Ray Bradbury: Marsbéli krónikák

Ray Bradbury, Marsbéli krónikák című művét a sci-fi alapkövének tartják. Mivel szeretem a műfajt, de nem vagyok benne túl jártas, mindenképpen meg kellett ismerkednem vele közelebbről is, ehhez pedig a legfrissebb, bővített kiadást választottam az Agave kiadó kínálatából.

Hosszú évek óta vagyok tagja a moly.hu közösségének, ahol rendszeresen találkozom Bradbury nevével, különböző kihívások apropóján, mégsem vettem rá magam soha, hogy olvassak tőle (pedig még a polcomon is várakozik olyan kötet, ami az ő keze alól került ki). Éppen itt volt már az ideje, hogy megismerkedjek egy olyan történettel, amit nem csak egy műfaj alapművének tartanak, hanem amit egy olyan szerző írt, akit a szakma is nagyra becsül, és neves díjak tulajdonosa is lehet.

A felújított, kibővített verziójú kötet két részre tagolódik. Az első felében megismerkedhetünk a Marsbéli krónikák eddig ismert változatával, a másodikban pedig további novellákat, amik hozzá kapcsolódnak, de többüket eddig magyar nyelven sehol máshol nem olvashattuk korábban.

– Ismeri a törvényt! Világos minden betűje! Se könyv, se ház, tilos mindennek az előállítása, ami bármely módon kísértetekre, vámpírokra, tündérekre vagy bármiféle képzeletbeli teremtményre utal. Maga sok bajt okozott már nekünk, Mr. Stendahl. Mindent feljegyeztünk. Húsz éve, a Földön. Maga meg a könyvtára!
– Igen, én meg a könyvtáram. Meg még néhány magamfajta. Ó, Poe-t már sok-sok éve elfelejtették, és Ózt és a többi teremtményt is. de nekem volt egy kis rejtekem. Néhányunknak volt magánkönyvtárunk, amíg maguk ki nem küldték az embereiket lángszórókkal és hamvasztókemencékkel, és elégették ötvenezer kötet könyvemet. Mintha máglyát gyújtanának a karneváli felvonulás alá, és filmeseinknek azt mondanák, hogy ha egyáltalán csinálnak valamit, filmesítsék meg újra és újra Ernest Hemingwayt. Istenem, hányszor láttam az Akiért a harang szólt filmen! Harminc változatban! Mind realista! Ó, realizmus! Ó, Itt, ó, Most, ó, pokol!

Bár számíthattam volna rá, mégsem gondoltam bele jobban, hogy nem egybefüggő regénnyel fogok találkozni a lapokon, hanem tulajdonképpen egy novellagyűjteménnyel. Az első felében időben lineáris, ugyanakkor nem azonos időnként jelentkező bejegyzéseket olvashatunk, melyek során megismerhetjük a Marslakókat, akik barna bőrűek és sárga szeműek, valamint telepatikus képességeik vannak. Ugyanúgy városokban élnek, mint földi társaik, és ugyanúgy jellemzőek lehetnek rájuk a pszichés problémák is, mint ránk, s aminek "köszönhetően" akadnak olyan tagjaik, akik földlakónak hiszik magukat.

Adott tehát egy értelmes, a földihez nagyon hasonlító létforma egy másik bolygón, akik bizalmatlanok az idegenekkel szemben, s akiket az új jövevények nem igen tisztelnek, s föléjük helyezik önmagukat. Bár kezdetben csak a felfedezés örömének tűnik a marsraszállás gondolata, később megtudhatjuk, hogy leginkább azért szeretnének ideutazni embertársaink, mert egy részük már nem tud békében élni a Föld bürokratikus rendszerével, valamint háborúk dúlnak, s nem mellékesen egyre jobban tönkretesszük élőhelyünket.

Az ember tehát rájön, hogy óriási slamasztikába került a Földön, s keres magának egy menekülőútvonalat, jelent esetben a Marsot, hogy új életet kezdhessen, megváltozzon, helyrehozza vétkeit, és békében élhessen egy új környezetben. Persze mind tudjuk, hogy sosem tanulunk a hibáinkból, és az ember mindig csak ember marad, így a novellák többsége is elég komor hangulatú, ám mégis rengeteg fontos problémát járnak körbe.

Végig kísérhetjük tehát, hogy a földi emberek miképpen próbálják belakni a Mars felszínét, hogyan hozzák magukkal ugyanazokat a problémákat, amik elől menekültek, s hogy mennyire nem tudnak megszabadulni az évszázados berögződéseiktől, s idéznek vissza olyan történelmi korszakokat és eseményeket, amikből inkább tanulni kéne, s megpróbálni másképp csinálni, nem pedig megismértelni.

Egy ponton például azt is felhozza, hogy a Földről érkezők magukkal hozzák a mikroorganizmusaikat, baktériumaikat, amik a Marslakókra halálos fenyegetést jelentenek, s így az emberek olyanná válnak a Marson, mint egy vírus, ami csak halált és pusztítást hagy maga mögött... Valljuk be, nem is olyan nehéz ezt a gondolatot elfogadni, hiszen tényleg képesek vagyunk rettenetesen bánni a környezetünkkel.

Rendkívül elgondolkodtató volt már az első fele is, a további novellák pedig még több problémát járnak körül társadalmunkból, viszont ezek már nem összefüggően, egymás után következő események. Több ugyan visszautal a könyv első felében olvasható Marsbéli krónikákra, de a További Marsbéli krónikák novellái önállóbbak elődeiknél, s a könyv egészére jellemző, hogy minden írás önmagában is érthető.

Személy szerint imádtam Bradbury írásaiban a társadalomkritikát, és az időtállóságot. Ez az írás is képes volt rámutatni arra, hogy hosszú évek alatt sem változunk, és az ember mindig ugyanolyan marad, aki semmiből nem tanul, hibát hibára halmoz, és mindig önmagát ismételve játssza el ugyanazt, amiről korábban már megállapította, hogy hatalmas vétek volt.

– Mit figyelsz annyira, papa?
– Azt figyelem, hogy hol van a földi logika, a józan ész, a jó kormányzás, a béke és a felelősség.
– Ezt mind odafent látod?
– Nem, nem látom sehol. Nincs többé. Lehet, hogy nem is lesz soha. Lehet, hogy becsaptuk magunkat, mikor azt hittük, hogy valaha is létezett.

Több zseniális novellát is a szívembe zártam, például A második Usher-házat, ami Edgar Allan Poe írásai előtt tiszteleg, de a rasszizmus témaköréről íródott Új pálya is megfogott. Persze a közel ötven novellából nem csak kettőt kedveltem, viszont nem tartanám fairnek, ha egyesével megírnám mindet és a történetüket azért, hogy meghozzam a kedvét a leendő olvasónak. Ezeket tényleg spoiler nélkül kell megismerni és befogadni, akkor fognak a legnagyobbat ütni, és úgy a legelgondolkodtatóbbak.

Számomra apró negatívum volt, hogy egyben olvasva töménynek találtam. Szerintem úgy a legélvezetesebb, ha az ember időt hagy magának arra, hogy egyesével megemésztgesse az olvasottakat. Én persze egyere kíváncsibb voltam, és egyre többet akartam megismerni belőle, ezért sosem álltam meg egyetlen történet elolvasásánál, de úgy érzem, ez hiba volt. Ha csak egyetlen tanácsot adhatnék mellé, az az lenne, hogy apránként olvassa az ember, mondjuk minden napra egy novellát tegyen magáévá, s akkor rendkívüli élményben lesz része. (Persze ez teljesen szubjektív meglátás, biztosan vannak akik egyben bedarálva fogják élvezni a legjobban, de szerintem ez a kötet olyan, mint a jó bor, amit kortyolgatni kell, nem pedig húzóra ledönteni.)


Összességében kedveltem Bradbury írásait, bár a tagoltsága miatt nem tudtam olyan mértékben kapcsolódni vele, mint egy normál regény esetében, viszont biztos vagyok benne, hogy a többi alkotását is el fogom majd olvasni. Jó alapot adott a Marsbéli krónikák mind a sci-fi műfajához, mind az író munkásságának megismeréséhez. Leginkább azoknak ajánlanám, akik éppen ismerkedni szeretnének a tudományos fantasztikum világával, mert a novellákra bontott történetvezetés előnyükre válhat. Az apró falatokban adagolt történet lassan fog függőséget okozni, hogy aztán újabb sci-fi rajongókkal árassza el a Föld bolygót. :)

Úgy érzem, ez egy olyan darab, amit jogosan neveznek alapkőnek, de amondó lennék, hogy nem csak sci-fi téren kell ezt érteni, hanem olvasás terén is. Bátran ajánlom, hogy ismerkedj meg vele, rendkívül értékes darab! Most már értem, hogy a Lovecraft földjén című - szintén friss, Agavés megjelenésben -, miért ez Atticus karakterének egyik kedvenc könyve. Az említett kötetről ITT írtam bővebben, ha kíváncsi lennél rá.

A tudatlanság végzetes.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!

Kiadó: Agave
Oldalszám: 458
Eredeti cím: The Martian Chronicles

Megjelenés éve: 2020 (eredeti: 1950)
ISBN: 9789634196396


Fülszöveg:

Az emberiség a pusztulás szélén álló világát elhagyva a Marsra költözik. Az új kezdet reménye hívja, csakhogy ő magával hozza a régi félelmeit és vágyait is. Azonban a különös, új világ az ősi, kihalófélben lévő marslakókkal és a hatalmas, vörös-arany sivatagokkal teljesen megbabonázza, beleszivárog az álmaiba, és örökre megváltoztatja.

Ray Bradbury 1950-ben megjelent műve a science fiction alapköve, ma is döbbenetesen friss és lenyűgöző. Az olvasó felújított kiadásban, új szerkesztésben tartja kezében a könyvet; a klasszikus történet mellett megtalálhatóak Bradbury további marsbéli krónikái is, melyek eredetileg folyóiratokban és más novelláskötetekben jelentek meg. Ezek közül számos most először olvasható magyarul.

Ray Bradbury 1950-ben megteremtette a sci-fi alapkövét, az Agave kiadó pedig idén felújított, kibővített kiadásban hozta el a magyar olvasók számára. Az új kiadás olyan novellákat is tartalmaz, melyeket máshol eddig nem olvashattunk magyarul. Tartsatok bloggereinkkel, hogy esélyetek legyen megnyerni a kiadó által felajánlott példányt.

Ha már szóba kerültek a marslakók, ideje, hogy megismerkedjünk néhány földönkívülivel. A feladatotok csak annyi, hogy az állomásokon található képek alapján megnevezzétek nekünk a különböző űrlényeket, és beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ KLUB

11.02.   Spirit Bliss
11.04.   Nem félünk a könyvektől
11.06.   Flora the Sweaterist
11.08.   Booktastic Boglinc
11.10.   Readinspo