Könyvfüggők problémái

Zsenge ifjú koromban imádtam book tageket töltögetni, ám az utóbbi időben erre már nem igazán volt kapacitásom. Most azonban képtelen voltam ellenállni Just a Bookish Soul, azaz Dominika Youtube videójában tett invitálásának. Ha van kedved egy kicsit többet megtudni a könyvfüggőségemről, akkor maradj velem és olvass tovább!

Bár többször találkoztam már azzal a kritikával, hogy a bloggerek akkor töltögetnek tageket, amikor éppen nincs semmi értelmes ötletük egy bejegyzéshez, én amondó vagyok, van, akinek ez tényleges szórakozást jelent, ráadásul többet is meg lehet ismerni az adott bloggerről egy-egy ilyen kérdőív során. Kár lenne korlátozni a másik szabadságát csak azért, mert nekünk éppen valami nem tetszik, szóval, ha te éppen nem bírod a tageket, akkor neked köszi az eddigi figyelmet, és majd várlak vissza a következő értékelős posztnál, mindenki másnak viszont jó szórakozást kívánok!

Lássuk a kérdéseket!

1/ Van kismillió olvasatlan könyved. Hogyan döntöd el, melyiket olvasod el legközelebb?

Általában hangulat olvasó vagyok, és annak kezdek neki, amihez éppen kedvem van. Korábban nagy segítségemre voltak ebben a moly.hu kihívásai, és azokat vettem előre, amik a közeljövőben lejártak, viszont szerettem volna megszerezni a kitüntetést hozzájuk. Manapság főképp a megannyi recenzió és blogturnés olvasmány kerül a lista elejére, de azok között is igyekszem a hangulatomnak éppen megfelelőt előnyben részesíteni.



2/ Már elolvastad egy könyvnek több mint a felét, de nem tetszik. Folytatod, vagy abbahagyod?

Bevallom, hogy elég mazochista típus vagyok, és ha már a feléig elolvastam valamit, akkor azt végig is szenvedem. Főképp azért, mert mindig bennem van, hogy mi van akkor, ha majd a második fele sokkal jobb lesz? Nagyon kevés könyvet hagytam eddig félbe, de ezek mind a történet első 40 oldala alatt bekövetkeztek. Fejlődnöm kéne ezen a téren, mert nem kellene olyan olvasmányokra időt pazarolnom, amik nem adnak akkora élményt, hiszen így is milliónyi remek darab vár még rám.



3/ Közeledik az év vége, és még mindig nagyon távol vagy az olvasási listád teljesítésétől. Mit teszel?

Ez pont egy aktuális kérdés, ugyanis a héten realizáltam, hogy az év elején kialakított listáimmal vagy nagyon hézagosan, vagy sehogy nem állok. Ugyan még lenne egy hónapom, hogy behozzam, és meg is tudnám csinálni, de nem feszélyezem magam ezzel, inkább egészen egyszerűen elengedtem a dolgot. Nem vagyok az a típus, aki szereti feladni, ellenben van az a pont, amikor a szórakozás kényszerré válhat, és tudni kell felismerni azt, hogy mennyire van erre szükségünk. Az esetek 90%-ban amúgy sem szoktak menni nekem a TBR listák, nem hogy havi, de még éves lebontásban sem, mert amihez januárban még kedvem van, ahhoz februárban már nem biztos, hogy lesz. Leborulok azok lába elé, akik képesek magukat tartani ezekhez.



4/ Egy könyvsorozatnak, amit imádsz, nem egyeznek a borítói. Hogyan kezeled?

Változó. Ha olyan sorozatról van szó, aminek több része jelent meg ugyanazzal a stílussal, mérettel, ott zokon veszem, ha a következőt megmásítják, mert ki fog lógni a többi közül (bár amióta színek szerint rendezem a polcomat, és a sorozatok nagy százalékban nincsenek egymás mellett, azóta már ez is kevésbé irritál). Ugyanakkor éppen van olyan történetszál, amit elkezdtem összegyűjteni, és emlékeim szerint 4 vagy 5 különböző kiadás is jelen lesz a polcaimon, annak érdekében, hogy minden kiadott részlete nálam lehessen. Ebben az esetben valahogy még boldogabbá is tesz, hogy ilyen változatos lesz az eredmény.






5/ Minden ismerősöd imád egy könyvet, amit te gyűlölsz. Kivel beszéled meg, aki szerinted a te oldalara állna?

Nem hiszem, hogy szükségem van rá, hogy valaki az oldalamra álljon könyves kérdésekben. Az olvasás is ízlés kérdése, és hála az égnek, nem vagyunk egyformák, így aztán semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy nekem pont nem tetszik valami. Azzal sokkal több gondom van, ha ezért megszólnak, hogy divatból utálkozom, vagy fintorognak, vagy kigúnyolnak, mert én nem tudom, mi a jó. Az embereknek szüksége lenne több elfogadásra, több magukkal törődésre és nem mások állandó jellegű bírálatára. Neki tetszett, nekem nem, vagy éppen fordítva, és szerintem ennél tovább nem tart a történet.



6/ Nyilvános helyen olvasol, és nagyon felzaklat a könyv, annyira, hogy sírni kezdesz. Mit kezdesz magaddal?

Fogok egy zsepit, és szépen felitatom a könnyeim. Nem különösebben zavarna, ha sírni látnának egy könyvön. Talán még lenne is olyan, akit kíváncsivá tenne, hogy mi is az a történet, ami ekkora érzelmeket vált ki belőlem, és találkozna egy jó olvasmánnyal. Túl sok dolog miatt van megfelelési kényszerünk, amit nem ártana elengedni, éppen ezért azt mondom, nem ciki sírni egy regényen, mások előtt sem. Nem vagy attól gyengébb, ha van szíved és nem félsz megmutatni.



7/ Egy könyvnek, amit nagyon szeretsz, most jön ki a folytatása, de te már nem emlékszel egészen az előző részre/részekre. Mit teszel, újraolvasod az előző részt/részeket, vagy keresel róla egy összefoglalót a neten, vagy kihagyod a folytatást, vagy bestresszelsz… stb?

Inkább az vagyok, aki felkutat egy összefoglalót, vagy átolvas pár értékelést az adott könyvről, hogy eszébe jusson a történet nagyja. Kihagyni kár lenne a folytatást, még egyszer átverekedni rajta pedig kicsit időrabló. Újraolvasni nagyon ritkán szoktam, és általában csak olyan köteteket, amiket vagy nagyon-nagyon szeretek/szerettem, vagy éppen sok-sok éve került utoljára a kezembe és szeretnék egy kicsit nosztalgiázni, esetleg érdekel, hogy jóval idősebb fejjel mit váltana ki belőlem. Szóval igen, inkább összefoglaló...



8/ Nem akarod kölcsönadni a könyveidet senkinek. Hogyan utasítod rendre udvariasan azt, aki mégis kölcsön akar kérni tőled egyet?

Én egyenesen meg szoktam mondani, hogy nem adok kölcsön. Bár igyekszem kedves és segítőkész lenni, a könyveim mindenki számára tabuk, mióta a Gyűrűk Ura példányaimat így kaptam vissza:






9/ A hónapban már öt könyvnek kezdtél neki, és egyiket sem fejezted be. Hogyan jutsz túl ezen az olvasási válságon?

Az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy két dolog tud kihúzni az olvasási válságból. Az egyik az, ha teljesen más zsánerben olvasok, mint amit alapjáraton a kedvenceim közé sorolok. Egy komfortzónán kívüli, remek könyv mindig jól szokott esni és fellelkesít mások iránt. A másik esetben a rövid könyvek segítenek. Valahogy úgy érzem, a gyorsan bekövetkező sikerélmény sokat tud dobni a hangulatomon és az olvasási kedvemen is.



10/ Nagyon sok könyv jelenik meg mostanában, ami érdekel, és majd meghalsz, hogy olvashasd. Mit csinálsz? Hányat veszel meg ezek közül?

Túl sokat... Szeretnék majd január elején készíteni egy összegzést az idei évem beszerzéseiről, és azt a szomorú tényt is felvázolom majd, hogy ebből mennyi volt impulzus vásárlás, és mennyit olvastam el végül ténylegesen. Már most elmondhatom, hogy a lelkesedésem jóval nagyobb, mint amit valójában elbírok, így jövőre szigorú könyvstoppot kell tartanom. A jelenlegi állapotom egy mániákus gyűjtögetőt idéz, aminek nem sok értelme van...



11/ Végre sikerült megvenned a könyveket, amiket nagyon szerettél volna, és alig várod, hogy olvasd őket… de meddig hevernek a könyvespolcon, mielőtt ténylegesen el is olvasnád őket?

Az előző kérdésre adott válaszomból kikövetkeztethető, hogy jóval tovább parkolnak ezek a kötetek a polcomon, mint kellene. Persze nem akarom magamra erőszakolni egyiket sem, ha éppen nincs kedvem az olvasásukhoz, de innen is világosan látszik, hogy jóval többször veszek könyveket azért, mert pillanatnyi kielégülést okoznak, mint hogy ténylegesen akarnám őket. Drasztikus változtatásokra lesz szükségem. :)

Remélem érdekesnek találtatok egy ilyen, a megszokottól eltérő bejegyzést, és egy picit sikerült többet megtudnotok rólam. Nem állítom, hogy gyakoriak lesznek az ehhez hasonló, laza írások, de alkalmanként előfordulhatnak, ha nem lesz nagyon ellenetekre.

Hálásan köszönöm a kihívást Dominikának, az én jelöltem pedig Sára lenne a Readinspo bloggere.