Habár Heather Fawcettnek van egy népszerűbb sorozata is, nekem mégis az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye volt az első találkozásom a szerzővel. Előzetes felméréseim alapján minden megvolt benne a csodaszép borítón túl, ami számomra kedvelhetővé tehet egy írást, hiszen tele van macskákkal, varázslással és egy izgalmas fantasy világgal. Én voltam a legjobban meglepődve azon, hogy az év olvasmánya helyett az év csalódása díjat zsebelte be.

A történetről röviden

Agnes Aubert egy különös Montreal lakója, ahol a mindennapok részét képezik a varázslók és azok összetűzései. Ez utóbbinak köszönhető, hogy a menhelyként is funkcionáló otthona lakhatatlanná válik, újat pedig nem könnyű találnia 50 szőrgombóccal a hóna alatt. Amikor valaki végre szívesen látja őket bérlőként, minden rossz előérzetét félretéve kezet ráz az üzletre. Hamarosan azonban rá kell jönnie, hogy a híres Boszorkánykirály, Havelock Renard birodalmába csöppent, aki néhány éve már majdnem elpusztította az egész világot...

Agnes egyetlen életcélja, hogy minél több macskát szedjen össze az utcákról, s azoknak kultúrált keretek között új otthont biztosíthasson. Küldetéstudata még a listák és péksütemények iránti rajongásánál, valamint húga iránti szereteténél is nagyobb. Azt azonban mégsem tudja egy idő után jó szemmel nézni, hogy a varázslók csak úgy ki-be járkálnak az otthonában, emiatt pedig még a rendőrség célkeresztje is rá irányul. A pohár akkor telik be végképp, amikor Havelock testvére tör az életükre, hogy megszerezzen valamit, amiről mindenki azt állítja, nincs is nála. Agnes kénytelen a sarkára állni, és kézbe venni a dolgokat, hogy kielégíte egy gonosztevő leghőbb vágyát, s ezzel egyidőben megvédje kiskedvenceit is.

Véleményem

Ugyan megvolt benne minden, ami ígéretes olvasmánnyá tehette volna, mégsem sikerült barátságot kötnünk. Mivel a gyász is a felvonultatott témái között van, sokkal több érzelemre, vívódásra, lelki utazásra számítottam, ehelyett egyetlen jelenetet leszámítva teljesen üres maradt. A varázsvilágot éppen csak megkapargatta, pedig sokkal jobban kifejthette, felépíthette volna. Mindenből épp csak annyi ízelítőt kapunk, ami éppen elég ahhoz, hogy tovább gördítse az elbeszélést, de ebből kifolyólag alig van történés a kötet jó háromnegyed részében.

Számomra minden karakter csupán egy porhüvely volt, néhány erősebb jellemzővel, de kiaknázatlanul hagyva, s jóval fiatalabbnak érzékeltem őket a viselkedésük alapján, mint hogy mindkettő túl legyen már a harmincon. Nem éreztem bennük igazi érzelmeket, ezáltal a szerelmi szál is távol maradt tőlem. Mintha csak bele lenne kényszerítve ez a vonal, mert az olvasók vélhetően vágynak egy kis szikrára a főszereplők között, de valójában nem tudta jól felépíteni a történet során az alakuló szerelmet, hogy később majd hihetővé váljon. Az egész légiesen könnyű, de számomra már túlságosan az. Annyival többet mutathatott volna meg a szereplőkből, a világból, vihetett volna bele több érzelmet, de minden és mindenki csak díszlet maradt a cuki macskákkal egyetemben.


Ugyanitt kell tennem egy rövid kitérőt a fordítással kapcsolatban is, ami alapjáraton egyébként megfelelően gördülékeny, azonban a regény végére már eret akartam vágni a "fenevad" kifejezéstől, ami 18x szerepel benne (igen, megszámoltam), s nem csak a macskákra, hanem még a szerencsétlen ezüstös pikkelykére alkalmazva is, mely lény mindössze annyit tud felmutatni, hogy évmilliók óta létezik. De ennyi. Elgondolkodtam, hogy mégis mi indokolt ilyen mennyiségű fenevadazást? Vélhetően ez is közrejátszott abban, hogy egy idő után már nagyon fanyalogva olvastam ezt a kötetet, és alig vártam, hogy a végére érjek.

Összességében

Aki szereti a könnyed történeteket a cozy fantasy műfajában, és/vagy a macskákat, az biztosan imádni fogja ezt az írást is, én azonban sajnos nem tartozom bele ebbe a csoportba. Egyéni defekt, hogy sokkal szívesebben olvastam volna még a világról, háttérről, a varázslásról, a varázslók helyzetéről a társadalomban, s még megannyi másról. Gyanítom, túl nagy elvárásokkal ugrottam neki az olvasásnak, de azt hiszem Heather Fawcett nem győzött meg arról, hogy más könyveit nagyobb élvezettel fogyasztanám. Kár érte, hiszen az alapötlet remek volt.

Kiadó: Agave
Oldalszám: 352
Eredeti cím: Agnes Aubert's Mystical Cat Shelter
Megjelenés éve: 2026
ISBN: 9789635984916


Fülszöveg:

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben.

Agnes Aubert világát a listák tartják egyben. Ezek segítették át férje halálán, és most, a macskamenhelye vezetőjeként is úgy érzi, aprólékos szervezettsége az egyetlen dolog, ami megóvhatja a rá bízott cicákat – köztük Őfelségét, Sikolyt és az édes, öreg Thoreau-t – a teljes káosztól.

Amikor azonban kénytelen átköltöztetni a menhelyét, Agnes hamar rájön, hogy az új üzlethelyiségben valami nagyon nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat.

Agnesnek esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül.

Hogy megvédje a menhelyet, vajon Agnes képes lesz-e félretenni a kényelmes rendet, és beengedni egy kis káoszt az életébe? Netán megengedni magának, hogy újra szeressen? Hamarosan ugyanis kiderül, hogy nem csak a megmentett cicák kaphatnak második esélyt.