Hayley Campbell kötete a legizgalmassabb az utóbbi időben azok közül, amik a kezem ügyébe kerültek. Olyan emberekről készített interjúkötetet, kiknek mestersége a halál, s arra keresi a választ, hogyan viszonyul a társadalom a halálhoz, s miként viselik a mindennapokat azok, akikre áthelyezzük az ezzel járó terheket. Érdekes, kíváncsi, őszinte és egyben megrendítő.
A halál a legtöbbünk életében tabu, s mint ilyen, tucatnyi kérdést vethet fel a kíváncsi emberekben, amikre sosem kapnak választ. Morbidnak, gusztustalnnak, nem kívánatosnak érezzük, hogy egy elmúlt testtel foglalkozzunk a gyász és a temetés területén kívül, miközben sokkal több van ebben a témában, mint hogy porrá leszünk, s csak az emlékek maradnak utánunk. A társadalom reakciói által már korán megtanuljuk, hogy a halál valami olyasmi, amitől félni, óvakodni kell, s jobb nem is tudomást venni róla addig, míg nem muszáj. Hayley Campell azonban nem akar félni, többet akar tudni, s ebben segít nekünk is könyvével.
A világ tele van olyan emberekkel, akik megmondják, hogyan érezz a halállal és a holttestekkel kapcsolatban, és én nem akarok közéjük tartozni - nem akarom megmondani neked, hogyan érezz bármivel kapcsolatban, csak azt szeretném, hogy gondolkodj el rajta.
A szerző gyerekkori kíváncsiságát kielégítendő, magához ragadta tollát és jegyzetfüzetét, s újságírói vénáját megcsillogtatva kötetbe szedte nekünk mindazokat az interjúalanyokat, akik mindennap a halállal foglalkoznak. Beszélget majd temetkezési vállalkozóval, anatómussal, hóhérral, hamvasztóval, sírásóval, bűnügyi helyszín takarítóval, katasztrófák utánai személyiség azonosítóval, gyászkezelő bábával, boncmesterrel, s még sok mással. Célja, hogy megtudja, miként viszonyul a halálhoz a társadalom, s mindazok, akikre átteszük mindennek a terhét.
Mindannyiuknak megvan a saját motivációja abban, hogy miért pont azt a szakmát űzi, amit. Valaki a tudományos és orvosi fejlődést szeretné elősegíteni, más az itt maradt hozzátartozóknak szeretne segíteni, vagy valamint megtartani elhunyt szerettükből. Megint más Isten akaratát teljesíti, s van olyan is, aki egyszerűen csak üzleti lehetőséget látott abban, hogy kitölt egy piaci rést szolgáltatásával. Ám az egyiküknél sem kérdés, hogy a munkájuk megterhelő, s egy ponton még a sokat látott újságíró is megtörik, s a tapasztalást soha többé nem tudja elfelejteni...
Campbell kötete azért zseniális, mert nem akar megbotránkozattó, vagy hatásvadász lenni, egyszerűen csak folyamatokra kíváncsi, valamint az emberekre, akik végrehajtják ezeket, s mindig az árnyak között mozognak. Azokra, akik észrevétlenek, és szinte senkinek nem jutnak eszébe, mégis, akik nélkül rengeteg területen megállna az életünk, fejlődésünk, s az a kényelmes tudatlanság, amiben létezhetünk.
Minden interjúalany rendkívüli tisztelettel bánik a halottakkal, a tudományos célokra felajánlott testekkel foglalkozók nagyon hálásak azoknak, akik ilyen óriási adománnyal szolgálnak, s mindenki másban is ott van az a mérhetetlen alázat, amivel a halálhoz állnak. Minél tovább lapozunk, az olvasó annál inkább kezd felülemelkedni a kezdeti szorongáson, kezd hozzászokni a témához, megbecsülni azt a rengeteg kemény, sokszor mocskos munkát, amit ezek az emberek a többiért tesznek. Átérzi azt a vágyukat, mellyel valójában adni szeretnének a társadalomnak, és megérti mekkora megbecsülésnek kéne örvendeniük.
Nicktől megtudom, hogy amikor meghalsz, fantasztikusan nézel ki. Minden feszültség eltűnik az arcodról, a ráncok felszívódnak, több év aggodalma és fájdalma válik semmivé egyetlen szempillantás alatt. Még az arcszíned is egészségesebbnek tűnik.
A kötet rengeteg érdekességgel ismeretetett meg, s olyan foglalkozások belső működéséről olvashattam, amiknek a létezéséről sem tudtam. Persze sokukról értesülünk valamiképpen, de fel sem fogjuk, hogy amikor a híradóban bemondják, hogy egy kataszrófának x áldozata volt, akkor azokat az elhunytakat valakinek személy szerint azonosítania kell, akár több napnyi nem alvás árán, vagy éppen apró darabok között kutatva.
Sosem gondoltam arra, hogy létezik halotti maszk készítő, aki a halál után lenyomatot vesz az arcról, és szobrot készít az elhunytról, de arra sem, hogy mivel jár egy bűnügyi helyszín teljes feltakarítása. Arról sem elmélkedtem soha, hogy a halálos ítéletek végrehajtóira milyen lelki terhek nehezednek, vagy arról, mivel jár a modernkori balzsamozás folyamata. De eszembe sem jutott soha, hogy vannak, akik lefagyasztatják a testüket, abban reménykedve, hogy a jövőben majd fel tudják őket támasztani, ahogy az sem, hogy ki könnyít azoknak az édesanyáknak a lelkén, akik a szülés után nem egy mocorgó csöppséggel térnek haza, hanem csak a nagy ürességgel.
Összességében bámulatos volt a sok érdekes történet, életút, és ezek a különleges, választott foglalkozások. Nem mondom, hogy helyenként nem szorult el a torkom olvasás közben, vagy nem terhelte meg a gondolataimat, lelkemet, és azt sem, hogy átsuhantam rajta, hiszen hosszú hetekig, apránként emésztgettem. Ennek ellenére csöppet sem bántam meg, hogy elolvastam. Rendkívül mély tiszteletet érzek mindenki iránt, aki elhunytakkal foglalkozik, s a társadalom többi tagjának könnyíti meg ezzel mindennapjait. Elképesztőek mindannyian.
A halál az élet része. Ez is olyasvalami, amin át kell esnünk.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 296
Eredeti cím: All the Living and the Dead
Megjelenés éve: 2024 (eredeti: 2022)
ISBN: 786156662095
Fülszöveg:
Ebben a mélyen megindító és figyelemre méltó könyvben Hayley Campbell újságíró a társadalom halálhoz való viszonyát, és azok életére gyakorolt hatását vizsgálja, akiknek munkája a halálhoz kapcsolódik. Ha rájuk ruházzuk át ezt a terhet, mert nekünk túl sok lenne – teszi fel a kérdést a szerző –, ők hogyan birkóznak meg vele? Vajon a halállal való közvetlen szembenézés csökkentené a félelmünket?
A szerző gyerekkori kíváncsiságából merítve találkozik balzsamozókkal és egy egykor a halálsoron dolgozó hóhérral, tömeges halálesetekkel foglalkozó nyomozóval és egy gyászkezelő bábával. Beszél sírásókkal, akik már saját sírjukat is megásták, és interjút készít egy férfival, akinek a munkája megtisztítani a bűnügyi helyszíneket. Campbell éleslátó és őszinte interjúiban olyan dolgozóknak teszi fel a kérdést, akiknek mestersége a halál: vajon megváltoztatja az embert a halállal való napi kapcsolat? És vajon nem veszítünk-e el valami létfontosságút azáltal, hogy a halált rejtve hagyjuk?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése