Tudom, tudom, borzasztóan felszínes dolog borító alapján könyvet választani, de amikor megpillantottam Kis Judit Ágnes Bűbájoskönyvét, egészen egyszerűen beleszerettem. Képtelen voltam szabadulni a gondolattól, hogy nekem ezt bizony olvasnom kell, és végtelenül hálás vagyok, hogy a kiadó biztosított számomra egy példányt, hogy kielégíthessem kíváncsiságom.
A kötet nagy általánosságban véve a hétköznapi boszorkányokról szól, akiket az írónő - magával együtt - bűbájosoknak nevez, mivel a boszorkány kifejezést nem szíveli negatív jelentéstartalma miatt. Több különböző fejezeten keresztül mutatja be a bűbájosok évszázados tevékenységét, a családok női ágán öröklődő tudás morzsáit. Tulajdonképpen nevezhetnénk egy boszorkány tankönyvnek is, ráolvasásokkal, főzetekkel, mesékkel tarkítva.
Ez a kis tankönyv azonban sokkal több, mint aminek látszik, és sokkal másabb, mint amit olvasatlanul vártam tőle. Valamiért azt gondoltam, hogy regényes formát fogok kapni, ehelyett majdhogynem önéletrajzról beszélhetünk. S, hogy miért csak majdnem? Ha szégyen, ha nem, be kell vallanom, hogy nem tudtam eldönteni, mennyire gondolja komolyan az írónő azt, amit papírra vetett. Hisz lehet ez egy remek fikció, ellenben sokkal mélyebb témákról beszél, minthogy azt gondoljuk, ez az egész csak humbug.
A lapok tengerében ugyanis egy ősi erővel átszőtt világ tárul elénk, tele női energiákkal, népi bölcsességekkel, tapasztalatokkal. Mesél nekünk a múlt századi Magyarországról, annak minden átkos negatívumáról, a háborús idők nehézségeiről, vagy csak a mindennapi küzdelmekről.
Tanít a család és a hagyományaink őrzésének fontosságáról, a természet és növények mélyreható ismerete által elérhető főzetek különböző hatásairól (hogy a gyógyító és a halálos dózis közti határmezsgye milyen vékony), valamint babonákról, elfogadásról, elengedésről, de nem kerüli ki a súlyosabb témákat sem, mint például a halálhoz való viszonyuk, vagy éppen az abortusz...
Nem kis mértékben szól hitről, mely bár a legtöbbeknek más-más formában van jelen mindennapi életében, mégis igen fontos jelentőséggel bír azoknak is, akik nem gyakorolnak semmilyen vallást. Én magam nem vagyok egyetlen hitközösség tagja sem, ám mindig is éreztem, hogy valamit vallani, valamiben hinni áldásos tevékenység tud lenni az emberi pszichére.
Azt mondják, ha beavatást akarsz, Szent György napján éjfélkor állj ki a keresztútra, rajzolj magad köré krétával kört, akkor megérkeznek hozzád az ördög erői, hogy próbára tegyenek.
A legtöbb embernek szüksége van rá, hogy tudatosítson magában valamilyen felsőbb hatalmat, hogy elviselhetőbbé váljanak megpróbáltatásai, esetleg reményt vagy megnyugvást találjon. Magában a bűbájosságban is van egy nagy adag hit. Hinni egy boszorkányban, akinek a főzete, ráolvasása majd hozzásegít valamilyen cél eléréséhez, vagy éppen bűbájosként hiszünk benne, hogy a Nagy Ősanya segíti utunkat. Sokkal könnyebb természetfeletti erőkben hinnünk, melyek magabiztosságot adnak a haladásban, mert tudjuk, biztosan van segítségünk, még ha az nem is kézzel fogható.
Olvasás során is találkozhatunk azzal a gondolattal, hogy a bűbájosnak elsősorban az emberhez magához kell értenie a legjobban, csak utána minden más praktikához. Az én értelmezésemben ők tulajdonképpen a régi idők pszichológusai. Meghallgatják az embert, megpróbálnak orvosságot találni a bajára, s egyfajta pszichoterápiát biztosítani. Érdekes ilyen szempontból is megvizsgálni a leírtakat, hiszen sokszor mesél a családban előfordult eseményekről, amikor valaki a bűbájosok segítségéhez akart folyamodni.
Rendkívül olvasmányos, és a nehezebb témák ellenére is kimondottan jó atmoszférát teremt, amibe könnyű belefeledkezni. Nőként olvasva hol megrendít, hol erőt ad, máshol pedig tudatosítja, mennyi mindenre képesek a nők, ha valamit el akarnak érni.
Mindezek ellenére azonban hangyányit furcsán is éreztem magam. Egyrészt a már említett fikció vagy valóság eldönthetetlensége miatt, másrészről a különböző főzetek miatt. Ezek a receptek sokszor nem kímélik a gyengébb gyomrú olvasót összetevőiknek listájával, és igen gyakoriak bennük az emberi alkotó elemek, mint például a körömreszelék, vizelet, haj vagy szeméremszőrzet hamuja, de extrém esetben a különböző nemi váladékok is.
Bár az elején hangsúlyozzák, hogy a receptek kipróbálása ellenjavallt, én valamiért azt gondolom, a manapság élők nagy része már elszakadt annyira az ősi rituáléktól, hogy ezeket inkább tartsa visszataszítónak, mint megoldásnak bármilyen bajára. Nem mellékesen az is kiemelésre kerül, hogy aki nem születik bűbájosnak, az szinte képtelen elsajátítani ezt a tudást, és amelyik bűbájt nem hozzáértő is el tudja végezni, az maximum igen gyenge hatással rendelkezhet, ha egyáltalán sikerül. (Szóval én amondó vagyok, hogy ne próbálkozzatok velük! :D)
Ha boszorkány vagy, tudnod kell, hogy mindennek, amit a látható világban teszel, valami lenyomata, árnyéka, visszfénye megjelenik a láthatatlan világban. És mindennek, ami a láthatatlan világban történik, megvan az eredménye, a következménye a láthatóban.
A könyv letétele után csak kavarogtak a gondolataim, mert megannyi igazság van benne, többek között akár a futószalag jellegűvé tett kórházi szüléstől, a természettől és a természetességtől való egyre erősebb eltávolodásig, ám összességében a realista énem nem tudott mit kezdeni a varázslás részével, az állattá változással, vagy éppen a bódulati állapotban bekövetkező hallucinációk utazásnak tekintésével. Bár tiniként érdekelt a boszorkányság, felnőttként már úgy vagyok ezekkel a szertartásokkal, hogy a legtöbbjük inkább működő természetgyógyász praktika, bevált népi megfigyelés némi "műsorral".
Összességében, ha érdekel a boszorkányok világa, én mindenképpen ajánlom, viszont helyenként kell hozzá gyomor, és nem csak a receptek miatt. Az erős témák megülhetik az ember lelkét, és az utolsó sorok is határozottan kedvetlenné tehetik. Ellenben igen jó légköre van, és érdekes "beavatottként" figyelni ezt az egész jelenséget, melynek a mai világban talán már jóval kisebb jelentősége van, mint például a nagyszüleink idejében, de még mindig akadnak komoly gyakorlói.
Nem egy habkönnyű olvasmány, de a varázslatos lepel mögött mély mondanivalót is rejt, melyen érdemes elgondolkodnunk és alkalomadtán beépítenünk egy-egy részletet a lelkünkbe.
A tiszta hazugság sosem olyan veszélyes, mint ami igazságba van csomagolva, vagy épp az igazság magvait rejti.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 288
Eredeti cím: -
Megjelenés éve: 2019
ISBN: 9789632939001
Fülszöveg:
Évezredeken át a boszorkányok őrizték mindazt, amilyen egy nő valójában. Amilyennek lennie kéne. Amilyen volt valaha, amikor a nagy istennők lányai voltunk. A boszorkányok őrizték a tudást, ami megmaradt abból az időből, amikor még senki nem hitte, hogy a nőt a férfi oldalcsontjából teremtették. Amikor még a péniszt nem gondolták magasabb rendűnek a vulvánál. Amikor még nem hitte senki, hogy a nő helye a konyhában van. Évezredek során a nők elfelejtették istennő ősüket, a Nagy Ősanyát, és vele együtt a szabadságot.
Csak mi maradtunk, akik anyáról lányra adtuk tovább az emlékét.
Mi, akiket boszorkányoknak neveznek.
„Ha boszorkány vagy, tudnod kell, hogy mindennek, amit a látható világban teszel, valami lenyomata, árnyéka, visszfénye megjelenik a láthatatlan világban. És mindennek, ami a láthatatlan világban történik, megvan az eredménye, a következménye a láthatóban. Minden hétköznapi tettünk része a szellemi világnak is. Minden mágia. És nincs külön fekete vagy fehér. A kettő elválaszthatatlan.”
Kiss Judit Ágnes költői erejű prózája az elveszett, de nyomokban még megmutatkozó évezredes tudásról, a bűbájosságról: oldásról, kötésről, angyalcsinálásról és repülésről – avagy hogyan érdemes boszorkánykodni a 21. században. A receptek kipróbálása erősen ellenjavallt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése