H. G. Wells: Dr. ​Moreau szigete


Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy a lehető legtöbb könyvet szeretném elolvasni az 1001 könyv listáról, H. G. Wells, Dr. Moreau szigete című regénye pedig pont szerepel a felsorolásban. Persze nagy valószínűséggel enélkül is a kezem közé került volna, mert a legfrissebb kiadása nem csak megnyerő külsővel, de egyedülálló beltartalommal bír Németh Gyula illusztrációinak köszönhetően.

Kezdjük ott, hogy még mindig lehet engem felszínesnek nevezni, amiért kilóra meg tud venni egy remekül megtervezett borító, de lássuk be, hogy a mai világban muszáj valaminak jól kinéznie ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődést a tömérdek másik termék között. Nem szégyenkezem amiatt, hogy imádom a gyönyörű borítókat, s hogy sokszor ezek vezetnek el egy-egy lebilincselő olvasmányhoz. Dr. Moreau szigete viszont nem csak ezzel fogott meg, hiszen mint említettem, egyrészt alapjáraton is régóta várólistás nálam, másrészt az illusztrált kötetek a gyengéim, Németh Gyula pedig zseniális művész!

Eredetileg 1896-ban jelent meg először, azaz 124 évvel ezelőtt, amikor egy ilyen történet még polgárpukkasztóbbnak és horrorisztikusabbnak hatott emertársainknak, mint a mai, zombis, hentelős, démonos nyalánkságokon nevelkedő generációknak. A regény bár rövid, mégis rengeteg morális kérdést feszeget, ami kimondottan elgondolkodtató élményhez vezet.

Történetünkben egy fiatalember, Edward Prendick visszaemlékezéseit olvashatjuk, aki 1887. februárjában hajószerencsétlenséget szenved, s annak ellenére, hogy halottnak nyilvánították, 11 hónappal később mégis előkerül. Vad meséjében elárulja, miként sikerült megmenekülnie a süllyedő hajóról, hogyan és kik mentették meg, majd ezek után miként került el egy csupán néhány ember, és több tucat furcsa lény által lakott, névtelen szigetre.

[...] szánakozás csak akkor tör ránk, amikor a szenvedés hangra talál, és az idegeinket tépi.

Edwardnak nem sok választása van, csatlakozik a sziget titokzatos doktorához, és annak szárnysegédjéhez, Montgomeryhez, akik tulajdonképpen állatkísérleteket végeznek, ám idővel főhősünk rádöbben, itt bizony sokkal szörnyűbb dolgokról van szó, mint pár szerencsétlenül járt egér és tesztelésre váró szérumok találkozásáról. Dr. Moreau ugyanis állatokból próbál embert faragni, a szó legszorosabb értelmében, hiszen műtétek sorozatával átalakítja azok testfelépítését, sokszor olyan módon is, hogy különböző állatok részeit operálja egymáshoz, valamint a szegény párák agyába is belepiszkál, hogy azok képesek legyenek megtanulni beszélni.

Elmondása szerint az élő test formálhatóságának végső határáig szeretne eljutni, s szeretné az állatot teljesen kiirtani azokból a szerencsétlenekből, akik szikéje alá kerülnek, hogy aztán gondolkodó emberekké válhassanak. Számára nem jelent problémát, hogy valakiknek brutálisan meg kell szenvednie tudománya oltárán. Teremtményeivel persze legtöbbször elégedetlen, s inkább szélnek ereszti őket a szigeten, miután beléjük vert néhány, számukra teljességgel érthetetlen, de kötelezően betartandó szabályt. Tilos ugyanis négykézláb járni, lefetyelni, húst és halat enni, fakérget hántani, valamint "embertársaikra" vadászni. Megkínzott elméjük folyamatosan küzd állati ösztöneikkel, és a beléjük táplált emberségükkel.

De mi történik, ha a szabályszegésért járó szankciók már nem okoznak elegendő mértékű félelmet, s kibújik a valódi állat a furcsa kreatúrákból? Ennek felfedezése a leendő olvasóra fog várni!


Azt mondanám, kedveltem ezt a történetet, de leginkább azért, mert elgondolkodtató témákat dolgoz fel. Beleavatkozhatunk-e a természet rendjébe, s ha igen, hol van az a határ, ameddig ez még rendben van? Játszhatunk-e Istent a saját szórakoztatásunk érdekében, tudományra hivatkozva, más lények szenvedésének árán? Elkönyvelhetünk-e olyan kísérleteket haszontalannak, amik egyelőre nem mutatnak jelentős eredményeket, de talán a későbbiekben hatalmas áttörések előfutárai lehetnek? Milyen árat vagyunk hajlandóak megfizetni azért, hogy akár az emberiség jövőjét megváltoztató felfedezésekre tegyünk szert, s elvárhatjuk-e, hogy ezt az árat olyanok fizessék meg, akik nem tudnak dönteni afelől, fel akarják-e áldozni magukat?

Számos ehhez hasonló kérdés merült még fel bennem olvasás közben, és után is, éppen ezért maradandó nyomot fog hagyni bennem. Ugyan számomra nehéz volt olvasni, ahogyan Moreau teljes ridegséggel beszél a kísérleteiről, és rendkívül sajnáltam az állatembereket, viszont sejtésem szerint, a horroron edződött olvasótársaimnak ez nem fog akkora megterhelést jelenteni majd. Ennek ellenére kedveltem, hiszen meghatározó élmény lett az idei olvasmányaim között, és gyanítom, a 2020-as év legjobb könyvei listámon is helyet fog kapni az év végén.

Valahol odafönt, az anyag időtlen és mérhetetlen törvényeiben és nem a hétköznapok gondjában-bajában, az emberi gyarlóságokban kell vigaszra és reményre találnunk, hogy táplálni tudjuk magunkban mindazt, ami maradandóbb az állatnál. A remény tartja bennem az életet.

Szót kell még ejtsek az illusztrációkról is, hiszen lényegében ez a legnagyobb kuriózuma ennek a csodálatos díszkiadásnak. Németh Gyula remekül kapta el a történet hangulatát, és szinte minden második oldalpáron szembetalálkozunk valamilyen rajzzal, én pedig minden lapozás alkalmával izgatottan vártam, éppen milyen képpel találom majd szembe magam. Több dupla oldalas munka is helyet kapott a szöveg között, amik által könnyebb elképzelnünk Wells és egyben Dr. Moreau fiktív teremtményeit. Elképesztőek az apró részletek a fekete-fehér képeken, s én élvezettel bogarásztam is minden apróságot rajtuk, még akkor is, ha éppen valamilyen gyomorforgató dologot jelenít meg.

A kötet végén több oldalas galériát is találunk további kapcsolódó alkotásokkal, többet ezek közül ráadásul színes változatban. Ha csak a képeket láttam volna a fülszöveg ismerete nélkül, akkor is minden vagyonom átadtam volna, csak hogy enyém lehessen ez a könyv, mert egyszerűen szerelmes lettem. Nem elég azt mondanom erre, hogy tetszik, mert számomra egyenesen mestermunka az, amit Gyula papírra vetett, s ahogyan kerek egészet varázsolt az írásból.

Apró easteregg a leendő olvasóknak: ajánlom megfigyelésre a fejezetek elején található apró rajzokat, s azok változását a olvasás és a történet előrehaladása során! Zseniális ötlet!


Összességében szerintem kihagyhatatlan, pláne ilyen elképesztő, fényes papírra nyomtatott, keménytáblás, illusztrált kivitelben. Ha szereted a borzongató, de ugyanakkor elgondolkodtató történeteket és/vagy odáig vagy az illusztrált példányokért, akkor ezt a kötetet semmiképp ne hagyd ki. Én a magam részéről annyit mondhatok, hogy nagyon kedveltem, s minden alkalommal, amikor ránézek, egyszerre borzongok és bizsergek tőle. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára forgattam.


Az állat lehet vérszomjas és ravasz, de hazudni csak az ember tud.


Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!




Kiadó: Cser
Oldalszám: 268
Eredeti cím: The Island of Doctor Moreau
Illusztrálta: Németh Gyula
Megjelenés éve: 2020 (eredeti: 1896)
ISBN: 9789632786339


Fülszöveg:

Edward Prendick ifjú angol természettudós hajótörést szenved. Keserves hányódások után titokzatos szigetre vetődik: szörnyetegek hemzsegnek a vadonban. A délövi szárazulat ura ugyan azt állítja, hogy biológiai kutatóállomást vezet, az igazság azonban más. A megszállott, ősz öregember, dr. Moreau borzalmas műtéteket hajt végre. A rovott múltú, hajdan híres, sőt hírhedt kórboncnok tudós idétlen szörnyetegeket állít elő. Fenevadakat és szelíd állatokat vagdal széjjel és operál egybe, olyan „alkotása” azonban nincs, amelyikkel elégedett lehetne. Mitévők lesznek a félresikerült, torz teremtmények, ha győz lényükben a ragadozó elem, és föllázadnak a tudós ellen, hogy bosszút álljanak pokoli kínjaikért?! Milyen áldozatok árán sikerül Prendicknek, az emberséges fiatalembernek megmenekülnie az elszabadult ösztönök véres szigetéről? Erről szól a világhírű nagy angol regényíró hátborzongatóan izgalmas remekműve.





A Dr. Moreau szigete, H.G.Wells 1896-ban megjelent klasszikusa több generációt borzongatott már meg a horror és a sci-fi jegyeit egyaránt magába foglaló történetével. A Cser Kiadónak és Németh Gyula illusztrátornak köszönhetően most egy csodálatos, új kiadást tarthat a kezében az olvasó, ahol a lapokon megelevenednek a Wells által megálmodott teremtmények. Tartsatok három bloggerünkkel, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért!




A mostani játékunkban további Wells-regények nyomába eredünk, de egy apró csavarral megfűszerezve! Minden állomáson találtok egy-egy regénycímet, csak éppen nem az eredeti verzióban, hanem egy anagramma formájában. Fejtsétek meg a szójátékot, és írjátok be a regény címét a rafflecopter doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Inna térd üreget


a Rafflecopter giveaway



BLOGTURNÉ KLUB

11.06.   Könyv és más
11.08.   A Szofisztikált Macska
11.10.   Booktastic Boglinc
11.12.   Könyv és más (extra)


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése