Héctor García – Francesc Miralles: Icsigo-icsie


Nem vagyok egy fanatikus Japán rajongó, de érdekel az életmódjuk és filozófiájuk, éppen ezért Héctor García és Francesc Miralles, Icsigo-icsie című könyvét sem hagyhattam ki. A parányi könyvben rengeteg érdekesség kapott helyet, és olyan tanácsok, amiket könnyen beépíthetünk a mindennapjainkba.

Az utóbbi években kimondottan sikeresek a más kultúrák filozófiájával, életmódjával foglalkozó írások, én pedig előszeretettel fogyasztom ezeket. Gyakran olyan szemléletet és gyakorlati tanácsokat kapok ezekből a könyvekből, amik pofonegyszerűek, mégis rengeteget segítenek a hétköznapok mókuskerekében, hogy megőrizhessem a mentális egészségemet.

Az Icsigo-icsie bár aprócska könyv, sok érdekességet tartalmaz a pillanatok megragadásának japán művészetéről. No, de hogy mit is takar az icsigo-icsie kifejezés? A japánok azt értik alatta, hogy minden pillanat egyszeri és megismételhetetlen. Minden találkozás, vagy átélt élmény egyszeri kincs, amit soha nem lesz lehetőségünk még egyszer pontosan ugyanúgy megélni. Az én környezetem erre a jelenségre a "kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetsz" kifejezést szokta alkalmazni.

Ha valami rossz történik velünk, óhatatlanul fájdalmat érzünk, de a baj első csapását követően hajlamosak vagyunk rágódni a történteken. És ahogy forgatjuk az elménkben, egyre szítjuk az első csapás okozta fájdalmat, és csupán azt érjük el, hogy még több szenvedést okozunk.

Ahhoz, hogy ezt pontosan megérthessük, egy tibeti legendáról is mesél, mely szerint egyszer egy vadász különleges élményben részesülhetett a Himalája havas csúcsain. Egy hatalmas hegy közepén keskeny szurdokot vett észre, amin átnézve láthatóvá vált a hegy mögötti napfényes, gyönyörű kert. Igazi földi paradicsomot pillanthatott meg, melynek bejáratánál hosszú szakállú öregember várta. Az öreg elmesélte, hogy ez Sambala kapuja, s invitálta, hogy lépjen be. A férfi úgy döntött, előbb elszalad a szeretteiért, s nem hallgatott az öreg intelmére, hogy ez az átjáró egy életben csak egyszer nyílik meg. Mire a vadász visszatért a hozzátartozóival, a kaput már nem találta sehol. Egyetlen lehetősége volt, amit elszalasztott, s még egyszer már nem élhette át ugyanazt.

Ez a kötet tulajdonképpen arra próbál minket megtanítani, hogy járjunk nyitottabb szemmel, tárjuk ki a szívünket, és éljünk meg minden pillanatot maximális erőbedobással. Persze ez nem megy úgy, ha az embert folyton ingerek tucatjai veszik körül, és minduntalan több dologgal foglalkozik egyszerre. Az icsigo-icsie átéléséhez szükségünk lesz arra, hogy lecsupaszítsuk az elménket, és képesek legyünk egyetlen dologra koncentrálni - mondjuk a baráti társaságra, akivel éppen teázunk -, hogy az a maximális örömet és élményt nyújthassa.


A könyv említést tesz róla, hogy több érzelmünk is képes befolyásolni ezeket az icsigo-icsie pillanatokat, hiszen a harag és a szomorúság a múltba, a félelem pedig a jövőbe ránt bennünket. Az egyetlen érzelmünk, ami képes minket a jelenben tartani, az az öröm. Egy remek tesztet is találni az oldalakon, amivel úgynevezett jelenszintet mérhetünk, hogy mi magunk mennyire vagyunk képesek a jelenben létezni. Nagyon érdekes maga a teszt is, és az eredményt is érdemes átgondolni.

Azt azért érdemes lehet megemlíteni, hogy az icsigo-icsie leginkább a teaszertartásokhoz köthető, és első írásos említése 1588-ból származik. Jamanoue Szódzsi teamester írta feljegyzésében azt, hogy "Házigazdáddal úgy bánj, mintha a találkozásotok az egyetlen alkalom volna az életben." A könyv alapján tehát mondhatnánk azt is, hogy Házigazdáddal bánj icsigo-icsiével.

Viszont az icsigo-icsie nem merül ki csak abban, hogy mit érzünk a lelkünkben. Megélése azon múlik, hogy képesek vagyunk-e arra, hogy megtapintsunk, halljunk, lássunk, szagoljunk, ízleljünk minden pillanatot, ügyelve arra, hogy csak egyetlen dologra koncentráljuk a figyelmünket, ám azt olyan erőteljesen téve, mintha az lenne az utolsó dolog földi életünkben.

A fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedés választás dolga.

Ezt az életünk utolsó eseményét többször is felhozza a könyv, például spanyol szerzetesekhez kapcsolva, akinek a jelmondata Memento mori, azaz emlékezz a halálra. A szerzőpáros szerint ez a mondat a jelenben tartja a kolostor tagjait, és arra ösztönzi őket, hogy minden pillanatot kihasználjanak az életből. Számomra ez a pont egy kicsit nehezen befogadható, mert én nem vagyok oda azért az életstílusért, ami szerint élj meg minden napot úgy, mintha az lenne az utolsó. Ez gyakran felelőtlen cselekedetekbe vihet, illetve sokaknál kiváltja a céltalanságot, és a jövőbe való tervezés hiányát, ami valljuk be, nem a legjobb választás.

Bár az élj meg minden pillanatot úgy, mintha utolsó lenne, engem nem különösebben motivál, azzal maradéktalanul tudtam azonosulni, hogy érdemes sokkal jobban a jelenben léteznünk, és megélnünk a találkozásokat teljes valójában ahelyett, hogy a mobilunkat nyomogatjuk társaságban, vagy még egy utolsó üzenetre válaszolunk, mielőtt a partnerünkre figyelünk.

Ezek mellett még sok más apró érdekességet is taglal, mint a meditáció fontosságát, vagy hogy ne hagyjuk magunkat megrekedni rossz szokások, élmények tengerében, hanem inkább változtassunk, s még megannyi mást is. Tényleg döbbenetesen sok információ kapott helyet ebben az alig több, mint 150 oldalas könyvecskében.


Összességében bátran ajánlom bárkinek, aki a szerzőpáros korábbi könyveit szerette, vagy csak érdeklődik a japán filozófia iránt. Érdekes élményekkel, és új szemlélettel lehet gazdagabb általa.

Amit most átélünk, nem ismétlődik meg soha többé; ezért minden pillanatot drága kincsként kell megbecsülni.


Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!




Kiadó: Bookline
Oldalszám: 152
Eredeti cím: Ichigo-ichie

Megjelenés éve: 2020 (eredeti: 2019)
ISBN: 9789634330257


Fülszöveg:

Életünknek minden pillanata egyszeri és megismételhetetlen.
A japán icsigo-icsie annak művészete, hogyan hozhatjuk ki minden pillanatból a legtöbbet.
A japán teaszertartáshoz kapcsolódó icsige-icsie a jelen pillanat teljes átélését szolgálja. Segít értékelni a mulandó szépséget; megtanít, hogy mind az öt érzékszervünk segítségével miként horgonyozhatunk le a jelenben, s miként zárhatjuk ki a félelmet, a bánatot, a haragot és más negatív érzelmeket, amelyeket a múltra vagy a jövőre figyelés táplál. Az icsigo-icsiét gyakorolva észrevehetjük a véletlenek varázsát, s ezáltal értelmet adhatunk életünk egymástól független eseményeinek.
Mindenkinek a kezében ott lehet a kulcs, amely kinyithatja a kaput a mások iránti figyelem, a harmónia és az élet szeretete előtt. Ez a kulcs az icsigo-icsie.





A japán icsigo-icsie annak művészete, hogyan hozhatjuk ki minden pillanatból a legtöbbet. A könyv segít észrevenni, hogy az életünknek minden pillanata egyszeri és megismételhetetlen. Tartsatok bloggereinkkel ezen a különleges turnén, és ne feledjétek, hogy a blogturné végén egy szerencsés olvasónk a Bookline Könyvek kiadó jóvoltából megnyerheti a könyvet!




Mivel az Icsigo-icsie című könyv igyekszik rávezetni minket arra, hogyan változtathatunk az életünkön és az életmódunkon a jó irányba, úgy gondoltuk, hogy a játékunkkal felhívjuk a hozzá hasonló kiadványokra a figyelmeteket. Az állomásokon található borítórészletek alapján ki kell találnotok az életmódjavító könyvek CÍMÉT, és beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)



a Rafflecopter giveaway



BLOGTURNÉ KLUB

11.06.   Hagyjatok! Olvasok! (Borítómustra)
11.08.   Spirit Bliss Sárga könyves út
11.11.   Booktastic Boglinc
11.14.   Readinspo
11.16.   Hagyjatok! Olvasok!


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése