Sosem olvastam még David Almondtól, ez volt az első találkozásunk, de oly pozitív tapasztalatokkal távozom, hogy biztosan később is útba fogom ejteni. Angelino Brown története egy igazán kedves és aranyos mese egy zsebangyalról, aki keresi önmagát, és a helyét a világban. Szerencsére csupa jóindulatú ember körébe csöppen, s mi is hamar megkedveljük majd az apró szerzetet.

Volt már szerencsém olyan olvasóhoz, aki szerint egy bizonyos életkor felett csak adott műfajt illendő olvasni, ezzel is biztosítva komoly, felnőtt mivoltunkat. Mondanom sem kell, hogy a belső gyermekem sikítva akart tiltakozni, s nem csak azért, mert neki szüksége van a mesékre, hanem azért is, mert a felnőtt generáció felelősségének tartom, hogy mit adunk a cseperedők kezébe, mivel neveljük, tereljük őket abba az irányba, amit megfelelőnek tartunk. Éppen ezért sem szégyellek soha meséket is olvasni, főleg, hogy nekem is jólesnek. :)


Bert meglehetősen utálja a munkáját. Bár fiatal korában minden vágya volt a buszvezetés, mára megcsömörlött az emberektől, a monotonitástól, és folyton csak zsörtölődik. Szeretne mielőbb nyugdíjba menni, hogy megszabaduljon mindettől, ám az egyik útja során valami váratlan történik vele. A mellkasa tájékán furcsa bizsergésre lesz figyelmes, s azonnal arra gondol, szívrohamot fog kapni itt a járat kellős közepén, ám a meglepő érzés valójában egész másnak köszönhető. Bert ugyanis egy aprócska kisfiút, egy angyalt talál a zsebében.

Mesénk középpontjába a Bert által elnevezett angyalgyermek, Angelino kerül, aki eleinte nem beszél, nem repül, az viszont gyorsan kiderül rüla, hogy rendkívül édesszájú, és igen gyakran szelel az alfele. A mosolygós, pirospozsgás kisfiú hamar belopja magát mindenki szívébe, ugyanúgy Bert és felesége, Betty közeli barátainak, mint az iskola gyerkőceinek, ahol Betty dolgozik. Bert egyre jobb kedvvel kezdi a napjait, mióta Angelino is része, ráadásul a gyermek is gyorsan fejlődik, s nem csak beszélni és repülni kezd el, de mintha minden nappal egy kicsit nagyobbra is nőne. Azonban vannak gonosz emberek, akik el akarják őt kapni és jó pénzért eladni...


Bár bőven kinőttem már az ajánlott korosztályból, mégis élvezettel forgattam ezt a könyvecskét. Egyrészt az egyszerűsége mellett végtelenül aranyos, s egy nehezebb olvasmány után balzsam volt a lelkemnek. Másrészt előhozza a gyermeki ént, amikor még mi is minden étkezésre sütit akartunk enni vaníliasodóval, amikor az önfeledt játéknak semmi nem szabhatott gátat, s amikor nevettünk, ha valaki pukizott (Angelinonak pedig elég gyakran szelel az alfele).

Angelino Brown története főként a kisiskolásokat szólítja meg, az ő élethelyzetükbe csöppenünk bele, hiszen Angelino maga is iskolába fog járni, megismeri a többi kisgyermeket, tanárokat, szívja magába mindazt a végtelen tudást, amit a felnőttek szeretnének rábízni. A többi gyerek nem csak ámul rajta, de hamar be is fogadják , s játékaikat is úgy alakítják, hogy az aprócska angyal is része lehessen. Persze, mint minden olyan helyzetben, amikor valami, vagy valaki eltér az átlagostól, itt is lesznek olyan emberek, akik képtelenek lesznek megbirkózni azzal, ami egy kicsit is furcsább, és lesznek olyanok is, akik nyitottan szemlélődnek, s számukra nem is kérdés, hogy miként viszonyuljanak egy hirtelen felbukkanó angyalgyermekhez.


Jóleső történet ez, mind felnőtteknek, mind gyerekeknek egyaránt, melyet a kisebbek önállóan is olvashatnak, de úgy gondolom, együtt olvasva még szórakoztatóbb lesz. Szól ez a mese elfogadásról, családról, bajtársiasságról, de egy pici részében helyet kap a gyászfeldolgozás, a gyermektelenség, az emberi gyarlóság is. Bátran ajánlom, ha egy aranyos mesére vágysz, és szívesen megismernéd ezt a folyton pukkantós, csalafinta kisangyalt.

Kiadó: Pagony
Oldalszám: 232
Eredeti cím: The Tale of Angelino Brown

Megjelenés éve: 2024 (eredeti: 2017)
ISBN: 9789635877553


Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Te hiszel az angyalokban? Mert Bert és Betty Brown igen. Bert, a mindig morcos buszsofőr felfedezett egyet az ingzsebében, akit befogadtak, és Angelinónak neveztek el. Angelinót mindenki hamar megszereti, legfőképp a gyerekek az iskolában, ahol Betty dolgozik.  
De nem mindenki jó szándékkal közeledik az angyalhoz. Egy titokzatos, fekete ruhás figura ólálkodik az iskola körül, és valószínűleg nincs egyedül. Sikerül Angelinót megóvnia a gyerekeknek? Vajon az angyal tényleg olyan gyámoltalan és elveszett, mint elsőre tűnik?