Nem olvastam még korábban Joanna Goodman tollából, viszont a Cressida titkai fülszövege kérdés nélkül vett rá, hogy pótoljam ezt a hiányosságomat. Misztikus krimit sejtettem a sorok mögött, viszont teljesen mást kaptam ettől a kötettől, mint amit elképzeltem.
Mikor megpillantottam, hogy a szívemnek oly kedves Svájcban játszódik a történet, ráadásul képbe kerül majd egy titkos társaság is, bentlakásos iskolával, kiderítendő titkokkal, és egy balesetként eltussolt bűncselekménnyel, akkor teljesen felpörögtem. Be voltam sózva, hogy végre a kezemben tarthassam, mert annyira izgalmasnak tűnt, hogy alig bírtam várni. Kicsit már vizionáltam is magam előtt egy Az elveszett ereklyék fosztogatói szerű epizódot. Rengeteg lehetőséget láttam a storyban, amit mindenképpen meg akartam ismerni, főleg, hogy az írónő korábbi könyvéről csak jót hallottam.
A cselekmény mindezek ellenére - meglepő módon - nem Svájcban, hanem Torontóban indul, a sikeres írnónő, Kersti Kuusk-Wax oldalán. Az észt bevándorló családból származó, 35 éves nő egykor ösztöndíjas tanulója volt a Lausanne-ban található Nemzetközi Líceumnak. Nagyjából egy időben kapja kézhez az egyik régi barátnője, Lille, halálos ágyán írt levelét, valamint az iskola 100. évfordulójára szóló meghívót. Ennek hatására feltolulnak benne az emlékek, melyek nem mind örömteliek, sőt, egy részük még húsz év távlatából is feldolgozhatatlannak bizonyult.
Annak idején ugyanis Kersti legjobb barátnője, Cressida lezuhant negyedik emeleti szobájának erkélyéről. A hatóságok rendkívül gyorsan dolgozva, a lány magas véralkohol szintje alapján balesetnek minősítették az esetet, ám Kersti iskolai barátnője levelében azt fejtegeti, hogy szerinte inkább volt ez gyilkossági kísérlet, mint véletlen. Cressida csodával határos módon túlélte az esést, viszont azóta vegetatív állapotba került, és csak minimálisan képes reagálni környezetére.
Kersti maga sem hitte soha, hogy csupán barátnője felelőtlensége miatt következett be a tragédia, s inkább arra gyanakszik, hogy az iskola hírnevének védelme érdekében söpörték szőnyeg alá az esetet. Elgondolkodik azon, elmenjen-e egyáltalán egy ilyen intézmény ünnepségére, ahol a korábbi évek 100 legsikeresebb női hallgatójának egyikeként kellene beszédet tartania, vagy inkább próbálja rákban elhunyt barátnőjének levele alapján kideríteni, mi is történhetett közel húsz évvel korábban?
Az élet segít eldönteni ezt a dilemmát, hiszen főhősünk minden problémája közül a legnagyobb éppen az, hogy hosszú évek óta elmarad nála a várva várt gyermekáldás, s ezért férjével a kapcsolatuk utolsó morzsáit próbálják megmenteni. Kersti tulajdonképpen elmenekül a problémái elől, bele egy különös magánnyomozásba, hátha képes lesz elterelni a gondolatait, és talán még egy következő regényhez is felhasználhatja mindazt, amit kiderít.
Mindeközben a múltat sem hanyagoljuk, és felváltva olvashatunk a Kersti és barátnői iskolai éveiről, szerelmekről, pasikról, titkokról, valamint a jelenben arról, merre jár éppen Kersti a világban, és mit sikerül felszínre hoznia azokról az eseményekről, amiket mélyen eltemetett magában...
Hogy végül mi mindenre derül fény, azt bizony a leendő olvasónak kell majd kiderítenie, a spoilerektől megkímélek mindenkit. :)
Igazán kedvemre valónak tűnt ez a regény, és rendkívül kíváncsi voltam minden apró, mocskos titokra, amikből idővel egyre több látott napvilágot. Egyre megdöbbentőbb kép tárult a szemem elé, ugyanakkor az volt az érzésem, hogy némiképp kiaknázatlan maradt szinte minden. Több súlyosabb témát is boncolgat, ám igényeltem volna, hogy sokkal jobban belemerüljön ezekbe. Élveztem ugyan, hogy felváltva olvashattam a múltból, és a jelenből, apránként feltárva az ügy részleteit, viszont sokkal több krimire számítottam/vágytam, mint amit végül kaptam.
Egészen kicsit sem sejtettem, hogy Kersti karakterének elsőszámú mozgatórugója a gyermek iránti vágy, s egész hosszan olvashatunk a jelenben a küzdelmeiről, valamint a férjével való kapcsolatának összeomlásáról. Az elején, míg Kersti rá nem szánja magát a nyomozásra, csak ekörül forog, s olyan kétségbeesetten vágyik utódra, hogy számára más nem is igazán létezik. Személy szerint örültem volna, ha jobban kidolgozza ezt a konfliktust, hogy milyen rendkívüli ék tud lenni ez egy kapcsolatban, miképpen lehet ezzel megbirkózni, feldolgozni, milyen megoldások vannak. Persze nem ez akart lenni a fő vonulat, ugyanakkor kivesézhette volna, ha már belevetette magát a témába.
Másfelől érintünk még itt olyan problémákat, hogyan hathat a gyermekünkre az elszigeteltség egy távoli országban, milyen kapcsolat kialakítását igényelheti a szülővel ahhoz, hogy ne sérüljön lelkileg, miképpen óvhatjuk meg attól, hogy az első szexuális élménye ne kihasználásból, vagy megfelelési kényszerből eredjen, s hogyan védheti meg magát szexuális bűncselekményektől. Mindezek egyesével is megérnek egy misét, nem ám egyetlen kötet tartalmaként... Épp emiatt lett egy kicsit olyan érzésem végül, hogy felszínes maradt.
A karaktereink többsége egyébként nem a legszerethetőbb kategória, viszont ettől egy kicsit valódibbnak is éreztem őket. Mindenkinek megvan a maga baja, problémája, titka, senki nem az állandó vidámság és kedvesség szobra. Cressida például olyan, akit a legtöbben nem kedvelnének a való életben, leginkább azért, mert bármit megtesz, amit éppen megkíván, s ez a szemtelen bátorság az, ami miatt ellenszenvessé válik. Tény, hogy erkölcsileg megkérdőjelezhetőek a tettei, ugyanakkor ő sosem korlátozza be magát aszerint, hogy mások mit várnak el tőle, vagy mit néznek jó szemmel. Egyszerre utáltam és csodáltam, hogy sosem érdekelte, mit gondolnak róla mások, csak azt tette, ami kedvére volt, s amitől ő boldognak érezte magát.
Kersti vele szemben szorongó, imposztorszindrómás, aki maga szerint nem ért semmihez, s aki kilógott az iskolában is társai közül, mert bár ösztöndíjas volt, de jóval szerényebb anyagi háttérrel rendelkezett, mint a többiek. Kései gyerek, aki a legkisebb testvér, s úgy érezte, azért kell édesanyja régi iskolájába járnia, mert a szüleinek már nincs ereje foglalkozni vele. Felnőttként sem tud beilleszkedni a családjába, mert a hagyományokkal ellentétben nem észt, hanem zsidó férjet választott, és nem is a családi vállalkozásban találta meg a megélhetését, hanem íróvá lett. Mindezek tetejébe még a szerinte oly egyszerű dolog, mint a gyermekszülés sem adatik meg neki. Talán egy picit mindezek által már túlságosan hátrányos helyzetűnek is tűnik s itt még nincs is felsorolva minden, amit még az elbeszélés során a képzeletbeli listájára írhatunk.
A többi mellékszereplő nem számottevően kidolgozott, és a fülszövegben említett, általam oly nagyon várt titkos társaság is lényegében csak egy egyszerű ifjúsági klub. Bár egy dolog miatt nagy szerepe lesz majd ez utóbbinak a nyomozásban, mégis teljesen más események közepébe képzeltem el ezt az elemet.
Összességében azt mondanám, hogy a csinos borító mögötti írást szomorkás, enyhén sötét hangulat jellemzi, s tele van súlyos témákkal, és elképesztő fordulatokkal. Ha kedveled a nem túl részletesen kidolgozott, de arcul csapós történeteket, akkor mindenképpen adj neki egy esélyt. :)
Az elszántság elképzelhetetlen tettekre sarkallja az embert. Vagy olyasvalakivé változtatja az illetőt, akinek sohasem gondolta volna magát.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 390
Eredeti cím: The Finishing School
Megjelenés éve: 2020 (eredeti: 2017)
ISBN: 9789634337522
Fülszöveg:
1998-ban, egy tavaszi éjjelen, Cressida Strauss lezuhan egy negyedik emeleti erkélyről az előkelő svájci bentlakásos iskolában. Az igazgatóság el akarja tusolni az ügyet, nehogy rossz fényt vessen a patinás intézményre. A hivatalos szervek balesetnek minősítik az esetet, ám számos kérdés megválaszolatlan marad. Öngyilkosság volt? Netán valaki lelökte lányt?
Nem titok, hogy az öntörvényű Cressida hol nagylelkű, hol önző magatartásával legalább annyi ellenséget szerzett, mint ahány szövetségest. Legjobb barátnője, az iskolába annak idején ösztöndíjasként bekerült Kersti Kuusk, sokáig agya távoli zugába száműzte a kínzó gondolatokat.
Ám majd húsz évvel később, amikor szinte egyszerre kapja kézhez az iskola évfordulós ünnepségére szóló meghívót és egy régi, közös barátnőjük titokzatos levelét, nem hessegetheti el a feltoluló emlékeket és a nyugtalanító kérdéseket. Miért izgatta Cressidát oly szenvedélyesen az egykor Helvét Társaságnak nevezett, később betiltott titkos klub története, amelynek néhány tagját annak idején eltanácsolták az iskolából?
Kersti tudja, hogy nem odázhatja tovább az elkerülhetetlent: lelki nyugalmát csak úgy nyerheti vissza, ha végre megszabadul a múlt árnyaitól, felgöngyölíti az ügy hátterében húzódó hazugsághálót, és feltárja a nagy presztízsű intézményben történt szabálytalanságokat. Aztán egy újabb váratlan fordulat olyan döntésre készteti, ami örökre összeköti a tragikus sorsú Cressidával.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése