Jó ideje figyelemmel kísérem az aktuálisan megjelenő, különböző kultúrák életmódjával foglalkozó könyveket, ám az olvasásuk mindezidáig elmaradt. Beth Kempton Wabi Sabi című kötete egy recenziós csomag révén került hozzám, s addigra már tele volt az internet a méltató értékelésekkel. Nagy izgalommal vetettem bele magam, és abszolút meglepett, amit végül kaptam tőle.
A wabi sabi életérzést a japánokhoz köthetjük, akik régóta az érdeklődési körömhöz tartoznak a rengeteg elolvasott manga hatására. Mindig érdekelt ez az ország és a sajátosságai, de bevallom, nem ástam bele magam annyira, mint sok más kortársam. Mindig is megmaradt egy bizsergető, izgalmas dolognak a messzi távolban, de ezzel a könyvvel sikerült jóval közelebb kerülnöm hozzá, mint hittem.
Fel kell hagynunk a “még több” folyamatos hajszolásával, hogy észrevegyük mindazt, ami máris a látóterünkben van. Hogy le kell lassítanunk, hogy láthassunk és odafigyelhessünk arra is, ami a felszín alatt van. Hogy olyan tárgyakkal, emberekkel, dolgokkal vegyük körbe magunkat, amiket és akiket szeretünk és megbecsülünk. És azt is, hogy olykor-olykor elmerengjünk azon, hogy az élet körforgás, nem tart örökké, rövid és értékes.
Mivel a wabi sabi nem egy olyan dolog, amit egyetlen mondattal le lehetne írni, így több fejezeten keresztül és több szituációt vizsgálva ismerhetjük meg, hogy mi is ez az egész. Vannak általános jellemzői, de magában a japán kultúrában nincs ennek definíciója. Egyszerűen tudják és érzik, nem pedig megfogalmazzák.
Beth rengeteg emberrel készített interjút a könyvéhez, s közülük szinte mind csak körülírni tudta ezt a bizonyos életszemléletet. A megfogalmazására tett kísérletekben legtöbbször elhangzó gondolatok a természettel való harmonikus együttélés, a gyönyörködtető egyszerűség, a szépség meglelése a legapróbb dolgokban is, a múlandóság elfogadása, illetve a tökéletlenség természetessége.
A fotók a @bethkempton instagram oldalról származnak.
Ez a könyvecske nem akarja senkinek megmondani, hogy hogyan kell élnie, szimplán segítséget nyújt ahhoz, hogy meglelhessük a belső békénket. Néha ehhez nem is kell túl sok minden, csak hogy elengedjünk egy keveset a mai, rohanó életünkből és egy kicsit más szemüvegen keresztül nézzünk a világra.
Szót ejt például arról, hogy Japánban mennyire fontosak a teaszertartások, a kölcsönös tisztelet, mennyire nem számít szégyennek az öregedés, hogy amint rádöbbenünk tökéletlenségünkre, s arra, hogy ez mennyire rendben van, már nem is lesz szükségünk annyi tárgyra, vagy éppen arról, hogy mennyire eltávolodtunk a természettől.
Az erdőt nem érdekli, hogyan áll a hajunk. A hegyek sem indulnak meg beosztásunk hallatán. A folyókat sem állítja meg, hogy hány követőnk van a közösségi médiában, mekkora a fizetésünk, vagy milyen népszerűek vagyunk. A virágok virágoznak, attól függetlenül, hogy hibázunk-e vagy sem. A természet csak létezik, és úgy fogad minket, ahogy vagyunk.
Rá kellett döbbennem, hogy a wabi sabi az, amihez és mindig is, ösztönösen vonzódtam, de valahogy bedarált a modern életünk. Annyira a fogyasztói társadalom része lett az ember, hogy ha nem húzza ki magát alóla tudatosan, egészen egyszerűen elveszik benne. Pedig néha igazán érdemes lenne elgondolkodnunk azon, hogy nem érnénk be kevesebbel, nem töltene el több boldogsággal, ha csak olyan emberekkel és tárgyakkal vennénk körbe magunkat, amiket/akiket tényleg igazán szeretünk és megbecsülünk?
A wabi sabi több területen segít rendezni a gondolatainkat, ha elég nyitottak vagyunk rá. Itt nincs szellemvilág, meg pénzmágia, sem gyógyító varázslat. Itt a harmónián és a békén, valamint az egyensúly megteremtésén van a hangsúly. Például azzal, hogy munka után elmész egy kicsit feltöltődni a természetbe, és egy időre hátrahagyod a nyüzsgő nagyvárost. De megannyi más területen, például a munkában, az elengedésben, vagy éppen a kudarc megélésben is remek gondolatokat fogalmaz meg.
Elárulom, hogy közel egy teljes hónapig olvastam. Egészen egyszerűen azért, mert annyira komplex, hogy fel kellett dolgoznom. Rágódnom kellett rajta, megemészteni, beépíteni a lelkembe. Rengeteget tanít, ha valaki fogékony rá, és bár a gyakorlatba ültetés nem fog menni egyik napról a másikra, mégis hosszú távon sokat profitálhatunk belőle, ha megpróbálkozunk vele.
Természetesen senki ne gondolja azt, hogy ez egy tömény, száraz és/vagy unalmas írás. Nagyon szépen van tagolva, imádtam a fejezeteket elválasztó és az összegzéseket díszítő egyszerű illusztrációkat, valamint a margókra kiemelt fontosabb gondolatokat is. Továbbá rengeteget olvashatunk benne maga a wabi sabi szó eredetéről, japán szertartásokról, történelemről, és Beth élményeiről is. A legtöbb esetben ugyanis az írónő saját élményein, tapasztalatain keresztül segít jobban megérteni az adott tanítást.
Világossá válhat számunkra, hogy a könyve tisztelgés Japán előtt, amit rajongásig szeret, ahol hosszú éveket élt, dolgozott, és hiába angol származású, nem csak egy nyugati ember, aki egyetlen látogatás után akarja szakértőként feltüntetni magát, egy olyan dologban, amibe tulajdonképpen bele kell születni, hogy igazán a tiéd lehessen.
Megszámlálhatatlan szertefoszlott álom hever szerte a világon, nem másért, csak mert valaki máshoz mérte magát, és úgy vélte: „nem vagyok elég jó”.
Összességében, mind a mérete, kivitelezése, mind a benne foglaltak alapján számomra egy kis keleti biblia lett. Biztosan bele fogok még olvasgatni időnként, hiszen Beth is arra sarkall, hogy mindig azt tedd magadévá belőle, amire éppen szükséged van. Nem kell sorban haladnod a fejezetekkel, elég úgy, ahogy neked a legmegfelelőbb.
Nem mellékesen az is igazán meglepett, hogy olvasás közben milyen sok gondolatot találtam hasznosnak belőle. Általában tíznél kevesebb részletet jelölök meg egy könyvből, amiket szeretnék a későbbiekre elraktározni, vagy kiidézni a moly.hu-ra. Itt azonban több, mint negyvenhez ragasztottam cetlit, s közülük volt olyan, ami egy teljes oldalt kitesz.
Annyi bölcsesség rejtőzik a lapjain, hogy lehetetlenségnek tartom azt, hogy egyetlen bejegyzéssel átadhassam őket. Egészen egyszerűen csak azt tudom mondani, hogy olvassátok el, mert ha egy kicsit is érdekel benneteket a japán kultúra, vagy hogy lassítsatok és békésebbé tegyétek életeteket, akkor nem fogtok benne csalódni!
Úgy vagy tökéletesen tökéletlen, ahogy vagy.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 280
Eredeti cím: Wabi Sabi
Megjelenés éve: 2019
ISBN: 9789634335504
Fülszöveg:
A wabi sabi a japán esztétika egyik irányzata, amely segít, hogy megtaláljuk a szépséget a tökéletlenségben, és értékeljük az egyszerűséget, illetve a természetességet.
A zenben gyökerező wabi sabi bölcsessége különösen fontos a modern korban, amikor folyamatosan keressük az élet anyagi világon túlmutató értelmét és belső békénket. A wabi sabi a maga évezredes bölcsességével segít lelassítani, és megmutatja, hogyan kapcsolódhatunk újra a természethez. Legyen szó az évszakok váltakozásban való gyönyörködésről, a hívogató otthon megteremtéséről vagy akár a méltósággal teli öregedésről, ez az ősi japán megközelítés és a könyvben található gyakorlati tanácsok segítenek, hogy tökéletesen tökéletlen életünk örömteli és tartalmas legyen.
Beth Kempton a japán kultúra nagy tisztelője és követője. Japán szakot végzett az egyetemen, s második otthonaként tekint Japánra. Volt műsora a japán televízióban, és rendszeresen publikál a keleti filozófiákról. Online is népszerű workshopjainak köszönhetően emberek ezreinek segített rájönni, mi az, ami valóban inspirálja őket, és hogyan élhetnek kreatívabb és teljesebb életet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése