Linn Skåber sorozatát sokáig kerülgettem, de amikor a 2024-es év elején harmadmagammal belevágtam az olvasásába, éreztem, hogy nem kellett volna ilyen sokat várnom vele. Jogos volt az a megannyi méltatás, amivel a környezetem illette, s most már én is be kell álljak ebbe a sorba.
Ha valmi jó, akkor jó
Annyiszor hallottam már azt az érvet, hogy ha valamiről mindenkitől csak jót hallasz, az biztosan csak hazugság lehet. Miközben lehet, hogy az a valami egyszerűen csak tényleg nagyon jó! Az évek alatt nagyon sokszor találkoztam Linn Skåber monológos sorozatával, s minden ismerősöm csak pozitívan nyilatkozott róla. Fel is került hamar a várólistámra, de aztán rettentő sokáig halogattam, s mindezen csak az változtatott, hogy nyertem egy példányt A szívem egy bezárt bódé-ból, ami aztán annyira megtetszett egy közös olvasás során, hogy befejezése után azonnal megrendeltem a sorozat további két kötetét is.A történetről röviden
Ebben a kötetben 24 hosszabb-rövidebb írást kapunk, melyek mindegyike ahhoz a generációhoz kötődik, mely már megette kenyere javát, s inkább már a levezetésben jár, mint hogy hosszú évek álljanak még előtte. Megváltozott körülmények között kell helyt állniuk, legtöbbjüknek kirepültek már a gyerekei, vagy éppen egyedül maradtak válás vagy haláleset miatt. El kell fogadniuk, hogy már nem képesek annyi mindenre, mint korábban, hogy az élettapasztalatukkal bár segíthetnének, nem mindig kíváncsiak rá mások, vagy hogy a legtöbbek számára olyan életkorba léptek, ahol automatikusan láthatatlanná válnak. Sok esetben kerül terítékre a környezettükkel, fiatalokkal való viszonyuk, miképpen simulnak bele, vagy éppen esnek ki a társadalomból. Pont, mint az életben, embere válogatja majd, ki hogyan küzd meg az öregedéssel, elmúlással.Küzdeni kell tehát a magánnyal, az elmúlással, a fogyatkozó baráti társasággal, a mellőzöttséggel, a múlt hibáival, a kihagyott lehetőségekkel, s választhatnak, hogy ezekbe belesüppedve éljenek, vagy használják ki még azt a kicsi időt, ami megmaradt, s élvezzék, amennyire csak lehet.
Belekóstolhatunk tehát abba az érzésbe, ami mindazokra vár, akik lesznek olyan szerencsések, hogy megéljék ezt a kort, s talán egy kicsit elnézőbbek, kedvesebbek, megértőbbek lesznek majd, ha legközelebb bizonytalanul topogó idős hölgyet látnak a szupermarketben, vagy épp magából kikelve ordítozó, de csak a tehetetlenségét elfojtani kívánó bácsit látnak. Mindezek mellett azonban remek humorral is találkozhatunk a lapokon, mely rendkívül kiegyensúlyozottá teszi, a felbukkanó témákat pedig emészthetőbbé.
Véleményem
Azt kell mondjam, ez a sorozat számomra egy kicsit hullámzó volt. Míg a tinikori történeteket nagyon szerettem, mind szövegileg, mind képi világában, addig a felnőttkori monológokat, melyeket a Ma négykézláb akarok járni című kötet rejt, azokat már kevésbé. Ez utóbbinál hiányoltam egy kevés optimizmust, legalább egy-két résztvevőtől, mert számomra így túl keserűnek hatott. Félreértés ne essék, remek könyv ez is, de kevésbé éreztem tőle a bugit, továbbá a rajzai sem voltak az én véleményem szerint annyira jók, mint elődjéé. Némileg félve álltam hát neki az időskori írásoknak, viszont hamar rájöttem, hogy ez megint annyira magával tud ragadni, mint a fiatalkoriak. Több novella is megfogott, például az, amelyikben egy idős férfi mesél magáról a buszon egy fiatalnak, s ezzel megváltoztatja annak életét, valamint igazán szívbemarkolónak éreztem azt, amelyben egy néni mindent megkaphatna fiától, de amikre igazán vágyik, azokat nem lehet mevásárolni... Remek szövegek kerültek ebbe a kötetbe is, de úgy gondolom, ebben az esetben is leginkább az az egy-egy mondat ütött a legjobban, amik külön 1-2 oldalas illusztrációk mellett kaptak helyet. Ezek azok, amik egy kép mellett annyi érzést, bölcsességet, fájdalmat, s megannyi mást tudnak közvetíteni, mint ami időnként egy regényben sem fér el.
Összességében
Nagyon szerettem ezt a sorozatot, és ezt a kötetet is. Sosem szoktam azzal dobálózni, hogy "Ezt bizony mindenkinek el kellene olvasnia!", mert a legtöbbször szerintem kontraproduktív, viszont nagyon melegen ajánlom ezeket a történeteket, mert általa egy kicsit jobban megérthetünk másokat, képes érzékenyíteni, vigaszt nyújtani, felkészíteni, s még megannyi mást. Zseniális sorozat, Lisa Aisato rajzaival pedig egyenesen tökéletessé válik.Ateista vagyok. Hála Istennek.
Oldalszám: 248
Eredeti cím: Til oss
Megjelenés éve: 2022 (eredeti: 2021)
ISBN: 9789635095940
Fülszöveg:
A magyar olvasók körében is népszerű norvég írónő, Linn Skåber érzékeny a generációkat foglalkoztató problémákra. A szívem egy bezárt bódé című kötetében a kamaszok világában mártózhattunk meg, a Ma négykézláb akarok járni címűben pedig a felnőttkor, a középgeneráció kaleidoszkópját mutatja meg. Linn ezúttal az idősebb nemzedék örömeit, bánatait, ünnep- és hétköznapjait kívánja láttatni és éreztetni az olvasókkal.
Interjúkat készített, megfigyelt, átölelt és írt. A szövegeket melegség, humor, bölcsesség, bánat, boldogság, poétika hatja át – és legfőképpen mély érzelem meg finom rezdülés.
Linn Skåber egyedülálló stílusa és Lisa Aisato ecsetvonásai révén az idősebb emberek és a sorsok átélhetően jelennek meg az olvasó előtt. És ki ne szeretné megismerni az idősek gondolatait és tapasztalatait, hogy számot vethessen saját életével, és jobban megismerhesse önmagát?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése