Imogen Hermes Gowar első regénye számomra a 2019-es év egyik meghatározó darabja lett. Amikor először találkoztam a könyvvel, megvallom őszintén, a borítójába szerettem bele, ráadásul a címét is sikerült félreolvasnom Mr. Hancocknak, ami végeredményben szerintem egy kicsit jobban is illik hozzá, mert főképp valóban Mr. Hancockot és a vele történt eseményeket követjük nyomon.
Az első adandó alkalommal, amint lehetőségem nyílt rá, be is szereztem és nem sokat vártam az elolvasásával sem, hiszen nem hagyott nyugodni a polcomon pihenve. Utólag végiggondolva érdekes párhuzam ez, mivel a könyv szereplői is állandó nyugtalansággal küzdenek az őket körülvevő problémáik és a hirtelen felbukkanó, valósággá vált mesebeli lény, a hableány miatt is. A könyv valahogy képes volt ugyanazt a hangulatot megteremteni olvasatlanul is, a polcon figyelve, mint belemerülve ebbe a különleges, izgalmas világba.
A történet érdekességét véleményem szerint az adja, hogy Imogen egy olyan múltat tár fel előttünk, amiről nem olvashatunk túl nagy gyakorisággal, pláne nem ilyen csodás, lírai fogalmazással.
A könyv lapjain 1785 Londonjának utcáin barangolhatunk, képet kaphatunk az akkori életről és többek között kereskedők, matrózok és kurtizánok otthonaiba is bepillantást kaphatunk. Érezhető a belé fektetett munka és kutatás, hogy minél hitelesebb leírásokat kaphassunk a 18. századi Anglia mindennapjairól, de ugyanakkor a fordítói munkát is kiválónak tartom, ami segített tovább erősíteni a kialakult légkört.
A regény észrevétlenül sodorja magával az embert és a lassan áramló, hömpölygő cselekmény - ami őszintén megvallva nem bővelkedik hatalmas izgalmakban, mégis -, képes egészen végig fenntartani az olvasó érdeklődését.
Enyhén borongós hangulat lengi körbe, de nem is lenne az igazi, ha csupa napsütés venne körül egy ilyen misztikus históriát.
Szerintem az időnként megszakadó cselekmény egyik ékköve a sellő(k) szemszögéből íródott rövid bejegyzések.
Most magam vagyok. Egyetlenként. Hogy történhetett ez? Be vagyok zárva. Kiáltok, és a kiáltásom nem képes úszni, nem suhan el tőlem, hanem visszapattan. Hozzám van kötve, és a segítségével feltérképezem a teret, ahová kerültem. Buborékban vagyok, dobozban, edényben, és megszűnt a tágasság, amelyen át nővéreim hangja eljuthatna hozzám. Egyáltalán nem hallom őket, így nem kérdezhetem meg tőlük, hogy mi ez az egész? Ők nem tudják, hol vagyok, teljesen egyedül maradtam.
Kiáltok, de semmi sem történik.
Kiáltok, de csak a saját hangomat hallom.
Rendkívül változatos karaktereket kapunk, és a legutolsó mellékszereplőt sem érezzük feleslegesnek, hiszen mindannyian hozzátesznek ahhoz, hogy a tökéletes képi világot megteremtsék.
Megannyi emberi sors játszódik le a szemünk előtt, gyönyörűen megírva, s bár talán az olvasó egyiküket sem fogja különösképpen megkedvelni, kötődni mindenképpen fog hozzájuk. Teljesen hétköznapi emberek, hétköznapi gondokkal és vágyakkal, ám a felbukkanó hableány mindenki állóvizét felkavarja.
Mr. Hancock ugyanis egy este elveszettnek hitt hajója kapitányát találja a küszöbén egy zsákba rejtett, mumifikálódott sellőtetemmel, amit a jármű eladásából finanszírozott. Baljós atmoszféra veszi körül a borzalmas kis teremtményt, de a környezete nyomásának engedve Jonah kiállítja a lényt a városban, abban bízva, hogy legalább az őt ért veszteség összegét visszaszerezheti, hiába kecsegtetik akár a többszörösével is.
