Vannak azok a könyvek, amikről azt gondolom, nem nekem íródtak, mert éppen nem abban a zsánerben helyezkednek el, amit általánosságban forgatni szoktam. Pedig milyen nagyot tudok ezzel tévedni, és milyen jó élményektől fosztom meg magam általa. Pontosan ilyen volt az Ultramarin is.
Mielőtt Finy Petra ötödik felnőtteknek íródott regénye, az Ultramarin a kezembe került volna, csupán egyetlen mesekönyvét ismertem, így azzal, hogy milyen módon ír az érettebb olvasóknak, most találkoztam először. Általában nem a szépirodalom a fő csapásvonalam olvasás terén, mégis, időnként szeretek kilépni a komfortzónámból, s ezalkalommal úgy érzem, remekül döntöttem, hiszen az évem egyik legjobb könyvélményét kaptam általa.
Drága anyukám, hiába hagytad rám örökségül, hogy csendben kell hagyni mindent. Hogy tűrni kell, ha vernek. Tűrni kell, ha kiabálnak veled. Hogy tűrni kell, ha megcsalják az embert. Hogy tűrni kell a legtűrhetetlenebb dolgokat is, mert kiállni magadért félelmetes, mert nincs olyan, hogy magad, állandóan csak a másik van. Mert ezt láttad anyádtól, ő meg az övétől, hogy az élethez nem kell gerinc, hiszen lapos kúszásban is végig lehet élni. Vagy végighalottkodni.
Drága anyukám, hiába hagytad ezt rám örökségül, szép kis kincs, köszönöm, én ezt most tisztelettel kérem, visszautasítom, nekem ez az örökség nem kell, tagadjál ki akár, de én önmagam többet megtagadni nem fogom. Te veheted még a söröket apának, amennyit akarsz, te veretheted magad még, ahányszor akarod, te hagyhatod, hogy részegen magáévá tegyen, aztán józanul menjen a kis nőihez, te ezeket mind hagyhatod, de én nem fogom engedni, hogy eltiporjanak.
Ebben a kötetben a '60-as évek Magyarországára utazunk, s öt gimnazista fiatalt követhetünk a felnőttéválás, valamint az út- és identitáskeresés útvesztőiben. Kelemen, Belphégor, Gizi, Tömpe és Nina egy baráti társaságot képvisel, melynek viszonyai szövevényesek. Mély érzelmek, plátói szerelmek, életre szóló barátságok jellemzik, de felveti a fejét az árulás, a féltékenység, a halálfélelem is. A regény remekül leképezi a korszak sajátosságait, egyszerre nosztalgikus és tanító, kíváncsi és megértő. Szereplői gondjai a ma fiataljainak is sajátja, így nem csak azoknak adhat maradandó élményt, akik valóban megélték ezt az időszakot, hanem azoknak is, akik érdeklődnek iránta, s akik hasonló korúak, mint a főhősök.
A cselekményünk sok szempontból drámai, s minden karakternek megvan a maga küzdelme, a maga nehézsége amellett, hogy egy politikától terhes időszakban próbál túlélni. Nem csak az öt fiatal, de a hozzájuk szorosan kapcsolódó felnőtt szereplők is vágynak a szabadságra, s a maguk módján, szolidan igyekeznek lázadni, míg a rendszer igyekszik majd mindüket eltaposni.
Az egyik kedvenc részletem volt a regény során, hogy két főbb történetszálra bontotta. Egyrészt a fiatalokat követhetjük 1968-ban, másrészt, egy kezdetben titkos elbeszélőt egy katonai iskolában. Ez a szál lesz az, ami többször és sok szempontból tudja majd széttépni a lelket, s ami majd a legjobban elgondolkodtat, mi vajon hogyan cselekedtünk volna?
A fiatalok közül Kelemen az, aki a társaság összetartó kapcsa, ő a védelmező, akinek sokat megélt (és túlélt) édesanyja is a teljes banda szerető szülője próbál lenni, betöltve azokat a hiányosságokat, amiket a gyerekek otthon nem kaphatnak meg. Mindkettejüknek a kedves, védelmező attitűd okozza majd kis híjján a vesztét.
Belphégor (azaz Károly) egy érzékeny srác, igazi művészlélek. Ő általa kap majd értelmet a cím is, mely egy gyönyörű szimbólumként fogja átívelni az egész regényt, itt-ott előbukkanva az árnyak közül. A fiú folyamatosan küzd az érzéseivel és önmagával, hiszen egyrészről ezredesi rangú édesapja szigorának kéne megfelelnie, másrészt nehezen rejti el másságát, mely abban az időszakban még bűncselekménynek számított, ráadásul a baráti társaságot is felrúghatja plátói vonzalmával.
– Nem igazi férfi akarok lenni, hanem igazi ember.
Vele ellentétben Gizi az, aki lázad a rendszer és a társadalom normái ellen, miniszoknyát hord és minden fiúnak odaadja magát. Az ő magabiztosságát a nőiessége adja, ám a regény során egyre jobban fogjuk majd megkedvelni a sokat szenvedő lányt, s megértjük majd motivációit is a tettei mögött.
A társaság harmadik fiú tagja a nehéz sorsú Tömpe, aki alkoholista édesapja bántalmazásait pedánsságával igyekszik kompenzálni, s emellett pedig mély érzelmek fűzik a Gizihez. Ez a szerelem azonban apránként falja fel a fiút belülről, s pusztító indulatok bugyognak majd fel belőle a csalódottság és féltékenység hatására.
Végül, de nem utolsó sorban Nina, aki csehszlovákiából érkezik a magyar gimnáiumba, s általa fogjuk leginkább átélni azt a drámai történelmi és politikai vonalat, amit ez a korszak jelentett.
Rajtuk kívül persze lesznek majd itt olyan srácok, akik gáncsosai a társaságnak, de egy bámulatos irodalomtanár is, akiért majd a szívünk szakad meg. Nagy tettek várhatóak majd mindenkitől, ám hogy az a tett előre viszi kis társaságunkat, vagy inkább belerondít a közepébe, azt majd a leendő olvasónak kell felderítenie.
Lehettünk bármilyen csórók, bármilyen szerencsétlenek ebben a világban, a neveltetésünkre mindig büszkék voltunk. Még a legrongyosabb napjaink közepette is. Hiszen nincs olyan igazából, hogy osztályegyenlőség, ezt te is jól tudod. Csak a családi múlt van, családi fájdalom, és ezekkel a családi fájdalmakkal játszadoznak a különféle korok politikusai. A mi fájdalmainkon zenélnek, a traumáinkat pengetik. A hozott családi anyagból pedig senki nem tud mást építeni, mint amit a malter enged. Vályogból, ugyebár, nem lesz kastély. De kastélyból se vályog.
Olvasás közben gyakran írok magamnak jegyzeteket. Hol felbugyogó érzelmekről, gonolatokról, máskor fontos momentumokról, amire emlékezni szeretnék. Az Ultramarin olvasása során azt pötyögtem le, hogy “Széttépi a lelket, aztán szép szavakkal és nosztalgiával balzsamozza be.”
Petra annyira gönyörűen és érzékletesen ír, hogy mi magunk is résztvevői leszünk a sodró eseményeknek. Egyszerre szorul el a torkunk, amikor a kis társaság valamely tagját keserűség, fájdalom, vagy bántás éri, együtt szurkolunk majd, hogy a szerelmesek egymáséi lehessenek, együtt félünk majd az elnyomó rendszertől, és annak képviselőitől, s együtt törünk meg mindez alatt.
Ugyan eddig méltatlanul mellőztem a szerző felnőtteknek szóló regényeit, abban biztos vagyok, hogy a későbbiekben ez nem így lesz. Páratlan élményt kaptam általa és nem szeretném mindettől megfosztani magam a jövőben.
Összességében nagyon szerettem ezt a szívszorító történetet, mely egyszerre szól szerelemről, barátságról, árulásról, felnőtté válásról, döntéseink súlyáról, a hozott és örökölt transzgenerációs problémákról, s az élet megannyi szép és csúf velejárójáról. Egyszerűen csodálatos!
A legnagyobb férgek között is meg lehet maradni embernek, ha úgy akarod. Csak akarnod kell.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 304
Megjelenés éve: 2024
ISBN: 9789635685455
Fülszöveg:
A tizennyolc éveseké a világ, még akkor is, ha azt mások éppen kiforgatják a sarkaiból. Prágába bevonultak a tankok, Magyarországon életbe lépett az új gazdasági mechanizmus. Virágzik a zenei klubélet, a szexuális szabadság egyre erősebb. A Coca-Cola már kapható, minden fiatal farmerben akar járni, és Beatlest hallgat. A rövid szoknya, hosszú haj és a nyugati zenék fémjelzik a fiatalok lázadását.
Él Budapesten három, érettségi előtt álló fiú és két lány. Szétfeszítik őket a hormonok, de összetartja a csapatot a barátság. Közülük valaki a rendszer kegyeltje, valakinek rejtőzködnie kell, de még a rendszer kegyeltjének is van egy súlyos titka. Az események pedig megállíthatatlanul sodorják az öt fiatalt a drámai végkifejlet felé. Finy Petra legújabb regénye megrendítő módon mesél szerelemről és barátságról 1968-ban.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése