Régóta foglalkoztatott Jessica Townsend Nevermoor című regénye, hiszen a legtöbben Harry Potterrel hozták összefüggésbe, annak méltó utódjának tartják. Mivel ez utóbbi számomra a legkedvesebb könyvsorozat, úgy éreztem, nem hagyhatom ki a megismerkedést valamivel, amit ilyen magaslatokba emelnek.
Bevallom, a hasonlítgatásoknak soha nem voltam híve. Egyrészt azért, mert emiatt vagy irreálisan magas elvárásokat támasztok majd az adott kiadvány felé, vagy teljes mértékben elzárkózom a "koppintás érzet" elkerülése érdekében. Sokszor van az az érzésem, hogy egy ilyen húzás ugyan marketingstratégiailag magas eladásszámot produkálhat, de ugyanakkor megfoszthat sokakat egy jó könyvélménytől, amiért az utóbbi csoportba tartoznak, és nem akarnak az esetleges kedvencükre hajazó sztorit olvasni.
Pont emiatt én is csak úgy tudtam nekilátni, hogy folyamatosan, akaratlanul is kerestem az egyezéseket, s el kell mondanom, igen sok párhuzamot lehet vonni a kettő között, ha valaki nagyon erre akarja kihegyezni az olvasását. Viszont egy dolgot azért fontosnak tartok kiemelni, mégpedig azt, hogy bár érezni, milyen nagy hálóval merített Rowling munkásságából, ennek ellenére mégis képes volt egyedi világot alkotni.
– Miért néz mindenki minket?
– Téged azért, mert velem vagy. – Jupiter vidáman intett két nőnek, akik őket bámulták.
– Engem meg azért, mert szörnyen jóképű vagyok.
Főszerepben egy kislány, Morrigan Crow áll, aki elátkozottnak bélyegzett gyermekként éli sanyarú mindennapjait. Kellemetlen jelenség ez az átok, hiszen bármilyen szerencsétlenség történik a környéken, azt azonnal az ő nyakába varrják. Néha elég csak egy bocsánatkérő levelet írnia az okozott bosszúságért, máskor azonban az édesapja kénytelen a magas összegű kártérítéseket megfizetni. Ha pedig mindez nem lenne elég, az átoknak van még egy hátulütője: a lánynak a 11. születésnapja éjszakáján meg kell halnia!
Morrigan nincs túl jó viszonyban a családjával, ám véleményem szerint ezen jelenség okát két oldalról is megközelíthetjük. Érzésem szerint ezt a kirekesztő viselkedésmódot az édesapa generálja, ám nem mindegy, hogy milyen indíttatásból, ugyanis egyik indokként felhozhatjuk azt, hogy szimplán csak rossz szülő, aki a gyermekét - az általa okozott kellemetlenségek miatt - tehernek éli meg. Viszont nézhetjük onnan is, hogy mi van, ha az apuka csak azért zárkózik el a lányától, mert tudja, hogy azt majd 11 éves korában el kell veszítenie? Ugyan minden jel arra látszik utalni, hogy inkább előbbi érv állja meg jobban a helyét, én azért adnék egy esélyt a másodiknak is. Talán a későbbiekben erre majd még kapunk választ.
No, de persze nem lenne ez egy túl hosszú könyv, ha csak átkozott kislányok kártételi listájáról, közömbös szülőkről és egy halálesetről beszélnénk, pláne nem lenne egy remek gyerekkönyv. A halálozásra szánt időpontot ugyanis elnapoljuk - egy jó időre biztosan -, mert megjelenik egy vörös arcszőrzettel bíró, bogaras úr, aki Jupiter North névre hallgat, és segít Morrigannek kijátszani a kaszást. Megmenekíti az őt üldöző Füst és Árny vadászaitól, majd becsempészi egy Szabadállamnak nevezett ország Nevermoor nevű városába.
A kalandok itt indulnak csak igazán, hiszen a lány maradása ahhoz kötött, hogy részt vesz a Csudálatos Társaságnak nevezett szervezet tagfelvételi próbáin, sikeresen elvégzi azokat és bejut a tagjai közé. Ez persze egyszerűnek tűnhet, de egy varázslattal átitatott közösségben, mit is kezdhet magával egy szimplán csak elátkozott lány? Hogy éli majd túl a rettegett Rémület próbát, vagy éppen a Bemutató próbát, ahol majd a különleges képességeiről kell tanúbizonyságot tennie?
Megannyi szórakoztató és feszültséggel teli pillanat vár rá, de ugyanakkor barátokat is szerez, és egy mesterséges család tagjává is válhat. Kívánhat ennél többet egy eddig semmibe vett gyermek?
Talán mindebből is feltűnhetett, Morrigan tényleg hasonlít egy kicsit Harryre. Ugyan nemet váltott, de ismét egy nehéz sorsú gyermekről beszélünk, akit a családja hanyagol, majd hirtelen megjelenik az életében egy nagyra becsült pártfogó, aki egy varázslatos világba repíti, és olyan lehetőségeket tár fel előtte, amire addig csak a képzeletében volt esélye.
Jupiter ezek mellett tökéletes mása lehetne a fiatalkori Dumbledore-nak, az otthonul szolgáló Deukalión hotel pedig Roxfortnak. A próbákat betudhatjuk a negyedik kötetből ismert Trimágus Tusa kópiájának, és ha nagyon akarom, még Malfoy női verzióját is fellelhetjük. Viszont minden hasonlóság ellenére ez a regény túl tud jutni azon, hogy miből ihletődött. Rettentően érdekes és izgalmas világot teremt, s amikor kezdett összeállni, hogy mi is a csavar, mi Morrigan igazi képessége, hogy mi ő valójában, akkor bizony teljes mértékben elfelejtettem a népszerű varázslófiúcska meséjét.
Ráadásul mégis hol a túróban van a másik történetben egy macskarizmának nevezett, óriási, beszélő macska? Fenestra egyébként finoman kifejezve egy igen flegmatikus alkat - kevésbé nőiesen mondva pedig meglehetősen tapló -, de ennek ellenére hihetetlenül szerethető karakter, s mint sokaknak, nekem is ő vált a legnagyobb kedvencemmé.
Fenestra hallgatott egy ideig. Morrigan azt hitte, állva elaludt, de akkor egy meleg, nedves és smirglis valami végignyalta a jobb orcáját. Megint szipogott, mire Fen szeretettel hozzádörgölte nagy, szürke fejét a vállához.
– Kösz, Fen – mondta halkan. Hallotta, hogy a macska az ajtó felé caplat. – Fen?
– Mm?
– A nyálad szardíniaszagú.
– Ja, hát macska vagyok.
– Most szardíniaszagú az arcom.
– Nem érdekel. Macska vagyok.
Megannyi ponton hasonlíthatjuk össze a kettőt, és ténylegesen érződik, hogy a világ legnépszerűbb ifjúsági regénye szolgált alapjául - amit a szerző egy percig sem titkolt -, de ha valaki képes rá egyénileg, önálló alkotásként tekinteni és nem görcsösen azt keresni, hogy mi mindennél lehet egyenlőségjelet tenni a két elbeszélés között, akkor egy igen jó élményben lehet része általa. Ugyan ízekre lehetne szedni, és puzzle darabkákként minden cafatkájára ráhúzhatnánk, hogy hová is illik be az ihlető sorozat történetszálába, de minek? Egész egyszerűen csak hátra kell dőlni és élvezni!
Összességében úgy gondolom, hogy azoknak is kellene esélyt adnia a Nevermoornak, akik a Potter párhuzam miatt ódzkodnak tőle, viszont én azt mondanám, hogy ne is ezt az univerzumot, hangulatot, légkört várják tőle. Ismerjék meg a kötet saját atmoszféráját és helyezkedjenek bele abba, mert ez esetben már biztosan nem fognak benne csalódni.
Nekem személy szerint nagyon tetszett, de nem mondanám azt, hogy méltó utód. Azzal, hogy egy ennyire népszerű és közkedvelt íráshoz hasonlítjuk, akaratlanul is az árnyékává válik, miközben abszolút megállna a saját lábán. Szórakoztató, humoros, fordulatos, izgalmas, és pont ugyanúgy a kezébe adnám minden fiatal és idősebb olvasónak, mint Rowling könyveit, mert egész egyszerűen megérdemli. Mert jó időtöltés, mert tanulságos, és mert borzalmasan sajnálnám, ha csak egy árnyék lenne egy nagy és méltán híres mű mellett, vagy szimplán egy "koppintás gyanú" áldozata.
Alig várom, hogy folytathassam a második résszel, és azt is, hogy végre -a tervekben szereplő - mind a 9 rész a polcomon lehessen! Biztos vagyok benne, hogy Jessica zseniális és csudálatos eseményeket tart még magában, amiket papírra szeretne vetni.
Az a lényeg [...], ha nem vagy őszinte, elszánt, bátor, akkor nem számít, mennyire vagy tehetséges.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 380
Eredeti cím: Nevermoor
Megjelenés éve: 2018
ISBN: 9789634370246
Fülszöveg:
Morrigan Crow elátkozott gyerek. Mivel épp Napszálltakor született, őt okolják minden bajért: ha megdöglik a konyhamacska, ha szívrohamot kap a kertész. Ám ami ennél is szörnyűbb, hogy a 11. születésnapján, pontban éjfélkor meg kell halnia.
Csakhogy épp mielőtt tizenkettőt ütne az óra, az ajtóban megjelenik egy különös férfi, és azt kérdezi: „Mondd csak, akarsz-e élni?” Jupiter kimenti a Füst és Árny Vadászainak karmából Morrigant, és egy titokzatos városba, Nevermoorba viszi. Ahhoz azonban, hogy maradhasson, és felvételt nyerjen a Csudálatos Társaságba, a lánynak négy próbát kell kiállnia.
Az élete a tét: ha sikerül, biztonságban élhet tovább Nevermoorban, ha nem, el kell hagynia a várost, és szembenéznie a végzetével.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése