek arról, hogy fantasztikus ötletekkel rendelkezik.

Az öregedés lehet, hogy bölccsé teszi az embert, de ízületi kopással is jár.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!

Kiadó: Agave
Oldalszám: 156
Eredeti cím: The Legacy of Molly Southbourne

Megjelenés éve: 2023 (eredeti: 2022)
ISBN: 9789635981052


Fülszöveg:

A történet véres befejezéséhez érkezett. Valahányszor Molly Southbourne vérzett, a véréből egy gyilkos született. Halálos másolatok, akik azért jöttek e világra, hogy elpusztítsák alkotójukat. Miután elérték céljukat, a biztonság és a béke reményében összefognak: az utolsó mollyk közös otthont építenek, abban bízva, hogy megszabadulhatnak örökségüktől, a múltjukat meghatározó gyilkosságoktól. Azonban Molly Southbourne vérében sötét titkok gyűrűznek, melyek egy szovjet laborban születtek azzal a céllal, hogy beszivárogjanak a vasfüggöny túloldalán található Nyugatra. Most pedig a hidegháborús kémgépezet maradéka szeretné ezeket a titkokat visszaszerezni. Ennek érdekében hajlandóak felfedni a holtakat, és elpusztítani a Molly Southbourne utolsó másolatait körülvevő, törékeny békét.

Az Agave Könyvek gondozásában megjelent Tade Thompson sötét, paranormális sorozatának zárókötete, a Molly ​Southbourne öröksége, melyben újabb komor és véres fordulatokat vesz hőseink sorsa. Tartsatok három bloggerünkkel, tudjátok meg ti is, hogyan ér véget a történet, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért!

Mivel Molly története szorosan kapcsolódik a vérhez, mostani nyereményjátékunk is a vér körül forog. Minden állomáson találtok egy-egy kérdést, a ti feladatotok pedig, hogy a helyes választ beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hol képződnek a vörösvértestek?

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ KLUB

05.22.   Spirit Bliss
05.24.   Könyv és más
05.26.   Booktastic Boglinc