Az érdeklődés hatalmas, az események tovább gyűrűznek, Jonah pedig az unalmas, megszokott hétköznapokból hirtelen a befolyásos körökben találja magát, ahol talán a szerelmet is meglelheti és végre enyhülne a megannyi fájdalom, amit évek óta hordoz elvesztett felesége és gyermeke miatt.
A mi lélegzetünk ritmusára dagad és apad a tenger egy koromsötét éjszakán, fodrain ringatva a holdfényt. Fehéren habzó tajték vagyunk; nekicsattanunk a szikláknak és szétoszlunk. Mi vagyunk a visszavonuló tenger hosszú, sós sziszegése. Jöttünkre fölugrálnak a kavicsok, átfordulnak a kövek.
Véleményem szerint a történet sellői kétféle - mások által talán elrugaszkodottnak ítélt - jelentéstartalommal is bírhatnak.
Egyfelől jelképei lehetnek a vágyainknak, félelmeinknek, s az ezekből fakadó bánatunknak is. Kitehetjük az ablakba, ami ideig óráig érdekelheti a kíváncsiskodókat, ugyanakkor be is zárhatjuk őket egy dobozba, elrejthetjük akár a pincébe, de mindig tudni fogjuk, hogy ott vannak, hiába próbálunk megfeledkezni róluk, mert mindig szólongatni fognak bennünket.
Megtestesíthetik a félelmeink, kilátástalanságunk, dühünk, tehetetlenségünk... Van, akit ez még jobban a mélybe ránt, van, aki elzárkózik a problémák elől és elmenekül, másnak segítség nélkül nem sikerül kilábalni belőlük, s van olyan is, aki két lábára áll, felszívja magát, s tesz azért, hogy megváltozzon a sorsa. Megszabadul attól, ami rossz hatással van rá, még akkor is, ha azt hitte, hogy vágyik rá.
Másrészről, ha az egyes sellő jeleneteket egymás után elolvassuk, akár egy anyaméhben fejlődő magzat monológjainak is felfoghatjuk őket.
Szeretem az olyan könyveket, amik egy szimpla olvasással is érdekfeszítőek, viszont átgondolva akár egészen más jelentéstartalmat is lelhetünk bennük, mint csak a felszínt kapargatva. Meglehet, hogy mások abszolút nem éreznék bele azt, amit nekem sikerült, viszont ez a könyv biztosan nem hagy hidegen senkit.
Rendkívül érdekes és elgondolkodtató írás, aminél nincs a befogadó fél szájába rágva a végkifejlet. Magunk tudjuk eldönteni és végig gondolni, mit is érzünk az egésszel kapcsolatban, mivel ruházzuk fel az eseményeket és az is, mit teszünk magunkévá mindezekből.
Annyit tud, ha tudja egyáltalán, hogy valami történni fog. Minden pillanatban el van készülve rá, hogy bekövetkezik.
Valami történni fog.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a könyvet megvásárolhatod a kiadó webshopjában, ha IDE kattintasz!
Oldalszám: 494
Eredeti cím: The Mermaid and Mrs Hancock
Megjelenés éve: 2018 (Eredeti: 2018)
ISBN: 9786155999031
Fülszöveg:
1785 szeptemberében egy este türelmetlen kopogtatás hallatszik Jonah Hancock, a kereskedő ajtaján. Egyik hajóskapitánya toporog a küszöbön, miután eladta Jonah hajóját egy hableányért.
A hír végigsöpör a dokkokon, kávéházakon, szalonokon és bordélyokon, minden áldott lélek Mr. Hancock csodálatos teremtményét akarja látni. A hableány érkezése kizökkenti a kereskedőt a hétköznapok világából, és a legelőkelőbb körökbe kínál számára belépőt. Így ismerkedik meg egy pazar estélyen Angelica Neallel, a neves kurtizánnal, s egyben a legvonzóbb asszonnyal, akit valaha látott… A találkozásuk mindkettőjük életét veszedelmes, új vizekre sodorja. Vajon képesek lesznek-e megküzdeni a sellőknek tulajdonított, pusztító erők hatalmával?
Imogen Hermes Gowar régészetet, antropológiát, művészettörténetet és kreatív írást tanult. London délkeleti negyedében él, azon a környéken, ahol A sellő és Mrs. Hancock története is játszódik. Ez az első regénye.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése